bold = Main text
     Rész                                             grey = Comment text

 501 I    |                 Késõbb (egy század múlva) a Bárány-fogadó lett a Balassa
 502 I    |               múlva) a Bárány-fogadó lett a Balassa Ágnes bûnös palotája
 503 I    |              Ágnes bûnös palotája helyén, a palotát átalakították vendégszobákká,
 504 I    |          átalakították vendégszobákká, de a zárda régi állapotában maradt,
 505 I    |                 most is ott az ajtó, mely a Bárányba nyílik.~Laci látta
 506 I    |                  Laci látta egyszer, hogy a vén kertész kinyitja az
 507 I    |                  átszalad egy pohár sörre a Bárányba, csak úgy könnyedén
 508 I    |                neki az eszmét, hogy mikor a kertész bent iszogat a Bárányban,
 509 I    |              mikor a kertész bent iszogat a Bárányban, az udvarról egész
 510 I    |             kényelmesen be lehet szaladni a zárdakertbe és kihozni a
 511 I    |                  a zárdakertbe és kihozni a rózsát. Hiszen a viráglopás
 512 I    |                  kihozni a rózsát. Hiszen a viráglopás úgyse bûn.~Az
 513 I    |                 Az is bizonyos volt, hogy a kertész napjában többször
 514 I    |             napjában többször is megjárja a Balassa Ágnes útját, õt
 515 I    |                Balassa Ágnes útját, õt is a titkos gyönyörök csalogatván,
 516 I    |                sokáig kellett várnia, míg a kertész megjelent, gereblyéjével
 517 I    |        gereblyéjével egy kicsit pepecselt a kavicsok közt, mialatt a
 518 I    |                  a kavicsok közt, mialatt a mellékajtóhoz jutott, s
 519 I    |           otthagyta leshelyét és egyenest a Bárányba tartott, ahol a
 520 I    |                  a Bárányba tartott, ahol a vörös terítékû szobában
 521 I    |                 terítékû szobában találta a tiszteletreméltó kertészt,
 522 I    |    tiszteletreméltó kertészt, amint éppen a vendéglõs tubákos szelencéjébõl
 523 I    |                  úr. Igazán finom burnót.~A pincér hozta a sört.~- Friss
 524 I    |              finom burnót.~A pincér hozta a sört.~- Friss csapolás -
 525 I    |                    Friss csapolás - szólt a vendéglõs.~A pincér észrevette
 526 I    |             csapolás - szólt a vendéglõs.~A pincér észrevette a belépõ
 527 I    |            vendéglõs.~A pincér észrevette a belépõ Borly Lacit és a
 528 I    |                   a belépõ Borly Lacit és a szokásos hosszadalmas vallatás
 529 I    |                 Anélkül.~Laci felhajtotta a zavaros italt s leszúrta
 530 I    |                 aztán az udvarnak tartott a söntés melletti ajtón, mely
 531 I    |               söntés melletti ajtón, mely a pitvarba nyílt.~- Erre van
 532 I    |                pitvarba nyílt.~- Erre van a kijárás - figyelmeztette
 533 I    |                  kijárás - figyelmeztette a pincér.~- Egy szekeret várok
 534 I    |                 volt, zsákokkal megrakva, a zsákokon egy tót paraszt
 535 I    |              árulsz?~- Bort.~- És hol van a borod?~- Itt a lyukban.~-
 536 I    |                 És hol van a borod?~- Itt a lyukban.~- Hol veszed a
 537 I    |                   a lyukban.~- Hol veszed a bort?~- Az apám pincéjében;
 538 I    |                 apám pincéjében; leveszem a kulcsot a szögrõl, amikor
 539 I    |            pincéjében; leveszem a kulcsot a szögrõl, amikor nem látják,
 540 I    |            egy-egy kancsóval.~- Ide öntöd a fa odvába?~- Ide öntöm,
 541 I    |               Sokkal jobban elmulathatnál a piacon. Egy generálisruhába
 542 I    |                    Se szó, se beszéd erre a hírre felugrott, levágta
 543 I    |                  hírre felugrott, levágta a messzelyt a földre s úgy
 544 I    |            felugrott, levágta a messzelyt a földre s úgy szaladt a piac
 545 I    |          messzelyt a földre s úgy szaladt a piac felé, mintha puskából
 546 I    |               szíva nagyot dobbant. Hátha a kertész jön. Eh, mindegy.
 547 I    |                 kertész jön. Eh, mindegy. A macska fél, én nem félek.
 548 I    |                  se elõre, se hátra, csak a rózsatõre, ott mellette
 549 I    |                   egyszerre eszébe jutott a mesékbõl a rózsává elátkozott
 550 I    |                  eszébe jutott a mesékbõl a rózsává elátkozott királykisasszony,
 551 I    |                  aki leszakítja. Hátha ez a rózsa mégis maga a baroneszka.~
 552 I    |               Hátha ez a rózsa mégis maga a baroneszka.~Hah, hogy megszúrta
 553 I    |          megszúrta egy tövis! Csupa tövis a szára. Idegesen nyúlt a
 554 I    |                   a szára. Idegesen nyúlt a bicskája után, s amint már
 555 I    |                   uram!~Laci összerezzen, a tollkés kiesik kezébõl erre
 556 I    |               tollkés kiesik kezébõl erre a hangra, ijedten néz fel,
 557 I    |                    Nini, nini - kiált fel a leány vidáman -, hisz maga
 558 I    |              vidáman -, hisz maga az izé… a lakatos.~Különös vizsga-pillantást
 559 I    |                 lehajolt. - Hogy megnyúlt a fiú - gondolta magában.
 560 I    |               egyszerre furcsának találta a keskeny, feketedõ csíkot
 561 I    |                 és kacagásra nyílt ki már a pici szája, nevetni kezdett
 562 I    |                szája, nevetni kezdett már a pajkos szeme, de elharapta,
 563 I    |             semmit, csak piros lett, mint a pipacs. (Nem lehet a bajuszt
 564 I    |                 mint a pipacs. (Nem lehet a bajuszt kinevetni, nagy
 565 I    |                  ijedtem volna meg, mikor a virágomat le akarta tépni.~-
 566 I    |          virágomat le akarta tépni.~- Hát a maga virágja? - szólt a
 567 I    |                   a maga virágja? - szólt a fiú csendesen, tompán. -
 568 I    |              Köszönöm szépen - jegyzé meg a leány gúnyosan -, itt nevelem
 569 I    |                   felõl mellette, csaljuk a szegény virágot, hogy azt
 570 I    |                   hát hogy jött be ide?~- A kertész nyitva hagyta az
 571 I    |                   hagyta az oldalajtót és a rózsát el akartam vinni
 572 I    |                 tudta, hogy én itt vagyok a zárdában? - kérdé a leányka
 573 I    |                vagyok a zárdában? - kérdé a leányka közömbösen.~- Oh
 574 I    |            Miképpen is történhetett ez?~- A madame elhagyott bennünket,
 575 I    |             összeveszett apával - felelte a leányka a régi, õszinte
 576 I    |                apával - felelte a leányka a régi, õszinte hangon -,
 577 I    |                    apa aztán behozott ide a zárdába. És most itt vagyok,
 578 I    |                itt vagyok, ragyogok, mint a fekete szurok.~S pajzánul
 579 I    |                  Laci elõtt, megperdülvén a saját tengelye körül gyerekesen,
 580 I    |                körül gyerekesen, miközben a szoknyái lágyan lesimuló
 581 I    |             széles haranggá puffadtak fel a szélben.~Virágok, bokrok
 582 I    |                   füvek mind nevették ezt a bohókás sürgést-forgást.
 583 I    |                  bohókás sürgést-forgást. A májusi napfény szétöntötte
 584 I    |                 az egész természeten, még a két szürke hamufolt is a
 585 I    |                  a két szürke hamufolt is a rózsatõ mellett olyannak
 586 I    |                 mint két nagy vidám szem. A hétpöttyös bödék, az Isten
 587 I    |                tehenkéi, ott játszogattak a hamuban, tetszett nekik,
 588 I    |                   nem olyan terület, mint a többi.~- Nagy szerencse -
 589 I    |                    Hát azt gondolja, hogy a nap minden órájában nem
 590 I    |                elkövetni, le akarta tépni a rózsámat, amit én a Szûz
 591 I    |                 tépni a rózsámat, amit én a Szûz Máriának szántam, mert
 592 I    |               Szûz Máriának szántam, mert a jövõ héten a kékkõi búcsújáró
 593 I    |                szántam, mert a jövõ héten a kékkõi búcsújáró helyre
 594 I    |                 helyre megyünk, odaviszem a rózsát. Magam ültettem el
 595 I    |                 rózsát. Magam ültettem el a tõt tavasz elején, s akkor
 596 I    |               elején, s akkor megfogadtam a fejedelemnõ asszony jelenlétében,
 597 I    |       jelenlétében, hogy az elsõ virágját a Szûz Mária oltárára teszem.
 598 I    |               Szûz Mária oltárára teszem. A fejedelemnõ kinevetett: »
 599 I    |           akkorára, édes lányom, mikor mi a búcsúra megyünk.« »Kényszeríteni
 600 I    |               hogy ne nyíljék, azt mondja a népdal, de arra, hogy nyíljék,
 601 I    |                   nincs igazam?~Laci csak a fejével bólintott, hallgatta,
 602 I    |           bólintott, hallgatta, hallgatta a kedves csacsogását és majd
 603 I    |                nekem, Schwester, szabad-e a virágot megcsalni? Nem vétek-e
 604 I    |               megcsalni? Nem vétek-e az?« A Schwester gondolkozott és
 605 I    |              gondolkozott és azt mondta: »A virágnak nincs lelke, nem
 606 I    |                   lelke, nem gondolkozik, a virágot szabad megcsalni.«
 607 I    |                Testvér, feleltem neki, ha a virágnak nincs lelke, hát
 608 I    |               akkor honnan van az illata? A testvér vállat vont. Azt
 609 I    |                    Mert én azzal tartozom a Szûz Máriának.~- Szép, hogy
 610 I    |                  Szép, hogy számon tartja a tartozását, baroneszka.
 611 I    |                   vontatottan és megrázta a fejét, hogy a körülnyírt
 612 I    |                 és megrázta a fejét, hogy a körülnyírt haja repkedni
 613 I    |                   látszott az arca körül, a fülbevalóiból pedig kikapcsolódott
 614 I    |                kikapcsolódott az egyik és a kavicsokra esett.~Lehajolt
 615 I    |                Tudja-e, hogy már kifúrták a fülemet? - dicsekedett. -
 616 I    |               elfelejtette, hogy lehoztam a fáról… emlékszik: mikor?~
 617 I    |                  fáról… emlékszik: mikor?~A kis baronesz elpirult.~-
 618 I    |         kisleányka.~- Annak tart? - kérdé a leány elbiggyesztve ajkait.~-
 619 I    |                    Úgy? Hát minek magának a csók egy gyerektõl?~- Hát
 620 I    |           gyerektõl?~- Hát csak - felelte a legényke nyeglén, vállat
 621 I    |              csókolhat meg, aki valamikor a férje lesz.~- Nem mondta-e
 622 I    |                  szent fogadást egymásnak a kápolnában?~- Tettünk, tettünk -
 623 I    |                 Nevezetesen?~- Azt mondja a világ, hogy az most már
 624 I    |                 már lehetetlen.~- Mit ért a világ alatt?~- A barátnéimat,
 625 I    |                  Mit ért a világ alatt?~- A barátnéimat, kikkel bizalmasan
 626 I    |              magadat?~Laci lehorgasztotta a fejét, mint egy vádlott.~-
 627 I    |                Mária Karolina? (Mert ezen a néven szólították a családban
 628 I    |                  ezen a néven szólították a családban Inokay kisasszonyt.)
 629 I    |                   türelmetlenül.~- Én azt a kérdést vetettem fel elõttük,
 630 I    |                  hogy elõfordul-e ilyesmi a regényekben?~- És mit feleltek?~-
 631 I    |              olvastam), azt mondta erre: »A regényekben sok csodás dolog
 632 I    |                   Laci ereiben megdermedt a vér, úgy állt ott, mint
 633 I    |                nem tehetek róla, én mosom a kezeimet - majd látva a
 634 I    |                   a kezeimet - majd látva a Laci szomorúságát, fájdalmát,
 635 I    |                  mintha egyszerre kiesnék a természetes hangból, a gyermekszerelem
 636 I    |            kiesnék a természetes hangból, a gyermekszerelem édes szamárságaiból
 637 I    |                   szerepbe - hátravetette a szép fejét negédesen s lendületes
 638 I    |            lendületes gesztussal szavalta a nyilván regényekbõl eltanult
 639 I    |                ami már rátok ragadt ahhoz a földi salakból. Olyanok
 640 I    |                  Olyanok vagytok, amilyen a strikkeléstek a kis kosaratokban,
 641 I    |                   amilyen a strikkeléstek a kis kosaratokban, amibe
 642 I    |                   kis kosaratokban, amibe a mama is belestrikkelt, a
 643 I    |                  a mama is belestrikkelt, a tante is, a nevelõnõ is,
 644 I    |                belestrikkelt, a tante is, a nevelõnõ is, és csak az
 645 I    |                   nevelõnõ is, és csak az a kedves belõle, ami a magatoké.~-
 646 I    |                   az a kedves belõle, ami a magatoké.~- Hát olyan bûn
 647 I    |           szilajan, és meg akarta ragadni a leányka karját.~De az egy
 648 I    |                   beszélnék és irigyelnék a növendékek.~Laci csak most
 649 I    |               csak most vette észre, hogy a nyitott penecilus, mellyel
 650 I    |                nyitott penecilus, mellyel a rózsát akarta lemetszeni,
 651 I    |             rózsát akarta lemetszeni, még a kezében van, ijesztõ lehetett
 652 I    |                hát, amint ott hadonászott a késsel, Mariska karja után
 653 I    |                   menjen! Hiszen elteszem a kést. Inkább magamat ölném
 654 I    |                 azt kérdeztem magától (és a hangja lázasan remegett),
 655 I    |                     hogy olyan nagy bûn-e a lakatosság? Hisz nem bûn.~-
 656 I    |                húzódozva -, de ha egyszer a világ ilyen, hát akkor ilyen.~
 657 I    |                 Lacira, búcsút intve neki a kezével.~- Sokáig beszélgettem,
 658 I    |                  egy kis lakatot és tegye a szájára, érti-e?~Laci utána
 659 I    |             eltakarta.~- Akarja-e - szólt a fiú eltökélt hangon -, hogy
 660 I    |                   legyek lakatos?~Dac ült a homlokán és keménység az
 661 I    |                   Hát az jó volna - szólt a leány hanyagul, felületesen -,
 662 I    |                 maga akarja, hogy legyek.~A leány elkacagta magát. Tetszett
 663 I    |            elkacagta magát. Tetszett neki a gondolat, hogy õ mondja
 664 I    |                   irányít, õ rendelkezik. A szemei is megcsillantak.
 665 I    |                   megcsillantak. Oh, azok a fénylõ, világító szentjánosbogarak
 666 I    |                 szentjánosbogarak azokban a szemekben!~- Nos, tudja
 667 I    |                     Igen, nekem tetszenek a katonatisztek, szépen vannak
 668 I    |          gyerekesen, picinyt selypítve. - A barátnéim is a katonatiszteket
 669 I    |               selypítve. - A barátnéim is a katonatiszteket csodálják
 670 I    |                 És hát, hogy levelezik az a bizonyos Katalin? A postán?~-
 671 I    |          levelezik az a bizonyos Katalin? A postán?~- Dehogy. Különös
 672 I    |                   szinte megolvadt hangja a melegségtõl, bensõségtõl,
 673 I    |           Lakatoska, lakatot tessék tenni a szájacskájára! Hajoljon
 674 I    |                  Tumbus apó együtt öntözi a kertet, a csacsi nem öntözi,
 675 I    |                   együtt öntözi a kertet, a csacsi nem öntözi, hanem
 676 I    |                 nem öntözi, hanem õ húzza a talyigát és a vizes hordót,
 677 I    |               hanem õ húzza a talyigát és a vizes hordót, amely a talyigán
 678 I    |                  és a vizes hordót, amely a talyigán van. Ez a csacsi
 679 I    |                  amely a talyigán van. Ez a csacsi nappali dolga. De
 680 I    |                  nappali dolga. De reggel a Tumbus és a csacsi bevásárolni
 681 I    |              dolga. De reggel a Tumbus és a csacsi bevásárolni mennek
 682 I    |                 csacsi bevásárolni mennek a piacra. A csacsinak olyan
 683 I    |              bevásárolni mennek a piacra. A csacsinak olyan nagy füle
 684 I    |                 van, mint egy zacskó, hát a nagy fülébe betesz Katalin
 685 I    |            Katalin egy levelet, azt aztán a piacon kiveszi a csacsi
 686 I    |                azt aztán a piacon kiveszi a csacsi fülébõl a katonatiszt,
 687 I    |                  kiveszi a csacsi fülébõl a katonatiszt, Litmaneck Eduard
 688 I    |                    felel rá, mire megírja a választ, akkorra már a csacsi
 689 I    |            megírja a választ, akkorra már a csacsi a Sánta mészáros
 690 I    |             választ, akkorra már a csacsi a Sánta mészáros üzleténél
 691 I    |                Litmaneck odamegy, beteszi a választ a szamár fülébe,
 692 I    |                odamegy, beteszi a választ a szamár fülébe, és mi, itthon,
 693 I    |               okosabb!~Laci elmosolyodott a történeten, de mégis csak
 694 I    |                 történeten, de mégis csak a maga dolga állt elõtte elsõbbnek.~-
 695 I    |                  mi ketten?~- Furcsa! Hát a csacsinak a másik fülében.
 696 I    |                   Furcsa! Hát a csacsinak a másik fülében. Hiszen két
 697 I    |                  az én levelemet venné ki a Litmaneck?~E pillanatban
 698 I    |           ropogtak, madarak rebbentek fel a bokrokból, ami valakinek
 699 I    |                  bokrokból, ami valakinek a közeledését jelentette.~
 700 I    |                  Pszt, csendesen! - szólt a leány elkomolyodó homlokkal. -
 701 I    |            Csalódik. Az öreg kertész jött a ribizkével szegélyezett
 702 I    |                  szállingózott, zümmögött a feje körül, vele jött makacsul,
 703 I    |                 az orrát s rá akart ülni, a kertész kergette, vagdalkozott,
 704 I    |                 vagdalkozott, hadonászott a feje körül a két karjával,
 705 I    |                  hadonászott a feje körül a két karjával, de a darázs
 706 I    |                  körül a két karjával, de a darázs nem tágított.~- Hess,
 707 I    |              Tumbus apó! Ne csukja be még a kis ajtót, - kiáltá eléje
 708 I    |                 kis ajtót, - kiáltá eléje a baronesz nyájas, behízelgõ
 709 I    |              hangon, amint megpillantotta a gallyak hézagain át, sõt
 710 I    |                  nehány lépést elõre tett a kanyarodóig, ahol láthatóvá
 711 I    |                  kiáltá vissza Tumbus apó a maga rozsdás hangján.~-
 712 I    |               hangján.~- Ne csukja még be a kis ajtót, apóka.~- Bah,
 713 I    |                   hm. Eredj te cudar! (Ez a darázsnak szólt.)~- Valakit
 714 I    |                eresztenie, apóka.~Az öreg a szemeit meresztette, mígnem
 715 I    |            meresztette, mígnem észrevette a fiatalembert. Kegyetlen
 716 I    |                 érzek…~Szimatolni kezdett a levegõben.~- Idegen szag.
 717 I    |              uracska, hihihi. Itten, ahol a madár se jár. Szörnyûség!
 718 I    |                  annyira! (Kivicsorította a fogait, mint aki éppen valami
 719 I    |                mit akar itt, hihihi, ahol a sármányból is csak az asszonya
 720 I    |                 minden lépéssel megállt s a hasát fogta, úgy nevetett.)
 721 I    |               No-no-no, jelentést teszünk a fejedelemasszonynak. Katonásan,
 722 I    |                 macska macskánszki!~Lackó a falak és a vaskerítés magasságát
 723 I    |             macskánszki!~Lackó a falak és a vaskerítés magasságát méregette
 724 I    |                   lehetne-e menekülni, de a falak magasak voltak, a
 725 I    |                   a falak magasak voltak, a vaskerítés pedig kopjahegyekben
 726 I    |          Lehetetlen, lehetetlen. Itt csak a madár tud kimenni!~Tumbus
 727 I    |              kimenni!~Tumbus apó ellenben a becsípett ember bõbeszédûségével
 728 I    |                   hempergette, kapargatta a pikáns, érdekes eseményt,
 729 I    |              érdekes eseményt, mint az eb a csontot, hogy nem találna-e
 730 I    |       fogódzkodnia.~- Tumbus! - kiálta rá a baronesz parancsoló hangon
 731 I    |             baronesz parancsoló hangon és a lábával toppantott - micsoda
 732 I    |                  maga itt összevissza? Ez a fiatalember apám gazdatisztjének
 733 I    |          fiatalember apám gazdatisztjének a fia, érti-e, behíttam az
 734 I    |                 behíttam az utcáról, hogy a szüleim felõl kérdezõsködjem,
 735 I    |                   kend részegeskedni ment a korcsmába és nyitva hagyta
 736 I    |                korcsmába és nyitva hagyta a kis ajtót, szigorú kötelességszegést
 737 I    |                 teszek mindjárt jelentést a fejedelemasszonynak. Egy,
 738 I    |                   S ezzel csípõjére tette a kezecskéit, s haragosra,
 739 I    |          haragosra, morcosra vonván össze a homlokát, a villámló szemeivel
 740 I    |                  vonván össze a homlokát, a villámló szemeivel intett
 741 I    |                  ráncba szed ez valakit.«~A kulcs megcsikordult az ajtóban.
 742 I    |                 megcsikordult az ajtóban. A legényke még egyszer visszafordult,
 743 I    |              utolsó pillantást vetett rá. A kisleány egy nyírfa lehajló
 744 I    |                 ágára ülve himbálózott és a kezével búcsút integetett
 745 II   |            történt, mikor az uralkodó azt a szinte félénk kérdést intézte
 746 II   |               szedni újoncot, mire felelé a pátriárkák ékesszólásával
 747 II   |                    Szóval, ebben az évben a legértékesebb gyümölcs a
 748 II   |                  a legértékesebb gyümölcs a férfiember volt (olcsó portéka
 749 II   |                 utána. Ilyen idõknek örül a Halál, mert ezt az ázsiót
 750 II   |              ázsiót õ okozza; sokat bevon a künn levõ nyerskészletébõl.~
 751 II   |     nyerskészletébõl.~Borly Laci, illetve a kis Mária ugyancsak eltalálta,
 752 II   |              piros pünkösd ünnepére többé a szilaj vérû, dacos akaratú
 753 II   |                   mit bánta õ Sulyomot és a pünkösdi fánkot a nagyapa
 754 II   |             Sulyomot és a pünkösdi fánkot a nagyapa házánál? Elsõ dolga
 755 II   |                  házánál? Elsõ dolga volt a lakatosságot lerázni, és
 756 II   |            ahelyett, hogy hazament volna, a zárdakertbõl egyenest a
 757 II   |                   a zárdakertbõl egyenest a kaszárnyába indult, jelentkezett
 758 II   |                  beállani.~Végigtekintett a sugár gyereken, szép, lelkes
 759 II   |                    Csak nem Borly Gézának a fia?~- De igen.~- No, hát
 760 II   |                õrnagy élénken. - Édesapád a legjobb barátom volt. Folyton
 761 II   |                 nem vagy közel, szeretném a fiam jövõjét reád bízni.
 762 II   |                   Valami ilyen vágy száll a szívemre, mely gondolataimat,
 763 II   |               Különben is gyenge vagy még a puskához meg a borjúhoz.
 764 II   |                   vagy még a puskához meg a borjúhoz. Azért tehát balra
 765 II   |                 nézz, fordulj és takarodj a nagyapádhoz!~Lacit elkeserítette
 766 II   |                    Lacit elkeserítette ez a véletlen, de nem olyan fából
 767 II   |                Pestre megy és ott áll be. A fõvárosban már úgyis fel
 768 II   |                   már úgyis fel volt ütve a verbung a »Nyúlkaszárnyá«-
 769 II   |                   fel volt ütve a verbung a »Nyúlkaszárnyá«-ban. (Jó
 770 II   |                 nevezni.) Szívesen látták a jelentkezõket. Valami nagy
 771 II   |         mindazonáltal nem volt észlelhetõ a kaszárnya környékén.~Összeszámította
 772 II   |                környékén.~Összeszámította a pénzkészletét, tíz huszasa
 773 II   |                 indulni, két huszas Vácig a postakocsin egy ülés, onnan
 774 II   |                 ülés, onnan pedig beviszi a hajó egy huszasért. Élelemre
 775 II   |              Reggel egy kis batyut kötött a fehérnemûjébõl, s ezzel
 776 II   |              Sulyomra készülõdnék, kiment a piacra, megkereste a zárda
 777 II   |               kiment a piacra, megkereste a zárda csacsiját, mely a
 778 II   |                   a zárda csacsiját, mely a Zeheriné asszonyom zöldséges
 779 II   |               zöldséges sátra mögött állt a talyiga elõtt könnyezõ szemekkel,
 780 II   |                   egy levelet csúsztatott a fülébe. Amint a fülébe nyúlna,
 781 II   |               csúsztatott a fülébe. Amint a fülébe nyúlna, észrevette,
 782 II   |                   egyik levél neki szólt (a másik Litmanecknek), hamar
 783 II   |             olvasta belõle: »Kedves Laci, a mamám nagyon beteg, éppen
 784 II   |                   Laci zsebébe csúsztatta a drága kincset, a levelet,
 785 II   |               csúsztatta a drága kincset, a levelet, hogy majd az úton
 786 II   |              milliószor átolvassa, s újra a szamárhoz közeledett, hogy
 787 II   |                egy tyúkos ketrec elõtt, s a szamár is békén engedett
 788 II   |                 békén engedett kotorászni a fülében. Õt másforma levelek
 789 II   |              másforma levelek érdekelték, a Zeheriné asszonyom sátrában
 790 II   |              egyet kellett volna rántania a talyigán, s arra mostani
 791 II   |                 körülmény is hozzájárult, a visszaemlékezés keserûsége,
 792 II   |           mincérral ütött egyszer-kétszer a pákosztos szájára. Éppen
 793 II   |                   hát, érdemes-e vagy nem a vállalkozás, s talán éppen
 794 II   |                  tengetnie.~De ideje volt a levelekkel végezni. A postánál
 795 II   |                volt a levelekkel végezni. A postánál már szerszámozták
 796 II   |                postánál már szerszámozták a lovakat. Éppen csak hogy
 797 II   |               csak hogy odaért, megindult a sárga-fekete jármû vidám
 798 II   |                vidám trombitaszóval végig a városon. Ennek a hangjára
 799 II   |     trombitaszóval végig a városon. Ennek a hangjára kinyíltak a rozmarintos,
 800 II   |                Ennek a hangjára kinyíltak a rozmarintos, violás ablakok
 801 II   |              esemény, ki megy, ki érkezik a postakocsin.~A másik ülést
 802 II   |                 ki érkezik a postakocsin.~A másik ülést egy körülbelül
 803 II   |                  foglalta el, ki útközben a Kálvária-utca egy sárga
 804 II   |              annak látszani. Gyanús dolog a pszichológia pápaszemén
 805 II   |                 Eleinte behunyva tartotta a szemeit (két éhes tigrist
 806 II   |                 úgy látszik, nem vette be a természete a nyugodtságot.
 807 II   |                 nem vette be a természete a nyugodtságot. Izgett-mozgott
 808 II   |             váltig, mint az eleven ezüst. A kesztyûit húzogatta fel
 809 II   |                   odatartotta fehér kezét a nap felé. Hadd lássa a fiatalember
 810 II   |              kezét a nap felé. Hadd lássa a fiatalember is, hogy ez
 811 II   |                   fiatalember is, hogy ez a kéz nem szokott dolgozni,
 812 II   |                 dolgozni, aztán felgyûrte a sáfrányszínû ruhája ujját,
 813 II   |                  melege lenne, hadd lássa a fiatalember, hogy ez a gömbölyû
 814 II   |              lássa a fiatalember, hogy ez a gömbölyû kar ölelni való.~
 815 II   |                 õt. Elhúzódott, meglapult a sarokban és a maga belsõ
 816 II   |                   meglapult a sarokban és a maga belsõ világában barangolt.~
 817 II   |                  az asszonyság nyitogatta a skatulyáit, hol zsebkendõt
 818 II   |                  zsebkendõt keresett, hol a kis fésûjét vette elõ és
 819 II   |               miközben sûrûn kérdezgetett a kocsistól egyet-mást, de
 820 II   |           Kopolyházán egy félórát etetett a posta.) Mert õ jó koszthoz
 821 II   |                  ha egy nap meg nem kapná a maga tányér levesét és ahhoz
 822 II   |                   még nem volt szakácsné?~A kocsis vidám öreg fickó
 823 II   |                    s amint gyalog ügetett a kocsi mellett fel a hegynek,
 824 II   |               ügetett a kocsi mellett fel a hegynek, a Vargyas erdõben,
 825 II   |              kocsi mellett fel a hegynek, a Vargyas erdõben, tiszteletteljesen
 826 II   |                  tiszteletteljesen felelt a különbözõ kérdéseire, melyeket
 827 II   |            különbözõ kérdéseire, melyeket a hegyek, az elõbukkanó kastélyok
 828 II   |                mindig ezt járta. Elmondta a vidék összes történeteit,
 829 II   |                 vidék összes történeteit, a katasztrófákat, emlékeket,
 830 II   |              árkokhoz fûzõdtek. Különösen a Vargyasról beszélt sokat,
 831 II   |                 Milik István fekszik, kit a híres Patkó ütött le, mikor
 832 II   |                 mikor tízezer forint volt a kocsiban; most megint egy
 833 II   |               ismeretlen haramia lõtte le a bakról.~- Mind itt vannak
 834 II   |                  itt vannak elpotyogtatva a kocsis pajtásaim - tette
 835 II   |              nyúlva. - Ha az ember mindig a kocsin van, a kocsin hal
 836 II   |                ember mindig a kocsin van, a kocsin hal meg. Hát a tekintetes
 837 II   |                van, a kocsin hal meg. Hát a tekintetes asszony nem fél
 838 II   |              fehér fogsort mutatott, mint a marmancs-virág cikkelyei.
 839 II   |          marmancs-virág cikkelyei. De biz a Lackó azt se látta.~Majd
 840 II   |             minden szemet külön megtörölt a keszkenõjével, kettétörte,
 841 II   |            nincs-e benne valaki (mert hát a pondró is szereti a jót),
 842 II   |                   hát a pondró is szereti a jót), s aztán csak az egyik
 843 II   |                  felét dugta be egyszerre a pici szájába, mintha csak
 844 II   |                    elrontotta emezt, mert a magokat a két ujja közé
 845 II   |          elrontotta emezt, mert a magokat a két ujja közé fogva, megcélzott
 846 II   |                 tárgyat és ellõtte, ahogy a parasztgyerekek szokták.
 847 II   |        véletlenségbõl eltrafálta valahogy a Laci fiút. Éppen az orrára
 848 II   |                   ezzel odanyújtotta neki a kesztyûs kezét.) Adjon rá
 849 II   |                   percig kezében tartotta a kezét, miközben szemének
 850 II   |                   mint egy hegyi pataknak a vize, amelyet meg nem zavarhat
 851 II   |                  amelyet meg nem zavarhat a beledobott kavics, mert
 852 II   |                egy csöpp sár sincs.~Hanem a beszélgetés most már megindult.
 853 II   |            kérdezni valója volt, és tudta a módját kihúzni a szavakat
 854 II   |                 és tudta a módját kihúzni a szavakat belõle.~- Hova
 855 II   |                 többször Pesten?~- Voltam a nagyapámmal vagy kétszer.~-
 856 II   |                   kétszer.~- Úgy látszik, a nagyapja sokat jár Pestre?
 857 II   |               házat?~- Egy telket örökölt a nagyapa utána, a »Három
 858 II   |                  örökölt a nagyapa utána, a »Három páva« utcában.~-
 859 II   |               félszer-féle van rajta, hol a Máli néni férje valamikor
 860 II   |                 hogy õ meg Pozsonyba megy a beteg nõvérét látogatni,
 861 II   |                  beteg nõvérét látogatni, a haldokló kívánja, de elsõ
 862 II   |              utazási célja csak Vác, mert a kocsiút nagyon kifárasztja,
 863 II   |                   hál meg, kipiheni magát a fogadóban és csak a reggeli
 864 II   |                 magát a fogadóban és csak a reggeli vonattal megy tovább
 865 II   |              tovább Pozsonyba.~- De hátha a nõvére meghal azalatt?~Ájtatosan
 866 II   |                   Az Isten igen - felelte a fiatal Borly -, de ön persze
 867 II   |                   nem képes éjjel utazni.~A menyecske fölkacagott, szívbõl,
 868 II   |             folytatá Potifárné az attakot a szemérmes József ellen,
 869 II   |                szamócaillat töltött be, s a tündéries Kopolyka völgy
 870 II   |                  kocsis, messze van-e még a vendégfogadó?~- Egy kurta
 871 II   |           Gyertyagyújtáskor.~Az asszonyka a fiatal Borly felé fordult.~-
 872 II   |       Természetesen. Hiszen nyolckor megy a vonat.~- Tudja mit - mondá
 873 II   |             hangon, szemérmetesen lesütve a szemeit -, maradjon ön is
 874 II   |                    Hát csak úgy - felelte a vállát féloldalra vonva. -
 875 II   |                  vonva. - Háljon meg ott. A »Csillag«-ban jó szobák
 876 II   |                  elbeszélgetjük az estét… a vacsoránál. Képzelheti,
 877 II   |                  Sietek - felelte Laci.~- A sietés az ördög - kacagott
 878 II   |                 Potifárné. - Kihez siet.~(A boldogságomhoz, gondolta
 879 II   |                     Semmi se vagyok.~- Az a legszebb hivatal. Úgy látszik,
 880 II   |              Tra-tra-tra-tram! Megszólalt a kocsis trombitája. Faluhoz
 881 II   |                  is sebesebben gurították a nagy jármûvet le a lejtõn,
 882 II   |             gurították a nagy jármûvet le a lejtõn, be a fogadó udvarába
 883 II   |                  jármûvet le a lejtõn, be a fogadó udvarába az állás
 884 II   |               udvarába az állás alá, ahol a szekerek egész raja állt
 885 II   |                  zsidók hagymát ebédeltek a viaszos vásznú fedeles kocsikban.
 886 II   |                állatok csendesen kérõztek a rúd mellett vagy ittak.
 887 II   |                   rúd mellett vagy ittak. A vödör föl s alá szaladgált
 888 II   |                vödör föl s alá szaladgált a csikorgó kerekes kúton,
 889 II   |                   csikorgó kerekes kúton, a lovak feje zabos tarisznyákba
 890 II   |               zabos tarisznyákba veszett, a kocsisok pedig durákot játszottak
 891 II   |            megfordított kád fenekén, vagy a szolgálókkal legyeskedtek,
 892 II   |               amelyek fürgén szaladgáltak a lovak és ökrök lábai alatt,
 893 II   |                ökrök lábai alatt, mialatt a pincér odabent az ebédlõben
 894 II   |                  végzetes ígéreteket tett a fejükre.~- Fél rántott csirke
 895 II   |               Laci megtapogatta huszasait a zsebében és õ is leugrott
 896 II   |                 zsebében és õ is leugrott a kocsiról.~Az ebédlõben éppen
 897 II   |                 egy asztal volt még üres. A másik négynél vendégek ültek;
 898 II   |               vendégek ültek; egy kanonok a szokásos húgával, egy család
 899 II   |             bakfis-leányokkal, bizonyosan a nevelõbõl hozták vagy oda
 900 II   |             minduntalan igazított valamit a ruhájukon, az öregúr, nyilván
 901 II   |                  töltött nekik, fölemelte a földrõl egy udvarló fürgeségével
 902 II   |                 az állukat vagy simogatta a tömött dióbarna hajfonataikat,
 903 II   |               lányok, földi boszorkányok!~A harmadik asztalnál két kereskedõ
 904 II   |                számolt valamit papiroson. A negyediknél, leghosszabbnál
 905 II   |                   leghosszabbnál ellenben a helyi intelligencia ebédelt.~
 906 II   |                  lett volna elég hely, de a mi utasaink az ötödik üres
 907 II   |                van - parancsolá Potifárné a pincérnek fennhéjázó hangon -,
 908 II   |                 Csak gyorsan, gyorsan. Az a fõdolog. (Majd Laci felé
 909 II   |             érti-e?~S gyöngéden megnyomta a lábát az asztal alatt.~-
 910 II   |                 Úgy rémlik, hogy ráhágtam a lábára?~- Nagy csacsi maga -
 911 II   |               ránézett kedvteléssel, mint a pók a szúnyogra, mely már
 912 II   |                  kedvteléssel, mint a pók a szúnyogra, mely már a hálójában
 913 II   |                 pók a szúnyogra, mely már a hálójában vergõdik.~Laci
 914 II   |               vergõdik.~Laci érezte arcán a tüzes tekintetét, mint a
 915 II   |                  a tüzes tekintetét, mint a hangyamászkálást, s epedve
 916 II   |          hangyamászkálást, s epedve várta a nyíló ajtót, hogy zavarának
 917 II   |             belépett rajta az öreg Borly, a sulyomi kasznár.~Laciban
 918 II   |               kasznár.~Laciban megfagyott a vér; csak bámult-bámult
 919 II   |               bámult-bámult megzsibbadva, a megüvegesedett szemeivel,
 920 II   |                jobbra, se balra, egyenest a hosszú asztalnak tartott
 921 II   |            foglalt, háttal az unokájának. A Laci szíve hangosan dobogott.
 922 II   |              szíve hangosan dobogott. Ezt a szerencsét fel kell használni.
 923 II   |                  ahogy szokásos ilyenkor, a kúthoz rohan. Várta, csak
 924 II   |                 jött vissza, tudakozódott a pincértõl, az se tudott
 925 II   |                tudott róla semmit, kiment a postakocsishoz, aki egy
 926 II   |                 aki egy kicsit szundikált a kocsibakon, felvilágosítással
 927 II   |              azonban õ se szolgált, hanem a fiatalember cókmókja és
 928 II   |                   fiatalember cókmókja és a köpenyegje nem volt a kocsiban,
 929 II   |                  és a köpenyegje nem volt a kocsiban, tehát megszökött.~-
 930 II   |                     Pedig ki volt fizetve a helye egész Vácig - mondá
 931 II   |                 helye egész Vácig - mondá a kocsis.~Az asszonyka fejet
 932 II   |             ment-ment batyujával egyenest a mezõknek. Nagyatyja váratlan
 933 II   |                   ha tõle tudta volna meg a nagyapa, akkor még nem lehetne
 934 II   |                    ki aztán bejött reggel a városba, s miután Disznósyéknál
 935 II   |                   Biztos volt tehát, hogy a nagyapa üldözi, s ez ellen
 936 II   |               kellett megcsinálni neki is a maga húzásait. Ezek pedig
 937 II   |              Nagymaros felé menne, elérni a Dunához, átmenni csónakon
 938 II   |                   az ellenség szeme elõl, a Duna másik partján egész
 939 II   |            egyszerûbb lett volna, ha Laci a kopolyházi vendéglõ udvarán
 940 II   |               vendéglõ udvarán megkérdezi a kocsisoktól, hogy a kutyafejû
 941 II   |            megkérdezi a kocsisoktól, hogy a kutyafejû öregurat melyik
 942 II   |              valami füstöt pillantott meg a Naszály erdõ szélén. A füst
 943 II   |                meg a Naszály erdõ szélén. A füst ellenállhatlanul vonzotta.
 944 II   |                van abban az étel fogalma, a hajlék nyájassága. De hátha
 945 II   |              zsiványok fõznek lopott húst a fa alatt, ahogy a mesékben
 946 II   |             lopott húst a fa alatt, ahogy a mesékben szokott lenni?
 947 II   |              Mindegy. Az éhség nagyobb úr a félelemnél. Akaratlanul
 948 II   |                félelemnél. Akaratlanul is a fák felé vitték a lábai.
 949 II   |          Akaratlanul is a fák felé vitték a lábai. Alig tett nehány
 950 II   |                   egyik az ételt kavarta, a másik rõzsét rakott a tûzre,
 951 II   |            kavarta, a másik rõzsét rakott a tûzre, kettõ pedig hasmánt
 952 II   |                kettõ pedig hasmánt feküdt a szûrén, füstölgõ pipákkal
 953 II   |                uram!~Laci észrevette most a háttérben az épületeket,
 954 II   |               majorba került. Alkalmasint a váci püspökébe. Mert amerre
 955 II   |               váci püspökébe. Mert amerre a szem lát, az mind az övé
 956 II   |                   Felbátorodva lépegetett a tûzhöz s rájok köszönt:~-
 957 II   |           nekidöfött egy pontnak nyugaton a varecskával.~- Ott van a
 958 II   |                  a varecskával.~- Ott van a rácok városa egyenest!~-
 959 II   |                  vendégünk.~- Megköszönöm a szíves barátságot és elfogadom,
 960 II   |                alak legott odább csúszott a szûrérõl, hogy a vendégnek
 961 II   |                 csúszott a szûrérõl, hogy a vendégnek is jusson, de
 962 II   |                   nem fogadta:~- Köszönöm a szívességet, de köpönyegem
 963 II   |                 is van.~Azzal leterítette a köpenyegét és õ is a tûz
 964 II   |          leterítette a köpenyegét és õ is a tûz mellé telepedett a többivel,
 965 II   |                 is a tûz mellé telepedett a többivel, mire megindult
 966 II   |                  az ismerkedés. Csakugyan a püspök számadó-juhásza,
 967 II   |                   püspök számadó-juhásza, a faragó-gazda, meg annak
 968 II   |                   faragó-gazda, meg annak a Pencrõl idejött két sógora
 969 II   |            pünkösd vasárnapján, mivelhogy a birkapörkölt csak a bográcsban,
 970 II   |             mivelhogy a birkapörkölt csak a bográcsban, szabad levegõn
 971 II   |               jöttek ki ide kijjebb, hogy a bojtárféle népnek a nyála
 972 II   |                  hogy a bojtárféle népnek a nyála ne folyjon. Itt volt
 973 II   |                nyála ne folyjon. Itt volt a kulacs is, azt a penciek
 974 II   |                 Itt volt a kulacs is, azt a penciek hozták, ahol jó
 975 II   |                    nyújtották is mindjárt a vendégnek:~- Húzzon belõle
 976 II   |                   Laci.~Eközben megindult a világ dolgáról való beszélgetés,
 977 II   |               hogy lesz - felelte Laci.~- A burkussal?~- Hogy a burkussal.~
 978 II   |               Laci.~- A burkussal?~- Hogy a burkussal.~Az egyik penci
 979 II   |              közönséges perszóna, de maga a penci szõlõbíró, ekképpen
 980 II   |                 mert úgy hallatszik, hogy a mi királynénk, meg a Rothschild
 981 II   |                 hogy a mi királynénk, meg a Rothschild zsidónak a felesége
 982 II   |                 meg a Rothschild zsidónak a felesége valami nagy uzsonnán
 983 II   |                Asszonyokban nem marad meg a szó, folyt a trics-tracs,
 984 II   |                nem marad meg a szó, folyt a trics-tracs, a háború felõl
 985 II   |                 szó, folyt a trics-tracs, a háború felõl is, és azt
 986 II   |                   is, és azt mondta volna a királyné: no, az uramnak
 987 II   |                   uramnak sok baja lészen a háborúban, hanem azért nem
 988 II   |             valaki területet veszít, csak a porosz veszíthet. Mire azt
 989 II   |              felséges asszonyka, nem lesz a háborúból semmi, mert az
 990 II   |                pénzt.«~Így szõtték-fonták a saját elméjük guzsalyához
 991 II   |                 elméjük guzsalyához kötve a szállingó hírek színes kenderét,
 992 II   |                hírek színes kenderét, míg a pörkölt megfõtt. Akkorára
 993 II   |                 megfõtt. Akkorára kihozta a majorból a vászonnép a tányérokat,
 994 II   |               Akkorára kihozta a majorból a vászonnép a tányérokat,
 995 II   |            kihozta a majorból a vászonnép a tányérokat, kanalakat, meg
 996 II   |                tányérokat, kanalakat, meg a kenyeret s olyan traktamentumot
 997 II   |              traktamentumot csaptak, hogy a püspök se eszik olyat odaát
 998 II   |            vászonnépség, nem lehet messze a duda se. Elõkerültek a bojtárok,
 999 II   |             messze a duda se. Elõkerültek a bojtárok, a nyájat odahajtva
1000 II   |                   Elõkerültek a bojtárok, a nyájat odahajtva közelbe