bold = Main text
     Rész                                             grey = Comment text

2501 II   |                  hajtatott, ahol megvette a szemfedelet, megrendelte
2502 II   |                  szemfedelet, megrendelte a koporsót, a keresztet, és
2503 II   |                   megrendelte a koporsót, a keresztet, és minthogy a
2504 II   |                  a keresztet, és minthogy a betűk csak reggelre készülhettek
2505 II   |           kapcsolták. Szobájából belátott a zárda kertjébe, hol most
2506 II   |             gyomlálgatott Tumbus apó, míg a csacsi, kinek füle egykor
2507 II   |              cipelt, öntözve az utakat és a gyepet.~Úgy tervezte Laci,
2508 II   |                  uramhoz is ellátogat, de a hangulata nem volt most
2509 II   |                  való. Az otthoni levegõ, a fölfrissült emlékek, a haláleset
2510 II   |                    a fölfrissült emlékek, a haláleset és a vele kapcsolatos
2511 II   |                   emlékek, a haláleset és a vele kapcsolatos eszmekör
2512 II   |                úgyszólván bilincsbe verte a lelkét. Tudta, hogy az öregnek
2513 II   | takarékpénztárakba, azt is sejtette, hogy a vagyon nem egészen tiszta
2514 II   |                 tiszta eredetû. Bizonyára a földesúr is tudja ezt. Egy-egy
2515 II   |                 elejtett szava cseng-bong a fülében, s ha összeállítja,
2516 II   |              mármost kész gyûlölet, ha ez a vagyon, mely az Inokay-gyerekektõl
2517 II   |     Inokay-gyerekektõl van elszipolyozva, a Borly-gyerekekre esik. Hiszen
2518 II   |             Borly-gyerekekre esik. Hiszen a gazdagság jó, híd a baroneszhez,
2519 II   |                Hiszen a gazdagság jó, híd a baroneszhez, de ez a gazdagság
2520 II   |                  híd a baroneszhez, de ez a gazdagság válaszfal. Az
2521 II   |               mástól jönne az örökség, de a nagyapó bizony még ezzel
2522 II   |                   Hánytorgatván elméjében a dolgokat, arra is gondolt,
2523 II   |               szamárság volna, aminõ csak a regényekben van, s azonfelül
2524 II   |             azonfelül nem vezetne célhoz; a regényekben is csak azért
2525 II   |               egyik szamárhoz, aki lemond a vagyonról, egy füst alatt
2526 II   |                másik szamarat is, akit ez a gyöngéd érzés meghat, s
2527 II   |           szorongatták. Hátha ott se lesz a baronesz a temetésen? Hátha
2528 II   |              Hátha ott se lesz a baronesz a temetésen? Hátha látni se
2529 II   |               Hátha látni se fogja? Hátha a báró se lesz a temetésen,
2530 II   |               fogja? Hátha a báró se lesz a temetésen, s így nem nyílik
2531 II   |                  s így nem nyílik alkalma a kastélyba menni és megköszönni
2532 II   |            kastélyba menni és megköszönni a részvétét? De ha elmegy
2533 II   |                részvétét? De ha elmegy is a kastélyba, kérdés, Mariskát
2534 II   |               tologatja az egyik gondolat a másikat, mint a széttúrt
2535 II   |                  gondolat a másikat, mint a széttúrt zsombékból ezrével
2536 II   |             zsombékból ezrével másznak ki a hangyák, hangya tetején
2537 II   |                  tudja, hogy fogadja majd a báró. Hiszen az utolsó elválásuk
2538 II   |           fumigative bánik vele, és éppen a baronesz elõtt? Oh, de borzasztó
2539 II   |                 de borzasztó lenne! Neki (a baronesznek) is fájna az.
2540 II   |                  hol van az megírva, hogy a baronesz még mindig szereti?
2541 II   |                  nem is szerette sohasem?~A föltúrt zsombék hangyái
2542 II   |       járnak-kelnek, mászkálnak, rágódnak a szívén, csiklandozzák, égetik,
2543 II   |           ingerlik, míg szeme, kihajolván a zárda kertjére nyíló ablakon,
2544 II   |                ablakon, ott kalandoz, hol a füvek is beszédesek… Ott
2545 II   |               égen az elsõ csillag, utána a második, harmadik, aztán
2546 II   |                    ezeknek mind közük van a szeretõ szívekhez, azok
2547 II   |                 is jönnek fel, valamelyik a végén megszánja és okvetlenül
2548 II   |                  téged, mert odavitte azt a kis piros rózsát a nagyapádnak,
2549 II   |           odavitte azt a kis piros rózsát a nagyapádnak, temiattad.
2550 II   |               szeret, s boldogabb vagy te a földnek minden lakójánál,
2551 II   |              minden lakójánál, mert ezzel a hittel mehetsz te most vacsorálni
2552 II   |                 az étterembe.« Ezt mondja a csillag, s ha a csillag
2553 II   |                Ezt mondja a csillag, s ha a csillag nem mondaná, egy
2554 II   |                    Szerelem idején nem úr a gyomor.~Átment a rostélyos-illatoktól
2555 II   |                   nem úr a gyomor.~Átment a rostélyos-illatoktól terhes
2556 II   |                 egy kisebb terembõl állt, a harmadik, vörös terítékes
2557 II   |                   hol Tumbus apó iddogált a levélhordóval, s hol Garibaldi
2558 II   |                vörösinges arcképe függött a falon, nem is említve. Laci
2559 II   |              teremben foglalt helyet, hol a szokott kisvárosi alakok
2560 II   |              kisvárosi alakok vacsoráltak a szétszórt kerek asztaloknál.
2561 II   |               egyiknél két fiskális ült s a »Galgavölgy« címû hírlap
2562 II   |                hírlap szerkesztõje, odább a megyei fõorvos disputált
2563 II   |                 helyütt fiatal kereskedõk a kucséberrel bolondoztak.
2564 II   |                egy hölggyel. Katona szeme a katonát veszi legelõbb észre.
2565 II   |              leült egy magános asztalnál. A kardcsörömpölésre felpillantottak
2566 II   |         kardcsörömpölésre felpillantottak a vendégek, ahogy szokás kisvárosokban,
2567 II   |                 újon jöttet nézte.~- Tyû, a teremburáját, de gyönyörû
2568 II   |             társaság tûkön ült, de kivált a »Galgavölgy« szerkesztõje.
2569 II   |            Galgavölgy« szerkesztõje. Csak a katonatiszt nem mutatott
2570 II   |                 annak méltóságán alul van a csodálkozás, ámbátor csak
2571 II   |              ámbátor csak gyalogtiszt, de a hölgyet nem kötelezte ilyenfajta
2572 II   |           kevélység, váltig odanézegetett a legyezõje alól.~Laci addig
2573 II   |                  alól.~Laci addig is, míg a pincér a rendelt szeletjét
2574 II   |               Laci addig is, míg a pincér a rendelt szeletjét meghozza,
2575 II   |               rendelt szeletjét meghozza, a helyrajzi viszonyok tanulmányozására
2576 II   |                  senki. Nézte, ismergette a gyalogos fõhadnagyot és
2577 II   |                   tudta volna megmondani.~A többi arcok is csupa ismerõsök
2578 II   |               éltek. Az idõ eljár, hiába. A szomszéd terembõl (oda nem
2579 II   |                kinyílott az ajtó s elállt a muzsika, nagy zsongás, zaj
2580 II   |                hazafias mondat ütötte meg a füleit, nyilvánvaló, hogy
2581 II   |                   dolgozik odabent.~Mikor a pincér elhozta az ételt,
2582 II   |             lakodalom van odabent?~- Nem, a követjelölt vacsorál ott
2583 II   |                  követjelölt vacsorál ott a híveivel.~- Idevaló jelölt?~-
2584 II   |                     Idevaló jelölt?~- Nem a mi jelöltünk, de innen a
2585 II   |                  a mi jelöltünk, de innen a megyébõl. Idáig kísérték
2586 II   |                  megyébõl. Idáig kísérték a falusi urak.~- Hát azt a
2587 II   |                  a falusi urak.~- Hát azt a fõhadnagyot nem ismeri?~-
2588 II   |              Litmaneck fõhadnagy úr.~- És a hölgy?~- Az a felesége.~-
2589 II   |          fõhadnagy úr.~- És a hölgy?~- Az a felesége.~- Nem tudja a
2590 II   |                   a felesége.~- Nem tudja a születési nevét?~(Kíváncsi
2591 II   |                   Ámbátor nem lehet, mert a hölgy nem olyan volt még
2592 II   |                 idõ elõtt került volna ki a nevelõbõl.)~- Nem tudom
2593 II   |                   nevelõbõl.)~- Nem tudom a nevét, de gazdag asszony
2594 II   |           érdeklõdéssel fordítá figyelmét a csinos asszonyra, kinek
2595 II   |                   némi kacérsággal vágott a gyermek fõhadnagy felé.
2596 II   |                   gyermek fõhadnagy felé. A fõhadnagy se aludttej; tûnõdött
2597 II   |                   majd úgy, hogy behunyta a szemeit és az emlékeiben
2598 II   |                   aztán megint kinyitotta a szemeit, látta, hogy a belsõ
2599 II   |         kinyitotta a szemeit, látta, hogy a belsõ terembõl, hol a muzsika
2600 II   |                hogy a belsõ terembõl, hol a muzsika szólt, egy nagy
2601 II   |                megvadult bölény, s megáll a Litmaneckék asztala elõtt,
2602 II   |               asztala elõtt, valamit mond a fõhadnagynak, mire az szó
2603 II   |              szemtelenül incselkedik vele a hamis szemeivel, azon a
2604 II   |                   a hamis szemeivel, azon a nemzetközi nyelven, mely
2605 II   |                  nemzetközi nyelven, mely a drót nélküli sürgönyzést
2606 II   |                  mondaná: »Tetszel nekem, a többi a te dolgod.«~Borly
2607 II   |                    Tetszel nekem, a többi a te dolgod.«~Borly Laci lesüti
2608 II   |                    Borly Laci lesüti erre a szemeit, csak lopva néz
2609 II   |              szemeit, csak lopva néz oda. A szemlesütésrõl ráösmer az
2610 II   |                    sajátszerûen mosolyog. A gúnyos mosolyról ráösmer
2611 II   |                  gúnyos mosolyról ráösmer a gyermek fõhadnagy. Ahá,
2612 II   |             fõhadnagy. Ahá, ni! Hiszen ez a váci asszony, akivel együtt
2613 II   |            asszony, akivel együtt utazott a postakocsin, mikor katonának
2614 II   |               ment Pestre.~Elfordítá róla a tekintetét Litmaneckre,
2615 II   |                  jobban meglepte az, hogy a nagyszakállú Herkules-alak
2616 II   |             Brivinszky.~- Borly - felelte a fõhadnagy csendesen.~- Nyugalmazott
2617 II   |                   örülök - mormogta Borly a szokott frázist -, parancsolsz
2618 II   |                forgó szemeivel szétnézett a teremben s nagyot fújt,
2619 II   |                ivadékát!~Újra áttekintett a vacsorálók feje fölött,
2620 II   |                 mintha csodálkoznék, hogy a mennyezet össze nem roppant;
2621 II   |                   össze nem roppant; hogy a petróleum-lámpák világítanak,
2622 II   |                  miközben megcsikordultak a fogai, hogy a csikorgás
2623 II   |             megcsikordultak a fogai, hogy a csikorgás szinte kihallatszott
2624 II   |            csikorgás szinte kihallatszott a hegedûhangok közül. - Nem
2625 II   |              maradt számomra más út, mint a legelsõ két kollégát felszólítani,
2626 II   |          felszólítani, hívják ki nevemben a dölyfös sértegetõt.~A kis
2627 II   |            nevemben a dölyfös sértegetõt.~A kis fõhadnagy érdeklõdéssel
2628 II   |                  veterán kameradnak, csak a nadrágja szabása vallott
2629 II   |                   Mindent megváltoztathat a változó életmód, de a nadrágot
2630 II   |     megváltoztathat a változó életmód, de a nadrágot soha. A katonát
2631 II   |              életmód, de a nadrágot soha. A katonát a lábszárairól lehet
2632 II   |                  nadrágot soha. A katonát a lábszárairól lehet felismerni.~-
2633 II   |        fõhadnagyot is.~Mire megfordult és a szemeivel intett a szöszke
2634 II   |          megfordult és a szemeivel intett a szöszke Litmanecknek, kit
2635 II   |                 szöszke Litmanecknek, kit a kenderszínû haja miatt »
2636 II   |                   nak híttak cseh nyelven a cseh származású ezredben.~
2637 II   |             ezredben.~Litmaneck kinyílott a szemintésre, mint egy bicska,
2638 II   |                   és eleibe ment, úgyhogy a feleúton találkoztak, mint
2639 II   |                   való.~Letelepedtek mind a hárman az asztalnál.~- Borzasztó
2640 II   |                  két egyenlõ részre fogom a fejét hasítani. Olyan egyenlõ
2641 II   |              hasítani. Olyan egyenlõ lesz a két rész, hogy mérõ serpenyõbe
2642 II   |                 tenni.~- Mindenekelõtt az a kérdés - szólt Borly -,
2643 II   |              elmondtam az okot.~Litmaneck a fejével intett.~- Igen,
2644 II   |                   fejével intett.~- Igen, a sértés kétségtelen, bár
2645 II   |                egyik gentleman én vagyok, a másik õ. Egyszer csak megint
2646 II   |               csak megint nyújtja énfelém a poharat és az enyémhez üti
2647 II   |                   kapitány úr, nem boldog a magyar«; fölemelem a poharamat
2648 II   |               boldog a magyar«; fölemelem a poharamat és így szólok: »
2649 II   |              életemben és sajnos, most ez a létszám teljesen be van
2650 II   |             egyenlõ részre fogom hasítani a fejét. (Tenyerével az asztalra
2651 II   |                  több az egyik fele, mint a másik, ki fogad rá? Állom.~-
2652 II   |             méltóság illik és flegma. Hát a flegmát erõszakoltam magamra.
2653 II   |            magamra. Pedig felforrt bennem a méreg, mert a társaság gúnyosan
2654 II   |             felforrt bennem a méreg, mert a társaság gúnyosan kacagott,
2655 II   |                bonhomiával, tréfára fogva a dolgot, hisz akkor nincs
2656 II   |                 fölkelt, elõvette kardját a szögletbõl, s mialatt felkötni
2657 II   |               Litmaneck ösmeri.~Litmaneck a fejével bólintott, Brivinszky
2658 II   |                   Inokay Gottfried nevût.~A gyermek fõhadnagy elsápadt
2659 II   |                   fõhadnagy elsápadt erre a névre, kiejté a kardja kötõjét
2660 II   |             elsápadt erre a névre, kiejté a kardja kötõjét kezébõl,
2661 II   |                 kardja kötõjét kezébõl, s a kard csörömpölve hullott
2662 II   |                Litmaneck nevetve, mialatt a kis fõhadnagy lehajolt a
2663 II   |                  a kis fõhadnagy lehajolt a kardért. - Úgy látszik,
2664 II   |               csendesen visszatámasztotta a szögletbe.~- Nem vállalom
2665 II   |              szögletbe.~- Nem vállalom el a megbízatást.~- Micsoda?
2666 II   |             Brivinszky és majd felöklelte a rettenetes szemeivel. -
2667 II   |                  szörnyû tekintetét, mint a rohanásra iramodó fenevad.~-
2668 II   |                   van.~- Miféle dolgod?~- A nagyapámat kell temetni,
2669 II   |            mivégbõl hajnalban hazamegyek. A koporsóért jöttem be a városba.~-
2670 II   |                    A koporsóért jöttem be a városba.~- Úgy, de azért
2671 II   |                  Mindegy, nem vállalom el a dolgodat. Bocsásd meg, kapitány
2672 II   |                   én felfricskázok!~Borly a kardja után kapott.~- Kapitány! -
2673 II   |              Egyik lefut az éjjel.~- Csak a vénasszonyok fenyegetõznek,
2674 II   |                   emeltebb hangon mondta. A társaságok ide kezdtek figyelni.
2675 II   |                     idõt és helyet.~- Itt a vendégfogadó mögött egy
2676 II   |               órát vesz igénybe s ezalatt a szüleinek ír.~- Nincsenek
2677 II   |            szüleim.~- Mit tudom én kinek, a szeretõjének.~- A szeretõm
2678 II   |                  kinek, a szeretõjének.~- A szeretõm a kardom.~- Jól
2679 II   |                szeretõjének.~- A szeretõm a kardom.~- Jól van, tehát
2680 II   |                   egy félóra múlva.~Borly a pincérnek csengetett, hogy
2681 II   |           csengetett, hogy fizet, mialatt a kapitány Litmaneckkel váltott
2682 II   |               szót.~- Szaladj át, kérlek, a kaszárnyába, küldj nekem
2683 II   |                    akik kihívják Inokayt, a párbajt reggelre tegyék,
2684 II   |                  el az akácosba.~- De hát a feleségemet hova tegyem? -
2685 II   |                 szomorúan.~Borly egyenest a fiskálisok asztalának tartott
2686 II   |              tartott s csak úgy találomra a »Galgavölgy« szerkesztõjét
2687 II   |         rettenetes ura, ki nem hajlik meg a hatalmasok elõtt, s rettentõ
2688 II   |                  elõtt, s rettentõ ostora a hadseregnek, alázatosan
2689 II   |            méltóságteljes arcot vágott és a sétabotját kereste. A fizetõpincér
2690 II   |                  és a sétabotját kereste. A fizetõpincér lihegve szaladt
2691 II   |                   oda, de Galgavölgy csak a kezével intett fönségesen:~-
2692 II   |                   olvastam és írtam önrõl a legközelebbi hadjáratok
2693 II   |                most se tévedt, megtalálta a célra alkalmas gentlemant.
2694 II   |                 Mielõtt ide jöttem volna, a becsületrõl alig voltak
2695 II   |            valakit megnyerhetne ügyünknek a jelenlévõ urak közül.~-
2696 II   |               olyan modorban tudatta vele a segédkezési szerepet, mintha
2697 II   |                   Az apácaasszonyok órája a zárda tornyán éppen tizenegyet
2698 II   |             fújdogált, szénaillatot hozva a frissen kaszált rétek felõl.
2699 II   |                 egy emberi lélek sem járt a közelben.~- Még egy kicsit
2700 II   |                  urak?~- Oh, hogyne. Mint a rossz pénzt. Gazdag birtokos
2701 II   |                pénzt. Gazdag birtokos itt a közelben. Arról nevezetes,
2702 II   |                   nevezetes, hogy egyszer a három feleségével whistezett
2703 II   |                  házasodni - jegyezte meg a gyermek fõhadnagy.~- Különben
2704 II   |                   rossz ember - folytatta a szerkesztõ -, csak azt veszik
2705 II   |             veszik neki rossz néven, hogy a mostani felesége vagyonából
2706 II   |               csúnyább volna - mosolygott a fõhadnagy -, ha az elõbbi
2707 II   |                  felesége vagyonából élne a mostanival.~- Nem vennék
2708 II   |             inkább azt kifogásolják, hogy a felesége nem szép módon
2709 II   |                   szerezte pénzét, melyen a birtokot vette.~- És mivel
2710 II   |                    kétszer is körüljárták a kis akácost, melyet balga
2711 II   |                  jött az ellenfél, az óra a felet ütötte és mégse jött.~-
2712 II   |                  kell - türelmetlenkedett a fõhadnagy.~- Tudom - szólt
2713 II   |                 az ügyvéd.~- Hogy-hogy?~- A megboldogult öregúr énreám
2714 II   |          megboldogult öregúr énreám bízta a végrendeletét.~- Régen?~-
2715 II   |          pillanatban léptek hallatszottak a vendéglõ felõl és beszélgetés
2716 II   |                  történetekkel mulattatta a helyi hírlap kalandos múltjából.
2717 II   |                   részt, ahonnan elküldte a hölgyek névsorát a segédjének,
2718 II   |               elküldte a hölgyek névsorát a segédjének, hogy késõ este
2719 II   |            segédjének, hogy késõ este még a nyomdába adhassa. Sietve
2720 II   |                  Sietve vetette papirosra a tudósítást, milyen volt
2721 II   |                   tudósítást, milyen volt a dekoráció, a büfé, a zene,
2722 II   |                  milyen volt a dekoráció, a büfé, a zene, a hangulat,
2723 II   |                 volt a dekoráció, a büfé, a zene, a hangulat, s kik
2724 II   |                dekoráció, a büfé, a zene, a hangulat, s kik voltak a
2725 II   |                  a hangulat, s kik voltak a legszebbek, Szabó Ilonka,
2726 II   |             tehetsz vele, amit akarsz. Ez a »tehetsz vele, amit akarsz«
2727 II   |                tehetsz vele, amit akarsz« a segédjének szólt, hogy fésülje
2728 II   |                fésülje meg, cicomázza fel a szokásos frázisokkal a tudósítást,
2729 II   |                fel a szokásos frázisokkal a tudósítást, kurtítsa, tódítsa,
2730 II   |                tódítsa, ahogy tetszik, de a marha leadta a hevenyészve
2731 II   |                tetszik, de a marha leadta a hevenyészve írt sorokat
2732 II   |                   hevenyészve írt sorokat a magok nyerseségében, és
2733 II   |                 seladonnak aztán belelõtt a lábába, az még most is sántít,
2734 II   |                 se vette el.~Megzörrentek a gallyak, és elõbukkantak
2735 II   |                  üdvözölték egymást, mire a segédek félrevonultak tanácskozni
2736 II   |              tanácskozni s aztán közölték a föltételeket, hogy tekintve
2737 II   |               föltételeket, hogy tekintve a sértés csekélységét, a párbaj
2738 II   |           tekintve a sértés csekélységét, a párbaj elsõ vérre megy.~
2739 II   |                    Litmaneck felállította a feleket, aztán így szólt:~-
2740 II   |                nem is történt.~Brivinszky a fejét rázta.~- En garde! -
2741 II   |              egyenesen nekik iramodott és a Brivinszky lába között futott
2742 II   |                      vezényelt Litmaneck.~A két hajlékony penge összecsapott,
2743 II   |            Brivinszky hevesen rohanta meg a kis fõhadnagyot, olyan csapásokat
2744 II   |              kíméli erejét és kiparírozza a vágásokat. Mintha egymás
2745 II   |                   egymás gondolatát tudná a két kard, s nem is az elsõ
2746 II   |                kard, s nem is az elsõ vér a férfitesteken volna a fõ
2747 II   |                 vér a férfitesteken volna a fõ cél, hanem az elsõ hét-nyolc
2748 II   |                  melyet egymásból csal ki a két összeütközõ acél. Szikra
2749 II   |                   már kihasadt kilenc is, a két kard szisszen, csattan,
2750 II   |                   csattan, lesiklik egyik a másikról s »Halt«-ot kiált
2751 II   |            Litmaneck, keresi az elsõ vért a holdvilágnál, de még mindig
2752 II   |                  mindig nincsen. Csóválja a fejét Litmaneck. Ez egyszer
2753 II   |             szuszog, fúj Brivinszky, mint a duda, emelgeti a mellét
2754 II   |         Brivinszky, mint a duda, emelgeti a mellét a düh meg a szégyen.
2755 II   |                   duda, emelgeti a mellét a düh meg a szégyen. No nézd,
2756 II   |               emelgeti a mellét a düh meg a szégyen. No nézd, a nyálas
2757 II   |                   meg a szégyen. No nézd, a nyálas kölyköt, milyen nehéz
2758 II   |                  módra, hogy ha levág, ne a tompa lapjával találjon,
2759 II   |               lapjával találjon, elõszedi a cselvágásait, a Villenois-féle
2760 II   |                  elõszedi a cselvágásait, a Villenois-féle tercet, a
2761 II   |                  a Villenois-féle tercet, a Colesseti suhogóst, melyet
2762 II   |             mesterek. Mind nem ér semmit, a vágást mindenütt felfogta
2763 II   |                  meginog, hátratántorodik a súlyos vágástól. Huh, csikorgatta
2764 II   |                vágástól. Huh, csikorgatta a fogait Brivinszky - két
2765 II   |                két egyenlõ részre hasítom a fejedet. No most, no most,
2766 II   |                   most, és villan, lecsap a fényes acél egyenesen a
2767 II   |                   a fényes acél egyenesen a fejének. Fenntartja Borly,
2768 II   |                 Fenntartja Borly, s abban a pillanatban alulról fölfelé
2769 II   |                  szökik fel, aláhanyatlik a Brivinszky karja, fölordít,
2770 II   |          Brivinszky karja, fölordít, mint a megsebzett bika. Halt! kiáltják
2771 II   |           megsebzett bika. Halt! kiáltják a segédek. De ha nem kiáltanák
2772 II   |                   kiáltanák is, vége van; a kard kihull erõtlen kezeibõl.~
2773 II   |                  kihull erõtlen kezeibõl.~A katonaorvos odaugrik:~-
2774 II   |                    Borly sipkájához emeli a kezét:~- Igen sajnálom,
2775 II   |                krev (kutya vér) - morogja a lengyel elszontyolodva. -
2776 II   |                  Mi lesz belõlem? Mi lesz a másik párbajomból?~- Az
2777 II   |                 hadd menjen valaki vissza a vendéglõbe és mondja meg
2778 II   |                vis major jött közbe, hogy a reggeli párbaj elmarad; -
2779 II   |             doktor?~- Nem tudom - felelte a doktor sötéten -, mindenekelõtt
2780 II   |              lenne szükség.~Így végzõdött a Brivinszky-Borly párbaj.
2781 II   |                ajtaján kopogtattak, hanem a szomszéd utasén. A szomszéd
2782 II   |                  hanem a szomszéd utasén. A szomszéd is felriadt, hallani
2783 II   |            fõhadnagy, hallatszott tisztán a folyosó felül. Aha! Tehát
2784 II   |                  itt.~Kisvártatva fölkelt a szomszéd szoba lakója, bebocsátotta
2785 II   |                szoba lakója, bebocsátotta a kopogtatót, és a vékony
2786 II   |             bebocsátotta a kopogtatót, és a vékony falon át hallani
2787 II   |               hallani lehetett némelyeket a beszélgetésbõl és látni
2788 II   |                   beszélgetésbõl és látni a gyertyavilágosságot az oda
2789 II   |                   át.~- Hogy nem lesz meg a párbaj, mondja ön? - kérdé
2790 II   |                 Az Isten tudja - hangzott a Litmaneck szava -, nem lesz
2791 II   |               lesz annak, ahogy én nézem, a kezében se pisztoly, se
2792 II   |              Annyira megsebesült volna?~- A jobb hóna alatt kapott egy
2793 II   |                 fölfelé, mindjárt leesett a karja, az ér is át van vágva.~
2794 II   |                  És ki vágta meg? - kérdé a szomszéd szoba tulajdonosa,
2795 II   |              érdekes. És hogy keletkezett a párbaj?~- Az étteremben
2796 II   |                  oka volt nem párbajozni. A nagyapja temetésére jött
2797 II   |               reggel ébredt fel, s miután a Nr. 8-ban fekvõ kapitány
2798 II   |               órára otthon volt Sulyomban a koporsóval, szemfedõvel,
2799 II   |                 délben gyülekezni kezdtek a kocsik a két sulyomi korcsma
2800 II   |               gyülekezni kezdtek a kocsik a két sulyomi korcsma elõtt.
2801 II   |                két sulyomi korcsma elõtt. A megboldogult ismerõsei majd
2802 II   |              ismerõsei majd mind eljöttek a végtisztességtételre, egész
2803 II   |                 sürgés-forgás keletkezett a két korcsmában, készült
2804 II   |                   két korcsmában, készült a tûzhelyen a sok rántotta
2805 II   |           korcsmában, készült a tûzhelyen a sok rántotta és lúdzsíros
2806 II   |            rántotta és lúdzsíros pirítós, a vendéglõk nélküli ország
2807 II   |                 kapható. Eljöttek továbbá a környék valamennyi kisasszonyai,
2808 II   |             valamennyi kisasszonyai, hogy a bárókisasszonyt lássák,
2809 II   |    bárókisasszonyt lássák, aki jelen lesz a temetésen, sõt olyanok is
2810 II   |                   olyanok is voltak, akik a legendárius kis fõhadnagy
2811 II   |                közömbösséggel viseltetvén a halott iránt. Mindenki eljött,
2812 II   |               csak Borly István nem, akit a sürgöny nyilván nem talált
2813 II   |                  talált otthon, mert csak a szupplikációs diák az, akit
2814 II   |               szupplikációs diák az, akit a villanyos drót se ér utol.
2815 II   |                 utol. Megjött közvetlenül a temetés elõtt Gyengõ István
2816 II   |             István ügyvéd is és egyenesen a kastélyba hajtatott, bemutatván
2817 II   |                   magát Inokay bárónak.~- A temetés után a megboldogult
2818 II   |                 bárónak.~- A temetés után a megboldogult végrendeletét
2819 II   |                  vállat.~- Nem érdeklõdöm a megboldogult hagyatéka iránt.
2820 II   |                érintene az engem - mondta a báró.~- Azt beszélik, hogy
2821 II   |                   Nincsen kizárva - szólt a báró ásítva.~- Tehát méltóságod
2822 II   |               tudja?~- Sohase néztem bele a számadásaiba.~- A megboldogult
2823 II   |             néztem bele a számadásaiba.~- A megboldogult mindamellett
2824 II   |                  azt az óhajtását írta rá a lepecsételt végrendelet
2825 II   |               felbontandó és kihirdetendõ a báró Inokay-család és két
2826 II   |                  Szíveskedjék ide fáradni a temetés után a két Borlyval,
2827 II   |                ide fáradni a temetés után a két Borlyval, mert a tisztilakban
2828 II   |                 után a két Borlyval, mert a tisztilakban nincs alkalmas
2829 II   |                  egyik Borly érkezett meg a temetésre.~- Akkor hát az
2830 II   |                    Akkor hát az egyikkel.~A temetés minden különösebb
2831 II   |                esemény nélkül ment végbe. A kántor uram versei nagyon
2832 II   |                 versei nagyon tetszettek, a szép diófakoporsó mindenkinek
2833 II   |                  öreg Vargyasnét ellenben a csipkézett szemfedõ kilátszó
2834 II   |                  jó lehet abban pihenni.« A koporsónál csak maga a szép
2835 II   |                    A koporsónál csak maga a szép fõhadnagy állt. Az
2836 II   |              kõszobor. Feltûnõ volt, hogy a földesúri család, melynek
2837 II   |                pedig utat nyitottak volna a tömegben, nem ment a koporsóhoz
2838 II   |                volna a tömegben, nem ment a koporsóhoz közel, hanem
2839 II   |              koporsóhoz közel, hanem csak a széleken húzódott meg, inkább
2840 II   |                mintsem résztvevõnek. Ezek a nagyurak ott döfik be a
2841 II   |                   a nagyurak ott döfik be a tüskét az ember vékonyába,
2842 II   |                mégis csak köthetett volna a kertészük a koporsóra, hiszen
2843 II   |               köthetett volna a kertészük a koporsóra, hiszen akármilyen
2844 II   |                  azt hiszed, hogy te vagy a kántor, no, majd mindjárt
2845 II   |            móresre.«~Oh, de gyönyörû volt a baronesz! A noszpályi református
2846 II   |                 gyönyörû volt a baronesz! A noszpályi református papkisasszonyok
2847 II   |              minden mozdulatát, kár, hogy a ruhája szabását, a szoknya
2848 II   |                   hogy a ruhája szabását, a szoknya formáit nem tudták
2849 II   |               jobban emlékezetükbe vésték a fejtartását, a módot, amellyel
2850 II   |       emlékezetükbe vésték a fejtartását, a módot, amellyel a félrecsapott
2851 II   |            fejtartását, a módot, amellyel a félrecsapott napernyõt tartotta
2852 II   |           félrecsapott napernyõt tartotta a nap ellen, a fejbiccenést,
2853 II   |           napernyõt tartotta a nap ellen, a fejbiccenést, amellyel a
2854 II   |                  a fejbiccenést, amellyel a köszönõk üdvözlését viszonozta,
2855 II   |                volt, amin megbotránkoztak a nevezett papkisasszonyok,
2856 II   |            nevezett papkisasszonyok, hogy a baronesz a lesütött szempillái
2857 II   |          papkisasszonyok, hogy a baronesz a lesütött szempillái alól
2858 II   |                gyakran tekintgetett lopva a deli katonagyerekre, akihez
2859 II   |               akihez fogható tisztet csak a mézeskalács szívekre szokás
2860 II   |                   szívekre szokás festeni a szokásos versikék fölé.
2861 II   |        pápaszemmel az orrán, az is váltig a fõhadnagyot nézte s kíváncsian
2862 II   |              kérdezte unokahúgát:~- Ki az a fess tiszt?~- Az öreg Borly
2863 II   |              Borly unokája - kiáltotta be a fülébe félhangosan a baronesz,
2864 II   |                   be a fülébe félhangosan a baronesz, minthogy Amália
2865 II   |              tante egy kicsit süket volt.~A szemeivel pislogott, s most
2866 II   |                  lorgnettejét is elõvette a pápaszem elé, hogy jobban
2867 II   |             lásson.~- Pompás gyerek, mint a gyertyaszál. Bocsásd meg,
2868 II   |                   tudod, egy kicsit hibás a fülem, nem jól hallottam,
2869 II   |                   elpirult.~- Úgy - szólt a vén dáma a fejével bólingatva -,
2870 II   |                    Úgy - szólt a vén dáma a fejével bólingatva -, köszönöm.
2871 II   |                  unokája.~Aztán véget ért a beszentelés, elhalt a csodaszép
2872 II   |                 ért a beszentelés, elhalt a csodaszép ének »Et eum Lazaro,
2873 II   |                   quondam paupere« s csak a Perkálné görcsös, fuldokló
2874 II   |             fuldokló zokogása hangzott ki a beállott csöndben. A minisztráns
2875 II   |                   ki a beállott csöndben. A minisztráns gyerek átvette
2876 II   |                minisztráns gyerek átvette a plébános úr kezébõl a szent
2877 II   |             átvette a plébános úr kezébõl a szent füstölõt, a keresztet
2878 II   |                 kezébõl a szent füstölõt, a keresztet vivõ Kozár Jancsi
2879 II   |              Jancsi glédába helyezkedett, a halottvivõ legények most
2880 II   |               legények most már fölkapták a Szent Mihály lovát (könnyû
2881 II   |                 Mihály lovát (könnyû volt a nemzetes úr, mint a pehely).
2882 II   |                  volt a nemzetes úr, mint a pehely). A bárói család
2883 II   |              nemzetes úr, mint a pehely). A bárói család csodálatos
2884 II   |             csodálatos módon eltûnt onnan a szögletrõl, Disznósy uram
2885 II   |                   alkalmat, odafurakodott a fõhadnagyhoz s megfogva
2886 II   |        fõhadnagyhoz s megfogva annak mind a két kezét, fölkiáltott:~-
2887 II   |               hogy kár volt õt ott hagyni a Lackónak. Mert aztán Majza
2888 II   |                Mert aztán Majza Jánoshoz, a mézeskalácsoshoz fordult,
2889 II   |             mézeskalácsoshoz fordult, aki a megboldogult kasznártól
2890 II   |                   megboldogult kasznártól a mézet szokta megvenni évenként,
2891 II   |                 lakatosnak teremtette, de a császár elvette katonának.
2892 II   |                micsoda lakatot csinált az a gyerek, és látom most rajta
2893 II   |                   dühbe jövök.~Megmozdult a menet lassú, ünnepélyes
2894 II   |                   ünnepélyes lépegetéssel a temetõ felé, a parasztgyerekek
2895 II   |               lépegetéssel a temetõ felé, a parasztgyerekek elõre futottak,
2896 II   |      parasztgyerekek elõre futottak, hogy a koporsó leeresztését közelrõl
2897 II   |                   csak az az egy szép van a temetésekben). Mindez gyorsan
2898 II   |                    és ezzel most már vége a kasznárnak. Csak egy picinyke
2899 II   |               Csak egy picinyke púp jelzi a földön, hogy õ is volt.
2900 II   |                Lassanként elszállingóztak a keresztény hívek, csak még
2901 II   |                keresztény hívek, csak még a sírásók szedték össze egykedvûen
2902 II   |                  szedték össze egykedvûen a csákányaikat és fülkosaraikat,
2903 II   |        fülkosaraikat, s Perkálné zokogott a kereszthez omolva, reá szent
2904 II   |               mennybemenetelét ragasztva. A fõhadnagy is ott állt megilletõdve,
2905 II   |               megilletõdve, midõn egy kéz a vállát érinté.~- Szervusz,
2906 II   |                 eljött, Pál báró? - szólt a fõhadnagy meglepetve.~-
2907 II   |               talán magázni - pattant fel a báró röstelkedve -, azért,
2908 II   |                    azt se tudom, hogy hol a fejem. Igazán szép tõled,
2909 II   |              eljöttél - mondá.~- Értelek. A családra neheztelsz és talán
2910 II   |               másképp gondolkozom. És hát a család, tudod, mi minden
2911 II   |                  magának törülközõt, hogy a maga szennyét beletörülje,
2912 II   |                  azért gazdatisztet, hogy a maga könnyelmûségét ráfogja.
2913 II   |                  engem, jól tudom, és fáj a szívem utána.~Pálnak mind
2914 II   |                 szívem utána.~Pálnak mind a két szeme megtelt könnyel.
2915 II   |                  szeretettel fûzte karját a Paliéba.~Hát te hogy vagy?~-
2916 II   |                egyelõre hozzánk, ahol még a végrendeleten kell átesned,
2917 II   |                akarja, hogy nálunk legyen a végrendelet felolvasása,
2918 II   |                  lesz bemenni.~- Kik azok a »nekünk«?~- Hát a Mari testvérem.
2919 II   |                Kik azok a »nekünk«?~- Hát a Mari testvérem. Nem emlékszel
2920 II   |                   felejtitek, azt mondja, a lányokat. Andere Städtchen,
2921 II   |                  de mit csodálkozol ezen?~A kastély kopjás vaskerítésénél
2922 II   |             lépést tett eleibök; ugyanott a szolgabíró, Bekeházy Gábor
2923 II   |           Bekeházy Gábor mutatta be magát a fõhadnagynak.~- Sok szépet
2924 II   |                  felõled - szólt nyájasan a vidéki dzsentri mindjárt
2925 II   |              mégis rettegett pillanathoz, a bárói család elé lépni.
2926 II   |         Sajátszerû szepegéssel ment végig a parkírozott udvaron, az
2927 II   |            parkírozott udvaron, az ügyvéd a kocsijához lépett és annak
2928 II   |                kocsijához lépett és annak a ládájából egy kis bõrtokot
2929 II   |                   bõrtokot húzott ki, azt a hóna alá fogta, a szolgabíró
2930 II   |                 ki, azt a hóna alá fogta, a szolgabíró pedig anekdotákat
2931 II   |                 pedig anekdotákat beszélt a közelebbi korteskedésbõl,
2932 II   |            közelebbi korteskedésbõl, hogy a siroki kántor betanította
2933 II   |                 siroki kántor betanította a papagáját »Éljen Inokay
2934 II   |               követünk« kiáltásra és most a madárnak is három forint
2935 II   |                  forint napidíjat követel a szemtelen.~Így értek föl
2936 II   |                  szemtelen.~Így értek föl a lépcsõn a szarvas-agancsokkal
2937 II   |                   Így értek föl a lépcsõn a szarvas-agancsokkal és mindenféle
2938 II   |           díszített elõcsarnokba, melybõl a társalgó szoba nyílt. Mivel
2939 II   |               társalgó szoba nyílt. Mivel a zsaluk le voltak eresztve,
2940 II   |                zsaluk le voltak eresztve, a napsugaras fényözönbõl belépõk
2941 II   |                nehezen különböztették meg a tárgyakat és alakokat.~Inokay
2942 II   |               alakokat.~Inokay fölállt és a szolgabírónak nyújtá kezét.~-
2943 II   |      szolgabírónak nyújtá kezét.~- Mi hír a kerületben? Széna, szalma? -
2944 II   |                nagyúr nem kíváncsi.~- Ah, a mi fõhadnagyunk! - szólt
2945 II   |          fõhadnagyunk! - szólt könnyedén, a tiszthez fordulva. - Mikor
2946 II   |                úgy tudom, hogy tegnap még a városban volt.~- Igen, de
2947 II   |                    de már innen mentem be a városba, egy kis dolgom
2948 II   |                   ha egyet lép, megbotlik a kardjában, és elesik, pedig
2949 II   |              pedig már nem is volt homály a szobában. Sõt ellenkezõleg,
2950 II   |                  odakünn, mégpedig kettõ, a Mária két fényes szeme,
2951 II   |           Szédülés fogta el, forgott vele a szoba, és különben is olyan
2952 II   |                  is az óra volt az, hanem a saját szívének hangos, zavaros
2953 II   |                zavaros dobogása.~Ott állt a kicsike az anyja mellett,
2954 II   |                 kicsike az anyja mellett, a lovon hadakozó Inokay Sebestyén
2955 II   |           alvajáró, ment gépiesen Laci is a többiek után a báróné felé,
2956 II   |           gépiesen Laci is a többiek után a báróné felé, ki úgy vette
2957 II   |                   ki magát, Uram bocsáss, a holdvilág arcával, a terebélyes
2958 II   |             bocsáss, a holdvilág arcával, a terebélyes krinolinban,
2959 II   |               krinolinban, mint egy sátor a félholddal a tetejében.
2960 II   |               mint egy sátor a félholddal a tetejében. Sovány kezét
2961 II   |                 nyújtotta csókolásra, míg a baronesz kislányos pukkedlit
2962 II   |                   odahajolt az anyja mögé a nagy karosszékre.~- Foglaljanak
2963 II   |         Foglaljanak helyet, uraim - szólt a báró -, és essünk át a mai
2964 II   |              szólt a báró -, és essünk át a mai szomorú alkalomnak utolsó
2965 II   |             tartozik mireánk, de minthogy a megboldogult kívánságáról
2966 II   |                kívánta, hogy végrendelete a méltóságos bárói család
2967 II   |             hirdettessék ki. Talán inkább a szolgabíró úr lesz szíves
2968 II   |                   felolvasni.~Átnyújtotta a bepecsételt iratot Bekeházynak,
2969 II   |              elmével, átgondolt akarattal a következõ végintézkedést
2970 II   |         köhécselni sem illik.~- Áll pedig a vagyonom - olvasta tovább
2971 II   |                 olvasta tovább Bekeházy - a sulyomi 115. számú telekjegyzõkönyvben
2972 II   |       ingatlanomból és viskómból, továbbá a budai telkembõl. Az elsõt,
2973 II   |                budai telkembõl. Az elsõt, a sulyomi ingatlant hagyom
2974 II   |                közül abban ne háborgassa, a budai telket ellenben, melyet
2975 II   |                   hagyom egy alapra, mely a beteg kutyák gyógyításának
2976 II   |              gyógyítanak az emberek, csak a kutyát nem, holott minden
2977 II   |                   minden háziállat között a kutya áll a legelsõ rangban
2978 II   |              háziállat között a kutya áll a legelsõ rangban tehetségben,
2979 II   |              Menjünk tovább - szólt közbe a báró közömbösen.~- Ingóságaimat
2980 II   |              ugyancsak Perkálné örökölje, a könyveken kívül, mivelhogy
2981 II   |               pont - csapott le az ügyvéd a szövegnek egy részére, mint
2982 II   |               szövegnek egy részére, mint a keringõ héja. - Kérem csak
2983 II   |                 egyszer felolvastatni ezt a kikezdést! Az ingóságokat
2984 II   |                hogy olvasni nem tud, vagy a könyveket nem kapja azért?~-
2985 II   |               mert kapja, punktum - vélte a szolgabíró és olvasta tovább
2986 II   |              szolgabíró és olvasta tovább a következõket: »Vagyonom
2987 II   |          készpénzben, részint papírokban, a losonci, miskolci, egri
2988 II   |            forintokat.«~- Ah - röppent el a báróné ajkairól a csodálkozás
2989 II   |              röppent el a báróné ajkairól a csodálkozás önkéntelen felszisszenése.
2990 II   |                önkéntelen felszisszenése. A báró gúnyosan mosolygott.
2991 II   |                 Mária kötése fölé hajolt. A szolgabíró pedig letette
2992 II   |              pedig letette meglepetésében a végrendeletet az asztalra
2993 II   |         fölkiáltott.~- Hallatlan összeg! (a báróra tekintett, aki egy
2994 II   |           miközben egyet-egyet csikordult a szék.) Tetszett tán valamit
2995 II   |              olvasok. »Ennek az összegnek a fõrészét abból a célzatból
2996 II   |                összegnek a fõrészét abból a célzatból szereztem, mert
2997 II   |                    Csak folytassa - szólt a báró hidegen. - Sõt csak
2998 II   |         gorombaságokkal traktál kasznárom a másvilágról.~- Ez okból -
2999 II   |                      Ez okból - folytatta a felolvasást Bekeházy - elhatároztam,
3000 II   |                  nekem ezt az eszmét csak a sajnálkozás és az az érzés