1-500 | 501-1000 | 1001-1500 | 1501-2000 | 2001-2500 | 2501-3000 | 3001-3500 | 3501-3536
bold = Main text
Rész grey = Comment text
3001 II | dermesztõen ünnepélyes. Mintha a megholt szelleme suhogna
3002 II | hûs áram és végigsurrant a szobán. A báróné szemei
3003 II | és végigsurrant a szobán. A báróné szemei megüvegesedtek
3004 II | egyszerre megteltek könnyel. A báró elfelejtette magát
3005 II | hogyha álmot látna. Csak a zöld legyecske döngött,
3006 II | felugrott és meghajtotta magát a baronesz elõtt.~- Gratulálok,
3007 II | nyugtalanul kereste szemeivel a fõhadnagyot. A finom asszonyi
3008 II | szemeivel a fõhadnagyot. A finom asszonyi lélek gyorsan
3009 II | asszonyi lélek gyorsan meglátta a neki gyújtott örömtüzeknél
3010 II | gyújtott örömtüzeknél másoknak a bánatát s kínos tapintatlanságnak
3011 II | Mária piros lett, mint a pipacs, s csak az ujját
3012 II | pipacs, s csak az ujját tette a szájára, - figyelmeztetve
3013 II | hogy már nem szólhat, mert a szolgabíró tovább olvas.~-
3014 II | Rendelem végül, hogy a fennmaradó huszonnyolc ezer
3015 II | Nagy tajtékpipámat hagyom a helybeli kántornak, Boczkó
3016 II | kántornak, Boczkó Péternek a búcsúztató versekért, könyveimet
3017 II | menyasszonyi kelengyéül, a padláson levõ lakatos-eszközöket
3018 II | ezzel fölkelt és átnyújtotta a nagyértékû okmányt Inokaynak.~
3019 II | cselekszik? - kiáltott fel a szolgabíró. Az ügyvéd, aki
3020 II | után kezdett kapkodni, maga a báróné is ijedten ugrott
3021 II | amit tennem kell - mondá a báró kipirulva, büszke,
3022 II | nemesembernek kell, hogy feleljen a másik nemes ember, a halottnak
3023 II | feleljen a másik nemes ember, a halottnak az élõ.~- Apa,
3024 II | tettél? - szörnyûködött a baronesz.~- Borly megfosztotta
3025 II | baronesz.~- Borly megfosztotta a saját unokáit egy olyan
3026 II | egy olyan vagyontól, ami a törvény szerint már az övéké
3027 II | visszaadom azt nekik, bár a törvény szerint most már
3028 II | gyermekeimé lehetne; ez a legkevesebb, amivel tartozom
3029 II | egy kellemes érces hang, a fiatal Borlyé. - Mi nem
3030 II | fogadhatunk el olyan vagyont, mely a méltóságtoké. Mi becsületes
3031 II | bár csak Borlyak vagyunk.~A báró csodálkozva hallgatta
3032 II | báró csodálkozva hallgatta a fõhadnagy heves kifakadását,
3033 II | heves kifakadását, s ez a hevesség visszaadta hidegvérét.~-
3034 II | Isten és emberek elõtt. A Borlyak az én szememben
3035 II | kezdve egyenrangúak lettek a nemességben az Inokayakkal,
3036 II | önnel, méltó lesz ahhoz a Borlyhoz, aki az imént szólott
3037 II | határozott léptekkel ott hagyta a termet.~Pali kiosont apja
3038 II | apja után, elfogta valahol a korridoron, és lehajolt,
3039 II | eltûnt szobája ajtaján.~A többiek megrõkönyödve néztek
3040 II | tanácstalanság állt be. A báróné felállt, ünnepélyesen
3041 II | ünnepélyesen fölvette az asztalról a berepesztett végrendeletet,
3042 II | mikor idáig vagyunk! (Ujját a torkára tette.) Ki látott
3043 II | tette.) Ki látott ilyet? A gondviselés egy mentõdeszkát
3044 II | mert kevély.~- De mikor a kevélység úgy megszépíti
3045 II | lennie. Rá kell küldeni a tante-t, hadd beszéljen
3046 II | tante-t, hadd beszéljen a fejével. Gyere, beszélnünk
3047 II | Gyere, beszélnünk kell a tante-tal. Ah, Pali, jó,
3048 II | kicsit, mert így nem maradhat a dolog. Istenem, istenem!
3049 II | baja van az embernek.~Bent a nagy teremben csak a három
3050 II | Bent a nagy teremben csak a három úr maradt, az ügyvéd,
3051 II | három úr maradt, az ügyvéd, a szolgabíró és a fõhadnagy.
3052 II | ügyvéd, a szolgabíró és a fõhadnagy. Az inas hûsítõket
3053 II | inas hûsítõket hozott be.~A szolgabíró dühös volt, de
3054 II | Gyönyörû ez. Hisz ennek már a szele is elég, hogy elsöpörje
3055 II | mosolygott:~- Majd elõveszi a jobbik eszét. Ösmerem már
3056 II | felbuzdulásokat.~- No, no, a báró nagyon makacs ember,
3057 II | szóval karakter - vélte a szolgabíró.~- Hát mármost
3058 II | mit csináljunk? - kérdé a fõhadnagy.~- Azt hiszem,
3059 II | kellene felvenni - szólt a szolgabíró habozva.~Az ügyvéd
3060 II | nagyon komplikált - mondá. - A végrendeletet a bárónak
3061 II | mondá. - A végrendeletet a bárónak semmi esetre se
3062 II | gyermekei jogát tartalmazza, de a Perkálnéét is. A szétszakítás
3063 II | tartalmazza, de a Perkálnéét is. A szétszakítás azonban nem
3064 II | szétszakítás azonban nem képezi a végrendelet megsemmisülését,
3065 II | Aztán az is kétséges, van-e a bárónak joga lemondani olyasvalamirõl,
3066 II | olyasvalamirõl, ami nem az övé, mert a báró végre is, igaz, természetes
3067 II | igaz, természetes gyámja a gyermekeinek, de õ maga
3068 II | gyermekeinek, de õ maga nem örökös. A báró úr lemondása különben
3069 II | azért se érvényes, minthogy a fõhadnagy úr ezt el nem
3070 II | megengednõk is, semmis volna a báró lemondásának elfogadása,
3071 II | jegyzõkönyv mégse árthat.~- Oh, a jegyzõkönyv sohase lehet
3072 II | lehet felesleges - mondta a szolgabíró lelkesen. - Az
3073 II | lelkesen. - Az már olyan a mi szakmánknál, mint a gyógyászatban
3074 II | olyan a mi szakmánknál, mint a gyógyászatban a hashajtó. »
3075 II | szakmánknál, mint a gyógyászatban a hashajtó. »Vegyen be a páciens
3076 II | gyógyászatban a hashajtó. »Vegyen be a páciens egy kis hashajtót.«
3077 II | mindenesetre jó. Vegyünk fel tehát a dologról jegyzõkönyvet.
3078 II | dologról jegyzõkönyvet. Ez a civilizáció szimbóluma.
3079 II | fölvéve. Itt azonban ez csak a kezdet, magam is beösmerem,
3080 II | szétvágom én! - kiáltott föl a fõhadnagy kipirulva.~- Hogyan? -
3081 II | Ez az én dolgom. (S ezzel a belépõ Pálhoz fordult.)
3082 II | Apámat nagyon megrázta a jelenet, ilyenkor rosszul
3083 II | velem.~E percben nyitott be a komornyik is, hogy a méltóságos
3084 II | be a komornyik is, hogy a méltóságos asszony kéreti
3085 II | ennél is jobban gomolyodott a dolog, mert a Balassa almásszürke
3086 II | gomolyodott a dolog, mert a Balassa almásszürke négyese
3087 II | ostorpattogatás mellett az udvarra. A szolgabíró kitekintett az
3088 II | mindig készenlétben tartja a maga emberét, hogy ahol
3089 II | hogy elbeszélhesse neki a történteket.~A korridoron
3090 II | elbeszélhesse neki a történteket.~A korridoron azt mondta Pál
3091 II | korridoron azt mondta Pál báró a fõhadnagynak:~- Várj egy
3092 II | mert õ furcsa ember.~Borly a régi ismerõs képeket nézegette
3093 II | ismerõs képeket nézegette a folyosón, Tátikáról, Csobáncról,
3094 II | s minden almán egy név, a legfelsõ ágon csak két alma
3095 II | alma volt, az egyiken ez a szó: »Mária«. Az elsõ embert
3096 II | epekedett fiúkorában, hogy errõl a fáról szakítson.~Az oldalt
3097 II | joga lemondani. Az örökség a gyerekeké. Sequestrum neki.~-
3098 II | Sequestrum neki.~- Meg kell a »máskéntet« próbálni - vegyült
3099 II | vegyült bele egy másik hang, a bárónéé. - A dolog menni
3100 II | másik hang, a bárónéé. - A dolog menni fog. A fõhadnagy
3101 II | bárónéé. - A dolog menni fog. A fõhadnagy derék ember, nem
3102 II | szózat. - Nem igaz, mama?~A fõhadnagynak minden vére
3103 II | minden vére megbizsergett. Ez a Mária szava volt.~- Valóban
3104 II | Valóban Málika - bizonyítá a báróné. - A fõhadnagy engem
3105 II | bizonyítá a báróné. - A fõhadnagy engem is bámulatba
3106 II | hogy szinte hinni kezdtem a beszédeket, amiket Gottfried
3107 II | beszédeket, amiket Gottfried a parasztoknak tart, hogy
3108 II | Paperlapap - ellenkezett a siket tante (mert csak az
3109 II | az lehetett). - Ösmerem a dörgést, honnan jön. Azt
3110 II | honnan jön. Azt hiszed, hogy a tante már öreg, nem lát
3111 II | öreg, nem lát semmit, hogy a tante együgyû, ki nem talál
3112 II | nem talál semmit. Láttam a hadnagyodat, ma chére, a
3113 II | a hadnagyodat, ma chére, a temetésen. Azt hiszed, nem
3114 II | tudtam, hogy kicsoda, az nem a kíváncsiság volt, hanem
3115 II | kíváncsiság volt, hanem a vizsgálóbíró ravaszsága.
3116 II | kellene fojtani fölfelé a kapitányig. Mert a becsületes
3117 II | fölfelé a kapitányig. Mert a becsületes ember az õrnagynál
3118 II | sírj azért.~Hej, pedig már a fõhadnagy is csak egy kis
3119 II | ríva nem fakadt odakünn a lelkében tomboló boldogságtól.~-
3120 II | veszi, miként leste meg a hölgyeket pongyola érzéseikben.
3121 II | mennie kellett, ahonnan a Pál léptei kopogtak, ahol
3122 II | Pál léptei kopogtak, ahol a folyosó kiszélesedik. Azelõtt
3123 II | szoknyácskájában egy nádpálcán lovagolt a leány is, még most is mintha
3124 II | is mintha hangzanék szava a komor, ünnepélyes oszlopok
3125 II | Ejnye, iszen itt is van a Ráró! (Egy poroló nádpálca
3126 II | Egy poroló nádpálca volt a szögletbe támasztva.)~Az
3127 II | szaladgáltak az agancsokon, a falakon keresztbe rakott
3128 II | jegyzõkönyvekbe vannak már véve a bíróságok fiókjaiban, a
3129 II | a bíróságok fiókjaiban, a két leander, mely nagy abroncsos
3130 II | Ezek keringtek ott õrülten, a zsákmány körül.~- Apa szívesen
3131 II | van nála báró Balassa.~- A báró van itt? - szólt Borly
3132 II | elõtte is elbúcsúzhatsz. A báró kedves ember, ismered.
3133 II | gyanakodással.~- Hát eredj be ebbe a szobába, bemegyek, megmondom
3134 II | valamikor Zrínyi Miklós, a költõ, aki udvarlóképpen
3135 II | udvarlóképpen fordult meg egyszer a sulyomi kastélyban. Amaz
3136 II | ott lóg életnagyságban a falon keleti gyöngybõl rakott
3137 II | abban is temették el.~A szoba küszöbén kiöltött
3138 II | egy lihegõ kutya feküdt, a méltóságos úr agaraiból.~-
3139 II | magát, hogy szinte pattogott a bõre, a farkát csóválta,
3140 II | szinte pattogott a bõre, a farkát csóválta, látszott,
3141 II | felösmerte.~Borly benyitott a szobába és megállt az Inokay
3142 II | ábrázoltatik egy sólyommadárral a kezében. A madarak és az
3143 II | sólyommadárral a kezében. A madarak és az asszonyok
3144 II | Csakhogy mostanában már csak a kalapjaikon szerepelnek
3145 II | kitömve. Nézte sokáig, nézte a képet, kereste a hasonlatosságot
3146 II | nézte a képet, kereste a hasonlatosságot a régi és
3147 II | kereste a hasonlatosságot a régi és a mostani Inokay
3148 II | hasonlatosságot a régi és a mostani Inokay kisasszony
3149 II | gróf Zrínyi Miklós ebben a szobában lakott. És talán
3150 II | lakott. És talán itt kapta a kosarat is. Nagyot dobbant
3151 II | kosarat is. Nagyot dobbant a szíve, és olyan sápadtnak
3152 II | olyan sápadtnak mutatta a régi velencei tükör, hogy
3153 II | egy villanat s eltûnik a kép, és elõtte áll Inokay
3154 II | Nevetve állt ott, mind a két kezét kinyújtva feléje
3155 II | Persze nem gondolta, hogy ez a kép rámástól voltaképpen
3156 II | bizonyosan tönkretették volna a sok próbálgatással a szegény
3157 II | volna a sok próbálgatással a szegény Inokay Katherinát.
3158 II | Mindamellett szeretném, ha elõbb ez a hagyatéki ügy rendbe jönne.~
3159 II | hagyatéki ügy rendbe jönne.~A báró szivarokat vett ki
3160 II | végrendelet. Nagyatyjuk után a két unoka örököl, punktum.
3161 II | beteg kutya vagyok, mint a többiek, kikrõl az én öreg
3162 II | gondoskodott. Sõt én vagyok a legbetegebb.~- De hisz a
3163 II | a legbetegebb.~- De hisz a gyûjtött pénz a méltóságod
3164 II | De hisz a gyûjtött pénz a méltóságod vagyonából van
3165 II | nem hiszem.~- De ha maga a megboldogult mondta?~- Éppen
3166 II | Lássa, ha én most azt a pénzt elfogadnám, örökké
3167 II | elfogadnám, örökké bántana a lelkiismeret, hogy azt önök
3168 II | tõlem, engedelmeskedve annak a nemes érzésnek, mely õt
3169 II | szentté teszi énelõttem (a báró arca kimelegedett és
3170 II | spekulált. Mindezt azzal a gondolattal, hogy a gyermekeimnek
3171 II | azzal a gondolattal, hogy a gyermekeimnek legyen. Nálam
3172 II | gyermekeimnek legyen. Nálam az a pénz éppúgy elolvadt volna,
3173 II | éppúgy elolvadt volna, mint a többi. Hanem azért én most
3174 II | mondja meg, mit tartana rólam a világ? Hát megmondom én,
3175 II | ember, aki elfogadta attól a hû szolgától hosszú életének
3176 II | senki se hinné, hogy az a négyszázezer forint tõlem
3177 II | mit csináljunk? - szólt a fõhadnagy szinte megijedve. -
3178 II | miért?~- Mert rajta van a stigma. Maga az örökhagyó
3179 II | hogy lopott vagyon. Engem a tiszti kardbojt kötelez
3180 II | meglepetésében lenyelte a csibukja füstjét, köhögni
3181 II | Annyira furcsa - vette fel a szót a fõhadnagy -, hogy
3182 II | furcsa - vette fel a szót a fõhadnagy -, hogy végre
3183 II | akarhatta-e õ azt? Okos lenne az? A mai viszonyok között? Hiszen
3184 II | Hiszen kacagna rajtunk a világ.~Ez a szó új perspektívát
3185 II | kacagna rajtunk a világ.~Ez a szó új perspektívát nyitott
3186 II | íme ott áll, hogy éppen a finnyássága, a gavallérossága
3187 II | hogy éppen a finnyássága, a gavallérossága miatt váljék
3188 II | miatt váljék nevetségessé. A negyvenes évek pózoló nemzedékéhez
3189 II | többé«, csapra eresztette a zsírt, hadd folyjon el.
3190 II | zsírt, hadd folyjon el. Ez a nemzedék annyi ideig hányattatott
3191 II | annyi ideig hányattatott a színpadon, hogy a való életrõl
3192 II | hányattatott a színpadon, hogy a való életrõl és annak követelményeirõl
3193 II | ingyen senki se ad semmit, a varga nem varr csizmát,
3194 II | varga nem varr csizmát, a szíjgyártó nem ad lószerszámot.
3195 II | se egy nemzet életében. A realizmus és az idealizmus
3196 II | fölváltsák egymást, mint az éjt a nap és viszont. Mert akár
3197 II | egyiket viszi túlságra, akár a másikat, elpusztul bele.
3198 II | másikat, elpusztul bele. A sovány ember is éppoly közel
3199 II | ember is éppoly közel áll a szélhûdéshez a soványsága
3200 II | közel áll a szélhûdéshez a soványsága miatt, mint a
3201 II | a soványsága miatt, mint a kövér a hájáért. Inokay
3202 II | soványsága miatt, mint a kövér a hájáért. Inokay szinte hátratántorodott
3203 II | belsejébe. Úgy van, úgy, a fõhadnagy igazat beszél!
3204 II | Quichote de la Mancha kidobta a négyszázezer forintot az
3205 II | nem volna okos dolog, sõt a legnagyobb esztelenség lenne.
3206 II | Valóban benn van abban a végrendeletben, hogy ez
3207 II | végrendeletben, hogy ez a vagyon tõlem van elszedve?~-
3208 II | szavakkal, mert én nem figyeltem a kifejezésekre.~- Azt hiszem,
3209 II | kifejezésekre.~- Azt hiszem, azt a szót használta az öregúr,
3210 II | Jó volna talán elkérni a szöveget, a méltóságos asszony
3211 II | talán elkérni a szöveget, a méltóságos asszony vette
3212 II | méltóságos asszony vette magához.~A báró csengetett a komornyiknak.~-
3213 II | magához.~A báró csengetett a komornyiknak.~- Kérd el
3214 II | komornyiknak.~- Kérd el a bárónétól a végrendeletet,
3215 II | komornyiknak.~- Kérd el a bárónétól a végrendeletet, szükségem
3216 II | végrendeletet, szükségem van rá.~A komornyik elhozta pár perc
3217 II | pikkelyes kígyó alakra. A báró kibontotta és elolvasta
3218 II | kibontotta és elolvasta a tartalmát. Csak egy sor
3219 II | figyelemmel olvasta végig a végrendeletet. Síri csönd
3220 II | végrendeletet. Síri csönd volt a szobában. A nyitott ablakon
3221 II | Síri csönd volt a szobában. A nyitott ablakon egy bignoniának
3222 II | ablakon egy bignoniának a fehér virágos ága behajolt.
3223 II | fehér virágos ága behajolt. A fõhadnagy azzal mulatta
3224 II | azzal mulatta magát, hogy a fürtöket olvasta rajta,
3225 II | rajta, bizonyosan ötjével a régi mód szerint, szeret -
3226 II | sehogy sem.~- Csakugyan a lopott szó fordul itt elõ -
3227 II | mégse tehetem, nem visz rá a lelkem, megcsömörülnék magamtól…~
3228 II | felkiáltott:~- Hopp! Megvan!~A fõhadnagy kérdõleg tekintett
3229 II | tekintett rá.~- Megtaláltam a megoldást.~- Hogyan? Mit?~-
3230 II | megoldást.~- Hogyan? Mit?~- A szegény öregúr nem volt
3231 II | volt józan eszénél, mikor a végrendeletet csinálta.~-
3232 II | egész végrendelet, tehát a stigma is. Nem marad egy
3233 II | az öreg bolond volt, mely a napnál is világosabb.~-
3234 II | világosabb.~- Hol?~- Hát ez a tétel, hogy a budai telkének »
3235 II | Hát ez a tétel, hogy a budai telkének »föld alatti
3236 II | se kõszén-, se ezüstbánya a föld alatt? Mi hát az a
3237 II | a föld alatt? Mi hát az a föld alatti része az õ budai
3238 II | egy megzavart agyvelõnek a fantazmagóriája?~- A telek
3239 II | agyvelõnek a fantazmagóriája?~- A telek föld alatti részét? -
3240 II | részét? - ismétlé zavartan a fõhadnagy, és olyan piros
3241 II | és olyan piros lett, mint a kapos.~A báró észrevette,
3242 II | piros lett, mint a kapos.~A báró észrevette, hogy sarokba
3243 II | élességében s ki akarván annak a diadalát élvezni fenékig.~-
3244 II | S e pillanatban csak az a vágya volt, hogy Balassával
3245 II | ezután. - Milyen megoldás! És a fiskális se vette észre.
3246 II | vette észre. Ne hívassam be a fiskálist?~És felugrott,
3247 II | fiskálist?~És felugrott, a csöngettyûzsinór felé indulva.~-
3248 II | méltóztatik. Sajnos, ez a téma még így, négyszemközt
3249 II | méltóságod, hogy nincs meg a megoldás.~- Én pedig határozottan
3250 II | Hallgasson meg elõbb!~A báró hitetlenül rázta fejét,
3251 II | hogyan hált meg egy éjszaka a budai telken egy üres hordóban,
3252 II | hordóban, hogy találta meg a gyémánt-tût, s ennek révén
3253 II | mint lett figyelmessé, hogy a hordó alatt kincsek lehetnek
3254 II | No és? - vágott közbe a báró türelmetlenül, a hosszúra
3255 II | közbe a báró türelmetlenül, a hosszúra nyúló elbeszélést
3256 II | Kerestem és megtaláltam a kincseket.~A báró gúnyosan
3257 II | megtaláltam a kincseket.~A báró gúnyosan kacagott föl.~-
3258 II | oh Boccaccio! Köszönöm a kedves mesécskét. A fõhadnagy
3259 II | Köszönöm a kedves mesécskét. A fõhadnagy úr le akar engem
3260 II | úr le akar engem pipálni. A fõhadnagy úr kincseket talál
3261 II | fõhadnagy úr kincseket talál a nagyapó fundusán, amelyek
3262 II | nagyapó fundusán, amelyek a leányomnak vannak testálva,
3263 II | elpezsgõzi, elkártyázza a kantinban, minélfogva most
3264 II | illeti az én gyermekemet a hagyaték, mert az öreg az
3265 II | mert az unoka elherdálta a kincseiket. És ezt persze
3266 II | kombinál, hanem csak ugrik a fényes után, mint a csóka.~-
3267 II | ugrik a fényes után, mint a csóka.~- Bocsánat báró úr,
3268 II | No, no, édes fiam - szólt a báró a rokonszenves melegség
3269 II | édes fiam - szólt a báró a rokonszenves melegség hangján -,
3270 II | jó ember valami dologban a dialektika fegyvereivel
3271 II | egyik fegyverrel szabad a másik fegyvert kiparírozni.
3272 II | hát, ha ön kincset talált a budai telek belsejében,
3273 II | megint kilõtt egy bombát.~- A kincs megvolt, méltóságos
3274 II | megvolt, méltóságos uram (a báró gúnyosan mosolygott),
3275 II | darabonkint, de…~- Hiszen éppen az a de - vágott közbe nevetve.~-
3276 II | megtartani, hát elküldtem postán a méltóságod leányának, a
3277 II | a méltóságod leányának, a baronesznek.~Inokay felugrott,
3278 II | kiáltott fel. - Kibújt hát a megfoghatatlan rejtély!
3279 II | összefüggést. Az öregúr sajnálta a családi ékszereinket és
3280 II | családi ékszereinket és a maga pénzébõl vette meg
3281 II | valójában pedig elásta a telkén Mici számára.~Most
3282 II | telkén Mici számára.~Most a fõhadnagyon volt a meglepetés
3283 II | Most a fõhadnagyon volt a meglepetés sora.~- Hogyan?
3284 II | meglepetés sora.~- Hogyan? A méltóságtok ékszerei voltak?~-
3285 II | midõn egy napon megérkeztek a különbözõ firmáknak eladott
3286 II | ékszerek együtt egy ládában a lányom nevére címezve. Azóta
3287 II | viselte, mert nem tartottuk a mienknek.~- És az öregúrtól
3288 II | érezhetett az õ hófehér lelke a mi gyanakodó, szemrehányó
3289 II | túlvilági élet - folytatá a báró ellágyulva -, bizonyára
3290 II | bizonyára jól fog neki esni ez a kis figyelem. De mondja
3291 II | fõhadnagy, tudta már ön akkor a végrendelet tartalmát?~-
3292 II | Hát akkor miért küldte a leányomnak?~Egyszerû volt
3293 II | leányomnak?~Egyszerû volt a kérdés, de a fõhadnagyot
3294 II | Egyszerû volt a kérdés, de a fõhadnagyot ugyancsak megakasztotta.
3295 II | katonának, mert befonódik a saját kifejezéseibe, mint
3296 II | Kínos verejték ütött ki a fõhadnagy homlokán, míg
3297 II | ha elmondom, tekintve a körülményeket, a helyzetet,
3298 II | tekintve a körülményeket, a helyzetet, amit talán nem
3299 II | nem érthetnõk meg egymást.~A fõhadnagy lehunyta szemeit
3300 II | fõhadnagy lehunyta szemeit és a kardjába fogódzott, szédült,
3301 II | kardjába fogódzott, szédült, a szoba forgott vele.~- Fiatal
3302 II | rekedt hangon. - És tudja a báró úr, milyenek a gyermekek,
3303 II | tudja a báró úr, milyenek a gyermekek, nem veszi rossz
3304 II | néven, szerelmes voltam a kis baroneszbe.~Félve nyitotta
3305 II | szemeit, hogy áll-e még a világ, és csodálkozott,
3306 II | amit látott és hallott. A bignonia-gallyak csak úgy
3307 II | bignonia-gallyak csak úgy lóbázták a fürtjeiket, mint azelõtt,
3308 II | fürtjeiket, mint azelõtt, a nap besütött és fényes aranysávot
3309 II | Katherina brokát szoknyáján, a madarak csipogtak odakünn,
3310 II | madarak csipogtak odakünn, a báró pedig nevetett.~- Aha,
3311 II | Aha, ni! hát így sülnek ki a selymaságok? Aztán lássuk
3312 II | évelõdve -, meddig tartott ez a szerelem?~- Bocsánat, de
3313 II | méltóságos uram? - kapott a szón Borly, mint az éhes
3314 II | Borly, mint az éhes hal a csaléteken.~- Ha még most
3315 II | kiégett csibukját leeresztve a padlóra.~A hadnagy lesütötte
3316 II | csibukját leeresztve a padlóra.~A hadnagy lesütötte szemeit,
3317 II | igazam, hogy megtalálható a megoldás.~- Hogyan? - nyögte
3318 II | megoldás.~- Hogyan? - nyögte a fõhadnagy, kételkedõ, réveteg
3319 II | tekintettel.~- Föl van adva a rébusz, találja ki - mosolygott
3320 II | találja ki - mosolygott a báró.~- Méltóságos uram!
3321 II | egyenesen, katonásan, mint a nyíl, katona uram.~- Hát
3322 II | Hát adja nekem feleségül a baroneszt.~- Én pedig két
3323 II | minden ünnepélyesség nélkül a báró -, föltéve, hogy õ
3324 II | jelképileg odanyújtotta a fõhadnagynak mind a két
3325 II | odanyújtotta a fõhadnagynak mind a két kezét.~A fõhadnagy pedig
3326 II | fõhadnagynak mind a két kezét.~A fõhadnagy pedig lehajolt,
3327 II | szemeit nagy boldogságában a könnyek, némán megcsókolta
3328 II | megcsókolta kezét, de érezte a báró, hogy egy-két könny
3329 II | ezzel hirtelen átnyalábolta a fejét, a melléhez szorította,
3330 II | hirtelen átnyalábolta a fejét, a melléhez szorította, hogy
3331 II | síró katonát ne lásson és a nyaka tarkóján csókolta
3332 II | asszonyokhoz, és végezz a leányommal magad!~A fõhadnagynak
3333 II | végezz a leányommal magad!~A fõhadnagynak sem kellett
3334 II | több. Boldogan hagyta ott a bárót; szinte mámorosan
3335 II | örömtõl. Amilyen kishitû volt a kezdet kezdetén, éppen olyan
3336 II | félig sikerül az attak, a gyõzelem nem lehet kétséges
3337 II | azaz hogy szinte futott a hangos folyosón, megszólítván
3338 II | komornyikot.~- Jelentsen be a hölgyeknél.~- Nem szabad
3339 II | bebocsátani, bent tanácskozik a két méltóságos asszony az
3340 II | akarnak maradni, hogy még a bárót se bocsássam be.~-
3341 II | bárót se bocsássam be.~- Hát a kisasszony?~- Az kiment
3342 II | kisasszony?~- Az kiment a kertbe.~Iszen éppen az kellett
3343 II | diktálja az ilyenfajta dolgokat a gondviselésnek.~Megindult
3344 II | gondviselésnek.~Megindult a komoran susogó õs platánok
3345 II | platánok alatt, vizsgálva a kavicsot és a füvet, nem
3346 II | vizsgálva a kavicsot és a füvet, nem mutatják-e meg
3347 II | füvet, nem mutatják-e meg a kis cipõk nyomait. Bizony
3348 II | Bolyongott ide-oda, de a kisasszony sehol se volt,
3349 II | lépteire és futottak fel a fákra. Végre valahol a zöldséges
3350 II | fel a fákra. Végre valahol a zöldséges kert tájékáról
3351 II | parasztnóta csendült meg: »Magas a kaszárnya teteje.« A második
3352 II | Magas a kaszárnya teteje.« A második sort elnyomta a
3353 II | A második sort elnyomta a kerekes kút zörgése. Aztán
3354 II | Aztán megint kicsattant a nóta:~Hej, csak egy kis
3355 II | feszegették az üde hangok, a katona után epedő lányka
3356 II | keserűsége (amiben már benne van a nyelvi kérdés is embrióban).~
3357 II | nyelvi kérdés is embrióban).~A dal a kerekes kút felõl
3358 II | kérdés is embrióban).~A dal a kerekes kút felõl hangzott.
3359 II | kerekes kút felõl hangzott. A káposztapalántát öntözgette
3360 II | káposztapalántát öntözgette a kertész lánya, kit a kút
3361 II | öntözgette a kertész lánya, kit a kút melletti szomorúfûz
3362 II | melletti szomorúfûz takart el a szem elõl. Körös-körül vidám
3363 II | vidám volt minden, csak a nótában rejtõzött valami
3364 II | Méhek, darazsak döngtek a szerelemrõl, gyíkok suhantak
3365 II | szerelemrõl, gyíkok suhantak a füvek között, virágokhoz
3366 II | mámort lehelt minden, még a szomorúfûzfa is nevetett.~
3367 II | szomorúfûzfa is nevetett.~Laci a dal irányában a kertészlányhoz
3368 II | nevetett.~Laci a dal irányában a kertészlányhoz ért.~- Nem
3369 II | ért.~- Nem látta, kérem, a bárókisasszonyt?~- A búzamosókhoz
3370 II | kérem, a bárókisasszonyt?~- A búzamosókhoz ment - felelte
3371 II | búzamosókhoz ment - felelte a leány.~- Merre vannak a
3372 II | a leány.~- Merre vannak a búzamosók?~- Nem tudom.
3373 II | búzamosók?~- Nem tudom. A pataknál valahol.~Igen ám,
3374 II | pataknál valahol.~Igen ám, de a patak, a Litva, végigfolyt
3375 II | valahol.~Igen ám, de a patak, a Litva, végigfolyt az egész
3376 II | Borly, merre induljon. Mert a fák miatt az ember csak
3377 II | ember csak egy arasznyit lát a parkból egyszerre. Fülelt,
3378 II | hallgatott, semmi nesz, csak a harkály kalapácsol valahol
3379 II | megy, megint szárnysuhogás a levegõben, megint galambokból
3380 II | irányban. Hopp, menjünk a galambok után! A fõhadnagy
3381 II | menjünk a galambok után! A fõhadnagy irányt változtatott.
3382 II | irányt változtatott. Hiszen a madarak segítették már egyszer
3383 II | segítették már egyszer megtalálni a szerencsét, miért ne indulna
3384 II | Ha búzát mosnak valahol, a kis torkosoknak tudniok
3385 II | tudniok kell, hol van ma a lakoma.~Tudták is. Hír jár
3386 II | országában. Csakugyan ott mosták a búzát a béresasszonyok rostákban,
3387 II | Csakugyan ott mosták a búzát a béresasszonyok rostákban,
3388 II | béresasszonyok rostákban, teknõkben a Litva patakban, azután lepedõn
3389 II | szárították. Ebbõl lesz a kalács az urasági asztalon.
3390 II | urasági asztalon. Ugyancsak a pataknál a túlsó parton
3391 II | asztalon. Ugyancsak a pataknál a túlsó parton fehérítették
3392 II | mely szét volt teregetve a pázsiton. Ebbõl lesz a bárókisasszony
3393 II | teregetve a pázsiton. Ebbõl lesz a bárókisasszony kelengyéje.~
3394 II | bárókisasszony kelengyéje.~A galambok nyomán oda talált
3395 II | talált Laci. Mihelyt kiért a sûrûségbõl, messzirõl megpillantott
3396 II | óriási pipacsot. Az volt a bárókisasszony napernyõje.
3397 II | bárókisasszony napernyõje. Ott ült a patakparton buja páfrányok
3398 II | patakparton buja páfrányok közt, a lábait lelógatva, horgát
3399 II | pisztrángok közé. Mellette a lepedõ szélein, ahol a búza
3400 II | Mellette a lepedõ szélein, ahol a búza száradott, egy csomó
3401 II | nagy biztonsággal. Fél is a galamb a galambtól! Se õk
3402 II | biztonsággal. Fél is a galamb a galambtól! Se õk nem vetettek
3403 II | rájuk, mélázva hallgatta a patak csobogását. Hanem
3404 II | egyszer csak mi történik? A patak olyanformán kezd csörögni,
3405 II | kezd csörögni, nem ahogy a víz, de ahogy egy kard szokott.
3406 II | felugrik. Megdermed benne a vér, mozdulni se tud. A
3407 II | a vér, mozdulni se tud. A fõhadnagy jön.~Az elsõ ösztönszerû
3408 II | Majd megjelenik szemeiben a halálos rémület. A búzát
3409 II | szemeiben a halálos rémület. A búzát rostáló asszonyok
3410 II | rostáló asszonyok bent állanak a patakban, s szoknyáik felgyûrve
3411 II | s szoknyáik felgyûrve és a deréknál görcsbe kötve láttatni
3412 II | is. Jaj, mindjárt meghal a szégyentõl, ha ezt a fõhadnagy
3413 II | meghal a szégyentõl, ha ezt a fõhadnagy meglátja.~- Le
3414 II | fõhadnagy meglátja.~- Le a szoknyákat! - kiáltja hevesen,
3415 II | vezényszót. - Hamar, hamar!~A béresasszonyok csodálkozva
3416 II | csodálkozva neszeltek fel s látván a közeledõ tisztet, eltalálták
3417 II | okát, mire meg is szólalt a csintalan Horpácsi Verona
3418 II | kisasszonykám, ne féltse a katonát. Látott az már az
3419 II | már ekkorára oda is ért a fõhadnagy nagy sebbel-lobbal
3420 II | sebbel-lobbal s messzirõl kezdte a beszélgetést németül, hogy
3421 II | beszélgetést németül, hogy a cselédség ne értse.~- Önt
3422 II | szöszke hajfonat lógott végig a derekon, le egész a szoknya
3423 II | végig a derekon, le egész a szoknya felsõ csipkefodráig.~-
3424 II | Ne zavartassa magát.~A baronesz szót fogadott,
3425 II | szót fogadott, lehajolt a horgáért, aztán újra le
3426 II | Talán menjünk följebb, mert a halak megijednek a rostáló
3427 II | mert a halak megijednek a rostáló asszonyoktól és
3428 II | visszaúsznak.~Fölfelé mentek a zizegõ füzesekkel szegélyzett
3429 II | szegélyzett parton, míg végre a fõhadnagy talált alkalmas
3430 II | satnya bodzafa mellett.~- Ez a jó hely. Itt fogtam én sok
3431 II | Hátha azóta már megváltoztak a halak is - ellenveté a leány.~-
3432 II | megváltoztak a halak is - ellenveté a leány.~- Hát még ki változott
3433 II | vállat vonva és leeresztette a horgot.~Leült, kecsesen
3434 II | elrendezvén szoknyája redõzetét a térdein, míg a két hajfonat
3435 II | redõzetét a térdein, míg a két hajfonat sziszegve lecsapódott
3436 II | sziszegve lecsapódott végeivel a földre a fûtestvérei közé.~-
3437 II | lecsapódott végeivel a földre a fûtestvérei közé.~- Engedje
3438 II | ernyõjét.~- Ha nem restelli.~A hadnagy tartotta most már
3439 II | hadnagy tartotta most már a piros ernyõt, föléje hajolván,
3440 II | föléje hajolván, folyt a társalgás közömbös dolgokról,
3441 II | ejtvén egy-egy célzást, amit a baronesz gondosan kikerült,
3442 II | gondosan kikerült, mint a vízben úszkáló pisztrángok
3443 II | vízben úszkáló pisztrángok a horgot.~- Engedje meg baronesz,
3444 II | Attól tart talán, hogy a halak megijednének tõlem?~-
3445 II | Kakukk szólt valahol. Annak a szavát számlálták. Egy vén
3446 II | számlálták. Egy vén kecske jött a túlsó partról szomjasan
3447 II | velük szemben leereszkedett a patakba inni. Mária megint
3448 II | Mária megint igazította a szoknyáját, nehogy a kecske
3449 II | igazította a szoknyáját, nehogy a kecske megláthassa alulról
3450 II | kecske megláthassa alulról a bokáit. A fõhadnagy édesdeden
3451 II | megláthassa alulról a bokáit. A fõhadnagy édesdeden nevetett
3452 II | édesdeden nevetett az efféléken, a nap pedig szállt-szállt
3453 II | alkalmas gondolat, amellyel a fõhadnagy megkezdhetné a
3454 II | a fõhadnagy megkezdhetné a rohamot.~- Hát maga azóta
3455 II | el sem jött volna, ha ez a szomorú eset nem történik.~-
3456 II | Ugye furcsának tetszik most a falu?~- Szebbnek találom,
3457 II | találom, mint valaha.~- De a mi kertünk nemde csúnyább
3458 II | csúnyább most, elhanyagolt? A papának nincs rá pénze.
3459 II | dolog elpusztult. Az áloék, a nagy agavék, amiket nyáron
3460 II | növény körül jár - felelte a fõhadnagy rejtélyes arccal -,
3461 II | egyet elvinnem. S az mind a kettõ megvan. A többinek
3462 II | az mind a kettõ megvan. A többinek pedig nem érzem
3463 II | többinek pedig nem érzem a hiányát.~- No, ugyan melyik
3464 II | leszakított egy pitypangot s a Mária ölébe tette.~- S a
3465 II | a Mária ölébe tette.~- S a másik?~- A másik meg ez -
3466 II | ölébe tette.~- S a másik?~- A másik meg ez - letörte egy
3467 II | letörte egy fûzfavesszõnek a felsõ végét és azt is odabocsátotta
3468 II | és azt is odabocsátotta a pitypang mellé.~- No, ezek,
3469 II | jelentõségük van.~- Hogy-hogy?~- A pitypangból láncot és gyûrût
3470 II | láncot és gyûrût csinálnak a falusi leányok, a fûzfából
3471 II | csinálnak a falusi leányok, a fûzfából pedig a kosarat
3472 II | leányok, a fûzfából pedig a kosarat fonják.~Mária elértette
3473 II | elértette és elfordította a fejét, hogy pirulása ne
3474 II | pirulása ne lássék.~Amint pedig a fejét elfordította, láthatóvá
3475 II | hogy egy hernyó mászik a hófehér nyakán. Laci ösztönszerûleg
3476 II | ösztönszerûleg odakapott, de a hernyó becsúszott a ruha
3477 II | de a hernyó becsúszott a ruha derekán, azon a tündérárkon,
3478 II | becsúszott a ruha derekán, azon a tündérárkon, mely a nyakból
3479 II | azon a tündérárkon, mely a nyakból kezdõdik, hát bizony
3480 II | kellett nyúlni és kivenni a szörnyeteget. Hanem hát
3481 II | szörnyeteget. Hanem hát a baronesz se rest, s ha nem
3482 II | rest, s ha nem érzi meg a hernyót a nyakán, megérzi
3483 II | ha nem érzi meg a hernyót a nyakán, megérzi a fõhadnagy
3484 II | hernyót a nyakán, megérzi a fõhadnagy izzó, lüktetõ
3485 II | eközben haragosan hátralegyint a tenyerével, hogy a fõhadnagy
3486 II | hátralegyint a tenyerével, hogy a fõhadnagy kezét megüsse,
3487 II | menjen, menjen!~- De hisz a hernyót vettem le a nyakáról -
3488 II | hisz a hernyót vettem le a nyakáról - védekezik a fõhadnagy
3489 II | le a nyakáról - védekezik a fõhadnagy elszontyolodva,
3490 II | annyira az ütéstõl, mint a gondolattól, hogy ütés érte.~-
3491 II | mögöttük egy ismerõs hang, a báróé, aki keresésükre jött
3492 II | keresésükre jött s akit a nagy izgatottságban észre
3493 II | elfordította fejét és lenézett a vízbe, Borly is hallgatott.~-
3494 II | Inokay-házban. Betelt rajtam a végzet. Egy csók várt rám
3495 II | pofon. Nos, hát megkaptam a csókot is, a pofont is,
3496 II | hát megkaptam a csókot is, a pofont is, de megfordítva,
3497 II | megfordítva, ahogy képzeltem. A csókot a ház gazdájától,
3498 II | ahogy képzeltem. A csókot a ház gazdájától, a pofont
3499 II | csókot a ház gazdájától, a pofont a ház kisasszonyától.~
3500 II | ház gazdájától, a pofont a ház kisasszonyától.~Inokay
1-500 | 501-1000 | 1001-1500 | 1501-2000 | 2001-2500 | 2501-3000 | 3001-3500 | 3501-3536 |