Rész

   1 I |      ütött-kopott öregúr, ezer ránccal az arcán. Mikor én gyerek voltam,
   2 I |            voltam, még élt, s minthogy az én édesatyám tartotta keresztvízre
   3 I |                másképp apámuram, mint »az a vén tolvaj«, vagy »a vén
   4 I |              jövedelmet ellopja. Nincs az a helyzet, amibõl õ hasznot
   5 I |          tehénbõl is kilopta a borjút. Az erdõbõl eladogatta a fát;
   6 I |      szemérmetlenül csinálta, hogy már az idegenek is észrevették
   7 I |           unottan:~- Oly régen van már az uram családjánál, hogy sokat
   8 I |              sokat el kell neki nézni; az apja, öregapja, sõt a szépapja
   9 I |        öregapja, sõt a szépapja is már az Inokay báróknál szolgált,
  10 I |                összeforrt a családdal, az uram nem jó néven venné,
  11 I |               hívták, emlékezetül arra az õsére, aki a keresztes hadjáratokban
  12 I |                  Sok furcsát beszélnek az emberek. Nem szoktál beléjük
  13 I |               szoktál beléjük nézni?~- Az emberekbe?~- Nem. A könyvekbe.~-
  14 I |               a vén gazember - felelte az oligarcha-ivadék -, ennélfogva
  15 I |             arra, hogy már úgyis rövid az az idõszak, amíg neki valamije
  16 I |                hogy már úgyis rövid az az idõszak, amíg neki valamije
  17 I |           fárassza magát.~Valóban, ezt az utóbbit is lehetett érteni,
  18 I |              sulyomi birtoka volt meg, az is megterhelve apadt a végromlás
  19 I |        pályákat, szíveket és életeket. Az embernek szinte a háta borzong,
  20 I |              szinte a háta borzong, ha az egykori oligarchákra gondol.
  21 I |           nincs is értelme, hogy fázik az emlékükre. Meglehet, szükségesek
  22 I |                tengerben a cápák, akik az apróbb halakat felfalják.
  23 I |           tudósok századokig csinálták az instituciókat az oligarchák
  24 I |             csinálták az instituciókat az oligarchák és rablók ellen.
  25 I |            rablók ellen. Kommasszálták az erõket és újra felosztották,
  26 I |           haladt a világ és távolodott az oligarcháktól és rablólovagoktól.
  27 I |               és rablólovagoktól. Hogy az úton járó kereskedõktõl
  28 I |               volna a társadalom, hogy az oligarchák letûntek, századok
  29 I |                forma változott - maguk az oligarchák megvannak. A
  30 I |              egy kis optikai csalódás.~Az örök változás elmélete érvényesült.
  31 I |         változás elmélete érvényesült. Az emberek porából fû nõ, a
  32 I |               a bárányt megint megeszi az ember (a pápuák legfeljebb
  33 I |                 a régi oligarchákat is az új oligarchák falták fel,
  34 I |                a csontokat hagyták meg az olyanfajta embereknek, mint
  35 I |                embernyi korban, s csak az egyik, Géza után maradt
  36 I |           filléreivel. Hát azt mondaná az ember erre, hogy fösvény,
  37 I |               nem adott semmit, holott az ebeknek hajlékot épített.~-
  38 I |           hajlékot épített.~- Istennek az õ háza - felelé az istentelen -
  39 I |            Istennek az õ háza - felelé az istentelen - az egész világ,
  40 I |                 felelé az istentelen - az egész világ, neki nincs
  41 I |            lehet a babonában hinni, de az emberek száját se lehet
  42 I |          megmarta a Galandánét, s hogy az egyik lompos farkú kutya
  43 I |                kegyelmetek, van valami az arcában, a homlokában, a
  44 I |         felfogású Lackó a múzsákkal és az auctorokkal társalgott s
  45 I |              hogy t. i. Lackót kiveszi az iskolából és lakatosnak
  46 I |                valóságosan megrohanták az öreget.~- Hát van önnek
  47 I |                hivatása?~- Hm - felelt az öreg -, a lakatossághoz
  48 I |             ész kell, tehát azért adom az okosabbat lakatosnak, versenyeznie
  49 I |             valamennyi lakatosával úgy az áruk készítésében, mint
  50 I |               mind magától megy. Isten az ügyetlen szolgáit se csapja
  51 I |              Sõt hülyeség. Összelopkod az unokáinak egy nagy vagyont,
  52 I |                s aztán lakatosnak adja az egyiket, a derekabbat. Megeheti
  53 I |         gyereket illeti, neki tetszett az új mesterség. Tanulni vágyó
  54 I |          izgatták fantáziáját.~Még ezt az utolsó vakációját otthon
  55 I |              vagy harmadéve, mikor még az urasági park, tavával, kuglizójával,
  56 I |            odatapadt hozzá szorosan.~- Az egyik kezemmel fogom a lábacskáját;
  57 I |                egy flóbertpuskát?~- Se az egyiket, se a másikat -
  58 I |            csókot! - követelte bátran.~Az oligarchák ivadékának tetszett
  59 I |            várkisasszony egy csókot ad az életét megmentõ lovagnak,
  60 I |                megmentõ lovagnak, amit az térdenállva vesz át. Nos,
  61 I |             járnék, mint Rozália tante az orosz ezredessel.~- Ostoba
  62 I |          fizetése több évrõl bent volt az uraságnál és hirtelen kifizetni
  63 I |        különben tökéletes nagyúr volt. Az õ szava okmányszámba ment,
  64 I |          kasznár Lacinak, át is küldte az inasával, mihelyt megérkezett,
  65 I |                mihelyt megérkezett, de az inas visszahozta.~- No,
  66 I |             inas visszahozta.~- No, mi az? Nem volt a fiú otthon?~-
  67 I |         követelõ fél nem enged. (Aztán az inashoz fordult.) Vidd vissza
  68 I |             lefeküdt neki, a puskáért.~Az öreg kasznár, aki a kerítésen
  69 I |        mesterembernek vissza kell ütni az öklével, mert különben nem
  70 I |               lesz.~Talán ez adta neki az elsõ impulzust, hogy Pistát
  71 I |         neveltetik hozzájok a lakatos.~Az öreg kasznár ezt a tervét
  72 I |                tervét még csak érlelte az a kis epizód, hogy a piskóta-dongájú
  73 I |            megkóstolni, hogy rászokjék az ember: roppant jó íze van),
  74 I |         fölényesen akart elbánni, mire az úgy elagyabugyálta rövidesen,
  75 I |              vért köpött egypár napig.~Az öreg báró éktelen dühbe
  76 I |               a kasznár Lacit, úgyhogy az elszaladt az erdõbe és ott
  77 I |            Lacit, úgyhogy az elszaladt az erdõbe és ott a csõsznél
  78 I |          megmondta nyíltan Borlynak:~- Az unokájának pedig mondja
  79 I |                ki nem kerüli a pofont.~Az utolsó vakációban tehát
  80 I |                   vagy a »tartozik«-ba az egyiket? Majdnem elepedett
  81 I |             Pedig nem juthatott eszébe az egyik a másik nélkül. Mintha
  82 I |                a réteken és a faluban, az urasági parkban ellenben
  83 I |                mutatkozni.~Így múlt el az utolsó vakáció is anélkül,
  84 I |                pedig óvatos volt. Hogy az egyiket kikerülhesse, lehetetlen
  85 I |            csak Szent Péter nyitogatja az ég óriás kapuit.~A mester
  86 I |               a mester, majd így szólt az õ szokásos finom módján,
  87 I |              Disznósy uram, és kivette az egyik kezét a köténye alól,
  88 I |              lakat és kilincs fénylett az üvegrámák alatt. A belsõ
  89 I |              név. László nevû lakatost az öregapám se ösmert, talán
  90 I |             más inasokkal szokás, hogy az öreg legények megüssék,
  91 I |             önérzetes és ki nem állná.~Az öreg Disznósy kétkedve csóválta
  92 I |              nem köteles végezni, amit az inasok szoktak, csak olyant,
  93 I |              ezzel elõvett egy zacskót az oldalán levõ bõrtarisznyából,
  94 I |              lenni? Megéljük még, hogy az esztergomi érsek is maga
  95 I |           pénzesszekrényeire. Még csak az kellett, hogy az urak kapjanak
  96 I |              Még csak az kellett, hogy az urak kapjanak rá a mesterségünkre.
  97 I |            vagy egy grófé, de a lelke, az egy igazi lakatos lelke.~
  98 I |         eredmény lett. A fiú fölszedte az egész mesterséget az öt
  99 I |         fölszedte az egész mesterséget az öt ujjába, úgyhogy csodájára
 100 I |            csak jónak kell lenni hozzá az embernek is. Az pedig mégis
 101 I |            lenni hozzá az embernek is. Az pedig mégis a legjobb, amelyik
 102 I |                 hogy éhen fognak halni az idén, még talán az uraság
 103 I |               halni az idén, még talán az uraság is, majd elbúcsúzván
 104 I |             közbe:~- Megfogja a macska az egeret anélkül is, hogy
 105 I |               érte.~- Te pedig vigyázz az órádra, hékás - folytatá
 106 I |        megszorult török zarándoktól, s az a tulajdonsága vagyon, hogy
 107 I |   ötszázforintos kronométer, annak meg az a baja, hogy siet. És az
 108 I |               az a baja, hogy siet. És az se jó. Látod, nekem sohase
 109 I |                mégis itt vagyok. Tudom az idõt, a napról, az árnyékról,
 110 I |               Tudom az idõt, a napról, az árnyékról, meg a gyomrom
 111 I |              mert okvetlenül megindul. Az egész megállás csak egy
 112 I |    vízszintesen fekvõ helyzetbe teszed az asztalra vagy a párnád alá,
 113 I |            elrontsad.~Laci boldog volt az órával és igyekezett a természetéhez
 114 I |               kelt, korán feküdt, hogy az órának eleget tegyen, s
 115 I |                talán Mária is meglátja az órát a zsebében. Hogy fog
 116 I |              órát a zsebében. Hogy fog az annak imponálni! Hiszen
 117 I |               ott is járt Mari mellett az urasági parkban - addig
 118 I |               kivált a kastély fölött. Az egész községben arról beszéltek,
 119 I |        községben arról beszéltek, hogy az uraság nagy bajban van.
 120 I |                uraság nagy bajban van. Az a bizonyos suttogás volt
 121 I |              volt a bárónak prókátora, az öreg Tartsányi Ezékiel,
 122 I |              léleknek tetszett - hanem az volt a nagy felfordulás
 123 I |                A többi bliktri. Fizeti az ember, ha lyukas hídon talál.
 124 I |         valamivel közelebb esõ helyek: az uzsorások zsebei. Onnan
 125 I |           uzsorások zsebei. Onnan kell az összeget kiteremteni szép
 126 I |             okos ember, tudja, hogy mi az. Fõbe kell lõnöm magamat,
 127 I |       méltóságod ki akarná magát zárni az egész világból. Hát a két
 128 I |         Koppányban?~- Beszéltem.~- Hát az újfalusi Glück, mit mondott?~-
 129 I |               a végsõig feszült, mikor az akasztófahumor elsõ csöppje
 130 I |        nyájasan.~Ha kényeztetni akarta az öreget, bátyókának szólította,
 131 I |              busásan; hiszen nem lehet az, hogy már nekem sohase legyen
 132 I |           Borly uram Pestre, úgy, hogy az egész úton rajta ült, mint
 133 I |                rejtõ vasszekrényen.~De az öreg útja nem volt szerencsés.
 134 I |             vele tanácskozott. Balassa az örök áron való eladást tanácsolta. »
 135 I |            visszasürgönyözte: »Adja el az ékszereket.«~Ebbõl aztán
 136 I |                potom pénzen kapták meg az ékszereket.~- Látom - mondá
 137 I |          Nézte-nézte a vasrácson át és az a bohókás gondolata támadt,
 138 I |               egy ilyen Inokay Máriája az égbolton. A harmatos gyermekszerelem
 139 I |          kibontogatni zöld zacskójából az összegyömöszölt szirmokat
 140 I |             mit! Betenném éjjel, lopva az ablakába, vagy elküldeném
 141 I |              még itt, korán születtem (az éjszakák még hûvösek voltak.)~
 142 I |                  kérdezõsködék Laci.~- Az angol szüzek zárdája.~-
 143 I |              soha a kapuja kinyitva?~- Az apácák nem járnak sehova,
 144 I |               szolgált. A szomszéd ház az »Arany bárány« címû vendéglõ
 145 I |         francia toiletteben jelent meg az odahítt férfivendégek, leginkább
 146 I |             még most is mesélik ezeket az istentelen históriákat.~
 147 I |              maradt, s még most is ott az ajtó, mely a Bárányba nyílik.~
 148 I |            hogy a vén kertész kinyitja az ajtót egy rozsdás kulccsal
 149 I |              csak úgy könnyedén betéve az ajtót maga után.~Ez adta
 150 I |                maga után.~Ez adta neki az eszmét, hogy mikor a kertész
 151 I |              bent iszogat a Bárányban, az udvarról egész kényelmesen
 152 I |                a viráglopás úgyse bûn.~Az is bizonyos volt, hogy a
 153 I |              csalogatván, csak ki kell az alkalmas pillanatot választani.~
 154 I |             pünkösd szombatján délután az átellenes szíjgyártó kapujában,
 155 I |         kinyitván azt, iszkiri, eltûnt az ajtó mögött.~Ez volt az
 156 I |                az ajtó mögött.~Ez volt az alkalmas perc. Laci otthagyta
 157 I |               zavaros italt s leszúrta az árát, aztán az udvarnak
 158 I |                leszúrta az árát, aztán az udvarnak tartott a söntés
 159 I |           otthonról, megnézem, nincs-e az állás alatt.~- Ott most
 160 I |              szekér van.~- Talán éppen az enyém.~Minden gyanú nélkül
 161 I |              nélkül sikerült kijutnia, az állás alatt valóban csak
 162 I |           hortyogva.~Laci körülnézett, az udvar néptelen volt, csak
 163 I |                   Hol veszed a bort?~- Az apám pincéjében; leveszem
 164 I |                  Ide öntöm, de csak ha az apám nem látja, mert megharagudnék,
 165 I |            egyedül volt, sietve lépett az ajtóhoz, szíva nagyot dobbant.
 166 I |           félek. Hirtelen betaszította az ajtót, s egy iramodással,
 167 I |               királykisasszony, akinek az életfonalát metszi el, aki
 168 I |             leány vidáman -, hisz maga az izé… a lakatos.~Különös
 169 I |               keskeny, feketedõ csíkot az ajka fölött. »Hiszen magának
 170 I |          bajuszt kinevetni, nagy dolog az.)~- Megijedt tõlem ugye? -
 171 I |               elvinni - mentegetõdzött az ifjú.~- Köszönöm szépen -
 172 I |                A kertész nyitva hagyta az oldalajtót és a rózsát el
 173 I |      szétöntötte megolvasztott aranyát az egész természeten, még a
 174 I |              szem. A hétpöttyös bödék, az Isten tehenkéi, ott játszogattak
 175 I |                minden órájában nem jár az eszemben?~- Én nem gondolok
 176 I |             asszony jelenlétében, hogy az elsõ virágját a Szûz Mária
 177 I |                kinevetett: »Nem nyílik az még ki akkorára, édes lányom,
 178 I |             majd fölfalta tekintetével az igézetes kis teremtést.~-
 179 I |         virágot megcsalni? Nem vétek-e az?« A Schwester gondolkozott
 180 I |            lelke, hát akkor honnan van az illata? A testvér vállat
 181 I |                tudja. Hát már most azt az egyet én sem tudom. Nem
 182 I |          hiszem, hogy van lelke.~- No, az meglehet, de azt látom,
 183 I |      körülnyírt haja repkedni látszott az arca körül, a fülbevalóiból
 184 I |     fülbevalóiból pedig kikapcsolódott az egyik és a kavicsokra esett.~
 185 I |                 Múlt vasárnap. Nem fáj az.~- Most már tudom és ígérem,
 186 I |      nyugtalanul, szétnézve, nem jön-e az utakon valaki. - Persze.
 187 I |              Nem mondta-e mindig, hogy az én feleségem lesz? Emlékezzék
 188 I |               Azt mondja a világ, hogy az most már lehetetlen.~- Mit
 189 I |         közöltem titkomat, mert mi itt az intézetben mindent elmondunk
 190 I |                   Jetefalvy Örzsi, aki az összes német regényeket
 191 I |                félszegek. Valami, amit az égbõl hoztatok magatokkal,
 192 I |                 a nevelõnõ is, és csak az a kedves belõle, ami a magatoké.~-
 193 I |           ragadni a leányka karját.~De az egy sikollyal ugrott el
 194 I |             Menjen már haza, meglátnak az ablakból.~Kissé félre lépett,
 195 I |                a homlokán és keménység az összevont szemöldjein.~-
 196 I |           összevont szemöldjein.~- Hát az jó volna - szólt a leány
 197 I |           Föltéve, hogy katona lesz.~- Az leszek, Mária Karolina,
 198 I |                 És hát, hogy levelezik az a bizonyos Katalin? A postán?~-
 199 I |              ide közelebb. Hát úgy van az, hogy van nekünk itt egy
 200 I |              füle van.~- Úgy, de hátha az én levelemet venné ki a
 201 I |             Énmiattam? - kacagott fel, az egyik vállát fölhúzva. -
 202 I |               zavarba hozni? Csalódik. Az öreg kertész jött a ribizkével
 203 I |                talán virágnak képzelte az orrát s rá akart ülni, a
 204 I |                kell eresztenie, apóka.~Az öreg a szemeit meresztette,
 205 I |             vigyorgásra fintorodott el az arca.~- Hehe, hehe! No,
 206 I |              ahol a sármányból is csak az asszonya jár? Honnan jött,
 207 I |         tu-tu-tu? Apácák leimádkozták, az égbõl pottyant le. Trumbus
 208 I |                 érdekes eseményt, mint az eb a csontot, hogy nem találna-e
 209 I |                a fia, érti-e, behíttam az utcáról, hogy a szüleim
 210 I |             vissza menten és nyissa ki az ajtót, mert különben én
 211 I |               hát, ifjú úrka - makogta az apó alázatosan.~S mintha
 212 I |                léptekkel ment kinyitni az ajtót, bizalmasan morogván
 213 I |             ajtót, bizalmasan morogván az utána ballagó Lackónak: »
 214 I |                  A kulcs megcsikordult az ajtóban. A legényke még
 215 II|                     Mindez pedig abban az évben történt, mikor az
 216 II|                az évben történt, mikor az uralkodó azt a szinte félénk
 217 II|              vajon nem lehetne-e ebben az évben kétszer szedni újoncot,
 218 II|              pátriárkák ékesszólásával az illetõ nagy ember: »Az anyák
 219 II|  ékesszólásával az illetõ nagy ember: »Az anyák nálunk csak egyszer
 220 II|            esztendõben.«~Szóval, ebben az évben a legértékesebb gyümölcs
 221 II|         idõknek örül a Halál, mert ezt az ázsiót õ okozza; sokat bevon
 222 II|       kaszárnyába indult, jelentkezett az õrnagynál, akit Nasztálszky
 223 II|          neveztek.~- Mit akar? - kérdé az õrnagy.~- Katonának akarok
 224 II|                jól van! - kiáltott fel az õrnagy élénken. - Édesapád
 225 II|            lenni?~- Csak úgy - felelte az ifjú Borly.~- És elhatározott
 226 II|               odamenni ágyútölteléknek az önkéntes csõcselék közt,
 227 II|            olyan fából való volt, akit az akadály visszatart. Elhatározta,
 228 II|             szíve megdobbant örömében, az egyik levél neki szólt (
 229 II|          kincset, a levelet, hogy majd az úton milliószor átolvassa,
 230 II|                érte ilyen csínyeken és az asztalon heverõ kis mincérral
 231 II|          ablakok utcahosszat, mert itt az is esemény, ki megy, ki
 232 II|              otthon igazi úri asszony, az abban pihen meg útközben,
 233 II|               csekélynek nézik, holott az otthon csekély: útközben
 234 II|            Izgett-mozgott váltig, mint az eleven ezüst. A kesztyûit
 235 II|           világában barangolt.~Ezalatt az asszonyság nyitogatta a
 236 II|               kis fésûjét vette elõ és az aranyos szõke fürteit kezdte
 237 II|               bánta volna, ha helyette az ifjú felel. Mikor érünk
 238 II|         szakácsné! Vajon mit csináltak az elsõ emberek, Ádám és Éva,
 239 II|         kérdéseire, melyeket a hegyek, az elõbukkanó kastélyok vagy
 240 II|                hozzá intézett. Ösmerte az egész útvonalat, mindig
 241 II|              zsiványok tanyáznak. Csak az imént mutatott egy behorpadt
 242 II|                egy behorpadt sírhalmot az erdõ szélén, ahol egy postakocsis,
 243 II|                   Hát nem fél? - kérdé az asszonyság fázékonyan.~-
 244 II|          félnék? - felelte egykedvûen, az évezredes argumentumhoz
 245 II|             argumentumhoz nyúlva. - Ha az ember mindig a kocsin van,
 246 II|             tekintetes asszony nem fél az ágyba feküdni, mikor minden
 247 II|         feküdni, mikor minden ismerõse az ágyban halt meg?~Az asszonyság
 248 II|           ismerõse az ágyban halt meg?~Az asszonyság nevetett és olyan
 249 II|               Lackó azt se látta.~Majd az egyik kosarába nyúlt és
 250 II|           szereti a jót), s aztán csak az egyik felét dugta be egyszerre
 251 II|            valahogy a Laci fiút. Éppen az orrára pottyant. Ijedten
 252 II|             akit hirtelen felköltenek, az asszonyság elpirult s mentegetni
 253 II|             Nem, nem, biztosíthatom.~- Az ember ilyen bohóságokkal
 254 II|              ilyen bohóságokkal ûzi el az unalmat útközben. Úgy restellem,
 255 II|             szemének delejes villanata az ifjú szemét kereste. De
 256 II|                ifjú szemét kereste. De az tiszta volt, mint egy hegyi
 257 II|            kavics, mert szintén kõ van az alján és egy csöpp sár sincs.~
 258 II|             jár, de azelõtt ott lakott az egyik nõvére, Máli néni.
 259 II|             Három páva« utcában.~- No, az se rossz, kivált ha kétemeletes
 260 II|                mert borkereskedõ volt.~Az asszonyság elbeszélte, hogy
 261 II|              emelte szemeit ég felé.~- Az Isten mindenre képes.~-
 262 II|                Isten mindenre képes.~- Az Isten igen - felelte a fiatal
 263 II|                 kis skorpió! No, lássa az ember! Még csípni is tud.~
 264 II|              hangon folytatá Potifárné az attakot a szemérmes József
 265 II|              de Potifárnét talán éppen az ingerelte. Elhagyták az
 266 II|                az ingerelte. Elhagyták az erdõt, melyet szamócaillat
 267 II|         falvaival, bádogos tornyaival. Az egyikben, valamelyikben
 268 II|            érünk?~- Gyertyagyújtáskor.~Az asszonyka a fiatal Borly
 269 II|              Kedélyesen elbeszélgetjük az estét… a vacsoránál. Képzelheti,
 270 II|               felelte Laci.~- A sietés az ördög - kacagott fel Potifárné. -
 271 II|           efféle?~- Semmi se vagyok.~- Az a legszebb hivatal. Úgy
 272 II|               Vagyonom bizony nincs.~- Az mindegy, ha várandósága
 273 II|          várandósága van valahol.~(Hát az van, gondolta magában Laci:
 274 II|          Faluhoz értek. Ez Kopolyháza. Az izzadt lovacskák csöngettyûi
 275 II|           lejtõn, be a fogadó udvarába az állás alá, ahol a szekerek
 276 II|               már. Zaj, elevenség volt az udvaron. Lengyel zsidók
 277 II|              vásznú fedeles kocsikban. Az állatok csendesen kérõztek
 278 II|         segítvén nekik csirkéket fogni az udvaron, amelyek fürgén
 279 II|               mialatt a pincér odabent az ebédlõben végzetes ígéreteket
 280 II|           alatt itt lesz.~- Menjünk be az ebédlõbe - szólt az asszony.~
 281 II|         Menjünk be az ebédlõbe - szólt az asszony.~Laci megtapogatta
 282 II|                is leugrott a kocsiról.~Az ebédlõben éppen csak egy
 283 II|                hozták vagy oda vitték, az asszonyság minduntalan igazított
 284 II|         igazított valamit a ruhájukon, az öregúr, nyilván rokon lehetett,
 285 II|               egy udvarló fürgeségével az elejtett asztalkendõjüket,
 286 II|               miközben egyre csipkedte az állukat vagy simogatta a
 287 II|            elég hely, de a mi utasaink az ötödik üres asztalhoz ültek.~-
 288 II|                 Csak gyorsan, gyorsan. Az a fõdolog. (Majd Laci felé
 289 II|                beszéd, meg kell lenni. Az ilyenben nem szokás kosarat
 290 II|            gyöngéden megnyomta a lábát az asztal alatt.~- Pardon! -
 291 II|            Nagy csacsi maga - nevetett az asszony és ránézett kedvteléssel,
 292 II|               hogy zavarának véget vet az ételek megérkezése.~Csakugyan
 293 II|             léptek hallatszottak künn. Az ajtó nyílt, s belépett rajta
 294 II|                nyílt, s belépett rajta az öreg Borly, a sulyomi kasznár.~
 295 II|            álmot lát-e vagy valóságot? Az öreg Borly nem nézett se
 296 II|             ott helyet foglalt, háttal az unokájának. A Laci szíve
 297 II|               kell használni. Aki mer, az nyer. Zsebkendõjét ösztönszerûleg
 298 II|        tartotta; felugrott és kirohant az ajtón. Potifárné utána szólt: »
 299 II|               lelte magát?« Azt hitte, az orra vére indult meg s ahogy
 300 II|              tudakozódott a pincértõl, az se tudott róla semmit, kiment
 301 II|                Vácig - mondá a kocsis.~Az asszonyka fejet csóvált
 302 II|        magyaráznia, hogy üldözi. Talán az õrnagy értesítette, vagy
 303 II|                 majdnem bizonyos, hogy az õrnagy küldött ki még tegnap
 304 II|               tegnap este lovas embert az öreghez, ki aztán bejött
 305 II|           lehettek mások, mint letérni az országútról, mégpedig úgy,
 306 II|               és másnap aztán elveszve az ellenség szeme elõl, a Duna
 307 II|                jön és eszeágában sincs az unokáját elfogni. Hanem
 308 II|             elfogni. Hanem iszen éppen az! Ha az emberek mindig eltalálnák,
 309 II|               Hanem iszen éppen az! Ha az emberek mindig eltalálnák,
 310 II|              vonzotta. Benne van abban az étel fogalma, a hajlék nyájassága.
 311 II|                szokott lenni? Mindegy. Az éhség nagyobb úr a félelemnél.
 312 II|             Alig tett nehány lépést be az erdõbe, s íme, kibontakozott
 313 II|               íme, kibontakozott eléje az egész kép egy tisztáson.
 314 II|              körül, négy marcona alak. Az egyik az ételt kavarta,
 315 II|            négy marcona alak. Az egyik az ételt kavarta, a másik rõzsét
 316 II|              szûrén, füstölgõ pipákkal az agyarukban. Visszahökkent;
 317 II|            szeretett volna elfutni, de az illetõk már észrevették.
 318 II|               illetõk már észrevették. Az egyik intett is neki:~-
 319 II|            észrevette most a háttérben az épületeket, egy veres fedelû
 320 II|                Mert amerre a szem lát, az mind az övé itt. Felbátorodva
 321 II|             amerre a szem lát, az mind az övé itt. Felbátorodva lépegetett
 322 II|               s rájok köszönt:~- Adjon az Isten jó napot.~- Hozta
 323 II|       lehetetlen. Szentendrére tartok.~Az öreg, aki az ételt keverte,
 324 II|      Szentendrére tartok.~Az öreg, aki az ételt keverte, nekidöfött
 325 II|                mert biz én megéheztem.~Az egyik guggoló alak legott
 326 II|               többivel, mire megindult az ismerkedés. Csakugyan a
 327 II|             nagyon beszélik. Hallott-e az úrfi valamit?~- Én úgy tudom,
 328 II|         burkussal?~- Hogy a burkussal.~Az egyik penci sógor, egy körteképû
 329 II|           mondta volna a királyné: no, az uramnak sok baja lészen
 330 II|              vehetik el semmijét, mert az országait mind átiratta
 331 II|                átiratta telekkönyvileg az én nevemre, ha valaki területet
 332 II|                a háborúból semmi, mert az én férjem nem ad hozzá pénzt.«~
 333 II|            birka bõre olyan szépen tud az élõkhöz beszélni.~Lacinak
 334 II|                már én megyek. Köszönöm az emberséges vendéglátást.~-
 335 II|         emberséges vendéglátást.~- No, az ugyan szót se érdemel. Isten
 336 II|     fiatalabbik, a Zsuzsika csalódott. Az õ szûk eszében úgy látszott
 337 II|              hogy Vácon mozgásba hozza az öregapó a rendõrséget és
 338 II|                   Éjjel se hagyják már az embert pihenni.~Ezzel talpra
 339 II|              tiszteletét hoztam.~- No, az ugyan kevés, nem tört el
 340 II|                  Egyebet nem.~- Hát ki az a Baligó Demeter? - kérdé
 341 II|              Nem ismeri a molnár úr?~- Az öregapám se hallotta a hírét.
 342 II|       Szentendrére!~- Hát elment annak az embernek az esze? Én vigyem
 343 II|               elment annak az embernek az esze? Én vigyem át a csónakomon?
 344 II|                a juhász, én nem vagyok az oka.~De ha nem használ,
 345 II|                csak szimatolni kezdett az öreg, majd rárivallt a legényére~-
 346 II|                Azzal pedig nem nagy úr az ember egy olyan gazdag városban,
 347 II|               pedig lett volna alkalma az úton itt-ott fölkérezkedni
 348 II|             holmiját is magával cipeli az ember a perzselõ melegben.
 349 II|         förmedt rá a gazda - nem kerül az nekünk semmibe és nem ér
 350 II|    Sógorasszony lelkem, nézze csak meg az ablakokat, mintha léghuzam
 351 II|              örömmel tapasztalta, hogy az étel olcsó és pompás; valakinek,
 352 II|                a prófunt és a birkózás az élettel.~Messze, az ötödik
 353 II|           birkózás az élettel.~Messze, az ötödik asztalnál három katona
 354 II|                Megrázkódott, kitörölte az álmot szemeibõl.~- Elaludtam
 355 II|                 hogy te itt agyonnyomd az instrumentum hangjait a
 356 II|                a hortyogásoddal.~- Hát az igaz - mondá bûnbánó mosollyal. -
 357 II|             tegezés is bántotta, hanem az egy forint rémületbe hozta,
 358 II|                  hiszen a rostélyosért az imént csak tizenöt krajcárt
 359 II|                   Hát persze - felelte az asszony nevetve -, szegény
 360 II|            Csak szúrd ki!~- Lehetetlen az - felelte Laci elképedve,
 361 II|           zavarral nyomogatva ujjaival az egyetlen huszasát -, a rõf
 362 II|                neki egy borjúszeletet. Az Isten se egyformán osztja
 363 II|         egyformán osztja fel a javakat az emberek közt, édes fiam,
 364 II|              rátok cáfol. Nem szeretem az ilyen embereket. Menjetek
 365 II|     nyegleségekre. No, hát add ide azt az egy huszast és eredj isten
 366 II|               hírével!~Lacinak ez volt az elsõ keserves megszégyenülése,
 367 II|            mégse tehetett semmit. Mert az életnek nem a tragikus botlásokból
 368 II|              borulat. Habozva állt meg az utcán, hogy merre menjen.
 369 II|          sétányok ismeretes poloskája, az invalidus katona, és a fõváros
 370 II|         járkálni fog reggelig, megnézi az érdekes házakat odaát Pesten,
 371 II|           kezdõdik a gyöngypálya. Csak az éjszakát kellene még eltölteni
 372 II|               földjén van.~Ösmerte jól az utcákat, nosza nyomban megindult
 373 II|                vette körül, de mi volt az Lacinak, bedobta elõbb a
 374 II|                lecsapta a földre, csak az oszlopok ágaskodtak az égnek,
 375 II|            csak az oszlopok ágaskodtak az égnek, mint akasztófák.
 376 II|                égnek, mint akasztófák. Az öreg Borly nem sokat törõdött
 377 II|                mikor még itt tartották az üres hordókat, amelyeken
 378 II|              csillagokra, vajon melyik az õ csillaga és melyik a Mariskáé,
 379 II|          köpönyegét szinte egész végig az égbolton, s nem kezd a csendes
 380 II|             tréfa. Egy-két kövér csöpp az orrára pottyant, meg a nyakába
 381 II|              nyakába gurult.~Fölriadt. Az új viszontagság egészen
 382 II|                ki ne pihenhesse magát? Az ördög mûve, hogy azt a fedelet
 383 II|             csakhamar ijedten kapta el az ujját. Valami megszúrta.
 384 II|               neki: »No, ezt egyenesen az Isten hajította le nekem
 385 II|           eladom a zsidónak.«~Minthogy az esõ még mindig permetezett,
 386 II|             Kidugta a fejét. Fölnézett az égre, hát bizony az aranykarika
 387 II|          Fölnézett az égre, hát bizony az aranykarika már magasan
 388 II|      kacérkodva. Ezekrõl eszébe jutott az esteli gyémánt-tû - vagy
 389 II|          hirtelen röppent ki szemeibõl az álmosság. Megmosakodott
 390 II|             tût találta. Érdekes volt. Az esõ egy kört vájt ki azon
 391 II|               támadó mélyedésbe a víz, az állandó nyomással rohamosan
 392 II|              ami kíváncsiság hajtotta, az a lakat belsejének, nem
 393 II|            vett rajta erõt, mint mikor az ember valami nagy polcról
 394 II|               mint a mandula - felelte az anyóka.~- Engedje meg néni,
 395 II|                a zálogházra mutatott).~Az öregasszony titokzatosan
 396 II|                fáradtan pillantott fel az érkezõre, aki némán nyújtotta
 397 II|              ember gyorsan lebonyolítá az ügyletet, kezébe nyomta
 398 II|            visszaszívja a zsidó), künn az utcán is ment, ment cél
 399 II|            hogy sehogy se tudott többé az utcák labirintusából kiigazodni.
 400 II|            kiigazodni. Elveszett elõle az a pont, ahol a kofa volt,
 401 II|               ahol a kofa volt, mintha az ördög nyelte volna el. Olyan
 402 II|               meg a zálogház hiányzott az átellenes sarokból. Loholt,
 403 II|              Loholt, futott, kapkodott az útvonalak közt vagy egy
 404 II|               míg végre megpillantotta az öreg anyókát. Már messzirõl
 405 II|                 Miféle holmit? - kérdé az élesen.~- Amit itt hagytam.~-
 406 II|               galambom. De jóra talált az öreg Cserepesnében. Ám csak
 407 II|               állt meg, bekukucskálván az ott lévõ zálogos-bolt üvegajtaján,
 408 II|              habozni, hogy hátha mégse az a bolt, mégse az a kofa.~-
 409 II|           hátha mégse az a bolt, mégse az a kofa.~- Eh, ostobaság! -
 410 II|                Ej, menjünk reggelizni! Az ördög vigye el a holmit
 411 II|           vigye el a holmit is, ha már az öreg kofát elvitte, hanem
 412 II|             kár volna ott hagyni. Nem, az nem lehet. Legalább látta
 413 II|                ott van-e még, és mivel az Isten rendesen észt is ad
 414 II|         zálogházakat?~- Hogyne - szólt az röhögve. - Többet járok
 415 II|                eredmény nélkül. Ez sem az, meg ez sem.~A beszédes
 416 II|           megcsalta valamelyik zálogos az ifjú urat?~Laci a fejét
 417 II|               fennhéjázó arccal.~- Már az igaz - hagyta rá.~- Itt
 418 II|             sok mindent kell tudni, ha az ember meg akar élni. Éles
 419 II|          nehány perc múlva megtalálták az igazi zálogházat és az igazi
 420 II|     megtalálták az igazi zálogházat és az igazi gyümölcsárus asszonyt.
 421 II|              kocsiról látja leszállani az ifjút, és bizalmasan vigyorgott.~-
 422 II|            mert éppen olyan volt, mint az õ lakatjai; megesküdött
 423 II|    szomorúságát csakhamar eltompította az ámulat, mert amint fölpattant
 424 II|             elkáprázott a szem, mintha az »Ezeregyéjszaka« valamelyik
 425 II|        alkalmasint imádságos könyvnek) az arany táblája, kirakva ezerféle
 426 II|          Mariskának Sulyomra. Hogy fog az azoknak örülni, hogy ugrál
 427 II|        találgatni fogja, ki küldhette?~Az arany könyvestáblába imádságos
 428 II|        harangoztak, mikor végre lement az ebédlõbe, ahol a »sógorasszony«
 429 II|             csirkét, és számított neki az egészért tizenöt krajcárt,
 430 II|          tizenöt krajcárt, mert akinek az Isten pénzt ád, annak szerencsét
 431 II|               kastélyban járt délelõtt az öreg Borly, és miután a
 432 II|           pénzt még tegnapelõtt átadta az uraságnak, most csak a letisztázott
 433 II|                milyen árakon adott túl az Inokay családi kincseken.
 434 II|           fölszámította a költségeit).~Az egész lajstromot ott hagyta
 435 II|            egész lajstromot ott hagyta az uraságnál, az bele is nézett
 436 II|               ott hagyta az uraságnál, az bele is nézett s szokott
 437 II|                ötszáz forint.~Hanyagul az íróasztalra dobta a lajstromot.
 438 II|                 fájdalmat okozott neki az ereklyék elpocsékolása.
 439 II|        ereklyék elpocsékolása. Legjobb az ilyenre nem gondolni többé.~
 440 II|                nincs… Pezsgõbe fojtani az egészet.~- Hej, Baptiste,
 441 II|                pincébõl, de itt legyen az egyik lábad.~Délután azonban
 442 II|            fülönfüggõket, kösöntyûket.~Az a reszketõ sovány kezét
 443 II|                téveteg mosoly játszott az elsárgult ajkai körül. Örült
 444 II|         csodálkoznak.~- Hát hol voltak az ékszerek? - kérdé.~Férj
 445 II|      felvilágosítást adni.~- Elküldtük az ötvösnek Pestre.~- No, és
 446 II|              ötvösnek Pestre.~- No, és az mostan visszaküldte. Hiszen
 447 II|               csacsi vagy, lányocskám; az ékszereket nem egy ötvöshöz
 448 II|            volna, és most visszakapjuk az összes ékszereket egy helyrõl,
 449 II|         nevedre címezve, anélkül, hogy az aranymûveseknek valaha megmondtuk
 450 II|           csomag Budán adatott fel. Ez az egész.~- Talán Borly adhatna
 451 II|  felvilágosítást?~- Alig hiszem. Éppen az õ jelentése teszi megfoghatatlanná
 452 II|          dolgot. De minek is koptassuk az eszünket. Hazakerültek,
 453 II|             kelj föl és hozd ki szívem az orvosságot.~Mariska távozása
 454 II|        kellemetlen gondolatját közölje az urával.~- Félek, Gottfried,
 455 II|                 Félek, Gottfried, hogy az ékszereket mégsem szabad
 456 II|            gondoltam. Mi már fölvettük az árukat, tehát nem a mieink.
 457 II|                olcsón vesztegettük el, az igaz.~- Nem gondolnám, hogy
 458 II|                járt egyenes úton, mert az egyenes úton nem teremnek
 459 II|              úton nem teremnek csodák. Az egyenes utakon kavicsok
 460 II|                vannak és kátyuk, de ez az esemény, hiszen majd megjön
 461 II|           valami ismerõsünkkel közölte az ékszereladást, aki vele
 462 II|          hazakerült, õ visszavásárolta az ékszereket és elküldte ajándékba
 463 II|            nevetett gúnyosan Inokay -, az anyáknak és a regényíróknak
 464 II|               történetkéjük. Különösen az anyák esze termékeny. Egy
 465 II|              bármiként magyarázták is, az eset folyton talány maradt.
 466 II|            talány maradt. Várták, hogy az idõ belevilágít, de az idõ
 467 II|            hogy az idõ belevilágít, de az idõ nem mutatott ehhez semmi
 468 II|          végzetes következményei, csak az ékszerek visszatérése maradt
 469 II|    jezsuita-atya, aki gyóntatni szokta az Inokayakat s minden évben
 470 II|      kastélyban, maga is fejet csóvált az eset hallatára s végre is
 471 II|                lassan, csöndesen múlik az idõ - az emberek másképp
 472 II|               csöndesen múlik az idõ - az emberek másképp élnek, a
 473 II|              és ez itt a nagy esemény. Az összetört kolosszusból talán
 474 II|               eseményeknek, drámáknak, az csak olyan, mint mikor a
 475 II|           ugyan ki gondolna arra, hogy az ötödik faluban egy templom
 476 II|           csodálatosan, de eljut. Csak az, ami ide való, nem úgy,
 477 II|                 ahová minden beér, még az is, ami sehová se való;
 478 II|            õneki, ha otthon nem volna, az öregnek.~Így ér be a fiú
 479 II|            csak nem a rendes úton. Lám az özönvíz-katasztrófa is beért
 480 II|             nincs itthon, nem is volt; az ördög tudja, hol van.~Egy
 481 II|            bizony a fiú csak nem jött. Az öreg pedig nem ért rá bemenni
 482 II|              Disznósy uramhoz, hogy mi az hát azzal a gyerekkel.~-
 483 II|                délelõtt - tette hozzá.~Az öreg Borly homlokára ráncok
 484 II|               a nagyapa. - Nem mopszli az én unokám, vagy aranygyûrû,
 485 II|                akarja. Bízzuk a dolgot az idõre.~De már erre kitört
 486 II|             istentelenség, kasznár úr.~Az öreg kasznár egy bölcs gúnyoros
 487 II|         nyugodt - felelte csendesen -, az én öreg nagyapai szívem
 488 II|          boltajtóból, ezeket mondva:~- Az ifjúság tele van megmagyarázhatlan
 489 II|              Disznósy uram!~Lassanként az egész környéken híre ment,
 490 II|              valaki játszani Szegeden. Az egyik vasasnémetet adta
 491 II|             egyszer a kasznárt -, hogy az unokája elszökött a lakatostól?~-
 492 II|             akartam, méltóságos uram. (Az öreg lehorgasztotta a fejét.)~-
 493 II|          Sapristi! - mi is jutott csak az eszembe? Hát igen, hogy
 494 II|               vadságot levakarják róla az izék, a professzorok, nem
 495 II|           rakódhatnak le rá.~- Szegény az eklézsia, méltóságos uram -
 496 II|      takarékpénztárban, a miskolciban, az egriben. Ön gyûjt, mint
 497 II|              okosabb, mint a méh, mert az egy rakásra gyûjti a mézet,
 498 II|                 Én legalább méltánylom az okait, mert a méh a virágokról
 499 II|             ferde dologba bonyolódott.~Az öreg kasznár fülig vörösödött,
 500 II|          báróné.)~- Majd megmutatkozik az én igaz lelkem egy napon,