Rész

 1 I |       ki tudott esztergályozni, mintha valaki egy szép verset komponált
 2 I |    lecsúszott szalmakalapjával, mintha egy nagy virágja nyílt volna
 3 I |        az egyik a másik nélkül. Mintha egy pajkos dzsin kivenné
 4 I |  beszélt, a felhõket nézegetve, mintha azokkal disputálna.~Mivelhogy
 5 I |  megállna, megrázod egy kicsit, mintha rostálnál vele. A rázás
 6 I |        úgy szaladt a piac felé, mintha puskából lõtték volna ki.~
 7 I |       virágot, hogy azt higgye, mintha már júniusi éjszakák volnának,
 8 I |        megtaláltam.~- Úgy tesz, mintha keresett volna.~- Hát azt
 9 I |       minek lett lakatos?~Aztán mintha egyszerre kiesnék a természetes
10 I |  csalogatón, félig incselkedve, mintha talán szeretné, hogy megszurkálja.
11 I |    makogta az apó alázatosan.~S mintha egyszerre kijózanodott volna,
12 II|        pályát kell választani. (Mintha Ámor is császári királyi
13 II|   elbúcsúzván Disznósy uramtól, mintha haza, Sulyomra készülõdnék,
14 II|        ujját, fel egész vállig, mintha melege lenne, hadd lássa
15 II|       egyszerre a pici szájába, mintha csak valami filigrán madarat
16 II|      országútról, mégpedig úgy, mintha Nagymaros felé menne, elérni
17 II|    nézze csak meg az ablakokat, mintha léghuzam volna valahol.~
18 II|         pont, ahol a kofa volt, mintha az ördög nyelte volna el.
19 II|    igazi gyümölcsárus asszonyt. Mintha gyárilag készülnének ezek
20 II|      zárja, elkáprázott a szem, mintha az »Ezeregyéjszaka« valamelyik
21 II|         a tizenkettedik órában. Mintha a gondviselés hajigálna
22 II|         Lacit szólaltatták meg, mintha õ panaszkodnék:~Tudod-e
23 II|        ez. Az elsõ föllélegzés. Mintha csak gonosz álom lett volna
24 II|        azért úgy lett megkötve, mintha elvesztettük volna? Velence,
25 II|       ki a csizmából!* - mondá, mintha a szegény Ausztriához intézné
26 II|         jelennek meg a házakon, mintha a fakó, füstös zsúpfedelekbõl
27 II|        melyek szépen pattognak, mintha bolhákat roppantana az ember.~
28 II|   Inokay olyan egykedvû maradt, mintha babba menne a játék, nyugodtan
29 II|        nem babona, de úgy érzi, mintha az õsök szemrehányó tekintete
30 II|         utazni! Aztán úgy tett, mintha lovakat hajtana, csettentett
31 II|       nyisson be a plébános úr, mintha látogatni jönne, a minisztráns-gyereket
32 II|          fakadt ki csodálkozva, mintha nem az volna a lényeges,
33 II|        udvarán az ajtaja elõtt, mintha a jobbágyai volnának és
34 II|     valamije és Máriának nincs, mintha megfordítva, Máriának volna
35 II| sürgönyzést fölöslegessé teszi, mintha csak azt mondaná: »Tetszel
36 II|         vacsorálók feje fölött, mintha csodálkoznék, hogy a mennyezet
37 II|     társaság gúnyosan kacagott, mintha csak valami jóízû élcet
38 II|         a segédkezési szerepet, mintha egy dominiumba ültetné be.
39 II|   hajlékony penge összecsapott, mintha két sziszegõ kígyó nyelve
40 II|        kiparírozza a vágásokat. Mintha egymás gondolatát tudná
41 II|         de ezt olyannak érezte, mintha egy egész cigánybanda játszanék,
42 II|         dermesztõen ünnepélyes. Mintha a megholt szelleme suhogna
43 II|         a leány is, még most is mintha hangzanék szava a komor,
44 II|    örökséget illeti, vegye úgy, mintha nem volna végrendelet. Nagyatyjuk
45 II|          eleresztette szolgáit, mintha mondaná: »Nem akarok úr
46 II|  baronesznek.~Inokay felugrott, mintha egy villámáram lökte volna