Rész

 1 I |          és a kis Pál báró, meg a Mária baronesz. Kergették a lepkéket,
 2 I |        mert nagy ördög volt a kis Mária) olyan magasra mászott föl
 3 I |       gouvernante-tal, hogy a kis Mária elhanyagolt nevelésû, akinek
 4 I |    pünkösdi napokra, amikor talán Mária is meglátja az órát a zsebében.
 5 I |            hogy ez a rózsa Inokay Mária. Csillagban is volt már
 6 I |    dadogva:~- Szent Isten! Inokay Mária.~- Nini, nini - kiált fel
 7 I |           az elsõ virágját a Szûz Mária oltárára teszem. A fejedelemnõ
 8 I |         És maga mit mondott erre, Mária Karolina? (Mert ezen a néven
 9 I |         tudom - vonogatta vállait Mária Karolina. - Én nem tehetek
10 I |           Oh, bocsánat, bocsánat, Mária Karolina. De ne menjen!
11 I |           Laci utána iramodott.~- Mária Karolina - lihegte lázasan -,
12 I |         katona lesz.~- Az leszek, Mária Karolina, biztosíthatom.
13 II|         Borly Laci, illetve a kis Mária ugyancsak eltalálta, milyen
14 II|          õrnagy értesítette, vagy Mária árulta volna el közös titkukat?
15 II|      közös titkukat? De nem, nem, Mária ezt nem tehette. Különben
16 II|          nem tehette. Különben is Mária csak reggeli után indulhatott
17 II|        volt minden bajtól. A Szûz Mária kötényében sem volt jobb
18 II|         ez volt írva: Báró Inokay Mária kisasszonynak Sulyom. U.
19 II|            Hogy megnõttél! Jézus, Mária.! Nagy melegetek volt. Éhes
20 II|            Brányi Vilma és Sipeky Mária, - tehetsz vele, amit akarsz.
21 II|         Borly unokája - ismételte Mária és elpirult.~- Úgy - szólt
22 II|      omolva, reá szent képecskét, Mária mennybemenetelét ragasztva.
23 II|        odakünn, mégpedig kettõ, a Mária két fényes szeme, s hozzá
24 II|      fõhadnagy lesütötte szemeit. Mária kötése fölé hajolt. A szolgabíró
25 II|         és kis úrnõm, báró Inokay Mária részére. Loptam én is az
26 II| gratulációját Borly jelenlétében.~Mária piros lett, mint a pipacs,
27 II|          földalatti részét Inokay Mária báró kisasszonynak menyasszonyi
28 II|       volt, az egyiken ez a szó: »Mária«. Az elsõ embert is egy
29 II|          vére megbizsergett. Ez a Mária szava volt.~- Valóban Málika -
30 II|             Engem? - csodálkozott Mária. (Pedig ugyan ki mást keresett
31 II|         nélküli füst - mosolygott Mária, kék pántlikás kalapját
32 II|           Mit tudom én? - felelte Mária vállat vonva és leeresztette
33 II|     leereszkedett a patakba inni. Mária megint igazította a szoknyáját,
34 II|    leszakított egy pitypangot s a Mária ölébe tette.~- S a másik?~-
35 II|           pedig a kosarat fonják.~Mária elértette és elfordította
36 II|         vettek. - Összevesztetek?~Mária makacsul elfordította fejét
37 II|     kisasszony nyakáról.~- Ejnye, Mária, hát pofonokat osztogatsz,
38 II|           a kezét akartam - szólt Mária elpityeredve.~- És alkalmasint
39 II|           alkalmasint nem nagyon?~Mária újból nem felelt.~- No,
40 II|              Nem nagyon - tagolta Mária fáradtan.~- Látod, pintyõke,
41 II|     többre is.~- Tõled? - hebegte Mária csodálkozva és megfordult,
42 II|        Borlyt, nyújts neki kezet.~Mária lehajolt a halászó botjáért,
43 II|           a pitypangot nyújtotta. Mária pedig szemérmetesen lehúzta
44 II|    nevezték) egy-kétszer titkon a Mária kis kezecskéjét a magáéba
45 II|          a magáéba merte zárni, s Mária engedte is, de ahol a kert
46 II|      meglátván a horgászó botot a Mária kezében, szokása szerint