Rész

 1 I |       szokásos finom módján, mert igen finom beszédû vala a neve
 2 I |           megcibálják, mert a fiú igen önérzetes és ki nem állná.~
 3 I |           üres ideje volt.~Nem is igen szerette a személyzet.~-
 4 I |          Minthogy a rajzolásra is igen könnyû vala a keze, többet
 5 I |           a fiúhoz szólva -, mert igen jó óra. Bécsben vettem egy
 6 I |       hazavihetném a baronesznak. Igen, de át tudnám-e neki adni?
 7 I |          utakon valaki. - Persze. Igen, igen. Emlékszem most már,
 8 I |           valaki. - Persze. Igen, igen. Emlékszem most már, lehozott
 9 I |           kisasszony.~- Köszönöm, igen kegyes. Nos hát, nem fizetek,
10 I |           lenne.~- Katonatiszt?~- Igen, nekem tetszenek a katonatisztek,
11 II|         Borly Gézának a fia?~- De igen.~- No, hát akkor nem jól
12 II|           jó neki.~- Most már nem igen jár, de azelõtt ott lakott
13 II|        mindenre képes.~- Az Isten igen - felelte a fiatal Borly -,
14 II|     kapzsi, irigy pislantással.~- Igen! - mondá Laci õszintén,
15 II|          egy napon említeni.~- No igen, a Pali izé, csinos gyerek,
16 II|       jutott csak az eszembe? Hát igen, hogy gyerekkorában ilyen
17 II|    valamit? - kérdé a fõherceg.~- Igen, fenség, s éppen azon gondolkoztam,
18 II|              És mit vett észre?~- Igen gyanús dolgokat, fenség.~-
19 II|    mondtam, hogy is mondtam csak? Igen, úgy értem, hogy a baronesz
20 II|        úgy értem, hogy a baronesz igen szép, tehát férjhez megy.~-
21 II|      mindenki az õ arcát nézte.~- Igen különös - szólt most a tanár. -
22 II|         elõre hajolva a többit.~- Igen különösnek mondám az esetet -
23 II|          az önvád mardosta. Pedig igen egyszerû pszihologikus tünet.
24 II|          Mici otthon van-e már?~- Igen, õt már a múlt héten hazahozta
25 II|       hámozott, letette a kést.~- Igen, Gottfried, az öreg rosszul
26 II|          nem sajnálod?~- A csikót igen, de a diákokat nem… Sõt
27 II|         nem kíván-e valamit?~- De igen, sürgönyözök az unokáimnak,
28 II|           tette hozzá az óriás.~- Igen örülök - mormogta Borly
29 II|     Litmaneck a fejével intett.~- Igen, a sértés kétségtelen, bár
30 II|     kifogástalan udvariassággal: »Igen sajnálom, kapitány úr, de
31 II|    mulasztom rögtön értesíteni és igen szerencsésnek fogom érezni
32 II| holdvilágos este van, kapitány.~- Igen, csillagok vannak az égen…
33 II|            mi volt itt azelõtt!~- Igen lekötelezne ön, ha még valakit
34 II|       sipkájához emeli a kezét:~- Igen sajnálom, kapitány úr.~-
35 II|        hangon, szinte félénken.~- Igen, édesapám azt akarja, hogy
36 II|     tegnap még a városban volt.~- Igen, de már innen mentem be
37 II|        egy kis dolgom volt ott.~- Igen kevés lehetett - felelte
38 II|        üljön le egy kicsit nálam. Igen örülök, hogy önnel kezet
39 II|           megfoghatatlan rejtély! Igen, igen, most kezdem már érteni
40 II|     megfoghatatlan rejtély! Igen, igen, most kezdem már érteni
41 II|        tudom. A pataknál valahol.~Igen ám, de a patak, a Litva,
42 II|           mindig Bécsben lakik?~- Igen.~- Vannak-e ott szép lányok?~-
43 II|      valami nagy ritkaságok. Maga igen szerény.~- Nem ritkaságok,
44 II|  szerencse? Fogtál valamit?~- Oh, igen - kiáltá eléje Inokay hamis