Rész

 1 I |            fárassza magát.~Valóban, ezt az utóbbit is lehetett érteni,
 2 I |             lelke, kasznár úr, hogy ezt a jeles ifjút erõszakkal
 3 I |           izgatták fantáziáját.~Még ezt az utolsó vakációját otthon
 4 I |           Boszorkányos Varga János, ezt nem hagyhatjuk jutalom nélkül.
 5 I |             báró.~- Kitõl hallottad ezt a sületlenséget?~- A madame
 6 I |            lakatos.~Az öreg kasznár ezt a tervét még csak érlelte
 7 I |       bokrok és füvek mind nevették ezt a bohókás sürgést-forgást.
 8 I |            állt elõtte elsõbbnek.~- Ezt most már tudom. De mit érdekel
 9 II|          idõknek örül a Halál, mert ezt az ázsiót õ okozza; sokat
10 II| Litmanecknek), hamar felbontotta és ezt olvasta belõle: »Kedves
11 II|             egész útvonalat, mindig ezt járta. Elmondta a vidék
12 II|            szíve hangosan dobogott. Ezt a szerencsét fel kell használni.
13 II|        titkukat? De nem, nem, Mária ezt nem tehette. Különben is
14 II|            csináljak?~- Akkor fogja ezt a taplót; csiholjon ki és
15 II|       huszas van nálam.~- Hát akkor ezt mondtad volna elõbb, teringette
16 II| szénaszárító pajták falun, csakhogy ezt egy vihar egyenesen lefejezte,
17 II|          kõre s megörült neki: »No, ezt egyenesen az Isten hajította
18 II|         mostan visszaküldte. Hiszen ezt könnyû megérteni. Hát mit
19 II|         virágokról gyûjti a mézet s ezt nem szükséges neki eltitkolni,
20 II|            felelte közömbösen.~- És ezt maga csak így mondja.? Hisz
21 II|          látszik ezeken a kutyákon. Ezt a bundást már két hónapja
22 II|            találgatom, miért mondta ezt vagy amazt, teljesítem,
23 II|         kezdte jobban.~Voltak, akik ezt se hitték. Végre is nem
24 II|          volna ki. Vajon megérzik-e ezt a csodát a Kossuth-bankók,
25 II|         tönk szélén áll méltóságod. Ezt a helyzetet még csak úgy
26 II|        magaviselete ébreszti bennem ezt a hitet.~- Elmehetsz - mondja
27 II|         érzi a végét.~- Mibõl látod ezt, ha az orvos semmit se szólt?~-
28 II|            vagyok, nemzetes uram.~- Ezt velem fogja eltemetni. Így
29 II|       Bizonyára a földesúr is tudja ezt. Egy-egy elejtett szava
30 II|           vacsorálni az étterembe.« Ezt mondja a csillag, s ha a
31 II|         ismerõsnek látszott elõtte. Ezt már látta valahol, de hol,
32 II|      fenyegetõznek, kapitány.~Borly ezt emeltebb hangon mondta.
33 II|             kihirdetni. Hol kívánja ezt méltóságod?~Inokay közömbösen
34 II|             éppen az ének alatt, de ezt is eligazította egy-két
35 II|         gyerek, és látom most rajta ezt az uniformist, hát dühbe
36 II|        legyecske zümmögött bent, de ezt olyannak érezte, mintha
37 II|           még egyszer felolvastatni ezt a kikezdést! Az ingóságokat
38 II|           köszönet nem illet, nekem ezt az eszmét csak a sajnálkozás
39 II|             minthogy a fõhadnagy úr ezt el nem fogadta. Igaz viszont,
40 II|         hogy ez egy gordiusi csomó. Ezt valahogy merészen kell keresztülvágni!
41 II|      rámástól voltaképpen egy ajtó. Ezt természetesen maguknak el
42 II|            ijedt csak meg komolyan; ezt kerülte egész életében,
43 II|         elherdálta a kincseiket. És ezt persze Inokay báró el is
44 II|             meghal a szégyentõl, ha ezt a fõhadnagy meglátja.~-