Rész
1 I | többi mind magától megy. Isten az ügyetlen szolgáit se
2 I | gyalogosan közeledének.~- Adj isten jó napot, Disznósy Mihály
3 I | adja, amit mondok. Fogadj isten azonban.~- Elhoztam a fiút,
4 I | hangon dadogva:~- Szent Isten! Inokay Mária.~- Nini, nini -
5 I | A hétpöttyös bödék, az Isten tehenkéi, ott játszogattak
6 I | beszélgettem, már keresni fognak. Isten önnel, Lacika. Ha hazamegy,
7 II| emelte szemeit ég felé.~- Az Isten mindenre képes.~- Az Isten
8 II| Isten mindenre képes.~- Az Isten igen - felelte a fiatal
9 II| rájok köszönt:~- Adjon az Isten jó napot.~- Hozta Isten,
10 II| Isten jó napot.~- Hozta Isten, ifjú uram. Talán eltévedett?~-
11 II| az ugyan szót se érdemel. Isten vezérelje.~Hanem a számadó
12 II| neki egy borjúszeletet. Az Isten se egyformán osztja fel
13 II| zsebetekbe. Nem vagyok én isten. Felöltöztök, mint valami
14 II| az egy huszast és eredj isten hírével!~Lacinak ez volt
15 II| talán valami mérges pók vagy isten tudja mi? Elõkereste gyufáját
16 II| neki: »No, ezt egyenesen az Isten hajította le nekem most,
17 II| lesz ez a néhány záptojás, isten engem úgy segéljen!~De már
18 II| ott van-e még, és mivel az Isten rendesen észt is ad annak,
19 II| krajcárt, mert akinek az Isten pénzt ád, annak szerencsét
20 II| engem, én mindég látlak. Az Isten áldjon meg erõvel, egészséggel,
21 II| elõre, egy esztendõ múlva isten lehet.~Ehhez az epizódhoz
22 II| talán vétkes vagyok az Isten elõtt, de másrészt csak
23 II| Mert mind Benedek az - az Isten akárhová tegye õket. Egy
24 II| lebeszélte a méltóságos urat.~- Isten ments. Mit gondol a báró
25 II| Ami »aztán« van, az már Isten dolga.~- És mi lesz szegény
26 II| gyermekei? Az szintén az Isten dolga, - mondta Borly szinte
27 II| elnyerte egy Radvánszky. Az Isten is a tótokkal tart.~Hanem
28 II| csakhogy már szabaduljon. - Isten áldja meg, Borly bácsi!
29 II| Hoztam volna én neki.~- Az Isten is megáldja, édes drágám -
30 II| vállat vont.~- Most már az Isten kezében van - felelte az
31 II| a dolga - fordítá le az Isten szolgája az orvos szavait,
32 II| felsikított a pitvarban:~- Szent Isten! A Lacika!~- Én vagyok -
33 II| kész strófát belõle:~Az Isten megáldja, kedves uraságom,~
34 II| mert furcsa ember volt. Isten nyugosztalja.~Hánytorgatván
35 II| hangya tetején másik hangya. Isten tudja, hogy fogadja majd
36 II| el lesz halasztva?~- Az Isten tudja - hangzott a Litmaneck
37 II| s ekképpen szólott:~- Az Isten lakatosnak teremtette, de
38 II| Atya, Fiú és Szentlélek Isten nevében! Én, nemes Borly
39 II| kívánom. Atya, Fiú, Szentlélek Isten nevében Ámen.~Van még valami?~-
40 II| az asztalra dobta.~- Az isten szerelméért, mit cselekszik? -
41 II| választott alkalom volna az Isten és emberek elõtt. A Borlyak
42 II| azonban mégis gondoltunk, isten bocsásson meg, hogy valami
|