Rész

 1 I | finomságának érvényesülését.~Annyi mégis történt, hogy a kis Máriának
 2 I |           szeretném, hogy a fiúval mégis úgy bánjon, mint más inasokkal
 3 I |           az embernek is. Az pedig mégis a legjobb, amelyik a legkevesebb
 4 I |            nekem sohase volt órám, mégis itt vagyok. Tudom az idõt,
 5 I |       leszakítja. Hátha ez a rózsa mégis maga a baroneszka.~Hah,
 6 I |    hirtelen magcsendül egy félénk, mégis parancsoló hang:~- Jaj,
 7 I |       Tudtam, éreztem.~- Tudta? És mégis le akarta tépni? Szép magától.~-
 8 I |     elmosolyodott a történeten, de mégis csak a maga dolga állt elõtte
 9 II|          jött ide, íme kisül, hogy mégis csak úr. Hát menjen a pokolba!
10 II|             Teringette, a vasládát mégis kár volna ott hagyni. Nem,
11 II|            a legközelebbi vásárkor mégis belátogatott Disznósy uramhoz,
12 II|            micsoda elme volt!~- De mégis, milyen körülmények közt
13 II|         kutya a szívedet!~De azért mégis imponált neki a kasznár,
14 II|         élni se akart volna. Végre mégis csak az öreg segítette ki
15 II|           facra. A vén gazembernek mégis van szíve. A vén gazember
16 II|         egy gombostû sem, és végre mégis csak eljutott a valóság,
17 II|           vagy a másik németet. De mégis jobb volna, ha a mienket
18 II|       gyógyítja az ebeket.~- Talán mégis van szíve - vélte Inokayné.~-
19 II|            ki a lábát a csizmából, mégis a mi lábunk (a magyaroké)
20 II|             igénytelen, szerény és mégis nagyratörõ, mert amellett,
21 II|    ajánlatot gavallérosan.~De abba mégis belenyugodott, hogy a fogaton
22 II|        adjatok egy kefét. De talán mégis ennél hamarább. Gyere, terítve
23 II|            Ki nem ment az eszébõl. Mégis csak furcsa lesz, ha már
24 II|     asszonyszemély lévén, titokban mégis elküldött a papért, ki tudja,
25 II|   Perkálnénak:~- No hallja, ez már mégis nagy szemtelenség.~Nem használt
26 II|     ilyenkor, de a krumplilevélnél mégis jobb. S íme, már ébren találja
27 II|           csak egy bokréta virágot mégis csak köthetett volna a kertészük
28 II|            hiszen akármilyen volt, mégis csak õket szolgálta. Ezenkívül
29 II|       Lacit az epedve várt és most mégis rettegett pillanathoz, a
30 II|          nem mert odapillantani és mégis mindenünnen oda látott.
31 II|    szolgabíró dühös volt, de azért mégis felhajtott egy pohár jégbe
32 II|          el ne fogadjon Inokay, ez mégis hihetetlenebb mindennél.~
33 II|     megfeledkezett, pedig hát élni mégis csak kell, ingyen senki
34 II|           elõhozni. Annyit azonban mégis gondoltunk, isten bocsásson
35 II|        csak, oh, istenem… de talán mégis…~- Csak beszéljen õszintén.
36 II|         mondani.~- No, iszen akkor mégis nekem van igazam, hogy megtalálható
37 II|         ahogy egy kard szokott. Ez mégis rendkívüli, ez mégse lehet.
38 II|          fõhadnagy boldogan.~- Hát mégis szereted? - szólt Inokay