Rész

 1 II|        doktor (mert okos asszony Perkálné, mindjárt elhívatta) tüdõgyulladást
 2 II|    közben egyre beszélt álmában. Perkálné, aki jeges borogatásokat
 3 II|     szemei homályosulni kezdtek. Perkálné megkérdezte gyöngéden, nem
 4 II|      Papot nem. Hanem tudja mit, Perkálné, adja ide a pipámat még
 5 II|        báró jön. Nézzen csak ki, Perkálné!~Türelmetlenül várta Pál
 6 II|      lehetnek már nagyon messze.~Perkálné misékre járó ájtatos asszonyszemély
 7 II|        dolgot és úgy jött, amint Perkálné mondta.~- No mi dolog az,
 8 II|     használt semmi rábeszélés, a Perkálné rimánkodása, nem vette fel
 9 II|       hogy ugyan mire való az?). Perkálné átment a kastélyba, megvinni
10 II|         ujjai közül a mellére. - Perkálné, Perkálné!~- Itt vagyok,
11 II|     közül a mellére. - Perkálné, Perkálné!~- Itt vagyok, nemzetes
12 II|         halálom után is. Érti-e, Perkálné?~Perkálné zokogni kezdett.
13 II|       után is. Érti-e, Perkálné?~Perkálné zokogni kezdett. Mire a
14 II|          Ami pedig magát illeti, Perkálné, most már menjen ki!~Perkálné
15 II|    Perkálné, most már menjen ki!~Perkálné engedelmeskedett.~- Jöjjön
16 II|        édes drágám - hálálkodott Perkálné.~Mariska hazafutott, hol
17 II| billikomot.~- Itt van ni, fogja, Perkálné, a pohárért majd eljövök
18 II|         kis vékony réteg tejföl.~Perkálné pedig bevitte a bort a betegnek
19 II|         Nem kell. Hagyjon békét, Perkálné.~- Meg kell inni - parancsolta
20 II|          csettentett a nyelvével Perkálné, mint ahogy a gyerekeket
21 II|      akiket ismételve elhívatott Perkálné. Az egyiket, aki visszatartsa
22 II|          mondott? - kérdé halkan Perkálné a tisztelendõ úrtól.~- Hogy
23 II|       tegnapelõtt, kivévén, hogy Perkálné, aki máskor ezidõtájban
24 II|       találja a vén áspiskígyót.~Perkálné csak a fejével intett, hogy
25 II|          óra elõtt - nyöszörögte Perkálné.~- Ejnye, a kirielejszomát -
26 II|   hüvelye maradt ott a terítõn a Perkálné és a kisebb eszûek bolondítására,
27 II|          festhet annál különbet.~Perkálné felsikított a pitvarban:~-
28 II| fõhadnagy. - Hogy van a nagyapa?~Perkálné egy szót se felelt, csak
29 II|       kérdé sötéten a fõhadnagy.~Perkálné némán mutatott a balra esõ
30 II|          Tüdõgyulladás - tagolta Perkálné fuldokolva.~- Nem hagyott
31 II|          a világon - siránkozott Perkálné.~- Hát a földesúr?~- Az
32 II| eltemetni. Így beszélte el nekem Perkálné.~A gyermekfőhadnagy elpirult.~-
33 II|         De hagyja abba a sírást, Perkálné - szólt közbe a rektor -,
34 II|        quondam paupere« s csak a Perkálné görcsös, fuldokló zokogása
35 II| csákányaikat és fülkosaraikat, s Perkálné zokogott a kereszthez omolva,
36 II|           Ingóságaimat ugyancsak Perkálné örökölje, a könyveken kívül,
37 II|           Az ingóságokat kapja-e Perkálné azért, hogy olvasni nem