Rész

 1 I | regényekbõl eltanult mondatot:~- Ön két lény családi boldogságát
 2 II|         érdemel, kérem alásan.~- Ön nagyon is udvarias, fiatalember -
 3 II|     felelte a fiatal Borly -, de ön persze nem képes éjjel utazni.~
 4 II|     fiatal Borly felé fordult.~- Ön ma akar Pestre utazni?~-
 5 II|    lesütve a szemeit -, maradjon ön is Vácon.~- Minek? - kérdé
 6 II|        Dolgom van - mondta.~- Mi ön? Diák ugye? Vagy efféle?~-
 7 II|         miskolciban, az egriben. Ön gyûjt, mint a méhecske.
 8 II|          gyûjt, mint a méhecske. Ön szorgalmas, mint a méhecske.
 9 II|          és kiszedi a kaptárból. Ön azonban három-négy kaptárba
10 II|       szükséges neki eltitkolni, ön ellenben nem a virágokról
11 II|          elõtt lett hadnaggyá.~- Ön még nem alszik, hadnagy
12 II|        De hát akkor mibõl szopja ön ezeket?~- A madarak sokasága
13 II|     belenézvén a kéziratba -, de ön a bárókisasszonytól is búcsúztatja
14 II|          mint egyet kipécézni az ön per tu barátjai közül és
15 II|     minden vére arcába szökött - ön meg fog ezért lakolni. Ön
16 II|        ön meg fog ezért lakolni. Ön elégtételt ad nekem azonnal,
17 II|     nekem azonnal, föltéve, hogy ön valóban kapitány, aminek
18 II|        mindjárt.~- Jobb lesz, ha ön legalább egy órát vesz igénybe
19 II|        tizenegy óra van), legyen ön segédem.~»Galgavölgy« rettenetes
20 II|        de bizalmam volt önhöz.~- Ön valóban éles szemû férfiú,
21 II|      kedves és vitézi dolgot, de ön most se tévedt, megtalálta
22 II|      azelõtt!~- Igen lekötelezne ön, ha még valakit megnyerhetne
23 II|       Tudom - szólt az ügyvéd -, ön temetésre siet, de az csak
24 II|        lesz meg a párbaj, mondja ön? - kérdé egy álmos hang. -
25 II|      párbaja volt az imént és az ön ellenfele megsebesült.~-
26 II|      kihúzta õt is az idõ.~- Ah, ön is eljött, Pál báró? - szólt
27 II|         visszaadta hidegvérét.~- Ön rosszul ítéli meg szavaimat,
28 II|   fogadta. Igaz viszont, hogy az ön visszautasítása - az öné,
29 II|  érvénytelen, mert ha jól tudom, ön még kiskorú. Persze ennek
30 II| elfogadása, abból az okból, mert ön csak ön és semmi esetre
31 II|     abból az okból, mert ön csak ön és semmi esetre sem képviseli
32 II|       feléje barátságosan.~- Ah, ön megijedt, kedves fõhadnagy.
33 II| Sajnálkozva hallom Palitól, hogy ön itt akar bennünket hagyni.~-
34 II|        hogy »loptam«.~- Bizonyos ön ebben?~- Jó volna talán
35 II|       kiparírozni. Azért hát, ha ön kincset talált a budai telek
36 II|        igazságtalanok. De legyen ön megnyugodva, én is foglalkozom
37 II|       csak, fõhadnagy, tudta már ön akkor a végrendelet tartalmát?~-