Rész

 1 I |          se a másikat - felelte a fiú a verejtéket törülve a homlokáról.~-
 2 I |             No, mi az? Nem volt a fiú otthon?~- De otthon volt,
 3 I |         fülét megcibálják, mert a fiú igen önérzetes és ki nem
 4 I |    bólintott ismét a lakatos.~- A fiú tehát most már itt marad,
 5 I |           vették komolyba a Borly fiú lakatosságát.~- A kis Capet
 6 I |         lehetett hallani, amint a fiú felõl beszélgetett magában.~-
 7 I |        bámulatos eredmény lett. A fiú fölszedte az egész mesterséget
 8 I |         huszasokat, írván, hogy a fiú odáig emelkedett agyvelejének
 9 I |      nyitottam.~- Bolond vagy te, fiú. Sokkal jobban elmulathatnál
10 I |       lehajolt. - Hogy megnyúlt a fiú - gondolta magában. Aztán
11 I |           maga virágja? - szólt a fiú csendesen, tompán. - Tudtam,
12 I |   eltakarta.~- Akarja-e - szólt a fiú eltökélt hangon -, hogy
13 II|        szilaj vérû, dacos akaratú fiú: mit bánta õ Sulyomot és
14 II|         hivatal. Úgy látszik, úri fiú? (És nagy mamlasz - tette
15 II|          Disznósy uramnak, hogy a fiú tán nincs is otthon, mert
16 II|           az öregnek.~Így ér be a fiú elveszésének híre a kõszenes
17 II|          Disznósy uramnak, hogy a fiú nincs itthon, nem is volt;
18 II|          nem vész el. De bizony a fiú csak nem jött. Az öreg pedig
19 II|   nagyapai szívem megérezné, ha a fiú bajban volna.~Disznósy uram
20 II| megmagyarázhatlan bohóságokkal. A fiú nem közönséges lélek. Tehát
21 II|      lehorgasztotta a fejét.)~- A fiú karakter volt. Nekem is
22 II|             Hisz ez nagy dolog! A fiú karrierje meg van állapítva.
23 II|           Ha így fog haladni ez a fiú - mondogatták a táborban -,
24 II|          kis megfigyelés! Ha az a fiú észre nem veszi a madarak
25 II|   professzorok, hogy milyen derék fiú. Ha még megvolnának a dominiumok,
26 II|    tenyésznek a virágok.~De hát a fiú meg is érdemelte a sors
27 II|          báró is megtudja, hogy a fiú verseket ír. Még el is mosolyodik.
28 II|      mondá ottkünn, megszorítva a fiú kezét -, szépen feleltél.
29 II|    gondolatok közt tért be apa és fiú a »Zöld fá«-ba ebédelni,
30 II|     lehajtván a deresedõ fejét, a fiú szõke hajában törülte le
31 II|          hamar beteljesedhetik.~A fiú fülébe súgta:~- Engedd meg,
32 II|    Különben mondhatom, helyes egy fiú.~Még sokáig diskuráltak,
33 II|        kezdte olvasni:~- Az Atya, Fiú és Szentlélek Isten nevében!
34 II|         ég áldását kívánom. Atya, Fiú, Szentlélek Isten nevében
35 II|     hangon, mint mikor az oskolás fiú olyan témából felel, amelyre