Rész

 1 I |        és életeket. Az embernek szinte a háta borzong, ha az egykori
 2 I |     cápák ritkábbak lettek, már szinte arról tanácskoznak, miképpen
 3 I |        sugár alakjukra.~Testben szinte a felösmerhetlenségig hasonlítottak,
 4 I |        már a végén Lacira, hogy szinte integetni látszott neki.~»
 5 I |         akar megölni? Ugye nem?~Szinte habozva mondta, szinte csalogatón,
 6 I |          Szinte habozva mondta, szinte csalogatón, félig incselkedve,
 7 I |       Egyszerre közlékeny lett, szinte megolvadt hangja a melegségtõl,
 8 II|         mikor az uralkodó azt a szinte félénk kérdést intézte egy
 9 II|        a maga fekete köpönyegét szinte egész végig az égbolton,
10 II|        csillogott, tündökölt és szinte szikrázott, megvilágítva
11 II|    kacagott a kocsis diadalmas, szinte fennhéjázó arccal.~- Már
12 II|         S voltak percei, amikor szinte jó szívvel gondolt a totum
13 II|    keresni. Kerestem, kerestem, szinte egész hajnalpirkadásig,
14 II|     Isten dolga, - mondta Borly szinte vallásos kenetességgel. -
15 II|         az élet küzdelmei közt? Szinte restelli, hogy õ báró Inokay.
16 II|        én az enyémet költöttem.~Szinte vigasztalására szolgált,
17 II| Borlyaknál.~Tiszta eszénél volt szinte egész nap; papirost kért
18 II|     nagy ember is elpusztulhat. Szinte hihetetlen. Mit szóljon
19 II|         kerítésnél álldogáltak, szinte felszisszentek az ámulattól,
20 II|         Úgy elábrándozott, hogy szinte már tíz óra is elmúlt, mikor
21 II|         fogai, hogy a csikorgás szinte kihallatszott a hegedûhangok
22 II|        támaszt maga körül, néha szinte meginog, hátratántorodik
23 II|           kérdé fojtott hangon, szinte félénken.~- Igen, édesapám
24 II|          Templomi csönd támadt, szinte dermesztõen ünnepélyes.
25 II|          büszke, csengõ hangon; szinte szép volt most, és kiegyenesítve
26 II|       is bámulatba ejtett, hogy szinte hinni kezdtem a beszédeket,
27 II|    vérteken és kopjákon, melyek szinte jegyzõkönyvekbe vannak már
28 II| felugrott, megrázta magát, hogy szinte pattogott a bõre, a farkát
29 II|         nemes érzésnek, mely õt szinte szentté teszi énelõttem (
30 II| csináljunk? - szólt a fõhadnagy szinte megijedve. - Mert az örökséget
31 II|         kövér a hájáért. Inokay szinte hátratántorodott e bepillantásnál
32 II|    Boldogan hagyta ott a bárót; szinte mámorosan az örömtõl. Amilyen
33 II|    többé.~Ment, ment, azaz hogy szinte futott a hangos folyosón,