Rész

 501 II|              engem még a méltóságos úr az én igazi ruhámban.~- Hiszen
 502 II|      elõfordultak a kastélyban, kivált az utolsó idõkben. A fõúr idegeit
 503 II|             lett. A szegénység nemcsak az arcon szánt barázdákat,
 504 II|                volna. Végre mégis csak az öreg segítette ki minden
 505 II|              forintját költötte, mikor az ínség beköszöntött (mert
 506 II|               ínség beköszöntött (mert az is megérkezett csakhamar)
 507 II|             semmi kigondolható forrás, az öreg rendesen elõtoppant
 508 II|         megtarthatná magának.~Ellenben az unokájával való elbánás
 509 II|             pedig ez idõ szerint ennek az eltûnése volt a környék
 510 II|          minden órában ezerszer gondol az õ Jutkájára, és a huszasról
 511 II|            pucoválja, (hiszen legalább az lenne mellette ágyánál a
 512 II|              dohányra valója lenne, de az sincs, pedig a dohányzás
 513 II|               de jól bepecsételd, hogy az olaszok útközben ki ne lopják,
 514 II|       császárnak a testvére. Aztán még az az újság, hogy itt van a
 515 II|               a testvére. Aztán még az az újság, hogy itt van a kasznár
 516 II|               engem, én mindég látlak. Az Isten áldjon meg erõvel,
 517 II|                 de a két pengõrûl, meg az én epedõ szívemrõl felejtésbe
 518 II|             Tudod-e drága nagyapám,~Mi az ebédem?~Pecsenyém lóbul,~
 519 II|                lóbul,~Italom hóbul,~Ez az ebédem.~ Tudod-e drága nagyapám,~
 520 II|         Tudod-e drága nagyapám,~Milyen az ágyam?~Jéghideg kövön~Egy
 521 II|              kövön~Egy durva köpeny~Ez az én ágyam.~Hanem iszen nem
 522 II|          gyönyörű és megható dal volt. Az öreg Borly is hallotta nem
 523 II|          szokottnál is nagyobb melegük az olaszoknak, - mert a háború
 524 II|              olyan mellék-epizód volt; az igazi nagy hadjáratot a
 525 II|             kapu, ajtók becsukva; csak az Inokay ablakát zörgette
 526 II|       regényeket olvasgatott, kiugrott az ágyból, fölkapta a revolvert
 527 II|                fölkapta a revolvert és az ablakhoz futott.~- Ki az?
 528 II|               az ablakhoz futott.~- Ki az? Mi az? Mit akar?~- Én vagyok,
 529 II|           ablakhoz futott.~- Ki az? Mi az? Mit akar?~- Én vagyok,
 530 II|       Königgrätz alól.~- Áldassék érte az Úr szent neve! - felelte
 531 II|         ájtatosan.~Szép világ volt ez. Az elsõ föllélegzés. Mintha
 532 II|            csak gonosz álom lett volna az eddigi élet. Új hír jött
 533 II|        reggelre, hogy Klapka seregével az ország határain betört.
 534 II|             már a rögök is. Nagy dolog az, mikor egy egész nemzet
 535 II|            parasztgyerekek ellopkodják az üres pálinkás hordókat és
 536 II|           hordókat és dobolnak rajtuk. Az arató lányok abbahagyják
 537 II|                dobolnak a kis gyerekek az üres hordókon a falvakban.
 538 II|               kel titkon útra Kehidára az öreg »tekintetes úr«-hoz,
 539 II|            vagy maga a báró úr olvasta az újságból. Sokan megsebesültek,
 540 II|           Katonalevelek jönnek, azokat az egész faluban széthordják
 541 II|              egész faluban széthordják az írástudók és felolvassák
 542 II|              sokkal érdekesebbek, mint az újságok. Hát bizony Tóth
 543 II|                szakította egy kartács. Az se ír már többet levelet
 544 II|            napiparancsban dicsérte meg az egész ármádia előtt s azon
 545 II|              kegyelmetek, öreg szülém, az úr a pokolban is úr, könyvekben
 546 II|           kutyái közt.~A pajtában volt az ebek gyógyterme, az öregúr
 547 II|               volt az ebek gyógyterme, az öregúr felgyûrt ingujjakkal,
 548 II|            operateur; egy öreg szánnak az alja tele volt orvosságos
 549 II|                vidáman nyújtotta eléje az öreg »Pesti Napló«-t.~-
 550 II|                mohón -, hogy mit mûvel az unokája.~- Olvastam már -
 551 II|               Meg van maga bolondulva?~Az öreg Borly vállat vont.~-
 552 II|             mindjárt a bárónõnek, hogy az öreg egy csöppet se látszott
 553 II|             csöppet se látszott örülni az unokája sikerének, mert
 554 II|                unokája sikerének, mert az hat embert összevagdalt,
 555 II|                gyöngédséggel gyógyítja az ebeket.~- Talán mégis van
 556 II|               szíve. Pietista lett, ez az egész. Ami gyakori jelenség
 557 II|               a szegényeket istápolni, az erényeket prédikálni. Szóval,
 558 II|          prédikálni. Szóval, fölveszik az apostoli allure-öket, hogy
 559 II|             allure-öket, hogy most meg az Istent bolondítsák, miután
 560 II|                bolondítsák, miután már az emberek ellen eleget vétkeztek.~
 561 II|              csillagos éjben s megnézi az elõõrsöket.~Segédtisztjétõl
 562 II|               macskaszemek a sötétben. Az egyik tûznél egy fához támaszkodva
 563 II|                tûz amint reávilágított az arcára, a fõvezér ráismert
 564 II|              hát.~- Attól tartok, hogy az ellenség a hátunkba jön
 565 II|               a hátunkba jön és meglep az éjszaka álmunkban.~- Az
 566 II|                az éjszaka álmunkban.~- Az lehetetlen! - mondá a fõherceg
 567 II|                elgondolkozva. - Hiszen az elõõrseink fel vannak állítva
 568 II|                még õk nem vették észre az ellenséget és az késõn is
 569 II|          vették észre az ellenséget és az késõn is talál lenni.~-
 570 II|              madarak sokasága röpül ki az erdõségbõl órák óta, pedig
 571 II|        aludnának, fenség, ilyenkor, ha az erdõben csend volna. Az
 572 II|                az erdõben csend volna. Az erdõben hadtestek nyomulnak
 573 II|             Csakugyan hallani lehetett az erdõ felõl s annak monoton
 574 II|             zúgásától megkülönböztetni az elütõ rebbenés neszét: zsr,
 575 II|            fejét a vánkosra, mikor már az elõõrsök puskalövései az
 576 II|               az elõõrsök puskalövései az ellenség közeledését jelentették.
 577 II|               múlva isten lehet.~Ehhez az epizódhoz a kiegészítõ magyarázatot
 578 II|        lépésemmel, talán vétkes vagyok az Isten elõtt, de másrészt
 579 II|                elõtt, de másrészt csak az õ szent akarata olthatott
 580 II|               lettem rövidesen. Amiben az Istennek énhozzám való jóságát
 581 II|    teljesítettem és teljesítem most is az órával, amit akkor rám parancsolt
 582 II|          megtapogatom magam, hát nincs az óra a zsebemben (megijedek,
 583 II|           zsebemben (megijedek, hiszen az az egyetlen emlékem otthonról),
 584 II|        zsebemben (megijedek, hiszen az az egyetlen emlékem otthonról),
 585 II|               indulj Lackó, keresd meg az órádat. Keservesen esik,
 586 II|         reménylem, már olvasta nagyapa az újságokból) s így léptem
 587 II|              babonás vagyok, egyenesen az órának köszönök, vagyis
 588 II|           Kapronszki adjutánsa vagyok.~Az éjjel nagyapkáról álmodtam.
 589 II|            megette a fekete herkenytyû az egész ármádiát. Íme, mit
 590 II|                egy kis megfigyelés! Ha az a fiú észre nem veszi a
 591 II|               is könnyen Benedeket fog az ellenség. Mert mind Benedek
 592 II|            ellenség. Mert mind Benedek az - az Isten akárhová tegye
 593 II|                 Mert mind Benedek az - az Isten akárhová tegye õket.
 594 II|              volna? Velence, Lombardia az olaszé lett.~A professzor
 595 II|              arccal jött be egy reggel az osztályba és a kék ceruzájával
 596 II|         szorítástól.~Jókedvében lévén, az egész óra alatt a custozzai
 597 II|              bizony használhatta volna az eszét másra is), kiemelte
 598 II|                elvégezte, kiszólította az elsõ eminenst, Inokay Pál
 599 II|        mondanod.~- Én Sadovát olvastam az újságban.~- Igaz, vitás
 600 II|             poroszok Sadovát mondanak, az osztrákok Königgrätzet,
 601 II|          osztrákok Königgrätzet, de én az osztrák pártján vagyok ebben.~
 602 II|          kedvetlen morgás futott végig az osztályon.~- Mert, hogy
 603 II|              hol vertek meg - folytatá az õ professzoros humorával -,
 604 II|       visszaemlékezni mindig a megvert az illetékes.~Tényleg felkelt
 605 II|                falu csak falu. Mit lát az ebbõl az újjászületésbõl?
 606 II|            csak falu. Mit lát az ebbõl az újjászületésbõl? A nagy
 607 II|               lehet egy kicsit sejteni az új érát, hogy a bíró uram
 608 II|           Helység~pipázás tilos.~Hanem az már itt is valami, mikor
 609 II|          akadni. Pedig hátha még eljön az idejük. Csak lobogj, lobogj
 610 II|       játszottak volna õk maguk eleget az emberi szívekkel. Két név
 611 II|          Gottfried képviselõjelöltünk« az egyiken, Peszerényi Gábor
 612 II|               csak a történelembe visz az út, - de lefelé is mehetni.
 613 II|           hivatalos lapba kerül a név, az »Árverés« rovatba. Mert
 614 II|            eledel a választói nyelvek, az éljenek és a szavazatok.
 615 II|             Mit gondol a báró úr? Hisz az nagy költséggel jár. Nem
 616 II|                ennek a vége. Gondoljon az apró gyerekeire méltóságod.~
 617 II|      méltóságod.~Inokay engedett akkor az érveknek, meghökkent a következményektõl
 618 II|          vonogatta.~- Ami »aztán« van, az már Isten dolga.~- És mi
 619 II|           világos pillanatai. Menekült az effajta gondolatok elõl,
 620 II|                alattok.~- A gyermekei? Az szintén az Isten dolga, -
 621 II|                A gyermekei? Az szintén az Isten dolga, - mondta Borly
 622 II|             sóhajtott Inokay, kinézett az ablakon, a felhõkbõl képzõdõ
 623 II|              el, már nem volt egy sem.~Az adósságok egyre fenyegetõbb
 624 II|                ingyen ad neki két órát az angolból, tovább gyakorolhatja
 625 II|          megismerkedett a kis báróval, az meg sétákat tesz vele reggelenként
 626 II|               tesz vele reggelenként s az öreg Dumas nyelvén csacsog
 627 II|             ily apró szerencsék érték. Az öreg is tudott ezeknek örülni.
 628 II|          legény, ki vág nagyobb rendet az élet küzdelmei közt? Szinte
 629 II|          kunyhójába, s engedelmet kért az apjától, hogy egy éjszaka
 630 II|              teszi a szépet. De már ez az õ legbensõbb titka. Errõl
 631 II|             csak Borly bácsi tud. Mert az utálatos vén gazembert csakis
 632 II|             gusztus. Pedig azt mondják az emberek, hogy a gyerek ösztöne
 633 II|          találja el, ki a jó barát, ki az ellenség. Ha tudná a szegény
 634 II|         átszaladt a kasznárlakba, hogy az öregnek felolvassa, aki
 635 II|          nézeget be, azt beszéli, hogy az úrfi most is, mint kis gyerek
 636 II|              kis gyerek korában, odaül az öreg ölébe s úgy olvassa
 637 II|             mintha bolhákat roppantana az ember.~Perkál Zsuzsa pletykája
 638 II|               amolyan nem lehet, aminõ az apja volt.~E pletykából
 639 II|                apja volt.~E pletykából az öreg báró is megtudja, hogy
 640 II|                azt sohase hallotta meg az öreg Inokay, mert a Palinak
 641 II|              ítélt vizsgai dolgozattal az önképzõkör lapjában, a »
 642 II|           Mindamellett a vizsga napján az egybegyûlt szülõk elõtt
 643 II|              egy csomagot mutatott fel az igazgatótanár úr, dr. Bogdán
 644 II|          felolvasása után nyissam ki s az abban foglalt kérelemnek
 645 II|               szerint lapos volt, mert az örményeké állítólag lapos
 646 II|     direktornak a cvikkerje is leesett az orráról. Nagy pocakja miatt
 647 II|        padokból és hirtelen fölszedték az aranyakat. Bogdán úr egy
 648 II|            maradt papirosokból kihúzta az összehajtott levél formájút.~
 649 II|                míg átfutotta, mindenki az õ arcát nézte.~- Igen különös -
 650 II|              száz szem keresi, (ott ül az elsõ padban elöl), az öreg
 651 II|               ül az elsõ padban elöl), az öreg báró is jelen van a
 652 II|                 Igen különösnek mondám az esetet - folytatá az igazgató,
 653 II|            mondám az esetet - folytatá az igazgató, szokott magyarázó
 654 II|                ujját emelte fel), mert az aranyak szintén ritkák,
 655 II|              középsõ ujját), mert maga az Akadémia sem ád egy nyúlfarknyi
 656 II|        minélfogva hirtelen visszarántá az elindított mondatot és kiigazítá
 657 II|             Hanem a fejemben megvan.~- Az nem ér semmit. Meg tudnád-e
 658 II|                Kié ezek után a pénz?~- Az enyém semmi esetre sem -
 659 II|            habozás után -, visszaszáll az adakozóra a rendelkezési
 660 II|                tanárok fölött áll. Sõt az igazgatótanár fölött is.
 661 II|                dagadó mellel hagyta el az ódon iskola-épületet fiával,
 662 II|              tudott róla egy lélek se, az öreg Borlyt kivéve.~- No,
 663 II|             hangosan gondolkozom errõl az esetrõl. Ilyen is csak egy
 664 II|         hidegen, gõgösen utasítá el:~- Az nem lehet, instálom. Csutorásné
 665 II|             egy familiának, Csutorásné az egész nemzeté.~Úton is volt
 666 II|                volt õkigyelme jóformán az egész évben, hanem a vizsgák
 667 II|               fá«-ba. A »Zöld fa« volt az õ kedvenc orgánuma. Innen
 668 II|             szét híre, neve, dicsõsége az országba, szétviszik a mindenünnen
 669 II|            után nagy ferbli kerekedett az urak közt, az extrában.
 670 II|               kerekedett az urak közt, az extrában. Természetesen
 671 II|               elnyerte egy Radvánszky. Az Isten is a tótokkal tart.~
 672 II|              is a tótokkal tart.~Hanem az azért mindegy volt, Inokay
 673 II|               játék, nyugodtan felkelt az asztaltól reggel, egyet-kettõt
 674 II|               Majd bolond vagyok, hogy az én drága takarmányomon hizlaljam
 675 II|              lovaidat - utasítá vissza az ajánlatot gavallérosan.~
 676 II|              volt, szép júniusi napon. Az apabáró valóságos akasztófa-humorban
 677 II|               akasztófa-humorban volt, az egész úton derülten beszélgetve
 678 II|                lengõ zászlók, melyeken az Inokay név kígyózott, mélabús
 679 II|        lelkesedés dagasztotta ezektõl, az idõsb Inokayt az önvád mardosta.
 680 II|              ezektõl, az idõsb Inokayt az önvád mardosta. Pedig igen
 681 II|            gyakran tapasztalni. Lefelé az örvénybe, a mélységbe bátran,
 682 II|                parasztok, a szérûkrõl, az Inokay-ház régi jobbágyai,
 683 II|         Inokay-ház régi jobbágyai, meg az apró bocskoros nemesek a
 684 II|           aztán egészen elszomorította az öregjét, egy szót se szólt,
 685 II|                szemeibõl.~- Mit ér már az nekem? - felelte egy mérfölddel
 686 II|               ezen gondolkozott azóta. Az elhibázott életén. A tizenkét
 687 II|          elõlépjen? Nem szemtelenség-e az?~Igazán fájt neki ez a népszerûség.
 688 II|                népszerûség. Hagynák õt az elzüllés útján, egyet se
 689 II|                a mama?~- Megvan.~- Hát az öreg Borly?~Kedvetlenül
 690 II|             Kedvetlenül vont vállat.~- Az ördög tudja.~- Hát a Mici
 691 II|                a hozomány, sikoltozott az Inokay lelke, mely tele
 692 II|              megformálni, mindig annak az akaratába öltözik, akivel
 693 II|                ím hazafelé közelgett - az éjjeli kártyaveszteség is
 694 II|               indítani a négyesfogatot az új tulajdonosának. A fogat
 695 II|             mondani: elkártyáztam, nem az enyém többé. Hiszen úri
 696 II|          minden oldalról repedezik már az exisztencia. Az árverések
 697 II|          repedezik már az exisztencia. Az árverések az ingatlanokra
 698 II|              exisztencia. Az árverések az ingatlanokra is ki vannak
 699 II|          eszembe.~Úgy volt, mint mikor az ijedt ember éjjel egyedül
 700 II|               Borly ellen. A vén kutya az oka mindennek. Õ vitt be
 701 II|              vitt be ezekbe a bajokba. Az õ lopásai, pusztításai.
 702 II|             megelõzzön. De végre is én az enyémet költöttem.~Szinte
 703 II|               Nem bírta elképzelni azt az állapotot magára nézve.
 704 II|             nézve. És végre is, mit ér az efféléken tûnõdni? Az bizonyos,
 705 II|               ér az efféléken tûnõdni? Az bizonyos, hogy még most
 706 II|            babona, de úgy érzi, mintha az õsök szemrehányó tekintete
 707 II|               tekintete meredne rá, és az valami szörnyû… szörnyû…~
 708 II|             kõoroszlános oszlop között az ónos kapu. Hess, gyötrõ
 709 II|                gondok! A hintó begurul az udvarra, Mariska baronesz
 710 II|               örömmel. A vén komondor, az Ipoly, fel akar ugorni kis
 711 II|             cselédség is elõkullog, ki az istállók, ki a kertészlak
 712 II|                 ki a kertészlak mögül, az ifjú urat látni. Jaj, hogy
 713 II|                szegényke!~Aztán jönnek az ölelések! Hát hogy vagy?
 714 II|              Gyere, terítve van! Hamar az ételeket, kulcsárné!~És
 715 II|               Ott benn azután megindul az ezer meg ezer kérdezni való.
 716 II|            azután a Pali kérdezõsködik az itthoni dolgokról, nagy-e
 717 II|       dolgokról, nagy-e már a »Vicke« (az agár), megvan-e még a kis
 718 II|             farkas, akit tavaly fogtak az erdõben, s nem történt-e
 719 II|               lehetne Sulyomban?~- Hát az öreg Borly hol lehet, hogy
 720 II|              hogy nem mutatja magát?~- Az öreg Borly? Az most beteg.~-
 721 II|                magát?~- Az öreg Borly? Az most beteg.~- De csak nem
 722 II|           úgyhogy megnyomta egy kicsit az oldalát.~A komornyik elbeszélte
 723 II|           feldõlés ártott, mint inkább az, hogy azonmódon vizesen,
 724 II|                   holott ilyen esetben az elsõ regula hazamenni, éspedig
 725 II|            otthon száraz ruhát váltson az ember; õ maga (a komornyik)
 726 II|               kést.~- Igen, Gottfried, az öreg rosszul van. Éppen
 727 II|                öreg rosszul van. Éppen az imént járt itt az orvos.
 728 II|                Éppen az imént járt itt az orvos. Azt hiszem, meghal.~-
 729 II|              meghal.~- Mibõl gondolod? Az orvos mondta?~- Nem éppen.
 730 II|        dunyhájára tettek.~- Nem is hal az akkor meg. Pedig nem bánnám,
 731 II|             Mert ahogy én ismerem, míg az én tüdõm megvan, addig õ
 732 II|                 Eredj, ki nem állhatom az ilyen rossz vicceket.~-
 733 II|           végét.~- Mibõl látod ezt, ha az orvos semmit se szólt?~-
 734 II|               délelõtt hazasürgönyözte az unokáit.~- A fõhadnagyot
 735 II|   kasznárlaknál.~- Õ szupplikálni ment az idén.~- Mi az a szupplikálás? -
 736 II|        szupplikálni ment az idén.~- Mi az a szupplikálás? - kérdezte
 737 II|              protestáns iskolákban van az, mama. A protestáns iskolák
 738 II|      vakációban felosztják egymás közt az országot s kúriáról kúriára
 739 II|         kéregetni a kabátos emberekhez az iskolájukra. Víg élet jár
 740 II|        elmégysz. Látom, jó szíved van.~Az öreg báró nem állhatta az
 741 II|              Az öreg báró nem állhatta az asszonysírást. Kiment csibukjával
 742 II|               piros nádszékbe és nézte az úszó felhõket az égen, melyek
 743 II|              és nézte az úszó felhõket az égen, melyek nyugat felõl
 744 II|           csend honolt a természetben. Az ispánlak felõl különös,
 745 II|              kutyavonítás hallatszott. Az öreg Borly beteg kutyái.
 746 II|      patronusuk haldoklik. Ki nem ment az eszébõl. Mégis csak furcsa
 747 II|               csak furcsa lesz, ha már az öreg Borly nem lesz. Nem
 748 II|           Borly nem lesz. Nem is hinné az ember, hogy mennyivel üresebb
 749 II|               egy csomó koporsó úszott az ég peremén, vagy maga az
 750 II|               az ég peremén, vagy maga az öreg kasznár lovagolt egy
 751 II|          sárkányon.~- Johann! - kiáltá az udvaron õgyelgõ komornyikra -
 752 II|             kasznárra csakugyan ráfért az életet adó nektár, mert
 753 II|            csak hajszálon lógott benne az élet. Nagyon átfázott, nagy
 754 II|                 Szaladj, Gyurka fiam, (az ostoros gyerek volt Gyurka)
 755 II|             Oda ne adja a száz aranyat az öregnek. Menjen rajta utazni!
 756 II|                   De igen, sürgönyözök az unokáimnak, látni szeretném
 757 II|             ide a pipámat még egyszer.~Az orvos pipázva találta, összecsapta
 758 II|           Heister a Rákóczi-idõkben, s az így karóba húzva is a borzasztó
 759 II|         Perkálné mondta.~- No mi dolog az, kasznár úr? Mit látnak
 760 II|            szólt a pap szigorúan.~- Én az vagyok - mondá a beteg önérzetesen.~
 761 II|             rimánkodása, nem vette fel az utolsó kenetet. »Aludni
 762 II|          pogány, a fal felé dõlt. Majd az a vágya támadt, hogy a Mici
 763 II|            látni (hogy ugyan mire való az?). Perkálné átment a kastélyba,
 764 II|                próbált emelkedni.~- Ki az? - kérdé gyenge hangon.~-
 765 II|             Egy rózsát hoztam magának.~Az öreg elmosolyodott.~Mariska
 766 II|           pedig egész bátran odalépett az ágyhoz és letette a rózsát
 767 II|      paplanjára.~- Milyen szép - mondá az öreg a rózsát nézegetve,
 768 II|            nehéz volt tartani, kiesett az ujjai közül a mellére. -
 769 II|              nekem, hogy sír, de minek az? Nincs énrajtam semmi megsiratni
 770 II|              lelkem kisasszonyka, mert az a vén béka bizonyosan hallgatózik
 771 II|               mert már nem bírja kezem az írást, de figyelje meg pontosan,
 772 II|               vagyok már, Borly bácsi.~Az öregnek láthatólag jól esett
 773 II|               egy telkem van - susogta az öreg -, ezen a telken van
 774 II|                 Ami benne van, magáé - az esküvõjére ajándék… a Borly
 775 II|             inváziója ellen akasztanak az ajtókra a falusi kisurak,
 776 II|               egy kis tokajit? - kérdé az orvos a pitvarban szomotyoló
 777 II|               Nem adtam, kérem alásan.~Az orvos felhúzta szemöldjeit.~-
 778 II|                Hoztam volna én neki.~- Az Isten is megáldja, édes
 779 II|        eszencia. Jószerencse, nem volt az ebédlõben senki, nosza hamar
 780 II|       pohárszék helyett nagy zavarában az õsi ezüst griffekkel kivert
 781 II|              betegnek és mindjárt most az orvos jelenlétében elkezdte
 782 II|              borocskát, nemzetes uram?~Az öreg tagadólag rázta a fejét
 783 II|                ilyesfélékkel rávenni.) Az a kis angyalka hozta, a
 784 II|               a kancsóra fölpislantott az öreg, nézte-nézte a meredt,
 785 II|           rémület hörgõ kiáltásával:~- Az aranypohár, az aranypohár!~
 786 II|          kiáltásával:~- Az aranypohár, az aranypohár!~Azontúl nem
 787 II|                 édes szívem.~Este maga az öreg báró is beosont a kasznárházba
 788 II|               a vén gazember. Ott volt az orvos és a plébános is,
 789 II|         ismételve elhívatott Perkálné. Az egyiket, aki visszatartsa
 790 II|       útravalóval a másvilágra. De biz az nem reagált egyikre sem.
 791 II|       szörcsögött, a szemei beestek és az arca is megváltozott.~-
 792 II|            kérdé a báró, aggódón lesve az orvos válaszát.~Az orvos
 793 II|               lesve az orvos válaszát.~Az orvos vállat vont.~- Most
 794 II|                vállat vont.~- Most már az Isten kezében van - felelte
 795 II|            Isten kezében van - felelte az orvos németül.~- Mit mondott? -
 796 II|               áll a dolga - fordítá le az Isten szolgája az orvos
 797 II|           fordítá le az Isten szolgája az orvos szavait, meglehetõs
 798 II|            dohogta dodonai arculattal.~Az éj be is köszönt. Csak olyan
 799 II|               Csillagok ragyogtak fent az égen, pásztortüzek égtek
 800 II|               égen, pásztortüzek égtek az erdõszéleken, békák brekegtek
 801 II|              kicsit megdézsmálni, mely az ablaka alatti belsõ kertecskében
 802 II|                csodálkozva, mintha nem az volna a lényeges, hogy meghalt,
 803 II|          lényeges, hogy meghalt, hanem az, hogy egy óra elõtt halt
 804 II|          hihetetlen. Mit szóljon aztán az ilyen magunkforma ember,
 805 II|            Gyurka rögtön beszaladgálta az urasági portát a szomorú
 806 II|         reggelivel, melyet rendszerint az ágyban költött el a báró,
 807 II|               báró, együtt tálalta fel az éj eseményét.~- A szegény
 808 II|            megilletõdést okozva, addig az öregúr megmeredve feküdt
 809 II|            rajta semmi különös, hacsak az nem, hogy az egyik szeme
 810 II|           különös, hacsak az nem, hogy az egyik szeme nyitva maradt,
 811 II|        ellenben, aki mindig haragudott az ápolás alatt levõ kutyákra,
 812 II|       összecsõdültek a kasznár udvarán az ajtaja elõtt, mintha a jobbágyai
 813 II|                félelem lepte meg. »Íme az oktalan ebek eljöttek a
 814 II|                aki gyakran segédkezett az ápolásukban, hogy egy kutyával
 815 II|               tegnap este óta nem volt az ápolda nyitva, nyilvánvaló,
 816 II|      összeszidta volna a terjesztõjét, az égre emelte a szemeit.~-
 817 II|          rémület gyorsan odacsõdítette az egész falut, s okos, sõt
 818 II|    megboldogulthoz legjobban. »Ez lesz az«, fogták rá az egyikre,
 819 II|                 Ez lesz az«, fogták rá az egyikre, akinek az egyik
 820 II|           fogták rá az egyikre, akinek az egyik szeme hiányzott, és
 821 II|            mondván: »Ez a hiányzó szem az, amit a béresnék benyomtak
 822 II|               báró, hogy kergesse szét az udvarról az odaszoktatott
 823 II|              kergesse szét az udvarról az odaszoktatott kósza ebeket,
 824 II|             fenyegetéssel megriasztani az egyiket, azt a bizonyosat,
 825 II|     álldogáltak, szinte felszisszentek az ámulattól, kivált az asszonyfélék.
 826 II|    felszisszentek az ámulattól, kivált az asszonyfélék. Jaj de szép!
 827 II|          Perkálné.~- Hát a földesúr?~- Az nem szerette.~No, azt bizony
 828 II|          gyerek sokszor hallotta, hogy az öregúr keze magához hajlik,
 829 II|               bepecsételt mindent, még az én ládámat is.~Laci átment
 830 II|               egy kész strófát belõle:~Az Isten megáldja, kedves uraságom,~
 831 II|        számadásom,~Odaáltal lészen már az én lakásom.~- Ugye szép? -
 832 II|          haldoklónak, amit vele fognak az ő kívánságára eltemetni.
 833 II|              kellemetlenség történjék. Az öreg báró furcsa ember.~-
 834 II|             ember.~- Nem sokat törődik az a dolgokkal, tessék elhinni.~-
 835 II|           dolgokkal, tessék elhinni.~- Az igaz, ott se volt ma, úgy
 836 II|               zsalujú ablakokkal. Csak az nem vette őt észre. De ki
 837 II|            csipkefüggöny mögül? Hiszen az a rózsa, mely a halott mellén
 838 II|           kezdett, hogy megpillantá.~- Az éléskamrát is bepecsételték?
 839 II|               itt várja meg. Megszállt az »Arany bárány« vendéglőben,
 840 II|             készüléket cipelt, öntözve az utakat és a gyepet.~Úgy
 841 II|               nem volt most arra való. Az otthoni levegõ, a fölfrissült
 842 II|            verte a lelkét. Tudta, hogy az öregnek nagy vagyona van,
 843 II|         gyûlölet, ha ez a vagyon, mely az Inokay-gyerekektõl van elszipolyozva,
 844 II|              ez a gazdagság válaszfal. Az is jobb, ha õneki (Lacinak)
 845 II|              jó volna, ha mástól jönne az örökség, de a nagyapó bizony
 846 II|          gondolt, hogy hátha lemondana az örökségrõl, de ez nagy szamárság
 847 II|              is csak azért vezet, mert az író az egyik szamárhoz,
 848 II|               azért vezet, mert az író az egyik szamárhoz, aki lemond
 849 II|               meghat, s lábaihoz omlik az elõbbi szamárnak. Mindenféle
 850 II|     beszélhet-e vele?~És így tologatja az egyik gondolat a másikat,
 851 II|            fogadja majd a báró. Hiszen az utolsó elválásuk az volt,
 852 II|             Hiszen az utolsó elválásuk az volt, hogy egy pofonnal
 853 II|                a baronesznek) is fájna az. Azaz, ki tudja? Hiszen
 854 II|               ki tudja? Hiszen hol van az megírva, hogy a baronesz
 855 II|               beszél, jönnek, cikáznak az emlékek innen is, onnan
 856 II|          mártogatják, míg végre kigyúl az égen az elsõ csillag, utána
 857 II|               míg végre kigyúl az égen az elsõ csillag, utána a második,
 858 II|            olyan ostoba, hiszen szeret az téged, mert odavitte azt
 859 II|             mehetsz te most vacsorálni az étterembe.« Ezt mondja a
 860 II|                egy felhõ mondaná, s ha az se vállalkoznék rá, egy
 861 II|              falevél vagy egy virágnak az idetévedt illata is megsúgná.~
 862 II|   rostélyos-illatoktól terhes folyosón az épület túlsó szárnyába s
 863 II|            túlsó szárnyába s benyitott az ebédlõbe, mely egy nagy
 864 II|              is említve. Laci különben az elsõ nagy teremben foglalt
 865 II|           szétszórt kerek asztaloknál. Az egyiknél két fiskális ült
 866 II|                kisvárosokban, mindenki az újon jöttet nézte.~- Tyû,
 867 II|                úr. Meglehet, fõherceg.~Az egész társaság tûkön ült,
 868 II|           Starwitz Katival levelezett. Az asszony is ismerõsnek látszott
 869 II|            mint ahogy emlékében éltek. Az idõ eljár, hiába. A szomszéd
 870 II|             szólt, s ha néha kinyílott az ajtó s elállt a muzsika,
 871 II|                 Mikor a pincér elhozta az ételt, önkéntelenül megkérdezte:~-
 872 II|          fõhadnagy úr.~- És a hölgy?~- Az a felesége.~- Nem tudja
 873 II|               hölgy nem olyan volt még az esteli világítás mellett
 874 II|             Különben õ is azt kérdezte az imént tõlem, hogy nem tudom-e
 875 II|          tudom-e fõhadnagy úr nevét.~- Az én nevemet kérdezte?~- Igenis,
 876 II|              Majd úgy találgatta, hogy az arcvonásait vizsgálta, majd
 877 II|             hogy behunyta a szemeit és az emlékeiben keresgélte az
 878 II|               az emlékeiben keresgélte az élveteg arc mását.~Amint
 879 II|              mond a fõhadnagynak, mire az szó nélkül fölkel s egy
 880 II|              vonulnak, beszélgetnek és az egyedül maradt menyecske
 881 II|               A szemlesütésrõl ráösmer az asszony és gúnyosan, sajátszerûen
 882 II|               de annál jobban meglepte az, hogy a nagyszakállú Herkules-alak
 883 II|                Herkules-alak egyenesen az õ magánosan álló asztala
 884 II|             földbirtokos - tette hozzá az óriás.~- Igen örülök - mormogta
 885 II|   petróleum-lámpák világítanak, s hogy az emberiség nyugodtan eszik
 886 II|                érdeklõdéssel vizsgálta az óriáskapitányt, ki inkább
 887 II|            szólt Litmaneck:~- Átjöttem az asztalodhoz, mert itt nincs
 888 II|             Letelepedtek mind a hárman az asztalnál.~- Borzasztó akarok
 889 II|           lehet tenni.~- Mindenekelõtt az a kérdés - szólt Borly -,
 890 II|                 Litmanecknek elmondtam az okot.~Litmaneck a fejével
 891 II|       Brivinszky halántékán kidagadtak az erek, s ajka idegesen remegett,
 892 II|               iszogatnak, koccintanak. Az egyik gentleman én vagyok,
 893 II|           nyújtja énfelém a poharat és az enyémhez üti barátságosan. »
 894 II|          hasítani a fejét. (Tenyerével az asztalra csapott, hogy minden
 895 II|                Egy lattal se lesz több az egyik fele, mint a másik,
 896 II|           oroszlán vagy, Brivinszky, s az oroszlánhoz méltóság illik
 897 II|              jóízû élcet mondott volna az illetõ. Ezer ördög, kiáltám
 898 II|              mód, mint egyet kipécézni az ön per tu barátjai közül
 899 II|        kérjetek nekem elégtételt ettõl az embertõl, és majd meglássátok,
 900 II|                kardért. - Úgy látszik, az anyád szokta felkötögetni
 901 II|                 kapitány úr.~- De hisz az imént már elvállaltad és
 902 II|                 Igen, csillagok vannak az égen… Egyik lefut az éjjel.~-
 903 II|            vannak az égen… Egyik lefut az éjjel.~- Csak a vénasszonyok
 904 II|             harmadik tiszttel gyere el az akácosba.~- De hát a feleségemet
 905 II|                Parancsolj rá.~- Könnyû az ilyet mondani, Brivinszky -
 906 II|              úr, nem csoda, hogy errõl az oldalról olvastam és írtam
 907 II|      gentlemant. E városkában régideje az én vállamon nyugosznak az
 908 II|              az én vállamon nyugosznak az úgynevezett lovagiassági
 909 II|                becsületrõl alig voltak az itteni embereknek fogalmaik.
 910 II|                voltak és elindulhattak az akácos felé. Az apácaasszonyok
 911 II|          elindulhattak az akácos felé. Az apácaasszonyok órája a zárda
 912 II|             kicsit sétálhatunk is, míg az ellenfél megjön.~- Ki lesz
 913 II|             ellenfél megjön.~- Ki lesz az ellenfél?~- Brivinszky kapitány.
 914 II|           Brivinszky kapitány. Ösmerik az urak?~- Oh, hogyne. Mint
 915 II|           mosolygott a fõhadnagy -, ha az elõbbi felesége vagyonából
 916 II|          virágokat, fõhadnagy úr.~Telt az idõ, kétszer is körüljárták
 917 II|            verekedni, de csak nem jött az ellenfél, az óra a felet
 918 II|             csak nem jött az ellenfél, az óra a felet ütötte és mégse
 919 II|             fõhadnagy.~- Tudom - szólt az ügyvéd -, ön temetésre siet,
 920 II|                  ön temetésre siet, de az csak délután lesz.~- Úgy,
 921 II|              van.~- Nekem is - felelte az ügyvéd.~- Hogy-hogy?~- A
 922 II|               Galgavölgy« szerkesztõje az irányt, amelyben vannak,
 923 II|              akarsz, amit zokon vettek az udvarlói és kihívták. Az
 924 II|               az udvarlói és kihívták. Az egyik seladonnak aztán belelõtt
 925 II|               aztán belelõtt a lábába, az még most is sántít, de még
 926 II|               gallyak, és elõbukkantak az alakok: Litmaneck, Brivinszky,
 927 II|               kígyó nyelve érne össze. Az óriás Brivinszky hevesen
 928 II|             tudná a két kard, s nem is az elsõ vér a férfitesteken
 929 II|    férfitesteken volna a fõ cél, hanem az elsõ hét-nyolc szikra, melyet
 930 II|                kiált Litmaneck, keresi az elsõ vért a holdvilágnál,
 931 II|          melyet vérhozónak is neveznek az olasz mesterek. Mind nem
 932 II|        pillanatban alulról fölfelé vág az óriás jobb hónaljába; vérsugár
 933 II|            lesz a másik párbajomból?~- Az ördögbe is - vág közbe Litmaneck -,
 934 II|        ajtókopogtatásra ébredt fel. Ki az, mi az? Senki sem felelt,
 935 II| ajtókopogtatásra ébredt fel. Ki az, mi az? Senki sem felelt, mert
 936 II|             Senki sem felelt, mert nem az õ ajtaján kopogtattak, hanem
 937 II|        lehetett, hogy õ is kérdezi, ki az? Litmaneck fõhadnagy, hallatszott
 938 II|              folyosó felül. Aha! Tehát az én Litmaneckem van itt.~
 939 II|            látni a gyertyavilágosságot az oda szolgáló ajtó hasadékain
 940 II|                 Egy másik párbaja volt az imént és az ön ellenfele
 941 II|               párbaja volt az imént és az ön ellenfele megsebesült.~-
 942 II|          Eszerint el lesz halasztva?~- Az Isten tudja - hangzott a
 943 II|              mindjárt leesett a karja, az ér is át van vágva.~Laci
 944 II|               lassan-lassan felösmerte az Inokay báróét.~- Egy gyerkõc.
 945 II|                keletkezett a párbaj?~- Az étteremben vacsorált, s
 946 II|     végtisztességtételre, egész tömege az apró uraknak, akik fürhéces
 947 II|               érkezettek. Azt mondják, az öreg szabadkõmûves volt,
 948 II|            szabadkõmûves volt, és hogy az egy külön titokzatos ország,
 949 II|              csak a szupplikációs diák az, akit a villanyos drót se
 950 II|                hogy mennyiben érintene az engem - mondta a báró.~-
 951 II|          beszélik, hogy sokat gyûjtött az öregúr.~- Nincsen kizárva -
 952 II|          megboldogult mindamellett azt az óhajtását írta rá a lepecsételt
 953 II|           nincs alkalmas szoba.~- Csak az egyik Borly érkezett meg
 954 II|               a temetésre.~- Akkor hát az egyikkel.~A temetés minden
 955 II|     diófakoporsó mindenkinek imponált, az öreg Vargyasnét ellenben
 956 II|            maga a szép fõhadnagy állt. Az se sírt, csak állt ott,
 957 II|         nagyurak ott döfik be a tüskét az ember vékonyába, ahol nem
 958 II|         éktelen vonítása hatott, éppen az ének alatt, de ezt is eligazította
 959 II|          eligazította egy-két rúgással az egyházfi: »Csiba te, vagy
 960 II|            üdvözlését viszonozta, s ez az, amit jó lesz megtanulni;
 961 II|              vendégül Amália tante is (az Inokay Bécsben élõ testvére),
 962 II|       wuklikkal és aranyos pápaszemmel az orrán, az is váltig a fõhadnagyot
 963 II|          aranyos pápaszemmel az orrán, az is váltig a fõhadnagyot
 964 II|              kérdezte unokahúgát:~- Ki az a fess tiszt?~- Az öreg
 965 II|                  Ki az a fess tiszt?~- Az öreg Borly unokája - kiáltotta
 966 II|             nem jól hallottam, hogy ki az. Mondd meg, kérlek, még
 967 II|                 kérlek, még egyszer.~- Az öreg Borly unokája - ismételte
 968 II|              Pedig azt gondoltam, hogy az öreg Borly unokája.~Aztán
 969 II|               uram pedig felhasználván az alkalmat, odafurakodott
 970 II|             kár volt, milyen kár volt!~Az emberek csodálkozva néztek
 971 II|        csodálkozva néztek oda. Ez volt az egyetlen hang, mely sajnálkozást
 972 II|        évenként, s ekképpen szólott:~- Az Isten lakatosnak teremtette,
 973 II|                micsoda lakatot csinált az a gyerek, és látom most
 974 II|                és látom most rajta ezt az uniformist, hát dühbe jövök.~
 975 II|             közelrõl lássák (mert csak az az egy szép van a temetésekben).
 976 II|          közelrõl lássák (mert csak az az egy szép van a temetésekben).
 977 II|                volt; jól kihúzta õt is az idõ.~- Ah, ön is eljött,
 978 II|           milyen szegények vagyunk, és az ember végre is azért tart
 979 II|           ráfogja. De én… én szerettem az öregedet, õ is szeretett
 980 II|        megmelegítette egy kicsit Lacit az epedve várt és most mégis
 981 II|           végig a parkírozott udvaron, az ügyvéd a kocsijához lépett
 982 II|  jelentõségteljes pillantással -, mert az enyémet is elvégezte.~Borly
 983 II|              két fényes szeme, s hozzá az az egész fehér arcocska,
 984 II|               fényes szeme, s hozzá az az egész fehér arcocska, csodálatos
 985 II|         cigánybanda játszanék, és csak az volt különös, hogy az óra
 986 II|             csak az volt különös, hogy az óra halk ketyegése keresztülverte
 987 II|            hangokon. Vagy talán nem is az óra volt az, hanem a saját
 988 II|               talán nem is az óra volt az, hanem a saját szívének
 989 II|           dobogása.~Ott állt a kicsike az anyja mellett, a lovon hadakozó
 990 II|          festett nagy képe alatt. Mint az alvajáró, ment gépiesen
 991 II|            kislányos pukkedlit csinált az urak elõtt és odahajolt
 992 II|                urak elõtt és odahajolt az anyja mögé a nagy karosszékre.~-
 993 II|                  Igenis - vágott közbe az ügyvéd -, õ maga kívánta,
 994 II|            pátosszal kezdte olvasni:~- Az Atya, Fiú és Szentlélek
 995 II|            Istennek, törékeny testemet az anyaföldnek ajánlván, fennmaradó
 996 II|              teszem.~- Halljuk - szólt az ügyvéd, elfelejtve, hogy
 997 II|             továbbá a budai telkembõl. Az elsõt, a sulyomi ingatlant
 998 II|                háziállatot gyógyítanak az emberek, csak a kutyát nem,
 999 II|             homályos pont - csapott le az ügyvéd a szövegnek egy részére,
1000 II|         felolvastatni ezt a kikezdést! Az ingóságokat kapja-e Perkálné