Rész
1 I | felesége korán meghalt, mind a két fiát eltemette embernyi
2 I | eklézsiához kell jutnia, a többi mind magától megy. Isten az ügyetlen
3 I | után, aki lakatos volt, mind megmaradtak a szerszámok,
4 I | a tavalyi szoknyácskán mind ki kellett ereszteni a hajtásokat,
5 I | nagy hirtelen besöpörte mind a két ezüstgarmadát a nyitva
6 I | Virágok, bokrok és füvek mind nevették ezt a bohókás sürgést-forgást.
7 II| haramia lõtte le a bakról.~- Mind itt vannak elpotyogtatva
8 II| Mert amerre a szem lát, az mind az övé itt. Felbátorodva
9 II| semmijét, mert az országait mind átiratta telekkönyvileg
10 II| nézett többé.~A többiek mind kezet fogtak vele. A penci
11 II| agyontaposott. A libapásztor-leányok mind összeröffentek, éktelen
12 II| borsószemek, de ki gyõzné azt mind elszámlálni.~Valóságosan
13 II| Csodálatos egy eset. Mind itt vannak. Megfoghatatlan!~
14 II| ártatlan mellékszereplõ, mind ritkábban jelent meg a színen,
15 II| amelyekrõl senki se tud, mind megtarthatná magának.~Ellenben
16 II| Benedeket fog az ellenség. Mert mind Benedek az - az Isten akárhová
17 II| ahol senki sem látja, de ez mind nem olyan borzasztó, mint
18 II| délután. Oda kocsizott el.~Mind a pap, mind a rektor nagy
19 II| kocsizott el.~Mind a pap, mind a rektor nagy szívességgel
20 II| volna és neki nem. Hiszen mind jó volna, ha mástól jönne
21 II| egyszerre valamennyi, ezeknek mind közük van a szeretõ szívekhez,
22 II| ez nem való.~Letelepedtek mind a hárman az asztalnál.~-
23 II| neveznek az olasz mesterek. Mind nem ér semmit, a vágást
24 II| megboldogult ismerõsei majd mind eljöttek a végtisztességtételre,
25 II| fõhadnagyhoz s megfogva annak mind a két kezét, fölkiáltott:~-
26 II| fáj a szívem utána.~Pálnak mind a két szeme megtelt könnyel.
27 II| Minden fõhadnagy egyforma, mind flasztertretter. Ismerem
28 II| báró.~Nevetve állt ott, mind a két kezét kinyújtva feléje
29 II| odanyújtotta a fõhadnagynak mind a két kezét.~A fõhadnagy
30 II| kell egyet elvinnem. S az mind a kettõ megvan. A többinek
|