Rész

 1 I |    csacsi fülébõl a katonatiszt, Litmaneck Eduard hadnagy úr, hazamegy,
 2 I |          mészáros üzleténél áll. Litmaneck odamegy, beteszi a választ
 3 I |      tudom. De mit érdekel engem Litmaneck hadnagy? Azt szeretném én
 4 I |          én levelemet venné ki a Litmaneck?~E pillanatban léptek hallatszottak,
 5 II|        nyilallt, nini, hiszen ez Litmaneck, aki gróf Starwitz Katival
 6 II|          ismeri?~- De igenis. Ez Litmaneck fõhadnagy úr.~- És a hölgy?~-
 7 II|      Litmaneckre, de késõn, mert Litmaneck már visszalépegetett hölgyéhez,
 8 II|     kamerad. Akkor hát ide hívom Litmaneck fõhadnagyot is.~Mire megfordult
 9 II|        cseh származású ezredben.~Litmaneck kinyílott a szemintésre,
10 II|       udvariaskodó fejedelmek.~- Litmaneck.~- Borly.~Kezet fogtak,
11 II|        Kezet fogtak, s így szólt Litmaneck:~- Átjöttem az asztalodhoz,
12 II|  Litmanecknek elmondtam az okot.~Litmaneck a fejével intett.~- Igen,
13 II|       szemtelenség! - hüledezett Litmaneck.~- Két egyenlõ részre fogom
14 II|     ütötted pofon - véleményezte Litmaneck.~- Mert türtõztettem magamat,
15 II|      hasítod - türelmetlenkedett Litmaneck -, gyerünk már.~Borly fölkelt,
16 II|        Hát kit is kell kihíni?~- Litmaneck ösmeri.~Litmaneck a fejével
17 II|      kihíni?~- Litmaneck ösmeri.~Litmaneck a fejével bólintott, Brivinszky
18 II|        alá.~- Rossz omen - szólt Litmaneck nevetve, mialatt a kis fõhadnagy
19 II| társaságok ide kezdtek figyelni. Litmaneck közbeszólt:~- Ne csináljatok
20 II|       hova tegyem? - hökkent meg Litmaneck.~- Vidd haza!~- De hátha
21 II|       Brivinszky - sóhajtott fel Litmaneck szomorúan.~Borly egyenest
22 II|          elõbukkantak az alakok: Litmaneck, Brivinszky, egy új tiszt,
23 II|          párbaj elsõ vérre megy.~Litmaneck felállította a feleket,
24 II|          En garde! - kiáltá most Litmaneck.~Egy vackából fölvert nyúl
25 II|     Gyengõ.~- Rajta! - vezényelt Litmaneck.~A két hajlékony penge összecsapott,
26 II|       másikról s »Halt«-ot kiált Litmaneck, keresi az elsõ vért a holdvilágnál,
27 II|        nincsen. Csóválja a fejét Litmaneck. Ez egyszer kemény gyerekre
28 II|        Az ördögbe is - vág közbe Litmaneck -, hadd menjen valaki vissza
29 II|        hogy õ is kérdezi, ki az? Litmaneck fõhadnagy, hallatszott tisztán
30 II|         Isten tudja - hangzott a Litmaneck szava -, nem lesz annak,