Rész
1 I | egyenest a Templom-utcába, Disznósy Mihály uramhoz, akinek a
2 I | közeledének.~- Adj isten jó napot, Disznósy Mihály uram - köszöntött
3 I | önmagával beszélget kegyelmed?~Disznósy uram megrezzent, hátrafordult,
4 I | azonban.~- Elhoztam a fiút, Disznósy uram.~Lopva bandzsalított
5 I | mutatni a világnak, hogyha Disznósy is, azért nem disznó.~-
6 I | vagy egyenesre - jegyzé meg Disznósy uram, és kivette az egyik
7 I | és ki nem állná.~Az öreg Disznósy kétkedve csóválta szõrös,
8 I | olvassa meg kegyelmed.~Disznósy uram föltette a rezes okulárét
9 I | Ferenc, a városbíró.~De maga Disznósy uram hovatovább kezdett
10 I | lakatot talált fel, hogy Disznósy uram majd megbolondult örömében,
11 I | másodszor is borogatni kellett a Disznósy uram fejét.~Mikor egy kicsit
12 I | félhuszasokat, ellenkezõleg, õ (Disznósy Mihály) fizetend a fiúnak
13 I | nagyon jó szívvel vehette a Disznósy Mihály levelét, mert mikor
14 I | megérdemli azért a lakatért.~Disznósy uram komor méltósággal szólt
15 II| fehérnemûjébõl, s ezzel elbúcsúzván Disznósy uramtól, mintha haza, Sulyomra
16 II| látszott, amit õ talált fel Disznósy uramnál. A mûvész hökkent
17 II| is, ami sehová se való; Disznósy uram példának okáért beüzeni
18 II| kõszenes emberek azt felelik Disznósy uramnak, hogy a fiú tán
19 II| vont a hírre és beüzente Disznósy uramnak, hogy a fiú nincs
20 II| vásárkor mégis belátogatott Disznósy uramhoz, hogy mi az hát
21 II| kukkot se.~- Szomorú volt?~Disznósy uram vállat vont.~- Minden
22 II| Mit kellene csinálni?~Disznósy uram gondolkodott, látszott,
23 II| idõre.~De már erre kitört Disznósy uramból a fölháborodás.~-
24 II| ha a fiú bajban volna.~Disznósy uram megvetõleg fordított
25 II| Punktum. Istennek ajánlom, Disznósy uram!~Lassanként az egész
26 II| híre-tudta nélkül otthagytam Disznósy uramat és a lakatosságot,
27 II| Úgy tervezte Laci, hogy Disznósy uramhoz is ellátogat, de
28 II| iránt. Mindenki eljött, még Disznósy Mihály uram is, csak Borly
29 II| eltûnt onnan a szögletrõl, Disznósy uram pedig felhasználván
30 II| különös temetésen. Holott Disznósy uram is úgy értette, hogy
|