Rész

 1 I |  Inokay túl sokat akart kapni, végre is a zsidóknak lett igazuk,
 2 I |        álmodozó hangon -, hogy végre megtaláltam.~- Úgy tesz,
 3 II|      csalóka gyalogutakon, míg végre uzsonnatájt kiéhezve, elgyengülve
 4 II|    fiatal utast.~Szóval, midõn végre késõn este elfáradva, kimerülve
 5 II|       Itt vagy, kutya? - szólt végre, a kezét egész hónaljig
 6 II|       közt vagy egy óráig, míg végre megpillantotta az öreg anyókát.
 7 II|    beszédes kocsis megszagolta végre rajta a vidéki embert, s
 8 II|    delet is harangoztak, mikor végre lement az ebédlõbe, ahol
 9 II|    csóvált az eset hallatára s végre is csodának minõsíté a dolgot,
10 II|     sok mezei munka miatt, míg végre a legközelebbi vásárkor
11 II|        kasznár üzelmeire, hogy végre is megszokta õt vagyoni
12 II|    nélkül élni se akart volna. Végre mégis csak az öreg segítette
13 II|     abban egy gombostû sem, és végre mégis csak eljutott a valóság,
14 II|       hajnalpirkadásig, amikor végre megtaláltam, de épp e keresés
15 II|    Voltak, akik ezt se hitték. Végre is nem minden kaparás származik
16 II|        levertebb lett, s mikor végre egy kanyarodónál elõbukkant
17 II| csinálhatott volna magának. És végre is mit alterálja õt a kasznár?
18 II|     lopni, hogy megelõzzön. De végre is én az enyémet költöttem.~
19 II|     állapotot magára nézve. És végre is, mit ér az efféléken
20 II|       egyébre gondolni. Hiszen végre is nem nagy eset. Hetven
21 II|       bánatba mártogatják, míg végre kigyúl az égen az elsõ csillag,
22 II| szegények vagyunk, és az ember végre is azért tart magának törülközõt,
23 II|        nem az övé, mert a báró végre is, igaz, természetes gyámja
24 II|      kérlek, édesapádnál.~- Mi végre? - kérdé Pál báró. - Apámat
25 II|      magát, azért kérdezem, mi végre.~- El akarok tõle búcsúzni -
26 II|       szót a fõhadnagy -, hogy végre is oda kellene adni csupa
27 II|       és futottak fel a fákra. Végre valahol a zöldséges kert
28 II|        szegélyzett parton, míg végre a fõhadnagy talált alkalmas