Rész
1 I | emberekbe?~- Nem. A könyvekbe.~- Tudom, hogy csal a vén gazember -
2 I | Látná csak a kasznár, lenne, tudom, nemulass.)~A báró különben
3 I | órám, mégis itt vagyok. Tudom az idõt, a napról, az árnyékról,
4 I | gondolok semmit; én csak azt tudom, hogy csúf dolgot akart
5 I | most azt az egyet én sem tudom. Nem tanult maga errõl semmit?~-
6 I | Nem fáj az.~- Most már tudom és ígérem, hogy el nem felejtem -
7 I | baronesz elpirult.~- Aha, tudom már - szólt nyugtalanul,
8 I | rekedten.~- Azt én nem tudom - vonogatta vállait Mária
9 I | elsõbbnek.~- Ezt most már tudom. De mit érdekel engem Litmaneck
10 II| az úrfi valamit?~- Én úgy tudom, hogy lesz - felelte Laci.~-
11 II| Borlyt). Azt hiszi, én nem tudom, hogy maga gazdag ember?~-
12 II| hozzá fáradtan, hidegen. - Tudom, hogy sok dolga van.~Ily
13 II| már szórul-szóra, csak azt tudom, hogy magát a Lacit szólaltatták
14 II| úgy nagyjában emlékszem és tudom, hogy gyönyörű és megható
15 II| leányomért a kosztot nem tudom fizetni, hogy már a helybeli
16 II| küldhette azt a pénzt?~- Nem tudom, apa.~- Olyan valaki tehette
17 II| történt?~- Én bizony nem is tudom. A Johann tudja a részleteket,
18 II| ijesztgessen engem, úgyis tudom, nem lesz semmi baja.~S
19 II| volna ki a nevelõbõl.)~- Nem tudom a nevét, de gazdag asszony
20 II| Nincsenek szüleim.~- Mit tudom én kinek, a szeretõjének.~-
21 II| türelmetlenkedett a fõhadnagy.~- Tudom - szólt az ügyvéd -, ön
22 II| határidõt tegyünk doktor?~- Nem tudom - felelte a doktor sötéten -,
23 II| Nem, nem, de látod, azt se tudom, hogy hol a fejem. Igazán
24 II| is szeretett engem, jól tudom, és fáj a szívem utána.~
25 II| Hogyan, hiszen én úgy tudom, hogy tegnap még a városban
26 II| érvénytelen, mert ha jól tudom, ön még kiskorú. Persze
27 II| vannak a búzamosók?~- Nem tudom. A pataknál valahol.~Igen
28 II| ki változott meg?~- Mit tudom én? - felelte Mária vállat
|