Rész
1 I | A hitelünk kimerült, méltóságos uram. A pénzintézetek nem
2 I | zsidók is megokosodtak, méltóságos uram.~- Hát mit csináljak?
3 I | báróból mi lesz aztán? Ej, ej, méltóságos uram!~- Borly! - szólt a
4 I | bátyóka!~- Azt gondoltam, méltóságos uram, hogy talán, hm, a
5 II| becsületes jó képe volt!~Maga a méltóságos báró is érdeklõdött a dolog
6 II| Én csak jót akartam, méltóságos uram. (Az öreg lehorgasztotta
7 II| Szegény az eklézsia, méltóságos uram - panaszkodott Borly
8 II| Borly? Mi?~- Oh, uram, méltóságos uram!~- Csak vallja be.
9 II| lelkem egy napon, higgye meg, méltóságos uram. Majd lát engem még
10 II| uram. Majd lát engem még a méltóságos úr az én igazi ruhámban.~-
11 II| félóra alatt, de nehéz, méltóságos uram, csak egy sebet is
12 II| akkor Borly lebeszélte a méltóságos urat.~- Isten ments. Mit
13 II| jellemezte legjobban »A méltóságos úr mindig vagy túlkorán
14 II| csak ide.~- Parancsoljon a méltóságos úr.~- Eredj le a pincébe,
15 II| Zsuzska, jeget kérni a méltóságos bárónétól! Szaladj, Gyurka
16 II| a kastélyba, megvinni a méltóságos bárónénak a beteg kívánságát,
17 II| milyen nehezen várta a méltóságos úrfit. Tízszer is tudakozódott
18 II| Mikor jött?~- Még tegnap, méltóságos uram!~- Hogyan, hiszen én
19 II| kívánta, hogy végrendelete a méltóságos bárói család elõtt bontassék
20 II| be a komornyik is, hogy a méltóságos asszony kéreti az ügyvéd
21 II| egy lihegõ kutya feküdt, a méltóságos úr agaraiból.~- Cicke! -
22 II| talán elkérni a szöveget, a méltóságos asszony vette magához.~A
23 II| csöngettyûzsinór felé indulva.~- Nem, méltóságos uram. Mert én magam is felvilágosítom,
24 II| bombát.~- A kincs megvolt, méltóságos uram (a báró gúnyosan mosolygott),
25 II| Elégtételt adok neki.~- Köszönöm, méltóságos uram.~- Ha van túlvilági
26 II| idetartozik.~- S ez az eset, méltóságos uram? - kapott a szón Borly,
27 II| ki - mosolygott a báró.~- Méltóságos uram! Igaz lenne? Nem tréfa?
28 II| bent tanácskozik a két méltóságos asszony az ügyvéd úrral
|