Rész

 1 I |        azt sem lehetett tudni, mire érti a rövid idõt. Arra-e,
 2 I |       mászott, mint a mókus, s mire a kastélyból elõszaladtak
 3 I |  lehozta a fáról szerencsésen, mire a báró megdicsérte a fiút
 4 I |      fölényesen akart elbánni, mire az úgy elagyabugyálta rövidesen,
 5 I |       hogy a kasznáréba tegye.~Mire lemozdult a boltajtóbul
 6 I |  stimmelt, ezután is stimmel - mire a kezével nagy hirtelen
 7 I | lakatot rendelt ennek folytán, mire másodszor is borogatni kellett
 8 I |   mindjárt odaadnálak inasnak.~Mire aztán panaszkodott a nagy
 9 I |        úr, hazamegy, felel rá, mire megírja a választ, akkorra
10 II|        kétszer szedni újoncot, mire felelé a pátriárkák ékesszólásával
11 II|       hozta és honnan hozta, - mire kisült volna, hogy Borly
12 II|   mellé telepedett a többivel, mire megindult az ismerkedés.
13 II|       csak a porosz veszíthet. Mire azt felelte volna Rothschildné: »
14 II|    János eloldotta a csónakot, mire Gobóczy uram elõre tuszkolta
15 II|    nélkül bólintott a fejével, mire a rács mögötti ember gyorsan
16 II|    öregem« (már mint õ, Laci), mire aztán így szól: »Hát mit
17 II|     lefelé fordítá a nyílását, mire aranyok, valóságos új veretû
18 II|      csodálkozásában a kezeit, mire a beteg elmesélte, hogy
19 II|     szeretné látni (hogy ugyan mire való az?). Perkálné átment
20 II|      Perkálné zokogni kezdett. Mire a baronesz szemei is megteltek
21 II|      pótolja a hiányt? Ej, hát mire való a víz? A palackra rá
22 II|   valamit mond a fõhadnagynak, mire az szó nélkül fölkel s egy
23 II|      Litmaneck fõhadnagyot is.~Mire megfordult és a szemeivel
24 II|        bicska, felkelt s jött, mire Borly is felkelt és eleibe
25 II|      Némán üdvözölték egymást, mire a segédek félrevonultak
26 II|   eltalálták az ijedtség okát, mire meg is szólalt a csintalan