Rész

 1 I |           nyalka úrfi, a tintanyaló, amint nevezték. Nem tudott összeforrni
 2 I |            egyszer lehetett hallani, amint a fiú felõl beszélgetett
 3 I |           tiszteletreméltó kertészt, amint éppen a vendéglõs tubákos
 4 I |            hát, szép rózsaszálam!~De amint lehajolt, hogy letépje,
 5 I |             nyúlt a bicskája után, s amint már rátenné, hirtelen magcsendül
 6 I |           van, ijesztõ lehetett hát, amint ott hadonászott a késsel,
 7 I |            melegségtõl, bensõségtõl, amint folytatá:~- De mondom, ez
 8 I |            nyájas, behízelgõ hangon, amint megpillantotta a gallyak
 9 II|        levelet csúsztatott a fülébe. Amint a fülébe nyúlna, észrevette,
10 II|             vidám öreg fickó volt, s amint gyalog ügetett a kocsi mellett
11 II|          csak úgy, mint a nyúl, mert amint meghallotta, hogy valaki
12 II|            sercegõ tüzes dohányra, s amint szállt, szállt a tapló illata
13 II|    nekigyürekezett és feldöntötte, s amint a taszítás folytán odább
14 II|         eltompította az ámulat, mert amint fölpattant a vasláda zárja,
15 II|       fõherceget és szalutált.~A tûz amint reávilágított az arcára,
16 II|            szoktam felolvasni éjjel, amint egy-egy sorral szaporítottam,
17 II|            sziporkával, anekdotával. Amint azonban a kerületébe érkezett,
18 II|     megértette a dolgot és úgy jött, amint Perkálné mondta.~- No mi
19 II|          kifelé szaladva a szobából, amint nagy szelesen föllibbenté
20 II| bárókisasszonytól is búcsúztatja őt, amint látom, ez pedig talán nem
21 II|            van, látta gyerekkorában, amint pénzeket hord, küld Miskolcra,
22 II|     keresgélte az élveteg arc mását.~Amint aztán megint kinyitotta
23 II|           Inokaynak.~Az pedig fogta, amint úgy négyrét volt hajtva,
24 II|        merészen kell keresztülvágni! Amint mondani szokták, karddal.~-
25 II|             hogy pirulása ne lássék.~Amint pedig a fejét elfordította,
26 II|               ott csendesen kihúzta. Amint kijutottak a park gondozott