Rész

501 II|                akit a sürgöny nyilván nem talált otthon, mert csak
502 II|             közömbösen vont vállat.~- Nem érdeklõdöm a megboldogult
503 II|         megboldogult hagyatéka iránt. Nem is látom be, hogy mennyiben
504 II|            ásítva.~- Tehát méltóságod nem is tudja?~- Sohase néztem
505 II|           nyitottak volna a tömegben, nem ment a koporsóhoz közel,
506 II|              az ember vékonyába, ahol nem is gondolja. Aztán egy koszorút
507 II|           szabását, a szoknya formáit nem tudták olyan messzirõl kivenni.
508 II|             egy kicsit hibás a fülem, nem jól hallottam, hogy ki az.
509 II|          fõhadnagy meglepetve.~- Csak nem akarsz talán magázni - pattant
510 II|             én még semmi se vagyok.~- Nem, nem, de látod, azt se tudom,
511 II|               semmi se vagyok.~- Nem, nem, de látod, azt se tudom,
512 II|                 Hát a Mari testvérem. Nem emlékszel már rá?~- Hogyne
513 II|            mintegy annak jeléül, hogy nem kíván rá feleletet. Egy
514 II|           feleletet. Egy igazi nagyúr nem kíváncsi.~- Ah, a mi fõhadnagyunk! -
515 II|       kardjában, és elesik, pedig már nem is volt homály a szobában.
516 II|          csodálatos édességével. Laci nem mert odapillantani és mégis
517 II|          magát e hangokon. Vagy talán nem is az óra volt az, hanem
518 II|               is, mely szorosan véve, nem is tartozik mireánk, de
519 II|             az emberek, csak a kutyát nem, holott minden háziállat
520 II|            könyveken kívül, mivelhogy nem tud olvasni.~- Ohó, egy
521 II|          Perkálné azért, hogy olvasni nem tud, vagy a könyveket nem
522 II|             nem tud, vagy a könyveket nem kapja azért?~- Mindegy az,
523 II|       Tetszett tán valamit mondani?~- Nem - felelte Inokay fáradtan.~-
524 II|            egész világgal, ahol észre nem vették, még talán ott is,
525 II|            semmi hála, semmi köszönet nem illet, nekem ezt az eszmét
526 II|  figyelmeztetve az ügyvédet, hogy már nem szólhat, mert a szolgabíró
527 II|             egy eset - tette hozzá -, nem vagyok mai gyerek, de ilyet
528 II|              mai gyerek, de ilyet még nem hallottam. Négyszázezer
529 II|           hang, a fiatal Borlyé. - Mi nem fogadhatunk el olyan vagyont,
530 II|          azokat. Lekicsinyítésrõl szó nem lehet; bizonyára rosszul
531 II|         várjanak egy kicsit, mert így nem maradhat a dolog. Istenem,
532 II|                A szétszakítás azonban nem képezi a végrendelet megsemmisülését,
533 II|         lemondani olyasvalamirõl, ami nem az övé, mert a báró végre
534 II|               gyermekeinek, de õ maga nem örökös. A báró úr lemondása
535 II|        minthogy a fõhadnagy úr ezt el nem fogadta. Igaz viszont, hogy
536 II|                föltéve mondom, de meg nem engedve. Ám ha megengednõk
537 II|          Istvánt, annak nevében tehát nem nyilatkozhat. Ez egy egész
538 II|             árverés van kitûzve. S én nem adhatok nektek többet. Itt
539 II|           Gottfried ellen, ha másként nem lehet. Különben nincs joga
540 II|              A fõhadnagy derék ember, nem fog nehézségeket csinálni.~-
541 II|       védelmezte egy csengõ szózat. - Nem igaz, mama?~A fõhadnagynak
542 II|                hogy a tante már öreg, nem lát semmit, hogy a tante
543 II|              hogy a tante együgyû, ki nem talál semmit. Láttam a hadnagyodat,
544 II|              a temetésen. Azt hiszed, nem tudtam, hogy kicsoda, az
545 II|              tudtam, hogy kicsoda, az nem a kíváncsiság volt, hanem
546 II|             kérdeztem. Látni akartam, nem tévedtem-e. Azért kérdeztem
547 II|              te se szólj semmit se.~- Nem igaz, gonosz tantika, gonosz
548 II|            sírj hát azért. Legyen hát nem igaz. Hanem azért az összes
549 II|              kis híja volt, hogy ríva nem fakadt odakünn a lelkében
550 II|         fojtott hangon, de félt, hogy nem fog tudni onnan elmozdulni
551 II|     érzéseikben. És sajnálta is, hogy nem tart tovább. Csak még egy
552 II|          Megállj csak, kedves Pali. - Nem lehetne az, hogy õméltósága
553 II|              kedves fõhadnagy. Persze nem gondolta, hogy ez a kép
554 II|             természetesen maguknak el nem árultuk, mikor mint gyerekek
555 II|             illeti, vegye úgy, mintha nem volna végrendelet. Nagyatyjuk
556 II|           örököl, punktum. Ez másképp nem is lehet.~- De…~- Semmi
557 II|                kedves fõhadnagyom. Én nem fogadhatom el az örökséget
558 II|               véve.~- Én azt most már nem hiszem.~- De ha maga a megboldogult
559 II|              mondta?~- Éppen azért.~- Nem értem.~- Lássa, ha én most
560 II|              õ unokáinak marad-e vagy nem marad? Ugyan mondja meg,
561 II|              kezdett tõle.~- Hm, erre nem is gondoltam. Ejnye, ez
562 II|            szolgáit, mintha mondaná: »Nem akarok úr lenni többé«,
563 II|           senki se ad semmit, a varga nem varr csizmát, a szíjgyártó
564 II|            varr csizmát, a szíjgyártó nem ad lószerszámot. E fényes
565 II|                E fényes föllobbanások nem lehetnek állandók se egy
566 II|         motyogta elszontyorodva -, az nem volna okos dolog, sõt a
567 II|             Milyen szavakkal, mert én nem figyeltem a kifejezésekre.~-
568 II|          magában -, és mégse tehetem, nem visz rá a lelkem, megcsömörülnék
569 II|               Mit?~- A szegény öregúr nem volt józan eszénél, mikor
570 II|       végrendelet, tehát a stigma is. Nem marad egy körömfeketényi
571 II|               az õ budai telkének, ha nem egy megzavart agyvelõnek
572 II|              bámultassa meg magát. Ha nem lett volna illetlen, legott
573 II|               No, az ördögbe is, ugye nem hitte volna? - hadarta ezután. -
574 II|      csöngettyûzsinór felé indulva.~- Nem, méltóságos uram. Mert én
575 II|             témából felel, amelyre el nem készült, miközben szórakozottan
576 II|               az ilyen báróféle ember nem gondolkozik, nem kombinál,
577 II|       báróféle ember nem gondolkozik, nem kombinál, hanem csak ugrik
578 II|      rokonszenves melegség hangján -, nem is úgy van az értve, de
579 II|            vágott közbe nevetve.~- De nem akartam megtartani, hát
580 II|                senki se viselte, mert nem tartottuk a mienknek.~-
581 II|           mienknek.~- És az öregúrtól nem kértek felvilágosítást?~-
582 II|              ugyancsak megakasztotta. Nem jó sokat beszélni, kivált
583 II|               arca csupa láng lett.~- Nem haragszik meg méltóságod,
584 II|               egészen õszinte leszek? Nem ítél meg engem? - tagolta
585 II|               a helyzetet, amit talán nem kellene, amit, hogy is mondjam
586 II|              õszintén. Hiszen másképp nem érthetnõk meg egymást.~A
587 II|             úr, milyenek a gyermekek, nem veszi rossz néven, szerelmes
588 II|       szerelem?~- Bocsánat, de az már nem tartozik ide - sóhajtá mélán,
589 II|          Méltóságos uram! Igaz lenne? Nem tréfa? Szabad szólanom?~-
590 II|          sikerül az attak, a gyõzelem nem lehet kétséges többé.~Ment,
591 II|          Jelentsen be a hölgyeknél.~- Nem szabad senkit bebocsátani,
592 II|      vizsgálva a kavicsot és a füvet, nem mutatják-e meg a kis cipõk
593 II|             kis cipõk nyomait. Bizony nem mutatták. Bolyongott ide-oda,
594 II|               a kertészlányhoz ért.~- Nem látta, kérem, a bárókisasszonyt?~-
595 II|           Merre vannak a búzamosók?~- Nem tudom. A pataknál valahol.~
596 II|             galamb a galambtól! Se õk nem vetettek rá ügyet, se õ
597 II|            olyanformán kezd csörögni, nem ahogy a víz, de ahogy egy
598 II|             tartsam az ernyõjét.~- Ha nem restelli.~A hadnagy tartotta
599 II|         melléje.~- Mit? már elfáradt? Nem, nem, csak maradjon.~- Attól
600 II|               Mit? már elfáradt? Nem, nem, csak maradjon.~- Attól
601 II|               Hogy félnék? Hiszen meg nem esz.~- És mégse enged magához
602 II|           leülni?~- No, hát üljön le, nem bánom.~Így ültek aztán ketten
603 II|                szóval, telt az idõ és nem jött alkalmas gondolat,
604 II|           volna, ha ez a szomorú eset nem történik.~- Még nem.~- Ugye
605 II|              eset nem történik.~- Még nem.~- Ugye furcsának tetszik
606 II|              megvan. A többinek pedig nem érzem a hiányát.~- No, ugyan
607 II|                  No, ezek, mondhatom, nem valami nagy ritkaságok.
608 II|      ritkaságok. Maga igen szerény.~- Nem ritkaságok, de nagy jelentõségük
609 II|              a baronesz se rest, s ha nem érzi meg a hernyót a nyakán,
610 II|    elszontyolodva, s arca kipiroslik, nem annyira az ütéstõl, mint
611 II|        elpityeredve.~- És alkalmasint nem nagyon?~Mária újból nem
612 II|               nem nagyon?~Mária újból nem felelt.~- No, felelj hát.
613 II|              hát. Nagyon akartad vagy nem nagyon?~- Nem nagyon - tagolta
614 II|            akartad vagy nem nagyon?~- Nem nagyon - tagolta Mária fáradtan.~-
615 II|          fáradtan.~- Látod, pintyõke, nem szép volt tõled. Hiszen
616 II|               udvarias volt és semmit nem tett és nem mondott, pedig
617 II|            volt és semmit nem tett és nem mondott, pedig tõlem felhatalmazása
618 II|               tekintetét.~- Hiszen ha nem szereted, arról nem tehetek -
619 II|         Hiszen ha nem szereted, arról nem tehetek - folytatta -, tégy