1-500 | 501-597
Rész
1 I | volt, a vak is láthatta, hogy legalább a fele jövedelmet
2 I | szemérmetlenül csinálta, hogy már az idegenek is észrevették
3 I | már az uram családjánál, hogy sokat el kell neki nézni;
4 I | elgondolkozott.~- Lehet, hogy vezet.~- Sok furcsát beszélnek
5 I | Nem. A könyvekbe.~- Tudom, hogy csal a vén gazember - felelte
6 I | érti a rövid idõt. Arra-e, hogy Borly már hetven éves aggastyán,
7 I | nem lop sokáig, vagy arra, hogy már úgyis rövid az az idõszak,
8 I | csipetnyi idõvel? Nem érdemes, hogy emiatt fárassza magát.~Valóban,
9 I | váraikból rablókalandokra, hogy a kis vagyonokat magukhoz
10 I | talán nincs is értelme, hogy fázik az emlékükre. Meglehet,
11 I | erõket és újra felosztották, hogy némi aequilibrum támadjon,
12 I | oligarcháktól és rablólovagoktól. Hogy az úton járó kereskedõktõl
13 I | hitte volna a társadalom, hogy az oligarchák letûntek,
14 I | fásulva a világ iránt.~Vagy hogy bolond volt, mert arra is
15 I | azt mondaná az ember erre, hogy fösvény, azért nem adott,
16 I | valaki szemére is vetette, hogy a toronyra nem adakozott,
17 I | házra, még kevésbé arra, hogy én adjak neki valamit, sõt
18 I | gyámolítást.~Mesélik azonban hogy ennek rejtélyes oka volt.
19 I | megmarta a Galandánét, s hogy az egyik lompos farkú kutya
20 I | azóta többen megfigyelték, hogy valahányszor a kasznár elutazik
21 I | kasznár elutazik Pestre (vagy hogy ez csak ürügy), akkor mindig
22 I | bizonyosabb, suttogják, mint hogy a kasznár nem megy Pestre,
23 I | kasznár úr elhatározása, hogy t. i. Lackót kiveszi az
24 I | önnek lelke, kasznár úr, hogy ezt a jeles ifjút erõszakkal
25 I | gallyról-gallyra egy fészekért, hogy mikor a magasból letekintett,
26 I | francia gouvernante-tal, hogy a kis Mária elhanyagolt
27 I | bebizonyosodván újra és újra, hogy a hitvány anyagiság, a pénz,
28 I | érvényesülését.~Annyi mégis történt, hogy a kis Máriának ezentúl nem
29 I | a puska nem kell neki. Hogy amit mondott, megmondta.~-
30 I | ha csak azt nem vesszük, hogy Pista azóta nagy háládatosságot
31 I | engedte birkózás közben, hogy a vézna Pál báró földhöz
32 I | neki az elsõ impulzust, hogy Pistát taníttassa és a Laciból
33 I | érlelte az a kis epizód, hogy a piskóta-dongájú kis báró,
34 I | egyszer kell megkóstolni, hogy rászokjék az ember: roppant
35 I | elagyabugyálta rövidesen, hogy a kis báró vért köpött egypár
36 I | unokájának pedig mondja meg, hogy ne mutatkozzék többé a szemem
37 I | utolsó vakáció is anélkül, hogy valami történt volna. A
38 I | maga pedig óvatos volt. Hogy az egyiket kikerülhesse,
39 I | egyik kezét a köténye alól, hogy a kasznáréba tegye.~Mire
40 I | megbeszéléseknek a barázdája, hogy a mag át ne guruljon a szomszédba.~
41 I | megnyomogatta a vállpereceit:~- Hogy hívnak?~- Borly Lászlónak.~-
42 I | Úgy állapodtunk meg, hogy a fiút kitanítja a mesterségre.~-
43 I | De már azt nem szeretném, hogy a fiúval mégis úgy bánjon,
44 I | mint más inasokkal szokás, hogy az öreg legények megüssék,
45 I | rajta volt a mongoltípus.~- Hogy ki nem állná? Kiállja azt
46 I | állapodtunk meg, ugyebár, hogy a gyerek kosztját én fizetem
47 I | mesterséggel jár.~- Szóval, hogy egy Esterházy herceget tartok
48 I | Azt lehetett volna hinni, hogy nem szokja meg a lakatosságot,
49 I | akar lenni? Megéljük még, hogy az esztergomi érsek is maga
50 I | pénzesszekrényeire. Még csak az kellett, hogy az urak kapjanak rá a mesterségünkre.
51 I | olyan lakatot talált fel, hogy Disznósy uram majd megbolondult
52 I | megíratta a bécsi üzletnek, hogy negyvenezer lakatot ugyan
53 I | darab huszasokat, írván, hogy a fiú odáig emelkedett agyvelejének
54 I | vala a fickónak.~- Látom, hogy ember lesz belõled, Lackó
55 I | is, mert hidd meg nekem, hogy minden pálya jó, csak jónak
56 I | a nagy szárazság ellen, hogy nem lesz mit enni, hogy
57 I | hogy nem lesz mit enni, hogy éhen fognak halni az idén,
58 I | macska az egeret anélkül is, hogy Ferenc József-rendet kapjon
59 I | az a tulajdonsága vagyon, hogy egy kicsit lassan jár. De
60 I | kronométer, annak meg az a baja, hogy siet. És az se jó. Látod,
61 I | Hanem azt mondja a zarándok, hogy pompás szerkezete van. Csakhogy
62 I | tartanod. Adj rá kezet, amice, hogy mindig be fogod tartani
63 I | vagy a párnád alá, szóval, hogy ne járj vele. Ezek a szokásai.
64 I | korán kelt, korán feküdt, hogy az órának eleget tegyen,
65 I | meglátja az órát a zsebében. Hogy fog az annak imponálni!
66 I | községben arról beszéltek, hogy az uraság nagy bajban van.
67 I | a nagy felfordulás oka, hogy a báró Pesten járt és a
68 I | Maga okos ember, tudja, hogy mi az. Fõbe kell lõnöm magamat,
69 I | leverten, azzal a jelentéssel, hogy a tõke óvatos.~- Hát hol
70 I | ilyenkor tûnik ki, Borly, hogy még mindig kevés a zsidó.~
71 I | a gazdájára; tudta már, hogy a húr a végsõig feszült,
72 I | busásan; hiszen nem lehet az, hogy már nekem sohase legyen
73 I | Inokay mégse teheti azt, hogy a gazdatisztjétõl kérjen
74 I | gondoltam, méltóságos uram, hogy talán, hm, a családi ékszerekbõl
75 I | Borly uram Pestre, úgy, hogy az egész úton rajta ült,
76 I | azt sürgönyözte Pestrõl, hogy a zálogház nem adja meg
77 I | mosollyal Balassának -, hogy a vén gazember (Borly) nagy
78 I | bohókás gondolata támadt, hogy ez a rózsa Inokay Mária.
79 I | mosolygott már a végén Lacira, hogy szinte integetni látszott
80 I | miatt szent fogadalmat tett, hogy apáca lesz, de késõbb megbánta
81 I | nyílik.~Laci látta egyszer, hogy a vén kertész kinyitja az
82 I | Ez adta neki az eszmét, hogy mikor a kertész bent iszogat
83 I | bûn.~Az is bizonyos volt, hogy a kertész napjában többször
84 I | megharagudnék, ha megtudná, hogy én is kocsmát nyitottam.~-
85 I | rózsaszálam!~De amint lehajolt, hogy letépje, egyszerre eszébe
86 I | maga a baroneszka.~Hah, hogy megszúrta egy tövis! Csupa
87 I | tollkéséért lehajolt. - Hogy megnyúlt a fiú - gondolta
88 I | Laci zavarral, csak éppen hogy mondjon valamit.~- Hogyne
89 I | csaljuk a szegény virágot, hogy azt higgye, mintha már júniusi
90 I | volnának, és mindezt azért, hogy maga leszakítsa idõ elõtt.
91 I | leszakítsa idõ elõtt. De hát hogy jött be ide?~- A kertész
92 I | viszem.~- Hát nem tudta, hogy én itt vagyok a zárdában? -
93 I | volna! Azt hiszem most is, hogy csak álmodom. Miképpen is
94 I | hamuban, tetszett nekik, hogy ez nem olyan terület, mint
95 I | Laci álmodozó hangon -, hogy végre megtaláltam.~- Úgy
96 I | volna.~- Hát azt gondolja, hogy a nap minden órájában nem
97 I | semmit; én csak azt tudom, hogy csúf dolgot akart elkövetni,
98 I | fejedelemnõ asszony jelenlétében, hogy az elsõ virágját a Szûz
99 I | kényszeríteni csak arra nem lehet, hogy ne nyíljék, azt mondja a
100 I | mondja a népdal, de arra, hogy nyíljék, talán lehet; hiszen
101 I | vállat vont. Azt mondja, hogy nem tudja. Hát már most
102 I | semmit?~- Nem. De azt hiszem, hogy van lelke.~- No, az meglehet,
103 I | meglehet, de azt látom, hogy magának nincs, mert különben
104 I | a Szûz Máriának.~- Szép, hogy számon tartja a tartozását,
105 I | vontatottan és megrázta a fejét, hogy a körülnyírt haja repkedni
106 I | kecsesen, hanyagul.~- Tudja-e, hogy már kifúrták a fülemet? -
107 I | Most már tudom és ígérem, hogy el nem felejtem - gúnyolódott
108 I | úgy látszik, elfelejtette, hogy lehoztam a fáról… emlékszik:
109 I | elmosolyodott.~- Inkább beösmerem, hogy már kisasszony.~- Köszönöm,
110 I | Nem mondta-e mindig, hogy az én feleségem lesz? Emlékezzék
111 I | Nevezetesen?~- Azt mondja a világ, hogy az most már lehetetlen.~-
112 I | kérdést vetettem fel elõttük, hogy elõfordul-e ilyesmi a regényekben?~-
113 I | mintha talán szeretné, hogy megszurkálja. Mert hát szerelmi
114 I | Laci csak most vette észre, hogy a nyitott penecilus, mellyel
115 I | hangja lázasan remegett), hogy olyan nagy bûn-e a lakatosság?
116 I | No, tudja, én se hiszem, hogy bûn volna - szólt húzódozva -,
117 I | a fiú eltökélt hangon -, hogy ne legyek lakatos?~Dac ült
118 I | lenne?~- Amivé maga akarja, hogy legyek.~A leány elkacagta
119 I | Tetszett neki a gondolat, hogy õ mondja meg egy férfiúnak,
120 I | egy férfiúnak, mi legyen. Hogy õtõle függ, õ irányít, õ
121 I | levelezhetnénk.~- Persze. Föltéve, hogy katona lesz.~- Az leszek,
122 I | biztosíthatom. És hát, hogy levelezik az a bizonyos
123 I | titkomnak lenni. Igaz-e, hogy nem szabad?~Egyszerre közlékeny
124 I | közelebb. Hát úgy van az, hogy van nekünk itt egy csacsink,
125 I | vállát fölhúzva. - Azt hiszi, hogy engem könnyû zavarba hozni?
126 I | vele? Kivallatjuk, hehehe, hogy hol vette itt magát, és
127 I | magasságát méregette szemeivel, hogy nem lehetne-e menekülni,
128 I | eseményt, mint az eb a csontot, hogy nem találna-e rajta valami
129 I | evõkanálnyit?~Annyira kacagott, hogy egy fába kellett fogódzkodnia.~-
130 I | érti-e, behíttam az utcáról, hogy a szüleim felõl kérdezõsködjem,
131 I | hozzám szólni, kisasszonyka, hogy »parancsolom, Tumbus«.~-
132 I | szemeivel intett Tumbusnak, hogy elõre menjen.~- Jöjjön hát,
133 II| lakatosságot lerázni, és ahelyett, hogy hazament volna, a zárdakertbõl
134 II| legott megnyerték.~- Jól van. Hogy hívják?~- Borly László.~-
135 II| csodálatos sejtelmek közt: »Kár, hogy nem vagy közel, szeretném
136 II| visszatart. Elhatározta, hogy Pestre megy és ott áll be.
137 II| fülébe nyúlna, észrevette, hogy ott két levél van. Kivette
138 II| most küldtek értem kocsit, hogy hazamenjek. Ne írjon nekem
139 II| drága kincset, a levelet, hogy majd az úton milliószor
140 II| a szamárhoz közeledett, hogy visszavegye levelét. Jaj,
141 II| kikandikáló salátalevelek. De hogy ezeket elérje, egyet kellett
142 II| sziesztájában lusta volt, Azaz, hogy más körülmény is hozzájárult,
143 II| visszaemlékezés keserûsége, hogy t. i. Zeheriné asszonyom
144 II| talán éppen azon könnyezett, hogy ilyen nehéz, fejtörõ problémák
145 II| szerszámozták a lovakat. Éppen csak hogy odaért, megindult a sárga-fekete
146 II| lássa a fiatalember is, hogy ez a kéz nem szokott dolgozni,
147 II| hadd lássa a fiatalember, hogy ez a gömbölyû kar ölelni
148 II| kocsistól egyet-mást, de úgy, hogy nem bánta volna, ha helyette
149 II| keszkenõjével, kettétörte, hogy nincs-e benne valaki (mert
150 II| modor. Hanem arra jó volt, hogy egyszer csak csupa véletlenségbõl
151 II| Bocsásson meg, kérem. Elhiheti, hogy nem akartam. Fáj?~Laci még
152 II| kezét.) Adjon rá kezet, hogy nem haragszik. Így, ni! -
153 II| Az asszonyság elbeszélte, hogy õ meg Pozsonyba megy a beteg
154 II| lenni.~- De kérem.~- Mondom, hogy egy szót se. Mert ha még
155 II| ügyetlen vagyok. Úgy rémlik, hogy ráhágtam a lábára?~- Nagy
156 II| epedve várta a nyíló ajtót, hogy zavarának véget vet az ételek
157 II| megüvegesedett szemeivel, hogy álmot lát-e vagy valóságot?
158 II| arra kellett magyaráznia, hogy üldözi. Talán az õrnagy
159 II| lehetne itt; majdnem bizonyos, hogy az õrnagy küldött ki még
160 II| nyomán meg bírta állapítani, hogy Vác felé ment.~Biztos volt
161 II| ment.~Biztos volt tehát, hogy a nagyapa üldözi, s ez ellen
162 II| megkérdezi a kocsisoktól, hogy a kutyafejû öregurat melyik
163 II| hozta, - mire kisült volna, hogy Borly kasznár egyenesen
164 II| lakóházakat. Világos tehát, hogy valami majorba került. Alkalmasint
165 II| odább csúszott a szûrérõl, hogy a vendégnek is jusson, de
166 II| is jöttek ki ide kijjebb, hogy a bojtárféle népnek a nyála
167 II| dolgáról való beszélgetés, hogy hát lesz-e háború, nem lesz-e,
168 II| valamit?~- Én úgy tudom, hogy lesz - felelte Laci.~- A
169 II| felelte Laci.~- A burkussal?~- Hogy a burkussal.~Az egyik penci
170 II| lesz, mert úgy hallatszik, hogy a mi királynénk, meg a Rothschild
171 II| traktamentumot csaptak, hogy a püspök se eszik olyat
172 II| olyan tánc kerekedett, hogy még a bárányok is ugrándoztak,
173 II| eszében úgy látszott a dolog, hogy a legényke egy álöltözetû
174 II| háztûznézni jött ide, íme kisül, hogy mégis csak úr. Hát menjen
175 II| biztatta.~- Attól félek, hogy nem talál csónakost ilyen
176 II| szeretnék Vácon hálni.~(Félt, hogy Vácon mozgásba hozza az
177 II| éjfélkor, és mondja meg neki, hogy tiszteletét üzeni Baligó
178 II| már mint én) és kéreti, hogy vigye át a Dunán a csónakján.
179 II| tegye rá a pipájára, de úgy, hogy a szagát feléje vigye a
180 II| mert amint meghallotta, hogy valaki a legényével beszélget,
181 II| vagy mije? Akar valamit?~- Hogy azt mondja, vigyen át engem
182 II| vigyem át a csónakomon? Hogy én? Ejnye forgós teremtette!~-
183 II| Laci -, látom most már, hogy egy kis pünkösdi tréfát
184 II| zörgetnie a korcsmárost, hogy szobát kapjon. Másnap késõn
185 II| Másnap késõn kelt fel, hogy már éppen delet harangoztak
186 II| egyenesen hihetetlennek találta, hogy annyi sógora legyen, hanem
187 II| azt örömmel tapasztalta, hogy az étel olcsó és pompás;
188 II| adná, ha hallani lehetne, hogy mirõl beszélgetnek.~Addig-addig
189 II| Addig-addig hegyezte a füleit, hogy a citerahangok dacára valamit
190 II| csak azon rezzent föl, hogy valaki megdöfte. A sógorasszony
191 II| fizetem a citerás lányt, hogy te itt agyonnyomd az instrumentum
192 II| Habozva állt meg az utcán, hogy merre menjen. Legjobb volna
193 II| cókmókját s elhatározta, hogy járkálni fog reggelig, megnézi
194 II| vett rajta erõt.~Gondolta, hogy egy éjjeli kávéházba nyit
195 II| krajcárjait, de nem volt annyi, hogy feketekávét rendelhessen
196 II| is csak azért óhajtotta, hogy milyen lehet abban a ragyogó
197 II| összeesküdött a nagy mindenségben, hogy õ ki ne pihenhesse magát?
198 II| pihenhesse magát? Az ördög mûve, hogy azt a fedelet elvitte a
199 II| szent gyermeknek. Egyrészt, hogy pompás sötétség volt odabent,
200 II| kosnak a szarvában, másrészt, hogy odakünn azalatt megeredt
201 II| esõvíz talál lezuhanni, hogy fölemeli a hordót s elúszik
202 II| Szerette volna Laci kinyitni, hogy mi van benne, feszegette,
203 II| bírt vele boldogulni. (Kár, hogy nem hozott magával szerszámot.)
204 II| de a feltaláló sápadt el, hogy amit õ kigondolt, azt már
205 II| A kíváncsiság mellett, hogy a szerkezetet megvizsgálhassa,
206 II| krajcárért cseresznyét vett nála, hogy ismeretséget kössön vele.~-
207 II| anyóka.~- Engedje meg néni, hogy egy darabig itt hagyhassam
208 II| mellékutcában jutott eszébe, hogy nini, ott hagyta a holmiját
209 II| annyira megkonfundálta, hogy sehogy se tudott többé az
210 II| itt valahol egy rendõr, hogy a nehéz nyavalya jöjjön
211 II| miután látta a nyíláson, hogy ott egy másforma zsidó ül,
212 II| kezdett némileg habozni, hogy hátha mégse az a bolt, mégse
213 II| jó napot.~Eszébe jutott, hogy még nem is reggelizett.
214 II| sárga cédulát.~- Látszik, hogy nem pesti ember - kacagott
215 II| mint a többi.~Csodálkozott, hogy kocsiról látja leszállani
216 II| a székérõl, mikor látta, hogy Laci távozni akar -, egy
217 II| valahol otthon találja, hogy õ csinálta; de szomorúságát
218 II| Inokay Mariskának Sulyomra. Hogy fog az azoknak örülni, hogy
219 II| Hogy fog az azoknak örülni, hogy ugrál majd a tükör elõtt,
220 II| persze gondolni se fog, hogy is küldhetne egy rekruta
221 II| Úgy elábrándozott ezeken, hogy reggelizni is elfelejtett.
222 II| kimutatást nyújtotta be arról, hogy milyen árakon adott túl
223 II| könnyedségével megelégelte, hogy vagy két-három tételt megfigyelt.~
224 II| A családi kincseink! Hát hogy lehet ez?~A beteg úrnõ,
225 II| jeleneten. Azon csodálkozott, hogy a szülei min csodálkoznak.~-
226 II| befoglalója, és elküldtük anélkül, hogy egyik a másikról tudott
227 II| nevedre címezve, anélkül, hogy az aranymûveseknek valaha
228 II| valaha megmondtuk volna, hogy egy ilyen nevû lányunk van.~
229 II| Mariska távozása arra kellett, hogy a grófnõ egy kellemetlen
230 II| urával.~- Félek, Gottfried, hogy az ékszereket mégsem szabad
231 II| az igaz.~- Nem gondolnám, hogy Borly ezúttal is csalt.~-
232 II| Sõt bizonyosnak tartom, hogy valami miskulanciát csinált.
233 II| nyitja, azt engedi hinnem, hogy valami rendkívüli disznóságról
234 II| találgatta a grófnõ -, hogy Borly valami ismerõsünkkel
235 II| folyton talány maradt. Várták, hogy az idõ belevilágít, de az
236 II| csodának minõsíté a dolgot, hogy a családi kincsek, melyeknek
237 II| el, azzal a záradékkal, hogy talán meg kellene még egyszer
238 II| események másképp hatnak. Azaz, hogy nincsenek is események.
239 II| ugyan ki gondolna arra, hogy az ötödik faluban egy templom
240 II| Lacinak vagy a nagyapjának, hogy mit lustálkodik otthon a
241 II| felelik Disznósy uramnak, hogy a fiú tán nincs is otthon,
242 II| már Sulyomban is látják, hogy a kõszéndarabok valaha fák
243 II| kõszéndarabok valaha fák voltak és hogy kívül voltak. Nagy dolog
244 II| beüzente Disznósy uramnak, hogy a fiú nincs itthon, nem
245 II| belátogatott Disznósy uramhoz, hogy mi az hát azzal a gyerekkel.~-
246 II| unokám, vagy aranygyûrû, hogy meg lehessen találni. Majd
247 II| egész környéken híre ment, hogy Borly Laci eltûnt. Beszélték,
248 II| Laci eltûnt. Beszélték, hogy öngyilkos lett, - mert elkeseredett,
249 II| lett, - mert elkeseredett, hogy lakatosnak kényszerítette
250 II| nótárius«-ban. Beszélték, hogy betyár lett és a herevcsényi
251 II| kérdé egyszer a kasznárt -, hogy az unokája elszökött a lakatostól?~-
252 II| csak az eszembe? Hát igen, hogy gyerekkorában ilyen lehetett
253 II| fiút nevelni kellett volna, hogy a vadságot levakarják róla
254 II| szamárnak tart, mi? Azért, hogy tükörbõl fésülködünk, gondolja
255 II| Azt hiszi, én nem tudom, hogy maga gazdag ember?~- Hogy
256 II| hogy maga gazdag ember?~- Hogy én?~- Hogy pénzei vannak
257 II| gazdag ember?~- Hogy én?~- Hogy pénzei vannak a losonci
258 II| fáradtan, hidegen. - Tudom, hogy sok dolga van.~Ily jelenetek
259 II| figyelmeztették a kasznár üzelmeire, hogy végre is megszokta õt vagyoni
260 II| lefizetett ötven forintot, hogy azt mondja, még a méltóságod
261 II| báró kombináló fej volt), hogy ebben Borly uram is segít
262 II| Magyarországon, - amelyben megírta, hogy hála istennek egészséges,
263 II| a huszasról jut eszébe, hogy véghetetlen keserves szerelmében
264 II| forintot, de jól bepecsételd, hogy az olaszok útközben ki ne
265 II| egyéb, csak egyre beszélik, hogy háború lesz. A generálisunk
266 II| Aztán még az az újság, hogy itt van a kasznár Laci is
267 II| el, és olyan szép legény, hogy valamennyi rozmaringos ablakból
268 II| elkeseredésében állt be, hogy mesterembernek adták.~Nagy
269 II| szórul-szóra, csak azt tudom, hogy magát a Lacit szólaltatták
270 II| hanem sokkal szebben, úgy, hogy összebongtak a szavak a
271 II| nagyjában emlékszem és tudom, hogy gyönyörű és megható dal
272 II| fújták a szénagyűjtő leányok, hogy ő arra ment, de nem haragudott
273 II| élet. Új hír jött reggelre, hogy Klapka seregével az ország
274 II| ott meg azt figyelik, hogy miként dobolnak a kis gyerekek
275 II| Azt mondják azok a hangok, hogy a legélesebb kardot nem
276 II| és nem azon gondolkozik, hogy a hódítókkal kellene beszélnie,
277 II| öreg »tekintetes úr«-hoz, hogy a császár szeretne vele
278 II| falnál. Ez annyit jelent, hogy valahol egy legény elesett.
279 II| Kazi István öreg szüleinek, hogy egy előörsi csetepatéban
280 II| virtus cselekedetet mutatván, hogy másnap maga Albrecht főherceg
281 II| Olvassa el - szólt mohón -, hogy mit mûvel az unokája.~-
282 II| elújságolta mindjárt a bárónõnek, hogy az öreg egy csöppet se látszott
283 II| embert összevagdalt, és hogy milyen gyöngédséggel gyógyítja
284 II| parázna múltú asszonyoknál, hogy életük alkonyán elkezdik
285 II| az apostoli allure-öket, hogy most meg az Istent bolondítsák,
286 II| tudott aludni fõfájása miatt, hogy egy kis sétát tesz a táborban,
287 II| irányozta. Kíváncsi volt, hogy a tiszt mért nem alszik
288 II| éppen azon gondolkoztam, hogy felköltöm ezredesemet és
289 II| beszéljen hát.~- Attól tartok, hogy az ellenség a hátunkba jön
290 II| tábor fölébresztésére, s hogy harcra készen álljon.~Alig
291 II| mondogatták a táborban -, hogy minden héten egyet lép elõre,
292 II| kérem, kedves nagyapka, hogy híre-tudta nélkül otthagytam
293 II| kielégíteni, és a sors úgy akarta, hogy katona legyek. Ha megszomorítottam
294 II| való jóságát látom, és azt, hogy a nagyapa órája nekem szerencsét
295 II| nagyapa meghagyása szerint, hogy azt pont fél tízkor minden
296 II| este kitegyem a zsebembõl, hogy nyugodt, vízszintes helyzetben
297 II| halaványan emlékezni vélek, hogy kitettem valahol a zsebembõl,
298 II| köszönök, vagyis annak, hogy a tanácsokat, melyek hozzá
299 II| oroszlánkörömtõl. És hát mit ért, hogy Olaszországban mi gyõztünk?
300 II| kiéreztetve a szavak háta mögül, hogy Ausztria most már meglehetõsen
301 II| van. Azt is kisejtettük, hogy bár õ húzta ki a lábát a
302 II| nem felejtkezve arról sem, hogy ott messze a csatatereken
303 II| végig az osztályon.~- Mert, hogy kit hol vertek meg - folytatá
304 II| kicsit sejteni az új érát, hogy a bíró uram bemeszelteti
305 II| Borly is azt javasolta, hogy föl kell lépni.~A báró csodálkozott.~-
306 II| bolondulva, Borly. Hiszen tudja, hogy a tönk szélén állok, hogy
307 II| hogy a tönk szélén állok, hogy a fiamért, a leányomért
308 II| kosztot nem tudom fizetni, hogy már a helybeli mészáros
309 II| dacára azt javasolja nekem, hogy lépjek fel. Mibõl, honnan
310 II| szerint. Sõt én azt tartom, hogy már gondoskodott is.~- Hogy
311 II| hogy már gondoskodott is.~- Hogy érti azt?~A vén gazember
312 II| mint a cékla.~- Úgy értem… hogy is érthetném másképp? Tudniillik,
313 II| érthetném másképp? Tudniillik, hogy szavamat ne felejtsem… Mit
314 II| felejtsem… Mit is mondtam, hogy is mondtam csak? Igen, úgy
315 II| mondtam csak? Igen, úgy értem, hogy a baronesz igen szép, tehát
316 II| Ilyen apró öröme volt, hogy fia elsõ eminens. Írták
317 II| eminens. Írták a professzorok, hogy milyen derék fiú. Ha még
318 II| napot szereztek neki. Igaz, hogy új bánatot is, mert fájt
319 II| bánatot is, mert fájt a szíve, hogy meg kellett szüntetnie a
320 II| levelet kapott a fiútól, hogy egy angol nyelvmester annyira
321 II| versenyre szállni a társaival, hogy melyik a különb legény,
322 II| küzdelmei közt? Szinte restelli, hogy õ báró Inokay. Jobban szeretne
323 II| engedelmet kért az apjától, hogy egy éjszaka õ is künn hálhasson,
324 II| éjszaka õ is künn hálhasson, hogy milyen élet a csõszé, tudvágyó,
325 II| nagyratörõ, mert amellett, hogy a paraszttal szóba áll,
326 II| azt mondják az emberek, hogy a gyerek ösztöne csalhatatlan,
327 II| tudná a szegény báró úrfi, hogy ez a vén ember tette tönkre
328 II| átszaladt a kasznárlakba, hogy az öregnek felolvassa, aki
329 II| nézeget be, azt beszéli, hogy az úrfi most is, mint kis
330 II| hát jó is - mondják -, hogy a kis báró költõ lesz, mégpedig
331 II| az öreg báró is megtudja, hogy a fiú verseket ír. Még el
332 II| érkezett azzal a kívánsággal, hogy azt közvetlen a magyar költészeti
333 II| messze tartotta magától, hogy hátha robbanóanyag van benne,
334 II| ménes! Mindjárt látszott, hogy száz darab.~Most ismét föltette
335 II| E levél azt tartalmazza, hogy e száz darab aranyat egy
336 II| megzavarodva pillantá meg, hogy még egy ötödik ujj is van
337 II| habozz, mondd ki bátran, hogy a gimná…~- Nem a gimnáziumé,
338 II| kiejtett szószilánk jelezte, hogy két ellenkezõ gondolattal
339 II| urak.~Fölösleges mondani, hogy pompásan ebédeltek meg,
340 II| szólt oda Radvánszkyhoz -, hogy tartsd meg a parádés kocsisomat
341 II| használatra.~- Majd bolond vagyok, hogy az én drága takarmányomon
342 II| abba mégis belenyugodott, hogy a fogaton most elõbb hazamegy.
343 II| lépni s elszorul a szívük, hogy immár milyen nagyot csúsztak
344 II| elfordítá, talán azért, hogy egy elõszivárgó könnyet
345 II| kellett volna élnie a hitnek, hogy a haza halhatatlan. Íme
346 II| hatalmas Inokayak sarját, hogy lépjen elõre építeni, áldozni.
347 II| meg, hány óra, ahelyett, hogy a saját zsebébe nyúljon,
348 II| kronométer óra ketyeg.«~Hogy ím hazafelé közelgett -
349 II| zsindelyfedele, félénkség fogta el, hogy mit fog mondani Borlynak,
350 II| mindenféle furfangokkal - jele, hogy még mindent el nem lopott.
351 II| magával hitetni a fütyüléssel, hogy nem fél. Tüzelte magát Borly
352 II| egymással. Siettem költeni, hogy neki ne maradjon. Õ pedig
353 II| Õ pedig sietett lopni, hogy megelõzzön. De végre is
354 II| vigasztalására szolgált, hogy egy nap minden össze fog
355 II| Borlytól? Lehetséges-e, hogy Borly ne legyen? Nem bírta
356 II| efféléken tûnõdni? Az bizonyos, hogy még most megvan Borly, és
357 II| még most megvan Borly, és hogy holnap reggel a fogatot
358 II| küldeni Radvánszkynak, és hogy Borly furcsa szemeket vet
359 II| szemeket vet akkor õrá, és hogy ehhez képest a kerékbetörés
360 II| az ifjú urat látni. Jaj, hogy megsoványodott szegényke!~
361 II| jönnek az ölelések! Hát hogy vagy? Hogy megnõttél! Jézus,
362 II| ölelések! Hát hogy vagy? Hogy megnõttél! Jézus, Mária.!
363 II| dolgok, a bizonyítvány, hogy milyen volt a koszt, hogy
364 II| hogy milyen volt a koszt, hogy ment a vizsga, azután a
365 II| valami baja a papagájnak, és hogy mi újság a faluban?~- Bizony
366 II| az öreg Borly hol lehet, hogy nem mutatja magát?~- Az
367 II| komornyik elbeszélte aztán, hogy a kasznár úrnak nem annyira
368 II| ártott, mint inkább az, hogy azonmódon vizesen, lucskosan
369 II| szaladva a kiizzadásig, hogy otthon száraz ruhát váltson
370 II| szed fel, majd meglássa, hogy fûbe harap tõle. És ehol
371 II| Gottfried, Gottfried! Hogy lehetsz olyan rossz szívû,
372 II| sõt magam is azt tartom, hogy gonosz, ártalmas ember volt,
373 II| Hát ugyan honnan veszed, hogy meghal?~- Onnan, hogy õ
374 II| veszed, hogy meghal?~- Onnan, hogy õ maga érzi a végét.~- Mibõl
375 II| se szólt?~- Abból látom, hogy délelõtt hazasürgönyözte
376 II| Engedd meg, mamuskám, hogy meglátogassam Borly urat.~-
377 II| beteg kutyái. Talán tudják, hogy a patronusuk haldoklik.
378 II| Nem is hinné az ember, hogy mennyivel üresebb lesz a
379 II| szeszélyesen gömörögtek, alakultak, hogy vagy egy csomó koporsó úszott
380 II| nagy bolondot csinált, hogy a feldõlés után még mindig
381 II| borogatásokat rakott rá, azt mondja, hogy a kis báróval beszélgetett
382 II| mire a beteg elmesélte, hogy egyik õsét, Borly Tamást
383 II| panaszkodott, zsörtölõdött, hogy már itt kellene lenniök,
384 II| ráfér egy kis reparáció, de hogy csak úgy nyisson be a plébános
385 II| Malinka úr meg nem állhatta, hogy hátra fordulva, oda ne szóljon
386 II| Majd az a vágya támadt, hogy a Mici bárókisasszonyt szeretné
387 II| bárókisasszonyt szeretné látni (hogy ugyan mire való az?). Perkálné
388 II| kívánságát, ki is beleegyezett, hogy a baronesz oda menjen (de
389 II| a kisasszony. Köszönöm, hogy nem félt eljönni.~- Dehogyis
390 II| beteg -, jól esik nekem, hogy sír, de minek az? Nincs
391 II| találta a doktort.~- Nos, hogy van a beteg? - kérdé a nevezetes
392 II| keresztülszaladva, meg nem állhatta, hogy kíváncsiságból föl ne menjen
393 II| Mariska visszaszaladt, hogy ott legyen a megérkezés
394 II| mint egy köcsög aludttej, hogy csak a tetején van egy kis
395 II| nem ösmerte fel.~- Pedig hogy várta, milyen nehezen várta
396 II| törülgetve. - Én reménylem, hogy még jobban lesz. Ugye elküld
397 II| Félek - mondá a doktor -, hogy a gyulladás átment a tüdõ
398 II| Perkálné a tisztelendõ úrtól.~- Hogy nagyon rosszul áll a dolga -
399 II| mosolygott; õ már tudta, hogy azoknak a tejébõl nem köpül
400 II| miért« lehetett még érdekes. Hogy õ miért gondolja? Azért
401 II| vagy tegnapelõtt, kivévén, hogy Perkálné, aki máskor ezidõtájban
402 II| Perkálné csak a fejével intett, hogy meghalt.~- És mikor halt
403 II| nem az volna a lényeges, hogy meghalt, hanem az, hogy
404 II| hogy meghalt, hanem az, hogy egy óra elõtt halt meg. -
405 II| tette hozzá elgondolkozva -, hogy egy ilyen nagy ember is
406 II| különös, hacsak az nem, hogy az egyik szeme nyitva maradt,
407 II| attól várnák a legfõbb szót, hogy mit csináljanak. Oly csodálatos
408 II| csodálatos volt mindez, hogy a népeket a babonás félelem
409 II| eljöttek a temetésére.« Vagy hogy talán õ maga is köztük van,
410 II| segédkezett az ápolásukban, hogy egy kutyával több van, mint
411 II| ápolda nyitva, nyilvánvaló, hogy hová céloz. Bolondság hiszen,
412 II| kísérteties esetet, ahelyett, hogy összeszidta volna a terjesztõjét,
413 II| sehogy se akart meggyónni, hogy a bûnös lelkét feloldhattam
414 II| nagy messzirõl) a kutyákat, hogy melyik hasonlít a megboldogulthoz
415 II| lemondván a gondolatról, hogy a dohányt megdézsmálja,
416 II| azzal bízta meg a báró, hogy kergesse szét az udvarról
417 II| szólt mohón a fõhadnagy. - Hogy van a nagyapa?~Perkálné
418 II| keze legyintésével mutatta, hogy mindennek vége.~- Meghalt?~-
419 II| gyermekfõhadnagy megfogta a kardját, hogy ne csörömpöljön, aztán bement
420 II| gyerek sokszor hallotta, hogy az öregúr keze magához hajlik,
421 II| keze magához hajlik, és hogy bolond a földesúr, bolond,
422 II| eddig?~- Semmi egyéb, csak hogy itt volt a hatóság és bepecsételt
423 II| parancsolja.~- Nem szeretném, hogy kellemetlenség történjék.
424 II| fogadták, könnyen észrevehette, hogy a nagy távolság nagyra növelte
425 II| gyászházhoz s ellátta tanácsokkal, hogy ha beszalad a városba, hol
426 II| a vele jött fiákeresnek, hogy fogjon be, beviszi a szomszéd
427 II| ki megint sírni kezdett, hogy megpillantá.~- Az éléskamrát
428 II| Hisz csak azt tudnám, hogy megemlékezett-e rólam, hűséges
429 II| gyepet.~Úgy tervezte Laci, hogy Disznósy uramhoz is ellátogat,
430 II| bilincsbe verte a lelkét. Tudta, hogy az öregnek nagy vagyona
431 II| takarékpénztárakba, azt is sejtette, hogy a vagyon nem egészen tiszta
432 II| biztosan meg lehet állapítani, hogy Inokay mindent tud.~No,
433 II| dolgokat, arra is gondolt, hogy hátha lemondana az örökségrõl,
434 II| másik hangya. Isten tudja, hogy fogadja majd a báró. Hiszen
435 II| utolsó elválásuk az volt, hogy egy pofonnal fenyegetõzött.
436 II| Hiszen hol van az megírva, hogy a baronesz még mindig szereti?
437 II| megsúgná.~Úgy elábrándozott, hogy szinte már tíz óra is elmúlt,
438 II| elmúlt, mikor eszébe jutott, hogy vacsorálni kellene. Szerelem
439 II| meg a füleit, nyilvánvaló, hogy egy-egy szónok dolgozik
440 II| nevét?~(Kíváncsi volt Laci, hogy csakugyan Starwitz Katit
441 II| kérdezte az imént tõlem, hogy nem tudom-e fõhadnagy úr
442 II| ösmeri. Majd úgy találgatta, hogy az arcvonásait vizsgálta,
443 II| arcvonásait vizsgálta, majd úgy, hogy behunyta a szemeit és az
444 II| kinyitotta a szemeit, látta, hogy a belsõ terembõl, hol a
445 II| annál jobban meglepte az, hogy a nagyszakállú Herkules-alak
446 II| fölött, mintha csodálkoznék, hogy a mennyezet össze nem roppant;
447 II| mennyezet össze nem roppant; hogy a petróleum-lámpák világítanak,
448 II| petróleum-lámpák világítanak, s hogy az emberiség nyugodtan eszik
449 II| megcsikordultak a fogai, hogy a csikorgás szinte kihallatszott
450 II| egyenlõ lesz a két rész, hogy mérõ serpenyõbe lehet tenni.~-
451 II| kérdés - szólt Borly -, hogy van-e rá elegendõ ok?~-
452 II| szikráztak, amíg beszélt.~- Hogy van-e elegendõ ok? - szisszent
453 II| de nekem fogadásom van, hogy csak kétszáz emberrel leszek
454 II| Tenyerével az asztalra csapott, hogy minden tányér és pohár táncolt
455 II| fogad rá? Állom.~- Csodálom, hogy nem ütötted pofon - véleményezte
456 II| fordulok hozzátok, kamerádok, hogy kérjetek nekem elégtételt
457 II| megbízatást.~- Micsoda? Hogy nem vállalod? - fortyant
458 II| elvállaltad és most azt mondod, hogy haza kell menned. Nos, mit
459 II| hadnagy?~- Semmi egyebet, csak hogy nem vállalom.~- Hisz akkor
460 II| nekem azonnal, föltéve, hogy ön valóban kapitány, aminek
461 II| a pincérnek csengetett, hogy fizet, mialatt a kapitány
462 II| fõhadnagy úr, nem csoda, hogy errõl az oldalról olvastam
463 II| közelben. Arról nevezetes, hogy egyszer a három feleségével
464 II| veszik neki rossz néven, hogy a mostani felesége vagyonából
465 II| inkább azt kifogásolják, hogy a felesége nem szép módon
466 II| hölgyek névsorát a segédjének, hogy késõ este még a nyomdába
467 II| akarsz« a segédjének szólt, hogy fésülje meg, cicomázza fel
468 II| kisasszonyra vonatkozott, hogy tehetsz vele, amit akarsz,
469 II| közölték a föltételeket, hogy tekintve a sértés csekélységét,
470 II| olyan csapásokat mérve rá, hogy iszonyat, de Borly ügyes
471 II| Rezegteti kardját arabs módra, hogy ha levág, ne a tompa lapjával
472 II| csak szavakban kifejezni, hogy kardjába öltözik, azaz kardjából
473 II| mondja meg Inokay bárónak, hogy vis major jött közbe, hogy
474 II| hogy vis major jött közbe, hogy a reggeli párbaj elmarad; -
475 II| felriadt, hallani lehetett, hogy õ is kérdezi, ki az? Litmaneck
476 II| szolgáló ajtó hasadékain át.~- Hogy nem lesz meg a párbaj, mondja
477 II| hisz ez nagyon érdekes. És hogy keletkezett a párbaj?~-
478 II| szólította fel elsõ ízben, hogy önt kihívja, báró úr, s
479 II| öreg szabadkõmûves volt, és hogy az egy külön titokzatos
480 II| valamennyi kisasszonyai, hogy a bárókisasszonyt lássák,
481 II| iránt. Nem is látom be, hogy mennyiben érintene az engem -
482 II| a báró.~- Azt beszélik, hogy sokat gyûjtött az öregúr.~-
483 II| végrendelet borítékjára, hogy felbontandó és kihirdetendõ
484 II| kõszobor. Feltûnõ volt, hogy a földesúri család, melynek
485 II| vagy talán azt hiszed, hogy te vagy a kántor, no, majd
486 II| minden mozdulatát, kár, hogy a ruhája szabását, a szoknya
487 II| nevezett papkisasszonyok, hogy a baronesz a lesütött szempillái
488 II| elõvette a pápaszem elé, hogy jobban lásson.~- Pompás
489 II| fülem, nem jól hallottam, hogy ki az. Mondd meg, kérlek,
490 II| köszönöm. Pedig azt gondoltam, hogy az öreg Borly unokája.~Aztán
491 II| Disznósy uram is úgy értette, hogy kár volt õt ott hagyni a
492 II| kár volt. Ha meggondolom, hogy micsoda lakatot csinált
493 II| parasztgyerekek elõre futottak, hogy a koporsó leeresztését közelrõl
494 II| picinyke púp jelzi a földön, hogy õ is volt. Lassanként elszállingóztak
495 II| báró röstelkedve -, azért, hogy én még semmi se vagyok.~-
496 II| de látod, azt se tudom, hogy hol a fejem. Igazán szép
497 II| tõled, nagy megtiszteltetés, hogy ide is eljöttél - mondá.~-
498 II| tart magának törülközõt, hogy a maga szennyét beletörülje,
499 II| és azért gazdatisztet, hogy a maga könnyelmûségét ráfogja.
500 II| karját a Paliéba.~Hát te hogy vagy?~- Csak úgy (vállat
1-500 | 501-597 |