Rész

 1 I |           arra, hogy én adjak neki valamit, sõt én várok tõle, õ adjon
 2 I |           meg a zsidókat, adjon el valamit, adjon el mindent, ha kell,
 3 I |            csak éppen hogy mondjon valamit.~- Hogyne ijedtem volna
 4 II|   asszonyság minduntalan igazított valamit a ruhájukon, az öregúr,
 5 II|    asztalnál két kereskedõ számolt valamit papiroson. A negyediknél,
 6 II|        beszélik. Hallott-e az úrfi valamit?~- Én úgy tudom, hogy lesz -
 7 II|       Tudja mit, ifjú uram, mondok valamit. Menjen egyenest Vácra és
 8 II|           van itt, vagy mije? Akar valamit?~- Hogy azt mondja, vigyen
 9 II|         hogy a citerahangok dacára valamit meghalljon, míg egyszer
10 II|            a sarat kihányni. - Ide valamit elástak.~Hányta, piszkálta
11 II|            így szól hozzá: »Mesélj valamit, öregem« (már mint õ, Laci),
12 II|            nemzet reménykedik, vár valamit. Nem is tudja, mit. Csodákat.
13 II|          fenség.~- Talán észrevett valamit? - kérdé a fõherceg.~- Igen,
14 II|     lehetetlen. Ah, haj!~- Mondtál valamit, apa?~A báró összerezzent.~-
15 II|           kereste a szavakat.~- Te valamit takargatsz.~- Nem merem
16 II| megkérdezte gyöngéden, nem kíván-e valamit?~- De igen, sürgönyözök
17 II|            Bizonyára mondani akart valamit.~- Istenem, istenem! - sopánkodott
18 II|        bepecsételték? Mert ehetném valamit, Perkál néni, még ma nem
19 II|         Litmaneckék asztala elõtt, valamit mond a fõhadnagynak, mire
20 II|     szokott frázist -, parancsolsz valamit, kapitány úr?~- Egy kis
21 II|   csikordult a szék.) Tetszett tán valamit mondani?~- Nem - felelte
22 II|         adhatok nektek többet. Itt valamit tenni kell. Sequestrumot
23 II|      legnagyobb esztelenség lenne. Valamit tehát ki kell gondolni.
24 II|        horgászgatok.~- És fogott-e valamit?~- Semmit, uram, semmit.
25 II|    szolgált ma a szerencse? Fogtál valamit?~- Oh, igen - kiáltá eléje