Rész

 1 I |         a leányka közömbösen.~- Oh istenem, ha tudtam volna!
 2 I |       tette tönkre e lépésével.~Oh, szegény kis lelkek, szegény
 3 I |  Mariska karja után kapkodva.~- Oh, bocsánat, bocsánat, Mária
 4 I |       ölném meg, mintsem magát. Oh, dehogy, dehogy. Én csak
 5 I |        szemei is megcsillantak. Oh, azok a fénylõ, világító
 6 II|     kisasszonyra vetett szemet. Oh, Franciska, Franciska, nincsenek
 7 II|        ha olyan lenne a fiam.~- Oh, a fiatal báró sokkal több,
 8 II|    szamárnak tart, Borly? Mi?~- Oh, uram, méltóságos uram!~-
 9 II|        törülte le a könnyeit.~- Oh, fiam, fiam, ne kívánj ilyet -
10 II|         néni, ha magához tér?~- Oh, dehogyis nem küldök, édes
11 II|        hangos szavakba öntve:~- Oh jaj, oh jaj, kire fogok
12 II|       szavakba öntve:~- Oh jaj, oh jaj, kire fogok én ezentúl
13 II|      Mert oly hirtelen történt! Oh, istenem, ki hitte volna!~
14 II|         éppen a baronesz elõtt? Oh, de borzasztó lenne! Neki (
15 II|     okvetlenül így szól hozzá:~»Oh, Borly fõhadnagy, ne légy
16 II|         nagyapádnak, temiattad. Oh, te ostoba Borly fõhadnagy,
17 II|    kapitány. Ösmerik az urak?~- Oh, hogyne. Mint a rossz pénzt.
18 II|        megtanítlak én móresre.«~Oh, de gyönyörû volt a baronesz!
19 II|     jegyzõkönyv mégse árthat.~- Oh, a jegyzõkönyv sohase lehet
20 II|        behajítani az Ipolyba.~- Oh, tante, tante, õ oly szépen,
21 II|     Gottfrieden kacagni fognak. Oh, hogyne! Hahaha! Don Quichote
22 II|       kacagott föl.~- Hozsánna, oh Boccaccio! Köszönöm a kedves
23 II| szemrehányó tekinteteink alatt? Oh, istenem, istenem, mily
24 II|     amit, hogy is mondjam csak, oh, istenem… de talán mégis…~-
25 II|    szerencse? Fogtál valamit?~- Oh, igen - kiáltá eléje Inokay