Rész

 1 I |         kis Pál báró, meg a Mária baronesz. Kergették a lepkéket, csónakáztak
 2 I |           emlékszik: mikor?~A kis baronesz elpirult.~- Aha, tudom már -
 3 I |           ajtót, - kiáltá eléje a baronesz nyájas, behízelgõ hangon,
 4 I |             Tumbus! - kiálta rá a baronesz parancsoló hangon és a lábával
 5 II|      senki se tudta, csak talán a baronesz sejtette, aki azonban anyja
 6 II|           Igen, úgy értem, hogy a baronesz igen szép, tehát férjhez
 7 II|       begurul az udvarra, Mariska baronesz a mamájával már ott állnak
 8 II|       fõhadnagyot is?~- Azt is.~A baronesz, aki egy divatlapot nézegetett,
 9 II|           is beleegyezett, hogy a baronesz oda menjen (de a bárónak
10 II|           zokogni kezdett. Mire a baronesz szemei is megteltek könnyel,
11 II|           a kis angyalka hozta, a baronesz. Olyan ez, mint a manna.
12 II| szorongatták. Hátha ott se lesz a baronesz a temetésen? Hátha látni
13 II| fumigative bánik vele, és éppen a baronesz elõtt? Oh, de borzasztó
14 II|        hol van az megírva, hogy a baronesz még mindig szereti? Hátha
15 II|            Oh, de gyönyörû volt a baronesz! A noszpályi református
16 II|           papkisasszonyok, hogy a baronesz a lesütött szempillái alól
17 II|         be a fülébe félhangosan a baronesz, minthogy Amália tante egy
18 II|       nyújtotta csókolásra, míg a baronesz kislányos pukkedlit csinált
19 II|  felugrott és meghajtotta magát a baronesz elõtt.~- Gratulálok, kisasszony.~-
20 II|         tettél? - szörnyûködött a baronesz.~- Borly megfosztotta a
21 II|            Ne zavartassa magát.~A baronesz szót fogadott, lehajolt
22 II|   fûtestvérei közé.~- Engedje meg baronesz, hogy én tartsam az ernyõjét.~-
23 II|           egy-egy célzást, amit a baronesz gondosan kikerült, mint
24 II|           a horgot.~- Engedje meg baronesz, hogy én is leüljek melléje.~-
25 II|         szörnyeteget. Hanem hát a baronesz se rest, s ha nem érzi meg