Rész

 1 I |    Gottfriednek hívták, emlékezetül arra az õsére, aki a keresztes
 2 I |             brevi manu!~- Minek már arra a rövid idõre? - felelte
 3 I |            már nem lop sokáig, vagy arra, hogy már úgyis rövid az
 4 I |         Vagy hogy bolond volt, mert arra is mutatkoztak jelek. Mikor
 5 I |         szüksége házra, még kevésbé arra, hogy én adjak neki valamit,
 6 I |           valókban a különbségeket; arra még nem volt elég érett.
 7 I |             mert kényszeríteni csak arra nem lehet, hogy ne nyíljék,
 8 I |             azt mondja a népdal, de arra, hogy nyíljék, talán lehet;
 9 II|        volna rántania a talyigán, s arra mostani sziesztájában lusta
10 II|           nem volt úri modor. Hanem arra jó volt, hogy egyszer csak
11 II|     Nagyatyja váratlan megjelenését arra kellett magyaráznia, hogy
12 II|        orvosságot.~Mariska távozása arra kellett, hogy a grófnõ egy
13 II|           Természetesen, Franciska. Arra egy percig sem gondoltam.
14 II|               hát ugyan ki gondolna arra, hogy az ötödik faluban
15 II|                Lelketlenség volt õt arra a pályára adni.~- Én csak
16 II|         szénagyűjtő leányok, hogy ő arra ment, de nem haragudott
17 II|          észre.~Lépteit szándékosan arra irányozta. Kíváncsi volt,
18 II|           professzoros humorával -, arra visszaemlékezni mindig a
19 II|          kezét.~- Mármost aztán még arra kérlek - szólt oda Radvánszkyhoz -,
20 II|             hangulata nem volt most arra való. Az otthoni levegõ,
21 II| Hánytorgatván elméjében a dolgokat, arra is gondolt, hogy hátha lemondana
22 II|            is beszédesek… Ott állt, arra ment, ott himbálózott egy
23 II|           be, ugye, tekintet nélkül arra, hogy az õ unokáinak marad-e
24 II|             tiszti kardbojt kötelez arra, hogy visszautasítsam.~Inokay
25 II|        örökségbe. Olyan jel van itt arra, hogy az öreg bolond volt,