Rész

 1 I | Disznósy uram fejét.~Mikor egy kicsit magához jött, megíratta
 2 I |  tulajdonsága vagyon, hogy egy kicsit lassan jár. De hát tíz forintért
 3 I |    vagy megállna, megrázod egy kicsit, mintha rostálnál vele.
 4 I |   megjelent, gereblyéjével egy kicsit pepecselt a kavicsok közt,
 5 II|        postakocsishoz, aki egy kicsit szundikált a kocsibakon,
 6 II|     szemeibõl.~- Elaludtam egy kicsit - szólt röstelkezve.~- Én
 7 II|        Borly uram is segít egy kicsit a gondviselésnek. S voltak
 8 II|     Legfeljebb arról lehet egy kicsit sejteni az új érát, hogy
 9 II|        mondtam, fiam, csak egy kicsit hangosan gondolkozom errõl
10 II|  került, úgyhogy megnyomta egy kicsit az oldalát.~A komornyik
11 II| kasznár úr dohányát akarta egy kicsit megdézsmálni, mely az ablaka
12 II|     ismerõsök voltak, csak egy kicsit durvábbak, mint ahogy emlékében
13 II|     járt a közelben.~- Még egy kicsit sétálhatunk is, míg az ellenfél
14 II|      minthogy Amália tante egy kicsit süket volt.~A szemeivel
15 II|        meg, szívem, tudod, egy kicsit hibás a fülem, nem jól hallottam,
16 II|   léssz és velem is ráérsz egy kicsit beszélgetni.~- Hozzátok? -
17 II|      Mindez megmelegítette egy kicsit Lacit az epedve várt és
18 II| szolgabíró. Az ügyvéd, aki egy kicsit asztmás volt, levegõ után
19 II|       az uraknak, várjanak egy kicsit, mert így nem maradhat a
20 II|       fõhadnagynak:~- Várj egy kicsit, beszélek elõbb az apával,
21 II|  fõhadnagy úr, és üljön le egy kicsit nálam. Igen örülök, hogy
22 II|        szívbõl - színbõl - egy kicsit - sehogy sem.~- Csakugyan
23 II|      arcot vágott.~- Talán egy kicsit ajtóstól rohant a leánykérésnek,