Rész

 1 I |           valahogy kutyává vedlik át (és ekkor van õ a maga helyén),
 2 I |          amit az térdenállva vesz át. Nos, ugorj oda, Mici, és
 3 I |           hozott kasznár Lacinak, át is küldte az inasával, mihelyt
 4 I |          kasznár, aki a kerítésen át látta a Pista szolgai önmegtagadását,
 5 I |           a barázdája, hogy a mag át ne guruljon a szomszédba.~
 6 I |           Nézte-nézte a vasrácson át és az a bohókás gondolata
 7 I |           a baronesznak. Igen, de át tudnám-e neki adni? Lesz-e
 8 I |           éjjelenként oda szökött át a titkos ajtón, ahol levetvén
 9 I | megpillantotta a gallyak hézagain át, sõt nehány lépést elõre
10 II|           pszichológia pápaszemén át. Mert aki otthon igazi úri
11 II|          rácok városa egyenest!~- Át lehetne-e menni kompon?~-
12 II|         én) és kéreti, hogy vigye át a Dunán a csónakján. Ha
13 II|           Hogy azt mondja, vigyen át engem molnár úr a csónakján
14 II|       embernek az esze? Én vigyem át a csónakomon? Hogy én? Ejnye
15 II|            keskeny gyalogút szelt át, mely némileg megrövidíté
16 II|       kalandja. A báró maga vitte át a lapot a kasznárházba a
17 II|           váltott szót.~- Szaladj át, kérlek, a kaszárnyába,
18 II|     kopogtatót, és a vékony falon át hallani lehetett némelyeket
19 II|          szolgáló ajtó hasadékain át.~- Hogy nem lesz meg a párbaj,
20 II|         leesett a karja, az ér is át van vágva.~Laci szíve nyugtalanul
21 II|         szólt a báró -, és essünk át a mai szomorú alkalomnak
22 II|        hogy megvolt, magam néztem át darabonkint, de…~- Hiszen
23 II|        voltak?~- Sajnos, mi adtuk át az öregúrnak, hogy zálogosítsa