Rész

 1 I |   szobádba! - parancsolta szigorú hangon.~A báró mérges volt és nagy
 2 I | sóbálvánnyá mered, fojtott, tompa hangon dadogva:~- Szent Isten!
 3 I |           leányka a régi, õszinte hangon -, apa aztán behozott ide
 4 I |   szerencse - szólt Laci álmodozó hangon -, hogy végre megtaláltam.~-
 5 I |   Akarja-e - szólt a fiú eltökélt hangon -, hogy ne legyek lakatos?~
 6 I |        baronesz nyájas, behízelgõ hangon, amint megpillantotta a
 7 I |          rá a baronesz parancsoló hangon és a lábával toppantott -
 8 II|          tud.~Ilyen dévaj, kötõdõ hangon folytatá Potifárné az attakot
 9 II|         Tudja mit - mondá fojtott hangon, szemérmetesen lesütve a
10 II|  Potifárné a pincérnek fennhéjázó hangon -, levest, pecsenyét, tésztát,
11 II|       Demeter? - kérdé csodálkozó hangon.~- Nem ismeri a molnár úr?~-
12 II|           a sógorasszony emeltebb hangon -, én azonban nem sütöm
13 II|     felelt meg hasonló ünnepélyes hangon:~- Sadovánál.~- Valde bene,
14 II|             Ki az? - kérdé gyenge hangon.~- Én vagyok itt, Borly
15 II|       meghajlik s mogorva, zordon hangon mutatja be magát.~- Brivinszky.~-
16 II|      kapitány.~Borly ezt emeltebb hangon mondta. A társaságok ide
17 II|        csak ide, Pista!~Pártfogói hangon szólította oda s olyan modorban
18 II|         Hozzátok? - kérdé fojtott hangon, szinte félénken.~- Igen,
19 II|         kipirulva, büszke, csengõ hangon; szinte szép volt most,
20 II|          vagyok - felelte fojtott hangon, de félt, hogy nem fog tudni
21 II|          vontatottan, elváltozott hangon, mint mikor az oskolás fiú
22 II|      akkor - szólt elhaló, rekedt hangon. - És tudja a báró úr, milyenek