Rész

 1 I |        pillanatot választani.~Lesbe állt hát Laci pünkösd szombatján
 2 I |       ereiben megdermedt a vér, úgy állt ott, mint egy elítélt.~-
 3 I |             mégis csak a maga dolga állt elõtte elsõbbnek.~- Ezt
 4 II|    asszonyom zöldséges sátra mögött állt a talyiga elõtt könnyezõ
 5 II|          ahol a szekerek egész raja állt már. Zaj, elevenség volt
 6 II|            megdöfte. A sógorasszony állt elõtte.~- Nagyon hortyogtál,
 7 II|            egy kis borulat. Habozva állt meg az utcán, hogy merre
 8 II|        nyomban megindult és meg sem állt, csak mikor már odaért,
 9 II|             feneke. Éppen egy olyan állt a fejénél is. Egy nagy ötvenakós
10 II|           helyen, ahol a régi hordó állt, illetve egy pontot rajzolt
11 II| katona-palántája s csak a szögleten állt meg, bekukucskálván az ott
12 II|   híresztelte.~- Ahol ni, katonának állt be a Borly-fiú. Otthagyja
13 II|            afölötti elkeseredésében állt be, hogy mesterembernek
14 II|          egy veres fedelû gloriette állt, innen szétnézve megpillantotta
15 II|            füvek is beszédesek… Ott állt, arra ment, ott himbálózott
16 II|          nagy s egy kisebb terembõl állt, a harmadik, vörös terítékes
17 II|          csak maga a szép fõhadnagy állt. Az se sírt, csak állt ott,
18 II|    fõhadnagy állt. Az se sírt, csak állt ott, lehajtott fejjel, némán,
19 II|       ragasztva. A fõhadnagy is ott állt megilletõdve, midõn egy
20 II|       hangos, zavaros dobogása.~Ott állt a kicsike az anyja mellett,
21 II|            Valóságos tanácstalanság állt be. A báróné felállt, ünnepélyesen
22 II|             Gottfried báró.~Nevetve állt ott, mind a két kezét kinyújtva