Rész

 1 I |           felõl mellette, csaljuk a szegény virágot, hogy azt higgye,
 2 I |             tönkre e lépésével.~Oh, szegény kis lelkek, szegény bakfisok!
 3 I |             Oh, szegény kis lelkek, szegény bakfisok! Oly egyenlõtlenek
 4 II|            vagyok és nagyon búsulok szegény mamán. Levelemet senkinek
 5 II|          Fõ-úton, ahol színészek és szegény díjnokok, írnokok voltak
 6 II|       felelte az asszony nevetve -, szegény ember nem fizethet többet,
 7 II|            nem ehhez tartaná magát. Szegény vándorló legénynek egy garas
 8 II|     durvaságok rakódhatnak le rá.~- Szegény az eklézsia, méltóságos
 9 II|             nem is sokat törõdött a szegény fiúval.~De hát akármilyen
10 II|             megy mindenütt, mint mi szegény legények, ha megszakadnánk
11 II|       csizmából!* - mondá, mintha a szegény Ausztriához intézné szózatát,
12 II|           Isten dolga.~- És mi lesz szegény gyermekeimbõl? - sóhajtott
13 II|             az ellenség. Ha tudná a szegény báró úrfi, hogy ez a vén
14 II|    eltakarni.~- Hazahozhattuk volna szegény Pistát - szólt közbe Pál
15 II|          nyáron a télire valóját.~- Szegény teremtések! - sóhajtott
16 II|          diákokat nem… Sõt magam is szegény diák szeretnék lenni.~A
17 II|            fel az éj eseményét.~- A szegény nemzetes úr beadta a kulcsot.~
18 II|            a földesúr nem törõdik a szegény nagyapával, akkor én veszem
19 II| megdorgálják ezért a tettéért, mert szegény nagyatyámat nem nagyon szerették
20 II|        volna a sok próbálgatással a szegény Inokay Katherinát. Sajnálkozva
21 II|       megoldást.~- Hogyan? Mit?~- A szegény öregúr nem volt józan eszénél,