Rész

 1 I | könnyelmûség, kedvesem. El kellene õt csapnod brevi manu!~- Minek
 2 I |  ellenkezõleg történt: a lakatosok õt nem bírták megszokni. Kirítt
 3 I |    megjárja a Balassa Ágnes útját, õt is a titkos gyönyörök csalogatván,
 4 II|     engedett kotorászni a fülében. Õt másforma levelek érdekelték,
 5 II|         való.~Lackó észre se vette õt. Elhúzódott, meglapult a
 6 II|          igaz.~- Lelketlenség volt õt arra a pályára adni.~- Én
 7 II|       folytatá a báró. - Figyeltem õt. Sokszor összehasonlítottam
 8 II|            hogy végre is megszokta õt vagyoni megrontójának tekinteni.
 9 II|    valamennyi rozmaringos ablakból õt nézik a majlándi fehérnépek,
10 II|           a szüleit s földönfutóvá õt. Hanem annyi esze most még
11 II|          ez a népszerûség. Hagynák õt az elzüllés útján, egyet
12 II|          otthon van-e már?~- Igen, õt már a múlt héten hazahozta
13 II|          És végre is mit alterálja õt a kasznár? Hát tartozik
14 II|        nyakát, szívéhez szorította õt, s lehajtván a deresedõ
15 II|          kasznárházba megnézni, de õt se ösmerte már fel a vén
16 II|            vacsorált, s Brivinszky õt szólította fel elsõ ízben,
17 II|         úgy értette, hogy kár volt õt ott hagyni a Lackónak. Mert
18 II|      fiatalember volt; jól kihúzta õt is az idõ.~- Ah, ön is eljött,
19 II|          Perkál Józsefnének. Senki õt örököseim közül abban ne
20 II|       annak a nemes érzésnek, mely õt szinte szentté teszi énelõttem (