Rész

501 II|               Igen, édesapám azt akarja, hogy nálunk legyen a végrendelet
502 II|                közelebbi korteskedésbõl, hogy a siroki kántor betanította
503 II|           gyorsan, mintegy annak jeléül, hogy nem kíván rá feleletet.
504 II|             Hogyan, hiszen én úgy tudom, hogy tegnap még a városban volt.~-
505 II|                 és csak az volt különös, hogy az óra halk ketyegése keresztülverte
506 II|                ügyvéd -, õ maga kívánta, hogy végrendelete a méltóságos
507 II|             szólt az ügyvéd, elfelejtve, hogy ilyen elõkelõ társaságban
508 II|                  kapja-e Perkálné azért, hogy olvasni nem tud, vagy a
509 II|            szereztem, mert elõre láttam, hogy az én szeretett uram, Inokay
510 II|                úr, ha talán parancsolja, hogy abbahagyjam?~- Dehogy. Csak
511 II|              most kezdek kíváncsi lenni, hogy miféle gorombaságokkal traktál
512 II|                 Bekeházy - elhatároztam, hogy amit lehet, megmentek az
513 II|                 és az az érzés sugallta, hogy így édesebb pihenésem lészen
514 II|              figyelmeztetve az ügyvédet, hogy már nem szólhat, mert a
515 II|                 olvas.~- Rendelem végül, hogy a fennmaradó huszonnyolc
516 II|                egyik nemesembernek kell, hogy feleljen a másik nemes ember,
517 II|                 tante-tal. Ah, Pali, jó, hogy elémbe jössz. Eredj be,
518 II|             tartottam az öreg Borlyt, de hogy ilyen slágert kivágjon,
519 II|               ennek már a szele is elég, hogy elsöpörje az útból Peszerényit.
520 II|                 az útból Peszerényit. De hogy egy ilyen mennybõl aláhullt
521 II|               nem fogadta. Igaz viszont, hogy az ön visszautasítása -
522 II|             ellenében föl lehetne hozni, hogy egy császári fõhadnagy állásánál
523 II|              kezdet, magam is beösmerem, hogy ez egy gordiusi csomó. Ezt
524 II|               nyitott be a komornyik is, hogy a méltóságos asszony kéreti
525 II|      készenlétben tartja a maga emberét, hogy ahol valami nemes munka
526 II|                  kiszaladt Balassa felé, hogy elbeszélhesse neki a történteket.~
527 II|          annyiszor epekedett fiúkorában, hogy errõl a fáról szakítson.~
528 II|               engem is bámulatba ejtett, hogy szinte hinni kezdtem a beszédeket,
529 II|           Gottfried a parasztoknak tart, hogy az emberek egyenlõk…~- Paperlapap -
530 II|                  honnan jön. Azt hiszed, hogy a tante már öreg, nem lát
531 II|                már öreg, nem lát semmit, hogy a tante együgyû, ki nem
532 II|                  Azt hiszed, nem tudtam, hogy kicsoda, az nem a kíváncsiság
533 II|                 kezdõdik. De mondom már, hogy ne légy bolond, ne sírj
534 II|                  csak egy kis híja volt, hogy ríva nem fakadt odakünn
535 II|                 fojtott hangon, de félt, hogy nem fog tudni onnan elmozdulni
536 II|                 tudni onnan elmozdulni s hogy Pál is észre veszi, miként
537 II|             érzéseikben. És sajnálta is, hogy nem tart tovább. Csak még
538 II|                  Pali. - Nem lehetne az, hogy õméltósága külön fogadjon?~-
539 II|               felugrott, megrázta magát, hogy szinte pattogott a bõre,
540 II|               farkát csóválta, látszott, hogy felösmerte.~Borly benyitott
541 II|             vonásai közt. Milyen furcsa, hogy gróf Zrínyi Miklós ebben
542 II|           mutatta a régi velencei tükör, hogy megijedt magától. Ej, mért
543 II|          fõhadnagy. Persze nem gondolta, hogy ez a kép rámástól voltaképpen
544 II|              Sajnálkozva hallom Palitól, hogy ön itt akar bennünket hagyni.~-
545 II|               kicsit nálam. Igen örülök, hogy önnel kezet szoríthatok.
546 II|                  bántana a lelkiismeret, hogy azt önök elõl elraboltam;
547 II|             elraboltam; mert tegyük fel, hogy csakugyan elharácsolt az
548 II|             Mindezt azzal a gondolattal, hogy a gyermekeimnek legyen.
549 II|              ugye, tekintet nélkül arra, hogy az õ unokáinak marad-e vagy
550 II|          megmondom én, mit tartana: azt, hogy Inokay hitvány ember, aki
551 II|                Azt ugyan senki se hinné, hogy az a négyszázezer forint
552 II|               bélyegezte meg, rámutatva, hogy lopott vagyon. Engem a tiszti
553 II|            tiszti kardbojt kötelez arra, hogy visszautasítsam.~Inokay
554 II|                fel a szót a fõhadnagy -, hogy végre is oda kellene adni
555 II|          könnyelmû, és most íme ott áll, hogy éppen a finnyássága, a gavallérossága
556 II|                hányattatott a színpadon, hogy a való életrõl és annak
557 II|         realizmus és az idealizmus kell, hogy fölváltsák egymást, mint
558 II|                  abban a végrendeletben, hogy ez a vagyon tõlem van elszedve?~-
559 II|                szót használta az öregúr, hogy »loptam«.~- Bizonyos ön
560 II|           fõhadnagy azzal mulatta magát, hogy a fürtöket olvasta rajta,
561 II|                egy körömfeketényi ok se, hogy az unokák becsülettel be
562 II|                  Olyan jel van itt arra, hogy az öreg bolond volt, mely
563 II|                   Hol?~- Hát ez a tétel, hogy a budai telkének »föld alatti
564 II|                kapos.~A báró észrevette, hogy sarokba szorította, és most
565 II|                 Érdekes eset, istenemre. Hogy fog Balassa csodálkozni!…~
566 II|        pillanatban csak az a vágya volt, hogy Balassával bámultassa meg
567 II|                 magam is felvilágosítom, hogy tévedni méltóztatik. Sajnos,
568 II|               legott belátja méltóságod, hogy nincs meg a megoldás.~-
569 II|              pedig határozottan állítom, hogy megvan.~- Hallgasson meg
570 II|                telken egy üres hordóban, hogy találta meg a gyémánt-tût,
571 II|             révén mint lett figyelmessé, hogy a hordó alatt kincsek lehetnek
572 II|           mosolygott), bizonyára mondom, hogy megvolt, magam néztem át
573 II|                mi adtuk át az öregúrnak, hogy zálogosítsa el, s miután
574 II|                azt az instrukciót kapta, hogy adja el. Õ aztán el is adta,
575 II|         gondoltunk, isten bocsásson meg, hogy valami inkorrekt dolgot
576 II|                 végrendelet tartalmát?~- Hogy tudtam volna?~- Hát talán
577 II|                 talán nem kellene, amit, hogy is mondjam csak, oh, istenem…
578 II|               Félve nyitotta ki szemeit, hogy áll-e még a világ, és csodálkozott,
579 II|                  mégis nekem van igazam, hogy megtalálható a megoldás.~-
580 II|                nélkül a báró -, föltéve, hogy õ is akarja.~S ezzel mintegy
581 II|                 kezét, de érezte a báró, hogy egy-két könny is hull rá,
582 II|                   a melléhez szorította, hogy síró katonát ne lásson és
583 II|                  többé.~Ment, ment, azaz hogy szinte futott a hangos folyosón,
584 II|            zavartalanul akarnak maradni, hogy még a bárót se bocsássam
585 II|               éppen az kellett Borlynak, hogy az öregek nélkül találja.
586 II|                  a beszélgetést németül, hogy a cselédség ne értse.~-
587 II|             keresett volna ott?) - Szép, hogy én is eszébe jutottam.~-
588 II|                    Engedje meg baronesz, hogy én tartsam az ernyõjét.~-
589 II|                    Engedje meg baronesz, hogy én is leüljek melléje.~-
590 II|            maradjon.~- Attól tart talán, hogy a halak megijednének tõlem?~-
591 II|                  Hát maga sem fél?~- Én? Hogy félnék? Hiszen meg nem esz.~-
592 II|                 és elfordította a fejét, hogy pirulása ne lássék.~Amint
593 II|            elfordította, láthatóvá lett, hogy egy hernyó mászik a hófehér
594 II|               hátralegyint a tenyerével, hogy a fõhadnagy kezét megüsse,
595 II|             ütéstõl, mint a gondolattól, hogy ütés érte.~- Mi történt
596 II|               csodálkozva és megfordult, hogy a könnyein keresztül apja
597 II|       zsörtölõdést.~- Nos hát, pintyõke, hogy szolgált ma a szerencse?