Rész

 1 I |       már tudom. De mit érdekel engem Litmaneck hadnagy? Azt szeretném
 2 I |     fölhúzva. - Azt hiszi, hogy engem könnyû zavarba hozni? Csalódik.
 3 II|      Hogy azt mondja, vigyen át engem molnár úr a csónakján Szentendrére!~-
 4 II|        a néhány záptojás, isten engem úgy segéljen!~De már erre
 5 II| kedvében, mint éppen ma. - Maga engem szamárnak tart, Borly? Mi?~-
 6 II| tükörbõl fésülködöm. Hiszen ért engem? Hanem azért azt a gyereket
 7 II|       méltóságos uram. Majd lát engem még a méltóságos úr az én
 8 II|      rózsám, ha te nem látsz is engem, én mindég látlak. Az Isten
 9 II|       Mit látnak szemeim?~- Már engem visznek - mondá a kasznár
10 II|    Borly bácsi! Ne ijesztgessen engem, úgyis tudom, nem lesz semmi
11 II| hörgésszerû hangok törtek ki.~- Engem! Egy Brivinszkyt! Litvánia
12 II|      hogy mennyiben érintene az engem - mondta a báró.~- Azt beszélik,
13 II|        öregedet, õ is szeretett engem, jól tudom, és fáj a szívem
14 II|     övékbõl való, úgyhogy azért engem semmi hála, semmi köszönet
15 II|   iratban. Reménylem, megértett engem? Amit mondtam, megmondtam.~
16 II|         a báróné. - A fõhadnagy engem is bámulatba ejtett, hogy
17 II|  rámutatva, hogy lopott vagyon. Engem a tiszti kardbojt kötelez
18 II|          A fõhadnagy úr le akar engem pipálni. A fõhadnagy úr
19 II|    õszinte leszek? Nem ítél meg engem? - tagolta idegesen, szomorúan,
20 II|      Önt keresem, kisasszony.~- Engem? - csodálkozott Mária. (