Rész

 1 I |   várromok alatti kriptákban, egyszerre megint szembe találja õket,
 2 I |       lehajolt, hogy letépje, egyszerre eszébe jutott a mesékbõl
 3 I |       gondolta magában. Aztán egyszerre furcsának találta a keskeny,
 4 I |    lett lakatos?~Aztán mintha egyszerre kiesnék a természetes hangból,
 5 I |      Igaz-e, hogy nem szabad?~Egyszerre közlékeny lett, szinte megolvadt
 6 I |    megyek már, megyek - szólt egyszerre megjuhászodva. - Ez már
 7 I |      apó alázatosan.~S mintha egyszerre kijózanodott volna, egyenletes
 8 II|       az egyik felét dugta be egyszerre a pici szájába, mintha csak
 9 II|     tapló illata a levegõben, egyszerre csak szimatolni kezdett
10 II| hajtani a fejemet nyugalomra, egyszerre csak megtapogatom magam,
11 II|      már itt is valami, mikor egyszerre csak nemzetiszín zászlók
12 II|    nézegetett, összerezzent s egyszerre arca elé emelte a sustorgó
13 II|      második, harmadik, aztán egyszerre valamennyi, ezeknek mind
14 II|       gyalogos fõhadnagyot és egyszerre csak eszébe nyilallt, nini,
15 II|       kétszáz emberrel leszek egyszerre per tu életemben és sajnos,
16 II|      szemei megüvegesedtek és egyszerre megteltek könnyel. A báró
17 II|   pattant. Összerezzent. Majd egyszerre látománya támadt, egy villanat
18 II| dünnyögve olvasta tovább, míg egyszerre élénken felkiáltott:~- Hopp!
19 II|       arasznyit lát a parkból egyszerre. Fülelt, hallgatott, semmi