Rész

 1 I |      fiúhoz szólva -, mert igen jó óra. Bécsben vettem egy megszorult
 2 I |    hangulatából. Nekem nem is kell óra. Ostobaságnak tartom. Hanem
 3 I |         regulákat, és akkor pompás óra lesz a zsebedben. No, adod
 4 II|            készen álljon.~Alig egy óra múlva visszatért éjjeli
 5 II|      mondott. Ahogy aztán tizenegy óra után magam is le akartam
 6 II|   megtapogatom magam, hát nincs az óra a zsebemben (megijedek,
 7 II|         Jókedvében lévén, az egész óra alatt a custozzai és a königgrätzi
 8 II|      kérdésen, minthogy növénytani óra volt, aztán így felelt meg
 9 II|         másoktól kérdezi meg, hány óra, ahelyett, hogy a saját
10 II|            legpontosabb kronométer óra ketyeg.«~Hogy ím hazafelé
11 II|    egykedvûen a bojtár.~- Most egy óra elõtt - nyöszörögte Perkálné.~-
12 II|        meghalt, hanem az, hogy egy óra elõtt halt meg. - Furcsa
13 II| elábrándozott, hogy szinte már tíz óra is elmúlt, mikor eszébe
14 II|     azonnal vége lesz, úgyhogy egy óra múlva csendesen lefekhetünk (
15 II|         lefekhetünk (most tizenegy óra van), legyen ön segédem.~»
16 II|           nem jött az ellenfél, az óra a felet ütötte és mégse
17 II|           az volt különös, hogy az óra halk ketyegése keresztülverte
18 II|     hangokon. Vagy talán nem is az óra volt az, hanem a saját szívének