Rész

 1 I |          eleget tegyen, s eközben édes álmodozások közt gondolt
 2 I |        nyílik az még ki akkorára, édes lányom, mikor mi a búcsúra
 3 I |        hangból, a gyermekszerelem édes szamárságaiból egy nyegle
 4 II|    csendes éjben, mely titokzatos édes rejtelmekkel volt megtelve,
 5 II|      elõtte.~- Nagyon hortyogtál, édes fiam.~Megrázkódott, kitörölte
 6 II|          javakat az emberek közt, édes fiam, hát istentelenség
 7 II|     Édes-e a cseresznye, szüle?~- Édes bizony, édes.~- Nincs benne
 8 II| cseresznye, szüle?~- Édes bizony, édes.~- Nincs benne pondró?~-
 9 II|          szól: »Hát mit meséljek, édes szívem? Jó lesz, ha elmondom,
10 II|             Az Isten is megáldja, édes drágám - hálálkodott Perkálné.~
11 II|          Oh, dehogyis nem küldök, édes szívem.~Este maga az öreg
12 II|          leselkedett-e ott is egy édes szempár a fehér csipkefüggöny
13 II|         bárány« vendéglőben, hová édes emlékek kapcsolták. Szobájából
14 II|        innen is, onnan is, szívét édes bánatba mártogatják, míg
15 II|           úgy megszépíti az apát, édes mamám.~- Köszönöm szépen.
16 II|        szoktam hazudni.~- No, no, édes fiam - szólt a báró a rokonszenves
17 II|              Mi ketten végeztünk, édes fiam: mostan eredj be az