Rész

  1 I |        összetörve pályákat, szíveket és életeket. Az embernek szinte
  2 I |            beesett mindenféle emberi és állati testeket és hulladékokat,
  3 I |            emberi és állati testeket és hulladékokat, melyek a tengert
  4 I |         Balassák-, Bacsók-, Bebekek- és Inokayakkal. Pedig hány
  5 I |              Országgyûlések, bölcsek és tudósok századokig csinálták
  6 I |          instituciókat az oligarchák és rablók ellen. Kommasszálták
  7 I |              Kommasszálták az erõket és újra felosztották, hogy
  8 I |          támadjon, a sokból elvettek és a kicsihez hozzáadták, körülbástyázták
  9 I |           tették a bírót a legkisebb és a legnagyobb fölé; lassan-lassan
 10 I |         lassan-lassan haladt a világ és távolodott az oligarcháktól
 11 I |          távolodott az oligarcháktól és rablólovagoktól. Hogy az
 12 I |         annak mindenféle szövevényei és finomságai fejlõdtek fokozatosan,
 13 I |    finomságai fejlõdtek fokozatosan, és mikor már azt hitte volna
 14 I |       lilaszínbe játszott. Kegyetlen és savanyú, legalább látszólag,
 15 I |           maradt két unokája: László és István. Ezeknek élt, nyilván
 16 I |        tornyot építettek a sulyomiak és gyûjtöttek rá, Borly nem
 17 I |           kutya maga a kasznár volt. És ahogy ez a kísérteties hír
 18 I |          valahogy kutyává vedlik át (és ekkor van õ a maga helyén),
 19 I |          felfogású Lackó a múzsákkal és az auctorokkal társalgott
 20 I |             sokaságának megjegyzései és jóslatai egyetlenegy embernek
 21 I |          Lackót kiveszi az iskolából és lakatosnak adja, míg ellenben
 22 I |              a tudományok kertjébõl, és a másikat hagyja itt, akinek
 23 I |          együtt játszottak õk ketten és a kis Pál báró, meg a Mária
 24 I |       letekintett, szédület fogta el és zsibbadás. Görcsösen kapaszkodott
 25 I |          Csakhogy a virág reszketett és sírva fakadt.~- Jaj, nem
 26 I |    kastélyból elõszaladtak a szolgák és cselédbeliek dunyhákkal,
 27 I |              báró megdicsérte a fiút és megveregette a vállát.~-
 28 I |            át. Nos, ugorj oda, Mici, és csókold meg a leventét…~
 29 I |           hangon.~A báró mérges volt és nagy patáliát csapott a
 30 I |         született Münster grófnõvel) és a francia gouvernante-tal,
 31 I |         akinek lelkét holmi illetlen és pikáns pletykákkal már eleve
 32 I |         évrõl bent volt az uraságnál és hirtelen kifizetni nem tudta,
 33 I |         maradt, bebizonyosodván újra és újra, hogy a hitvány anyagiság,
 34 I |              elkalandoznia fivérével és a kasznárfiúkkal; egyedül
 35 I |          kenderáztatókban a békákat, és molesztálták csúzlijukból
 36 I |      kisasszony egy csókkal tartozik és a követelõ fél nem enged. (
 37 I |            iránt, szolgálatkész volt és elnézõ, valóságos meghunyászkodással
 38 I |               hogy Pistát taníttassa és a Laciból faragjon lakatost,
 39 I |              a lakatos van meg elõbb és csak azután szerez szerszámokat,
 40 I |          szerszámok vannak meg elõbb és csak azután neveltetik hozzájok
 41 I |       úgyhogy az elszaladt az erdõbe és ott a csõsznél húzta meg
 42 I |           egy csókkal tartoznak neki és egy pofonnal.~Pedig veszedelmes
 43 I |       makacsabb a gyerekszerelemnél) és minden vére felforrt a pofon
 44 I |              künn kószálni a réteken és a faluban, az urasági parkban
 45 I |        látszik, ad acta tette a csók és a pofon dolgot. Õ maga pedig
 46 I |           vette észre Borly kasznárt és unokáját, akik a piacon
 47 I |        épülök látásának körülményein és mikéntjén.~- Neveljen belõle
 48 I |            jegyzé meg Disznósy uram, és kivette az egyik kezét a
 49 I |              hol száz meg száz lakat és kilincs fénylett az üvegrámák
 50 I |            mert a fiú igen önérzetes és ki nem állná.~Az öreg Disznósy
 51 I |       háromszor hetenként a pecsenye és a tanítás is, mert semmi
 52 I |        oldalán levõ bõrtarisznyából, és kiöntötte tartalmát a pulpitusra,
 53 I |              elunta a monoton dolgot és így szólt:~- Ej, no ha eddig
 54 I |             alján tallérok, huszasok és mindennemû rézpénzek voltak
 55 I |           maradt a lakatos-mûhelyben és szorgalmasan tanulta a mesterséget.
 56 I |             agyvelejének ékességében és kezének ügyességében, miszerint
 57 I |            meg az a baja, hogy siet. És az se jó. Látod, nekem sohase
 58 I |           holmi regulák szükségesek, és ezeket be kell tartanod.
 59 I |           fogod tartani a regulákat, és akkor pompás óra lesz a
 60 I |          négy órakor fel kell húznod és egy félórával elõre igazítanod,
 61 I |            féltízkor megint felhúzod és megint elõre igazítod háromnegyedórával,
 62 I |           Laci boldog volt az órával és igyekezett a természetéhez
 63 I |              hogy a báró Pesten járt és a Kaszinóban egy pár ezer
 64 I |              tanácsol?~- Ne fizessen és ne lõje fõbe magát.~- De
 65 I |             gyerekbõl: a baroneszbõl és a kis Pál báróból mi lesz
 66 I |             hol járt?~- Mindenütt.~- És mindenütt elutasították?~-
 67 I |              akarja, elvinném Pestre és elhelyezném a zálogházban.~
 68 I |            báró kifogyott türelmébõl és potom pénzen kapták meg
 69 I |           Nézte-nézte a vasrácson át és az a bohókás gondolata támadt,
 70 I |  megbarátkozott ezzel a gondolattal. És a rózsa is szólította: Bizony
 71 I |           meredezett manzárd-tetõvel és tömérdek galambbal, melyek
 72 I |         lehet szaladni a zárdakertbe és kihozni a rózsát. Hiszen
 73 I |             Laci otthagyta leshelyét és egyenest a Bárányba tartott,
 74 I |      észrevette a belépõ Borly Lacit és a szokásos hosszadalmas
 75 I |           Hát bort árulsz?~- Bort.~- És hol van a borod?~- Itt a
 76 I |          szögrõl, amikor nem látják, és én is hozok egy-egy kancsóval.~-
 77 I |          bajusza van« akarta mondani és kacagásra nyílt ki már a
 78 I |            Tudtam, éreztem.~- Tudta? És mégis le akarta tépni? Szép
 79 I |      fáradsággal. Minden áldott este és hajnalban tüzet rak Tumbus
 80 I |           júniusi éjszakák volnának, és mindezt azért, hogy maga
 81 I |          nyitva hagyta az oldalajtót és a rózsát el akartam vinni
 82 I |              behozott ide a zárdába. És most itt vagyok, ragyogok,
 83 I |             szélben.~Virágok, bokrok és füvek mind nevették ezt
 84 I |             hiszen szelíd, ha virág, és szófogadónak kell lennie,
 85 I |       hallgatta a kedves csacsogását és majd fölfalta tekintetével
 86 I |             A Schwester gondolkozott és azt mondta: »A virágnak
 87 I |        emlékszem - szólt vontatottan és megrázta a fejét, hogy a
 88 I |              kikapcsolódott az egyik és a kavicsokra esett.~Lehajolt
 89 I |             fáj az.~- Most már tudom és ígérem, hogy el nem felejtem -
 90 I |         Emlékszem most már, lehozott és… és…~Laci most vakmerõen
 91 I |     Emlékszem most már, lehozott és… és…~Laci most vakmerõen két
 92 I |           fejét, mint egy vádlott.~- És maga mit mondott erre, Mária
 93 I |             ilyesmi a regényekben?~- És mit feleltek?~- Jetefalvy
 94 I |           ilyesmi még sohase történt és sohasem is történhetik.
 95 I |            Oly egyenlõtlenek vagytok és oly félszegek. Valami, amit
 96 I |             tante is, a nevelõnõ is, és csak az a kedves belõle,
 97 I |              ki Borly Laci szilajan, és meg akarta ragadni a leányka
 98 I |           lenne, tíz napig beszélnék és irigyelnék a növendékek.~
 99 I |          csak azt kérdeztem magától (és a hangja lázasan remegett),
100 I |            csináljon egy kis lakatot és tegye a szájára, érti-e?~
101 I |          lakatos?~Dac ült a homlokán és keménység az összevont szemöldjein.~-
102 I |             Karolina, biztosíthatom. És hát, hogy levelezik az a
103 I |             hanem õ húzza a talyigát és a vizes hordót, amely a
104 I |            dolga. De reggel a Tumbus és a csacsi bevásárolni mennek
105 I |             választ a szamár fülébe, és mi, itthon, mikor senki
106 I |            Bajban vagyunk - suttogta és körülnézett.~- Pszt, csendesen! -
107 I |            hogy hol vette itt magát, és mit akar itt, hihihi, ahol
108 I |           macskánszki!~Lackó a falak és a vaskerítés magasságát
109 I |             sütjük vagy porrá törjük és minden apácának beadunk
110 I |           baronesz parancsoló hangon és a lábával toppantott - micsoda
111 I |       részegeskedni ment a korcsmába és nyitva hagyta a kis ajtót,
112 I |              forduljon vissza menten és nyissa ki az ajtót, mert
113 I |       lehajló ágára ülve himbálózott és a kezével búcsút integetett
114 II|            fiú: mit bánta õ Sulyomot és a pünkösdi fánkot a nagyapa
115 II|              a lakatosságot lerázni, és ahelyett, hogy hazament
116 II|         megújulnak, reád irányítja.« És te most nálam akarsz beállni?
117 II|             felelte az ifjú Borly.~- És elhatározott szándékod?~-
118 II|            tehát balra nézz, fordulj és takarodj a nagyapádhoz!~
119 II|        Elhatározta, hogy Pestre megy és ott áll be. A fõvárosban
120 II|            elõtt könnyezõ szemekkel, és egy levelet csúsztatott
121 II|           ott két levél van. Kivette és szíve megdobbant örömében,
122 II|     Litmanecknek), hamar felbontotta és ezt olvasta belõle: »Kedves
123 II|             rá. Én egészséges vagyok és nagyon búsulok szegény mamán.
124 II|           rajta érte ilyen csínyeken és az asztalon heverõ kis mincérral
125 II|            fel, tömérdek skatulyával és kosárral. Csinos, köpcös
126 II|     Elhúzódott, meglapult a sarokban és a maga belsõ világában barangolt.~
127 II|              a kis fésûjét vette elõ és az aranyos szõke fürteit
128 II|             õ jó koszthoz van szokva és talán meg is halna, ha egy
129 II|          kapná a maga tányér levesét és ahhoz egy kis frissen sültet.
130 II|      csináltak az elsõ emberek, Ádám és Éva, mikor még nem volt
131 II|               Az asszonyság nevetett és olyan fehér fogsort mutatott,
132 II|              az egyik kosarába nyúlt és cseresznyét húzogatott ki,
133 II|            megcélzott valami tárgyat és ellõtte, ahogy a parasztgyerekek
134 II|           nálánál is jobban elpirult és zavartan dadogta:~- Nem,
135 II|              szintén kõ van az alján és egy csöpp sár sincs.~Hanem
136 II|           Ezer kérdezni valója volt, és tudta a módját kihúzni a
137 II|          Máli néni. Ahhoz jártunk.~- És most már nem lakik ott?~-
138 II|           kipiheni magát a fogadóban és csak a reggeli vonattal
139 II|               Úgy látszik, úri fiú? (És nagy mamlasz - tette hozzá
140 II|          fürgén szaladgáltak a lovak és ökrök lábai alatt, mialatt
141 II|    megtapogatta huszasait a zsebében és õ is leugrott a kocsiról.~
142 II|           maga - nevetett az asszony és ránézett kedvteléssel, mint
143 II|             hosszú asztalnak tartott és ott helyet foglalt, háttal
144 II|              elé tartotta; felugrott és kirohant az ajtón. Potifárné
145 II|         hanem a fiatalember cókmókja és a köpenyegje nem volt a
146 II|           után indulhatott Sulyomra, és ha tõle tudta volna meg
147 II|           Szentendrére, ott meghálni és másnap aztán elveszve az
148 II|              partján egész nyugodtan és teljes biztonságban eljutni
149 II|      kutyafejû öregurat melyik hozta és honnan hozta, - mire kisült
150 II|         kasznár egyenesen Vácról jön és eszeágában sincs az unokáját
151 II|          fedelû aklot, egy-két csûrt és lakóházakat. Világos tehát,
152 II|         sietni. Üljön le, ifjú uram, és legyen vendégünk.~- Megköszönöm
153 II|      Megköszönöm a szíves barátságot és elfogadom, mert biz én megéheztem.~
154 II|             leterítette a köpenyegét és õ is a tûz mellé telepedett
155 II|      trics-tracs, a háború felõl is, és azt mondta volna a királyné:
156 II|             az öregapó a rendõrséget és felkutatják.)~A juhászgazda
157 II|          benyúlt erre a lajbizsebébe és kivett onnan egy csipetnyi
158 II|       valamit. Menjen egyenest Vácra és állítson be a szélérõl harmadik
159 II|       molnárt, ha este, ha éjfélkor, és mondja meg neki, hogy tiszteletét
160 II|           Demeter uram (már mint én) és kéreti, hogy vigye át a
161 II|           ezt a taplót; csiholjon ki és tegye rá a pipájára, de
162 II|    felfrissülve megindult Borly Laci és szép csendesen beért még
163 II|        öregapám se hallotta a hírét. És miért, mi végbõl tiszteltet?
164 II|    báránycsecs taplót, melyet csak õ és Baligó használ a környéken,
165 II|              aztán maga is beugrott, és a csendes éjben, mely titokzatos
166 II|             harangoztak a toronyban, és csak délután indulhatott
167 II|              senki se fogja üldözni, és megkönnyebbült zsebbel,
168 II|         dohányt, kenyeret, szalonnát és gyufát vett, úgyhogy nem
169 II|              kerül az nekünk semmibe és nem ér semmit.~A következõ
170 II|              maga a községi bíró is, és megállapítván a kis liba
171 II|             egyebe, csak egy huszasa és a nagy étvágya, mely a budai
172 II|              Fõ-úton, ahol színészek és szegény díjnokok, írnokok
173 II|      tapasztalta, hogy az étel olcsó és pompás; valakinek, aki rostélyost
174 II|           evett a szomszéd asztalnál és egy messzely bort ivott
175 II|      mindennek, következik a prófunt és a birkózás az élettel.~Messze,
176 II|             szájából, õ maga elaludt és hortyogni kezdett.~Maga
177 II|               egy tészta, két kenyér és két messzely bor.~A vendéglõsné
178 II|            finom ruháit, úrias arcát és így szólt:~- Fizetsz kereken
179 II|             de én erre nem gondoltam és most nagy bajban vagyok,
180 II|           potentát a maga szemetjén, és adót vet ki a nyegleségekre.
181 II|           add ide azt az egy huszast és eredj isten hírével!~Lacinak
182 II|        ütõdik bele. Odaadta huszasát és kisomfordált, mint a leforrázott
183 II|              batyuját feje alá tette és végigdõlt a padon, betakarva
184 II|      poloskája, az invalidus katona, és a fõváros nevében megrázta
185 II|           senkit.~- Bántja a rendet, és a rend a fõ, punktum.~Laci
186 II|             éjjeli kávéházba nyit be és egy asztalnál ülve várja
187 II|         kivette a levelet a lámpánál és újra elolvasta. Talán a
188 II|              nosza nyomban megindult és meg sem állt, csak mikor
189 II|              labodával, farkastejjel és mindenféle vadbokrokkal.
190 II|           vajon melyik az õ csillaga és melyik a Mariskáé, aztán
191 II|              egyszer vehetné hasznát és nincs többé. De nini, itt
192 II|               Nosza, nekigyürekezett és feldöntötte, s amint a taszítás
193 II|     élénkebben csillogott, tündökölt és szinte szikrázott, megvilágítva
194 II|     terpeszkedõ régi meszes gödrökbe és pocsolyákba.~Szerencsére
195 II|          bevégezte, csak még a füvek és a falevelek tartották meg
196 II|          hajtókájához, ahova szúrta, és nini, csakugyan igazi tû.
197 II|              a madárfészekbe benyúlt és megtalálta vagy a tarkabarka
198 II|             kezébe nyomta a bankókat és a zálogcédulát.~Rohant ki
199 II|          szamócás kosarak, a tojások és a zöldségboglyák közt.~-
200 II|           Hanem most már azt mondom (és a csípõjére rakta fel a
201 II|        bankócsomagot, ott van-e még, és mivel az Isten rendesen
202 II|      megtalálták az igazi zálogházat és az igazi gyümölcsárus asszonyt.
203 II|           látja leszállani az ifjút, és bizalmasan vigyorgott.~-
204 II|                 mondá Laci õszintén, és a holmija után nyúlt.~-
205 II|      zsákmányból.~Laci zsebébe nyúlt és egy forintos bankót adott
206 II|        föltette poggyászát a kocsira és a »Fehér farkas«-hoz parancsolta
207 II|              töltött káposztát adott és rántott csirkét, és számított
208 II|            adott és rántott csirkét, és számított neki az egészért
209 II|              délelõtt az öreg Borly, és miután a Pestrõl hozott
210 II|            Nyolc különbözõ ékszerész és régiségkereskedõ vette meg
211 II|              ült a beteg feleségével és a leányával, mikor a postás
212 II|            fölfeszítette a fa-dobozt és ámulva kiáltott fel:~- A
213 II|             beszélj!~Aztán sóhajtott és köhécselt.~- Istenemre mondom,
214 II|             sovány kezét kinyújtotta és babrált rajtok, simogatta
215 II|       babrált rajtok, simogatta õket és téveteg mosoly játszott
216 II|              ékszerek? - kérdé.~Férj és feleség összenéztek, a grófnõ
217 II|             aztán behunyta a szemeit és nem felelt, magának a bárónak
218 II|            az ötvösnek Pestre.~- No, és az mostan visszaküldte.
219 II|          mert más a serlegek mestere és más a gyöngyök befoglalója,
220 II|              a gyöngyök befoglalója, és elküldtük anélkül, hogy
221 II|             a másikról tudott volna, és most visszakapjuk az összes
222 II|            Mariska, kérlek, kelj föl és hozd ki szívem az orvosságot.~
223 II|       egyenes utakon kavicsok vannak és kátyuk, de ez az esemény,
224 II|        visszavásárolta az ékszereket és elküldte ajándékba Micinek?~-
225 II|       gúnyosan Inokay -, az anyáknak és a regényíróknak mindig van
226 II|           ment feltartóztatás nélkül és hozta magával, amit a sors
227 II|        családhoz. Istennek dicsõsége és Urunk Jézus Krisztus ereje
228 II|            eleinte, beadta a derekát és a jezsuita-atya nézetét
229 II|             nagyobbra vagy kisebbre, és ez itt a nagy esemény. Az
230 II|         kalászra, mint fekete cérna, és ringatja magát rajta, -
231 II|      kõszéndarabok valaha fák voltak és hogy kívül voltak. Nagy
232 II|             uram vállat vont a hírre és beüzente Disznósy uramnak,
233 II|              hm. Ott ugyan nem volt. És egyebet nem mondott?~- Nem
234 II|        mosolygott. Volt benne démoni és visszataszító, de egyszersmind
235 II|          Beszélték, hogy betyár lett és a herevcsényi erdõkben együtt
236 II|             jön õsszel a gazdasszony és kiszedi a kaptárból. Ön
237 II|            kaptárba rakja a dolgait, és erre van is oka, mi? Én
238 II|            idegeit megviselték a ki- és bejáró végrehajtók. Ingerlékeny
239 II|            is megérkezett csakhamar) és már nem volt semmi kigondolható
240 II|            nálam egy ványoki paraszt és lefizetett ötven forintot,
241 II|     hetvenhárom forint húsz krajcár. És ez így ment mindig a tizenkettedik
242 II|           Mindennap bukkantak fel új és új hírek, de a valóságot
243 II|            után visszament a zárdába és talán nem is sokat törõdött
244 II|              abban egy gombostû sem, és végre mégis csak eljutott
245 II|      ezerszer gondol az õ Jutkájára, és a huszasról jut eszébe,
246 II|     véghetetlen keserves szerelmében és dologtalanságában, mert
247 II|             gonosz nagyapja adta el, és olyan szép legény, hogy
248 II|              úgy nagyjában emlékszem és tudom, hogy gyönyörű és
249 II|              és tudom, hogy gyönyörű és megható dal volt. Az öreg
250 II|         ágyból, fölkapta a revolvert és az ablakhoz futott.~- Ki
251 II|              a seregét, de jön vele, és most már megint mindnyájunknak
252 II|            az üres pálinkás hordókat és dobolnak rajtuk. Az arató
253 II|              a Szûts Marcsa románcát és azt kezdik dalolni:~Jön
254 II|              komoran sétál a császár és nem azon gondolkozik, hogy
255 II|              szeretne vele beszélni… és így szövődik a történelem
256 II|             széthordják az írástudók és felolvassák a kutaknál vagy
257 II|           üvegekkel, zsírtégelyekkel és mindenféle furcsa szerszámokkal.~
258 II|                felelte közömbösen.~- És ezt maga csak így mondja.?
259 II|             hat embert összevagdalt, és hogy milyen gyöngédséggel
260 II|          nagyon bûnös öregembereknél és a parázna múltú asszonyoknál,
261 II|              a tiszt mért nem alszik és mit figyel.~A tiszt is észrevette
262 II|              észrevette a fõherceget és szalutált.~A tûz amint reávilágított
263 II|           hogy felköltöm ezredesemet és jelentést teszek neki.~-
264 II|             a fõherceg meglepetve. - És mit vett észre?~- Igen gyanús
265 II|              ellenség a hátunkba jön és meglep az éjszaka álmunkban.~-
266 II|        elõõrseink fel vannak állítva és még eddig semmit se jelentettek.~-
267 II|           vették észre az ellenséget és az késõn is talál lenni.~-
268 II|        Mindenekelõtt kezeit csókolom és bocsánatát kérem, kedves
269 II|           otthagytam Disznósy uramat és a lakatosságot, de ez a
270 II|          pálya nem bírt kielégíteni, és a sors úgy akarta, hogy
271 II|         énhozzám való jóságát látom, és azt, hogy a nagyapa órája
272 II|         mellett feküdtünk a táborban és egy éjjel egész tizenegyig
273 II|      általában mindazt teljesítettem és teljesítem most is az órával,
274 II|          származik oroszlánkörömtõl. És hát mit ért, hogy Olaszországban
275 II|   gimnáziumban, ahol Inokay Pál báró és a nehézkes eszû Borly Pista
276 II|              egy reggel az osztályba és a kék ceruzájával a mappán
277 II|               s aztán felénk fordult és elmagyarázta a világra szóló
278 II|          egész óra alatt a custozzai és a königgrätzi csatákról
279 II|           eminenst, Inokay Pál bárót és a következõ kérdést intézte
280 II|             semmit, bástyákká váltak és felvonó hidakká; nyüzsögni,
281 II|        választói nyelvek, az éljenek és a szavazatok. Már hatvanegyben
282 II|       meghökkent a következményektõl és nem lépett fel.~Most megint
283 II|         felszólították a kerületben, és most már Borly is azt javasolta,
284 II|      föllépni, mert nem fedeztem fel és mert a tönk szélén áll méltóságod.
285 II|           van, az már Isten dolga.~- És mi lesz szegény gyermekeimbõl? -
286 II|           Bizony nem mindig a grófok és bárók között.~Ilyenkor rendesen
287 II|              esetre sem, mert azokat és a fajlovakat egyenként adogatta
288 II|            azért csak múltak a napok és valahogy majd csak mindig
289 II|        szellemiekben a fiatal Inokay és ily apró szerencsék érték.
290 II|            szegénység talaján jobban és sûrûbben tenyésznek a virágok.~
291 II|        tudvágyó, igénytelen, szerény és mégis nagyratörõ, mert amellett,
292 II|          barátja a versificatoroknak és a sánta kutyáknak (hanem
293 II|             szõni, jobb idõre hagyta és a »Tavaszhoz« címû poemát
294 II|          fogta meg a szélét a mutató és a nagyujjával, mely a diákok
295 II|            lapos a kecske-nyúzástól, és azért fogta meg félénken
296 II|             azért fogta meg félénken és messze tartotta magától,
297 II|              Nosza, lõn nagy bámulat és nagy ijedtség. Bogdán direktornak
298 II|        nebulók kiugráltak a padokból és hirtelen fölszedték az aranyakat.
299 II|            ismét föltette szemüvegét és a kezei közt maradt papirosokból
300 II|       kisleány, aki bókot hall, száz és száz szem keresi, (ott ül
301 II|          szokta ekképpen jutalmazni, és különös fõképpen azért (
302 II|   visszarántá az elindított mondatot és kiigazítá magát.~- Vagyis
303 II|       történhetik.~Ilyen beszélgetés és gondolatok közt tért be
304 II|          gondolatok közt tért be apa és fiú a »Zöld fá«-ba ebédelni,
305 II|         egyszer-kétszer forró zsírba és azután sütötte meg, külön
306 II|      halhatatlan. Íme itt van a haza és hívja a hatalmas Inokayak
307 II|               amit másoknak okozott, és egy léha fõúrból, akirõl
308 II|           ugyan véleménye mindenrõl, és okos véleménye, de lusta
309 II|            minden percben szükséges, és neki azt kell mondani: elkártyáztam,
310 II|            megkérdezi, elhalványodik és sírni fog titkon, ahol senki
311 II|          csinálhatott volna magának. És végre is mit alterálja õt
312 II|              állapotot magára nézve. És végre is, mit ér az efféléken
313 II|          hogy még most megvan Borly, és hogy holnap reggel a fogatot
314 II|          kell küldeni Radvánszkynak, és hogy Borly furcsa szemeket
315 II|              szemeket vet akkor õrá, és hogy ehhez képest a kerékbetörés
316 II|    szemrehányó tekintete meredne rá, és az valami szörnyû… szörnyû…~
317 II|              az ételeket, kulcsárné!~És nézik, nézik, csókolják,
318 II|            valami baja a papagájnak, és hogy mi újság a faluban?~-
319 II|      lucskosan megint a szekérre ült és elment a pincébe, - holott
320 II|             a feldõlésnél összetört, és a bor, kezét-lábát csókolom,
321 II|      meglássa, hogy fûbe harap tõle. És ehol van, ni.~- Tüdõgyulladást
322 II|              van; beszél, intézkedik és ír. Vagy legalább egész
323 II|          kaland, sok jó tapasztalat, és a gyûjtött pénzecskébõl
324 II|              magát a piros nádszékbe és nézte az úszó felhõket az
325 II|            fel egyet a kabátod alatt és vidd el a kasznárnak, de
326 II|           sérve fölszakadt, megújult és fájni kezdett, de õ csak
327 II|             de õ csak tartotta magát és elvitte a bort, együtt ivott
328 II|          lett hirtelen sürgés-forgás és szaladgálás. Eredj, Zsuzska,
329 II|             egész nap; papirost kért és a gyúródeszkát a dunyhára
330 II|         János úr megértette a dolgot és úgy jött, amint Perkálné
331 II|               Aludni akarok«, szólt, és mint egy pogány, a fal felé
332 II|        felrezzent a szoknyasuhogásra és félkönyökére próbált emelkedni.~-
333 II|           bátran odalépett az ágyhoz és letette a rózsát a paplanjára.~-
334 II|            szélérõl eléri a hatodik, és a szélesség a harmadik lépést,
335 II|              felhúzta szemöldjeit.~- És miért nem adott neki?~-
336 II|         kisebbiknek, melyen a Mátyás és Beatrix arcképe van kivésve,
337 II|            bevitte a bort a betegnek és mindjárt most az orvos jelenlétében
338 II|          gazember. Ott volt az orvos és a plébános is, akiket ismételve
339 II|            már a bizonytalan vizeken és inkább volt már a túlsó
340 II|        szörcsögött, a szemei beestek és az arca is megváltozott.~-
341 II|       hatóságilag le vannak foglalva és elárvereztetnek, vagy azért
342 II|          közt - talán több élõ féreg és parazita van csak egy fán
343 II|        kakasok megszólaltak éjfélkor és hajnalban, éppen úgy, mint
344 II|             átszûrõdött a park fáin, és messze szállt, szállt a
345 II|              intett, hogy meghalt.~- És mikor halt meg? - kérdé
346 II|          fülbõl-fülbe, szörnyûködést és megilletõdést okozva, addig
347 II|          mintha a jobbágyai volnának és attól várnák a legfõbb szót,
348 II|          talán õ maga is köztük van, és csak a gyarló emberi hüvelye
349 II|             ott a terítõn a Perkálné és a kisebb eszûek bolondítására,
350 II|            az egyik szeme hiányzott, és vetették a kereszteket,
351 II|       látványt nyújtanak a sebeikkel és béna tagjaikkal, nekik rontott
352 II|         patak, ha léket ütnek rajta, és a keze legyintésével mutatta,
353 II|           csörömpöljön, aztán bement és néhány percet töltött egyedül
354 II|          öregúr keze magához hajlik, és hogy bolond a földesúr,
355 II|              hogy itt volt a hatóság és bepecsételt mindent, még
356 II|           ütődött meg a főhadnagy. - És itt se lenne holnap a temetésre?~-
357 II|             rektor nagy szívességgel és becsülettel fogadták, könnyen
358 II|      kijöttek a parasztok a kapu elé és köszöntötték, a muskátlis,
359 II|             a koporsót, a keresztet, és minthogy a betűk csak reggelre
360 II|            cipelt, öntözve az utakat és a gyepet.~Úgy tervezte Laci,
361 II|     fölfrissült emlékek, a haláleset és a vele kapcsolatos eszmekör
362 II|         õneki (Lacinak) van valamije és Máriának nincs, mintha megfordítva,
363 II|          megfordítva, Máriának volna és neki nem. Hiszen mind jó
364 II|            alkalma a kastélyba menni és megköszönni a részvétét?
365 II|            kérdés, beszélhet-e vele?~És így tologatja az egyik gondolat
366 II|               fumigative bánik vele, és éppen a baronesz elõtt?
367 II|         valamelyik a végén megszánja és okvetlenül így szól hozzá:~»
368 II|    ismergette a gyalogos fõhadnagyot és egyszerre csak eszébe nyilallt,
369 II|            Litmaneck fõhadnagy úr.~- És a hölgy?~- Az a felesége.~-
370 II|              hogy behunyta a szemeit és az emlékeiben keresgélte
371 II|       fülkébe vonulnak, beszélgetnek és az egyedül maradt menyecske
372 II|    szemlesütésrõl ráösmer az asszony és gúnyosan, sajátszerûen mosolyog.
373 II|       Nyugalmazott császári kapitány és földbirtokos - tette hozzá
374 II|            emberiség nyugodtan eszik és csámcsog.~- Ez vért kíván! -
375 II|     lábszárairól lehet felismerni.~- És mikor lenne ez? - kérdé
376 II|      fõhadnagyot is.~Mire megfordult és a szemeivel intett a szöszke
377 II|          jött, mire Borly is felkelt és eleibe ment, úgyhogy a feleúton
378 II|            furcsa formában van.~- Mi és hogyan történt?~Brivinszky
379 II|            nyújtja énfelém a poharat és az enyémhez üti barátságosan. »
380 II|                fölemelem a poharamat és így szólok: »Ej, mit „kapitány
381 II|           egyszerre per tu életemben és sajnos, most ez a létszám
382 II|        mihelyt valaki meghal közülök és üresedés támad, el nem mulasztom
383 II|          mulasztom rögtön értesíteni és igen szerencsésnek fogom
384 II|          csapott, hogy minden tányér és pohár táncolt rajta.) Egy
385 II|           oroszlánhoz méltóság illik és flegma. Hát a flegmát erõszakoltam
386 II|             ön per tu barátjai közül és üresedést csinálni, azaz
387 II|            gondoltam, elneveti magát és észre tér, de õ metszõ gúnnyal
388 II|            metszõ gúnnyal nézett rám és hidegen elfordult. Erre
389 II|           Erre én dühösen kirohantam és most azért fordulok hozzátok,
390 II|        elégtételt ettõl az embertõl, és majd meglássátok, mi lesz
391 II|            otthon.~Felemelte eközben és csendesen visszatámasztotta
392 II|              fortyant fel Brivinszky és majd felöklelte a rettenetes
393 II|          rettenetes szemeivel. - Nos és miért?~Reá szegezte szörnyû
394 II|             az imént már elvállaltad és most azt mondod, hogy haza
395 II|          kapott.~- Kapitány! - mondá és minden vére arcába szökött -
396 II|            tompán, sziszegõn -, idõt és helyet.~- Itt a vendégfogadó
397 II|            felelte Borly.~- Jó hely. És mikor?~- Most mindjárt.~-
398 II|          méltóságteljes arcot vágott és a sétabotját kereste. A
399 II|           errõl az oldalról olvastam és írtam önrõl a legközelebbi
400 II|       hadjáratok idejébõl egy kedves és vitézi dolgot, de ön most
401 II|             be. Hamar rendben voltak és elindulhattak az akácos
402 II|           melyen a birtokot vette.~- És mivel szerezte?~- Virágokat
403 II|      ellenfél, az óra a felet ütötte és mégse jött.~- Pedig nekem
404 II|       hallatszottak a vendéglõ felõl és beszélgetés nesze.~- Hop,
405 II|           Szabó Ilonka, Brányi Vilma és Sipeky Mária, - tehetsz
406 II|       sorokat a magok nyerseségében, és most már egyenesen Sipeky
407 II|             zokon vettek az udvarlói és kihívták. Az egyik seladonnak
408 II|              Megzörrentek a gallyak, és elõbukkantak az alakok:
409 II|              tiszt, egy katonadoktor és tiszti szolga, aki mûszereket
410 II|        tiszti szolga, aki mûszereket és kardokat hozott.~Némán üdvözölték
411 II|            egyenesen nekik iramodott és a Brivinszky lába között
412 II|             iszonyat, de Borly ügyes és nyugodt, nem támad, kíméli
413 II|             nem támad, kíméli erejét és kiparírozza a vágásokat.
414 II|           fejedet. No most, no most, és villan, lecsap a fényes
415 II|           valaki vissza a vendéglõbe és mondja meg Inokay bárónak,
416 II|           bebocsátotta a kopogtatót, és a vékony falon át hallani
417 II|          némelyeket a beszélgetésbõl és látni a gyertyavilágosságot
418 II|          másik párbaja volt az imént és az ön ellenfele megsebesült.~-
419 II|         fejét félkönyökére hajtva.~- És ki vágta meg? - kérdé a
420 II|              hisz ez nagyon érdekes. És hogy keletkezett a párbaj?~-
421 II|           volna, de eleinte vállalta és csak mikor önt megnevezte,
422 II|          gyorsan dolgai után látott, és már kilenc órára otthon
423 II|             öreg szabadkõmûves volt, és hogy az egy külön titokzatos
424 II|             tûzhelyen a sok rántotta és lúdzsíros pirítós, a vendéglõk
425 II|              Gyengõ István ügyvéd is és egyenesen a kastélyba hajtatott,
426 II|        borítékjára, hogy felbontandó és kihirdetendõ a báró Inokay-család
427 II|    kihirdetendõ a báró Inokay-család és két unokája, Borly László
428 II|            két unokája, Borly László és Borly István jelenlétében.~-
429 II|            selyemkalappal, wuklikkal és aranyos pápaszemmel az orrán,
430 II|            unokája - ismételte Mária és elpirult.~- Úgy - szólt
431 II|         lakatot csinált az a gyerek, és látom most rajta ezt az
432 II|              Mindez gyorsan történt, és ezzel most már vége a kasznárnak.
433 II|            egykedvûen a csákányaikat és fülkosaraikat, s Perkálné
434 II|               Laci!~Borly megfordult és Pál bárót látta maga elõtt.
435 II|       Értelek. A családra neheztelsz és talán jogosan. De lásd,
436 II|              én másképp gondolkozom. És hát a család, tudod, mi
437 II|            milyen szegények vagyunk, és az ember végre is azért
438 II|           maga szennyét beletörülje, és azért gazdatisztet, hogy
439 II|          szeretett engem, jól tudom, és fáj a szívem utána.~Pálnak
440 II|            könnyel. Borly észrevette és szeretettel fûzte karját
441 II|             azután majd szabad léssz és velem is ráérsz egy kicsit
442 II|          kicsit Lacit az epedve várt és most mégis rettegett pillanathoz,
443 II|           ügyvéd a kocsijához lépett és annak a ládájából egy kis
444 II|           Inokay követünk« kiáltásra és most a madárnak is három
445 II|        lépcsõn a szarvas-agancsokkal és mindenféle vadász-trofeumokkal
446 II|       különböztették meg a tárgyakat és alakokat.~Inokay fölállt
447 II|             alakokat.~Inokay fölállt és a szolgabírónak nyújtá kezét.~-
448 II|              Borly meghajtotta magát és azt se tudta, hova tegye
449 II|               megbotlik a kardjában, és elesik, pedig már nem is
450 II|          Laci nem mert odapillantani és mégis mindenünnen oda látott.
451 II|            el, forgott vele a szoba, és különben is olyan furcsa
452 II|         egész cigánybanda játszanék, és csak az volt különös, hogy
453 II|      pukkedlit csinált az urak elõtt és odahajolt az anyja mögé
454 II|              uraim - szólt a báró -, és essünk át a mai szomorú
455 II|           család elõtt bontassék fel és hirdettessék ki. Talán inkább
456 II|              olvasni:~- Az Atya, Fiú és Szentlélek Isten nevében!
457 II|   bekebelezett csekély ingatlanomból és viskómból, továbbá a budai
458 II|           szolgálatkészségben, hûség és pajtáskodás dolgában.~-
459 II|         punktum - vélte a szolgabíró és olvasta tovább a következõket: »
460 II|             egri takarékpénztárakban és az egri káptalannál van
461 II|            végrendeletet az asztalra és fölkiáltott.~- Hallatlan
462 II|        valamint úrias könnyûvérûsége és kedvtelései miatt, elõbb-utóbb
463 II|            kis uram, báró Inokay Pál és kis úrnõm, báró Inokay Mária
464 II|            ott is, ahol észrevették, és összegyûjtöttem nekik kerek
465 II|            eszmét csak a sajnálkozás és az az érzés sugallta, hogy
466 II|             kitaszított egy hûs áram és végigsurrant a szobán. A
467 II|         báróné szemei megüvegesedtek és egyszerre megteltek könnyel.
468 II|   ablaküvegeket.~Az ügyvéd felugrott és meghajtotta magát a baronesz
469 II|             sóhajtott az öreg báróné és nyugtalanul kereste szemeivel
470 II|               Borly László fõhadnagy és Borly István tanuló között,
471 II|          teringette!~S ezzel fölkelt és átnyújtotta a nagyértékû
472 II|           hajtva, kétfelé szakította és az asztalra dobta.~- Az
473 II|               szinte szép volt most, és kiegyenesítve termetét,
474 II|             punktum, mert úgy akarom és szeretném látni, ki akadályozza
475 II|          becsületes emberek vagyunk, és tudunk dolgozni, s nincs
476 II|    választott alkalom volna az Isten és emberek elõtt. A Borlyak
477 II|        elfogta valahol a korridoron, és lehajolt, kezet csókolt
478 II|              Értelek, Inokay - szólt és eltûnt szobája ajtaján.~
479 II|         nyújt feléje, sõt egy hidat, és õ elrúgja, mert kevély.~-
480 II|             jössz. Eredj be, kérlek, és mondd meg az uraknak, várjanak
481 II|              az ügyvéd, a szolgabíró és a fõhadnagy. Az inas hûsítõket
482 II|            olvasva, ki volt hirdetve és tanúk vannak alatta. Aztán
483 II|            az okból, mert ön csak ön és semmi esetre sem képviseli
484 II|            az az ország lehet boldog és szilárd, ahol az elõforduló
485 II|             ahol az elõforduló bajok és esetek jegyzõkönyvbe vannak
486 II|         ajtaja félig ki volt nyitva, és nagyon kiabálva beszélhettek,
487 II|           zsákba kellene õket varrni és behajítani az Ipolyba.~-
488 II|              Azért kérdeztem megint. És te megint elpirultál. Hát
489 II|              már semmit se kérdezek, és te se szólj semmit se.~-
490 II|      hölgyeket pongyola érzéseikben. És sajnálta is, hogy nem tart
491 II|               hej, de ez régen volt, és akkor még vesszõkön ültek,
492 II|          rakott lándzsákon, vérteken és kopjákon, melyek szinte
493 II|              virágaira néhány vadméh és darázs szemtelenkedett be.
494 II|              az ország elsõ lovagját és költõjét, ott lóg életnagyságban
495 II|            Borly benyitott a szobába és megállt az Inokay Katherina
496 II|  sólyommadárral a kezében. A madarak és az asszonyok mindig összetartottak.
497 II|             a hasonlatosságot a régi és a mostani Inokay kisasszony
498 II|             ebben a szobában lakott. És talán itt kapta a kosarat
499 II|              Nagyot dobbant a szíve, és olyan sápadtnak mutatta
500 II|            villanat s eltûnik a kép, és elõtte áll Inokay Gottfried