Rész

 1 I |    eresztenie, apóka.~Az öreg a szemeit meresztette, mígnem észrevette
 2 II|     Eleinte behunyva tartotta a szemeit (két éhes tigrist láncon),
 3 II|       azalatt?~Ájtatosan emelte szemeit ég felé.~- Az Isten mindenre
 4 II|         szemérmetesen lesütve a szemeit -, maradjon ön is Vácon.~-
 5 II|         grófnõ aztán behunyta a szemeit és nem felelt, magának a
 6 II|       vén gazember rámereszti a szemeit, ahogy azt elõre elképzelte,
 7 II| sopánkodott Pál báró, a könnyes szemeit törülgetve. - Én reménylem,
 8 II|  terjesztõjét, az égre emelte a szemeit.~- Hja, sehogy se akart
 9 II|       majd úgy, hogy behunyta a szemeit és az emlékeiben keresgélte
10 II|       aztán megint kinyitotta a szemeit, látta, hogy a belsõ terembõl,
11 II|        Borly Laci lesüti erre a szemeit, csak lopva néz oda. A szemlesütésrõl
12 II|       Borly fõhadnagy lesütötte szemeit. Mária kötése fölé hajolt.
13 II|   egymást.~A fõhadnagy lehunyta szemeit és a kardjába fogódzott,
14 II|   baroneszbe.~Félve nyitotta ki szemeit, hogy áll-e még a világ,
15 II|    padlóra.~A hadnagy lesütötte szemeit, mint egy elítélt.~- Ha
16 II|      pedig lehajolt, elöntötték szemeit nagy boldogságában a könnyek,