Rész
1 I | néznek jobban a körmére?~De a báróné, egy beteges, törékeny
2 I | páncélruhákban, sisakosan, de redingot-kabátban pénzintézetek
3 I | nyilván ezeknek gyûjtött, de ezeket se szerette, el volt
4 I | fösvény, azért nem adott, de viszont egy külön házikót
5 I | embert elbolondítanak úgyis, de a beteg kutyákra senki se
6 I | lehet a babonában hinni, de az emberek száját se lehet
7 I | kasznár nem megy Pestre, de valahogy kutyává vedlik
8 I | hosszú ideig megint ember, de csak nézzék meg jól kegyelmetek,
9 I | maga nemében már most is. De mennyire összeomlanak a
10 I | töltötte a nagyapai háznál, de már nem oly vidáman, mint
11 I | el akarta hagyni a házat, de minthogy a fizetése több
12 I | inasával, mihelyt megérkezett, de az inas visszahozta.~- No,
13 I | Nem volt a fiú otthon?~- De otthon volt, hanem azt mondja,
14 I | szerszámok adtak impulzust. De mindegy is, akár a lakatos
15 I | találna állni másnapra, de a baroneszka is kurta kapicányra
16 I | megrezzent, hátrafordult, de egy csöpp meglepetést se
17 I | talán nem is lehetséges, de azért meg lehet próbálni.~-
18 I | bólintott fejével a mester.~- De már azt nem szeretném, hogy
19 I | lakatos-inasból cserepet. De legyen úgy, ahogy a nemzetes
20 I | fél huszasával naponként, de ebben benne van háromszor
21 I | szokja meg a lakatosságot, de ellenkezõleg történt: a
22 I | Buriusz Ferenc, a városbíró.~De maga Disznósy uram hovatovább
23 I | patikáruslegényé vagy egy grófé, de a lelke, az egy igazi lakatos
24 I | hogy egy kicsit lassan jár. De hát tíz forintért nem is
25 I | egymásnak adták a kilincset, de ez nem lett volna baj, hiszen
26 I | a báróné is beteg volt, de ez se lett volna baj, hiszen
27 I | ha lyukas hídon talál. De a kártyaadósság parancsol.
28 I | és ne lõje fõbe magát.~- De hiszen kizárnak a Kaszinóból.~-
29 I | adjon el mindent, ha kell, de a pénznek meg kell lenni.~
30 I | vette a környék uzsorásait, de eredmény nélkül jött haza,
31 I | Bizony nehéz a helyzet, de nem reménytelen - szólt
32 I | egy kis pénze, bátyóka?« de mindig visszanyelte. Nem,
33 I | gazdatisztjétõl kérjen pénzt. De hiába is tenné. A vén gazember,
34 I | báró szabadkozott eleinte, de minthogy nem volt más mód,
35 I | koronát rejtõ vasszekrényen.~De az öreg útja nem volt szerencsés.
36 I | Hm - gondolta Laci -, de nagy dolog volna, ha azt
37 I | hazavihetném a baronesznak. Igen, de át tudnám-e neki adni? Lesz-e
38 I | fogadalmat tett, hogy apáca lesz, de késõbb megbánta a dolgot (
39 I | átalakították vendégszobákká, de a zárda régi állapotában
40 I | fa odvába?~- Ide öntöm, de csak ha az apám nem látja,
41 I | vagy hát, szép rózsaszálam!~De amint lehajolt, hogy letépje,
42 I | kezdett már a pajkos szeme, de elharapta, inkább nem mondott
43 I | akarta tépni? Szép magától.~- De hiszen magának akartam elvinni -
44 I | maga leszakítsa idõ elõtt. De hát hogy jött be ide?~-
45 I | nyíljék, azt mondja a népdal, de arra, hogy nyíljék, talán
46 I | maga errõl semmit?~- Nem. De azt hiszem, hogy van lelke.~-
47 I | lelke.~- No, az meglehet, de azt látom, hogy magának
48 I | felejtem - gúnyolódott Lackó -, de maga, úgy látszik, elfelejtette,
49 I | tettünk - felelte idegesen -, de lássa, azóta sok történt.~-
50 I | csodás dolog elõfordul, de ilyesmi még sohase történt
51 I | ragadni a leányka karját.~De az egy sikollyal ugrott
52 I | bocsánat, Mária Karolina. De ne menjen! Hiszen elteszem
53 I | volna - szólt húzódozva -, de ha egyszer a világ ilyen,
54 I | hanyagul, felületesen -, de hát akkor mi lenne?~- Amivé
55 I | bensõségtõl, amint folytatá:~- De mondom, ez nagy titok, úgy
56 I | a csacsi nappali dolga. De reggel a Tumbus és a csacsi
57 I | elmosolyodott a történeten, de mégis csak a maga dolga
58 I | elsõbbnek.~- Ezt most már tudom. De mit érdekel engem Litmaneck
59 I | Hiszen két füle van.~- Úgy, de hátha az én levelemet venné
60 I | feje körül a két karjával, de a darázs nem tágított.~-
61 I | nem lehetne-e menekülni, de a falak magasak voltak,
62 I | palánta is ilyen. Ujujuj, de ráncba szed ez valakit.«~
63 II| nem Borly Gézának a fia?~- De igen.~- No, hát akkor nem
64 II| pályának választottad volna, de csak így odamenni ágyútölteléknek
65 II| elkeserítette ez a véletlen, de nem olyan fából való volt,
66 II| itt. Sokat szeretnék írni, de nem érek rá. Én egészséges
67 II| kikandikáló salátalevelek. De hogy ezeket elérje, egyet
68 II| szomorú napjait tengetnie.~De ideje volt a levelekkel
69 II| két éhes tigrist láncon), de úgy látszik, nem vette be
70 II| a kocsistól egyet-mást, de úgy, hogy nem bánta volna,
71 II| marmancs-virág cikkelyei. De biz a Lackó azt se látta.~
72 II| madarat etetne. Uccu, lelkem, de kényes, ez ugyan nagy urasághoz
73 II| mentegetni kezdte magát.~- Jaj, de bolond vagyok! Bocsásson
74 II| útközben. Úgy restellem, de úgy restellem.~- Szót se
75 II| kacérsággal, lehorgasztva fejét -, de ugye, igazán nem haragszik? (
76 II| az ifjú szemét kereste. De az tiszta volt, mint egy
77 II| nagyapja sokat jár Pestre? De jó neki.~- Most már nem
78 II| Most már nem igen jár, de azelõtt ott lakott az egyik
79 II| látogatni, a haldokló kívánja, de elsõ utazási célja csak
80 II| megy tovább Pozsonyba.~- De hátha a nõvére meghal azalatt?~
81 II| felelte a fiatal Borly -, de ön persze nem képes éjjel
82 II| nehéz volt megmelegíteni, de Potifárnét talán éppen az
83 II| boldogságomhoz, gondolta Laci, de nem mondta.)~- Dolgom van -
84 II| még lett volna elég hely, de a mi utasaink az ötödik
85 II| azért is meg kell lenni.~- De kérem.~- Mondom, hogy egy
86 II| csak várta egy darabig, de nem jött vissza, tudakozódott
87 II| volna el közös titkukat? De nem, nem, Mária ezt nem
88 II| fogalma, a hajlék nyájassága. De hátha zsiványok fõznek lopott
89 II| szeretett volna elfutni, de az illetõk már észrevették.
90 II| menni kompon?~- Ma már nem, de csónakon, ha van hozzá csónakos,
91 II| hogy a vendégnek is jusson, de Laci el nem fogadta:~- Köszönöm
92 II| Köszönöm a szívességet, de köpönyegem magamnak is van.~
93 II| nem közönséges perszóna, de maga a penci szõlõbíró,
94 II| Bocsássák meg kegyelmetek, de elõttem még nagy út áll,
95 II| és tegye rá a pipájára, de úgy, hogy a szagát feléje
96 II| meg, Baligó észrevette, de nem haragudott meg.~- No
97 II| csakhogy aludt már akkor, de csak úgy, mint a nyúl, mert
98 II| apró termetû emberke volt, de a szemei élénken világítottak,
99 II| juhász, én nem vagyok az oka.~De ha nem használ, hát nem
100 II| egyik falutól a másikig, de azért borravalót kellett
101 II| Holnap már õ is ilyen lesz. De sokért nem adná, ha hallani
102 II| ember nem fizethet többet, de te fizethetsz. Neked a rostélyos
103 II| hebegte Laci röstelkedve -, de én erre nem gondoltam és
104 II| feszíteni, mutatni tudtok, de a zsebetek rátok cáfol.
105 II| amelyre rá nem szolgált, de amely ellen mégse tehetett
106 II| volna lefeküdni valahol, de a zsebében már csak rézkrajcárok
107 II| építettek, ahogy itt járt, de alig ment egy félórát, rettentõ
108 II| megszámlálta krajcárjait, de nem volt annyi, hogy feketekávét
109 II| ember kétségbeesett volna, de õ nem. Ifjúság, bolondság.
110 II| gázvilágításban a Mariska kezeírása.~De hát a kávéház lehetetlen
111 II| Magas palánk vette körül, de mi volt az Lacinak, bedobta
112 II| egész halom szétesett donga. De biz õ ezekkel nem sokat
113 II| hasznát és nincs többé. De nini, itt vannak a hordók.
114 II| Laci lehajolt, odanyúlt, de csakhamar ijedten kapta
115 II| sohase látott gyémántot, de hallott meséket a karbunkulusról,
116 II| volt elég szárítani valója, de a nagyobb részt már bevégezte,
117 II| verte, paskolta a lakatot, de nem bírt vele boldogulni. (
118 II| nem a találó örült meg, de a feltaláló sápadt el, hogy
119 II| esetleg meg is vétetnek.«~De így a batyuval restellt
120 II| hagyta a holmiját a kofánál. De a nagy öröm, a gazdagság
121 II| zálogos boltot hiszen talált, de a kofa sátra nem volt ott,
122 II| kofát is látott egy helyütt, de itt meg a zálogház hiányzott
123 II| odasietett örvendezve a sátrához, de a jószágát sehol se látta
124 II| csirkefogóságot, galambom. De jóra talált az öreg Cserepesnében.
125 II| isten engem úgy segéljen!~De már erre csakugyan megfutamodott
126 II| Tegnap még ez volt mindene, de ma már a száz forint mellett
127 II| Vízivárosban, mindenfelé, de eredmény nélkül. Ez sem
128 II| találja, hogy õ csinálta; de szomorúságát csakhamar eltompította
129 II| legnagyobb borsószemek, de ki gyõzné azt mind elszámlálni.~
130 II| palack cliquot-t a pincébõl, de itt legyen az egyik lábad.~
131 II| megfoghatatlanná a dolgot. De minek is koptassuk az eszünket.
132 II| kavicsok vannak és kátyuk, de ez az esemény, hiszen majd
133 II| ma már ilyen ismerõsök…~De bármiként magyarázták is,
134 II| hogy az idõ belevilágít, de az idõ nem mutatott ehhez
135 II| nagysokára egy cserépdarab… de azt se lehet tudni, mibõl
136 II| Különösen, csodálatosan, de eljut. Csak az, ami ide
137 II| Rossz pénz nem vész el. De bizony a fiú csak nem jött.
138 II| pedig micsoda elme volt!~- De mégis, milyen körülmények
139 II| Bízzuk a dolgot az idõre.~De már erre kitört Disznósy
140 II| démoni és visszataszító, de egyszersmind a pátriárkákból
141 II| meg a kutya a szívedet!~De azért mégis imponált neki
142 II| Pali izé, csinos gyerek, de puhány. Ebben a Laciban
143 II| kis izé, egy kis vadság, de nem nemesség nélküli. Mindig
144 II| Nektek csak hajatok van, de agyvelõtök nincs.« Pedig
145 II| nem a virágokról gyûjti, de errõl a témáról nem akarok
146 II| felelte Inokay csípõsen. - De nem akarom tovább feltartóztatni -
147 II| végkifejléséhez a dráma. De mégse bírt volna szakítani
148 II| pillanatokban némi kenyérmorzsákat. De a bárónak úgy tetszett, (
149 II| bukkantak fel új és új hírek, de a valóságot senki se tudta,
150 II| törõdött a szegény fiúval.~De hát akármilyen nagy a világ,
151 II| kis dohányra valója lenne, de az sincs, pedig a dohányzás
152 II| küldj, drágám, két forintot, de jól bepecsételd, hogy az
153 II| nézik a majlándi fehérnépek, de én ugyan rájok se nézek,
154 II| meg erõvel, egészséggel, de a két pengõrûl, meg az én
155 II| leányok, hogy ő arra ment, de nem haragudott érte, legalább
156 II| németünket, vagy a másik németet. De mégis jobb volna, ha a mienket
157 II| kastély elõtt megállott, de már nem volt módja bemenni:
158 II| hol nem vette a seregét, de jön vele, és most már megint
159 II| amelyekre senki se gondol.~De azért Sulyomnak is megvannak
160 II| vágni egy félóra alatt, de nehéz, méltóságos uram,
161 II| Laci tehát hadnagy lett, de még ezzel nem ért véget
162 II| késõn is talál lenni.~- De hát akkor mibõl szopja ön
163 II| visszatért éjjeli pihenõ helyére, de még le sem ereszté fejét
164 II| uramat és a lakatosságot, de ez a pálya nem bírt kielégíteni,
165 II| vétkes vagyok az Isten elõtt, de másrészt csak az õ szent
166 II| kitettem valahol a zsebembõl, de hol? Talán valamelyik tábortûznél,
167 II| órádat. Keservesen esik, de meg kell keresni. Kerestem,
168 II| amikor végre megtaláltam, de épp e keresés közben lettem
169 II| osztrákok Königgrätzet, de én az osztrák pártján vagyok
170 II| élni kezdett a nemzet.~De Sulyomra persze ennek is
171 II| történelembe visz az út, - de lefelé is mehetni. Innen
172 II| fölléptetni a sulyomi kerület, de akkor Borly lebeszélte a
173 II| terhelve. Nincs pénzünk hozzá. De ha még volna is a választáshoz,
174 II| megnyílnak egy idõre.~- De hát aztán?~Borly a vállát
175 II| effajta gondolatok elõl, de ha megragadták, finom lelke
176 II| szép, tehát férjhez megy.~- De kihez?~- Valami derék emberhez.~-
177 II| ember nem keres hozományt.~- De hol van ilyen derék ember?~-
178 II| összeszorult a nyaka körül, - de azért csak múltak a napok
179 II| dominiumok, föl se venné, - de így egy pompás napot szereztek
180 II| angol nyelvre tanította.~De hát a Gondviselés is vigyáz
181 II| sûrûbben tenyésznek a virágok.~De hát a fiú meg is érdemelte
182 II| múzsáknak is teszi a szépet. De már ez az õ legbensõbb titka.
183 II| vizsgára, meghallgatja.~De biz azt sohase hallotta
184 II| szokott magyarázó modorában -, de mondhattam volna rendkívülinek
185 II| konklúziót akarta levonni, de megzavarodva pillantá meg,
186 II| címû verset?~- Komponáltam, de nem fejeztem be.~- Nincs
187 II| Hátha! Ej, ej! Furcsa volna. De nem, nem. Ami lehetetlen,
188 II| Inokay keserûen mosolygott.~- De nincsenek ám más lovaim.
189 II| ajánlatot gavallérosan.~De abba mégis belenyugodott,
190 II| bizonyos nyegle virtussal, - de a mélységbõl fölfelé esik
191 II| elõre építeni, áldozni. De kit talál? Egy tehetetlen
192 II| szisszenne, egyet se mukkanna, de így kitört belõle a keserûség.~
193 II| Fia próbálta szétbeszélni, de csak rövidesen felelt.~-
194 II| mindenrõl, és okos véleménye, de lusta azt megformálni, mindig
195 II| aztán egy ménes van otthon, de haj, mit mondjon ilyen esetben
196 II| titkon, ahol senki sem látja, de ez mind nem olyan borzasztó,
197 II| neki felelõsséggel? Ejnye, de bohókás gyerek vagyok -
198 II| lopni, hogy megelõzzön. De végre is én az enyémet költöttem.~
199 II| roppanni, minden, minden, de legalább Borlytól is megmenekszik.
200 II| sziszegés nélkül kiállaná, de ezekben a szemekben, babona
201 II| babona vagy nem babona, de úgy érzi, mintha az õsök
202 II| Hamar adjatok egy kefét. De talán mégis ennél hamarább.
203 II| Borly? Az most beteg.~- De csak nem fekszik? - kérdezte
204 II| komornyik) így is tett, de a kasznár makacs vén ember,
205 II| gonosz, ártalmas ember volt, de a halál mindenért kiengesztel.~-
206 II| õket, mama?~- Sajnálom.~- De miért?~- Mint ahogy sajnálom
207 II| sajnálod?~- A csikót igen, de a diákokat nem… Sõt magam
208 II| valami egyébre gondolni. De a felhõfoszlányok olyan
209 II| és vidd el a kasznárnak, de ne szólj semmit a bárónénak.~-
210 II| megújult és fájni kezdett, de õ csak tartotta magát és
211 II| elszunnyadt egy picinykét, de közben egyre beszélt álmában.
212 II| nem kíván-e valamit?~- De igen, sürgönyözök az unokáimnak,
213 II| ráfér egy kis reparáció, de hogy csak úgy nyisson be
214 II| hogy a baronesz oda menjen (de a bárónak nem szabad róla
215 II| megfogta, megszagolta, de már nehéz volt tartani,
216 II| jól esik nekem, hogy sír, de minek az? Nincs énrajtam
217 II| nem bírja kezem az írást, de figyelje meg pontosan, jól
218 II| egy fölösleges poharat, de a pohárszék helyett nagy
219 II| kivésve, megtölti a palackból, de most mit csináljon a palackkal,
220 II| baroneszka elvitte a bort, de a parkon keresztülszaladva,
221 II| a király iszik ilyenbõl.~De már a kancsóra fölpislantott
222 II| a kasznárházba megnézni, de õt se ösmerte már fel a
223 II| útravalóval a másvilágra. De biz az nem reagált egyikre
224 II| szavait, meglehetõs szabadon, de híven.~- Mentse meg kedves
225 II| ugyan zsenge dolog ilyenkor, de a krumplilevélnél mégis
226 II| kórházukból: »mars ki innét«, de azok, csodák csodája, nem
227 II| Bolondság hiszen, bolondság, de a plébános úr, mikor meghallotta
228 II| vitézül egy nagy husánggal, de a világért se merte volna
229 II| kivált az asszonyfélék. Jaj de szép! Piktor se festhet
230 II| öcsém nincs itthon?~- Nincs, de neki is ment sürgöny.~-
231 II| belenézvén a kéziratba -, de ön a bárókisasszonytól is
232 II| Csak az nem vette őt észre. De ki tudja, nem leselkedett-e
233 II| csinálnék.~- Hát csináljon!~- De hagyja abba a sírást, Perkálné -
234 II| Disznósy uramhoz is ellátogat, de a hangulata nem volt most
235 II| gazdagság jó, híd a baroneszhez, de ez a gazdagság válaszfal.
236 II| mástól jönne az örökség, de a nagyapó bizony még ezzel
237 II| életében szigorúan bánt. De hát talán jót akart, mert
238 II| lemondana az örökségrõl, de ez nagy szamárság volna,
239 II| megköszönni a részvétét? De ha elmegy is a kastélyba,
240 II| éppen a baronesz elõtt? Oh, de borzasztó lenne! Neki (a
241 II| Tyû, a teremburáját, de gyönyörû gyerek!~- S milyen
242 II| egész társaság tûkön ült, de kivált a »Galgavölgy« szerkesztõje.
243 II| ámbátor csak gyalogtiszt, de a hölgyet nem kötelezte
244 II| Ezt már látta valahol, de hol, nem tudta volna megmondani.~
245 II| jelölt?~- Nem a mi jelöltünk, de innen a megyébõl. Idáig
246 II| fõhadnagyot nem ismeri?~- De igenis. Ez Litmaneck fõhadnagy
247 II| nevelõbõl.)~- Nem tudom a nevét, de gazdag asszony lehet. Különben
248 II| tekintetét Litmaneckre, de késõn, mert Litmaneck már
249 II| nem lett volna különös, de annál jobban meglepte az,
250 II| megváltoztathat a változó életmód, de a nadrágot soha. A katonát
251 II| Igen sajnálom, kapitány úr, de nekem fogadásom van, hogy
252 II| teljesen be van töltve. De mihelyt valaki meghal közülök
253 II| elneveti magát és észre tér, de õ metszõ gúnnyal nézett
254 II| jöttem be a városba.~- Úgy, de azért hajnalban hazamehetnél -
255 II| Bocsásd meg, kapitány úr.~- De hisz az imént már elvállaltad
256 II| gyere el az akácosba.~- De hát a feleségemet hova tegyem? -
257 II| Litmaneck.~- Vidd haza!~- De hátha nem akar menni.~-
258 II| fizetõpincér lihegve szaladt oda, de Galgavölgy csak a kezével
259 II| szereztem - szólt Borly -, de bizalmam volt önhöz.~- Ön
260 II| kedves és vitézi dolgot, de ön most se tévedt, megtalálta
261 II| pompásan lehet verekedni, de csak nem jött az ellenfél,
262 II| ügyvéd -, ön temetésre siet, de az csak délután lesz.~-
263 II| csak délután lesz.~- Úgy, de nekem ott funkcióm van.~-
264 II| tódítsa, ahogy tetszik, de a marha leadta a hevenyészve
265 II| az még most is sántít, de még most se vette el.~Megzörrentek
266 II| mérve rá, hogy iszonyat, de Borly ügyes és nyugodt,
267 II| elsõ vért a holdvilágnál, de még mindig nincsen. Csóválja
268 II| Halt! kiáltják a segédek. De ha nem kiáltanák is, vége
269 II| szobájába vonulhatott lefeküdni, de alig bogozódott elsõ álma,
270 II| Hát itt van? Igaz, persze. De hisz ez nagyon érdekes.
271 II| ez elég ok lett volna, de eleinte vállalta és csak
272 II| fürhéces kocsin járnak, de voltak itt ismeretlen úrias
273 II| hatott, éppen az ének alatt, de ezt is eligazította egy-két
274 II| megtanítlak én móresre.«~Oh, de gyönyörû volt a baronesz!
275 II| olyan messzirõl kivenni. De annál jobban emlékezetükbe
276 II| amit jó lesz megtanulni; de aztán olyan is volt, amin
277 II| Isten lakatosnak teremtette, de a császár elvette katonának.
278 II| semmi se vagyok.~- Nem, nem, de látod, azt se tudom, hogy
279 II| neheztelsz és talán jogosan. De lásd, én más vagyok, én
280 II| könnyelmûségét ráfogja. De én… én szerettem az öregedet,
281 II| Csak úgy (vállat vont), de gyerünk innen.~- Hová?~-
282 II| testvérem.~- Õ mondta?~- Õ, de mit csodálkozol ezen?~A
283 II| a városban volt.~- Igen, de már innen mentem be a városba,
284 II| legyecske zümmögött bent, de ezt olyannak érezte, mintha
285 II| nem is tartozik mireánk, de minthogy a megboldogult
286 II| nem vagyok mai gyerek, de ilyet még nem hallottam.
287 II| nemességben az Inokayakkal, de csak úgy, ha az az Inokay,
288 II| elrúgja, mert kevély.~- De mikor a kevélység úgy megszépíti
289 II| A szolgabíró dühös volt, de azért mégis felhajtott egy
290 II| végrendelet, választások idején, de egyébként is. Mindig nagy
291 II| tartottam az öreg Borlyt, de hogy ilyen slágert kivágjon,
292 II| elsöpörje az útból Peszerényit. De hogy egy ilyen mennybõl
293 II| gyermekei jogát tartalmazza, de a Perkálnéét is. A szétszakítás
294 II| természetes gyámja a gyermekeinek, de õ maga nem örökös. A báró
295 II| veendõ, föltéve mondom, de meg nem engedve. Ám ha megengednõk
296 II| egy egész gordiusi csomó… De egy jegyzõkönyv mégse árthat.~-
297 II| asszony kéreti az ügyvéd urat. De még ennél is jobban gomolyodott
298 II| ember az õrnagynál kezdõdik. De mondom már, hogy ne légy
299 II| felelte fojtott hangon, de félt, hogy nem fog tudni
300 II| Hol vagy, Lackó?« - hej, de ez régen volt, és akkor
301 II| másképp nem is lehet.~- De…~- Semmi de, kedves fõhadnagyom.
302 II| is lehet.~- De…~- Semmi de, kedves fõhadnagyom. Én
303 II| vagyok a legbetegebb.~- De hisz a gyûjtött pénz a méltóságod
304 II| azt most már nem hiszem.~- De ha maga a megboldogult mondta?~-
305 II| most már én se hiszem.~- De hát akkor mit csináljunk? -
306 II| jótékony célra, idegeneknek. De hát akarhatta-e õ azt? Okos
307 II| hogyne! Hahaha! Don Quichote de la Mancha kidobta a négyszázezer
308 II| végrendeletet csinálta.~- De ez alkalmasint csak föltevés.~-
309 II| négyszemközt is kényes rám nézve, de immár kénytelen vagyok vele.
310 II| csóka.~- Bocsánat báró úr, de én sohase szoktam hazudni.~-
311 II| nem is úgy van az értve, de ha két jó ember valami dologban
312 II| magam néztem át darabonkint, de…~- Hiszen éppen az a de -
313 II| de…~- Hiszen éppen az a de - vágott közbe nevetve.~-
314 II| vágott közbe nevetve.~- De nem akartam megtartani,
315 II| Milyen igazságtalanok. De legyen ön megnyugodva, én
316 II| esni ez a kis figyelem. De mondja csak, fõhadnagy,
317 II| Egyszerû volt a kérdés, de a fõhadnagyot ugyancsak
318 II| mondjam csak, oh, istenem… de talán mégis…~- Csak beszéljen
319 II| a szerelem?~- Bocsánat, de az már nem tartozik ide -
320 II| némán megcsókolta kezét, de érezte a báró, hogy egy-két
321 II| mutatták. Bolyongott ide-oda, de a kisasszony sehol se volt,
322 II| pataknál valahol.~Igen ám, de a patak, a Litva, végigfolyt
323 II| csörögni, nem ahogy a víz, de ahogy egy kard szokott.
324 II| az asszonyból többet is.~De már ekkorára oda is ért
325 II| aztán újra le akart ülni, de Borly figyelmeztette:~-
326 II| találom, mint valaha.~- De a mi kertünk nemde csúnyább
327 II| szerény.~- Nem ritkaságok, de nagy jelentõségük van.~-
328 II| ösztönszerûleg odakapott, de a hernyó becsúszott a ruha
329 II| fõhadnagy kezét megüsse, de éppen az arcát találja nagy
330 II| Haragszom, menjen, menjen!~- De hisz a hernyót vettem le
331 II| csókot is, a pofont is, de megfordítva, ahogy képzeltem.
332 II| a fõhadnagy sóhajtva.~- De hát akkor mint történt a
333 II| sorsodra nézve, ahogy akarsz, de ez egyenesen illetlen volt,
334 II| Hát itt van a pitypangja, de most azután ne okoskodjék
335 II| zárni, s Mária engedte is, de ahol a kert megnyílt titkon
|