Rész

 1 I |     Borly Gáspár, ütött-kopott öregúr, ezer ránccal az arcán.
 2 II|        valamit a ruhájukon, az öregúr, nyilván rokon lehetett,
 3 II|    volt az ebek gyógyterme, az öregúr felgyûrt ingujjakkal, derekára
 4 II| megilletõdést okozva, addig az öregúr megmeredve feküdt halottas
 5 II|      sokszor hallotta, hogy az öregúr keze magához hajlik, és
 6 II|    Hogy-hogy?~- A megboldogult öregúr énreám bízta a végrendeletét.~-
 7 II|         hogy sokat gyûjtött az öregúr.~- Nincsen kizárva - szólt
 8 II|       csakugyan elharácsolt az öregúr egyet-mást tõlem, engedelmeskedve
 9 II|      csupa becsülettudásból az öregúr hagyatékát valami jótékony
10 II|        azt a szót használta az öregúr, hogy »loptam«.~- Bizonyos
11 II|       Hogyan? Mit?~- A szegény öregúr nem volt józan eszénél,
12 II|     érteni az összefüggést. Az öregúr sajnálta a családi ékszereinket