Rész

 1 I |         kérdé a báró.~- Valamikor - mosolygott gúnyosan a kasznár. - Ha
 2 I |         szirmokat s olyan ismerõsen mosolygott már a végén Lacira, hogy
 3 II|          bölcs gúnyoros nyugalmával mosolygott. Volt benne démoni és visszataszító,
 4 II| mindamellett gúnyorosan, fölényesen mosolygott.~(Borzasztó szemtelen fráter -
 5 II|             veszed.~Inokay keserûen mosolygott.~- De nincsenek ám más lovaim.
 6 II|        ajándékba.~A doktor gyanúsan mosolygott; õ már tudta, hogy azoknak
 7 II|                Még csúnyább volna - mosolygott a fõhadnagy -, ha az elõbbi
 8 II|     felszisszenése. A báró gúnyosan mosolygott. Borly fõhadnagy lesütötte
 9 II|          mindennél.~Gyengõ fiskális mosolygott:~- Majd elõveszi a jobbik
10 II|    méltóságos uram (a báró gúnyosan mosolygott), bizonyára mondom, hogy
11 II|         adva a rébusz, találja ki - mosolygott a báró.~- Méltóságos uram!
12 II|          szava lõpor nélküli füst - mosolygott Mária, kék pántlikás kalapját