Rész

 1 I |           mialatt a mellékajtóhoz jutott, s kinyitván azt, iszkiri,
 2 I |         letépje, egyszerre eszébe jutott a mesékbõl a rózsává elátkozott
 3 II|        kacérkodva. Ezekrõl eszébe jutott az esteli gyémánt-tû - vagy
 4 II|       valami messzi mellékutcában jutott eszébe, hogy nini, ott hagyta
 5 II|      magának egy jó napot.~Eszébe jutott, hogy még nem is reggelizett.
 6 II| parancsolta magát vitetni, eszébe jutott a »sógorasszony«, akinek
 7 II|           nélküli. Mindig eszembe jutott, izé - szólt a felesége
 8 II|     fordulva. - Sapristi! - mi is jutott csak az eszembe? Hát igen,
 9 II|        tért, a fõhercegnek eszébe jutott, jóval túl éjfél táján,
10 II|     nevetsz, apa?~- Valami furcsa jutott eszembe.~Úgy volt, mint
11 II|      kulcslyuknál. Valami eszembe jutott, amit elfelejtettem felírni,
12 II|           is elmúlt, mikor eszébe jutott, hogy vacsorálni kellene.