Rész
1 I | gyerek voltam, még élt, s minthogy az én édesatyám
2 I | idegenek is észrevették s gyakorta figyelmeztették
3 I | melyeken vámot szedtek, s a tömérdek jobbágy, mely
4 I | jobbágy, mely nekik dolgozott, s kikkel, ha fegyverbe öltöztették,
5 I | hitel modern formáiban, s annak mindenféle szövevényei
6 I | eltemette embernyi korban, s csak az egyik, Géza után
7 I | orvosságokat hordogatva sebeikre, s õ ingyen foglalatoskodék
8 I | imposztor). A torony a papoké, s én a papoknak nem adok semmit,
9 I | semmit, elég fundációjuk van s elég sok embert elbolondítanak
10 I | Varga Istók élõ emberek, s látták Luca napján éjfélkor,
11 I | csörtetett elõ a temetõbõl s megmarta a Galandánét, s
12 I | s megmarta a Galandánét, s hogy az egyik lompos farkú
13 I | az auctorokkal társalgott s bámulat tárgya volt lelki
14 I | professzor urak szörnyûködtek s valóságosan megrohanták
15 I | unokáinak egy nagy vagyont, s aztán lakatosnak adja az
16 I | utána mászott, mint a mókus, s mire a kastélyból elõszaladtak
17 I | okmányszámba ment, mint a királyé, s a legközelebbi napok egyikén,
18 I | báró éktelen dühbe jött s elsõ percben korbáccsal
19 I | pajkos dzsin kivenné a szívét s folyton mártogatná felváltva
20 I | ereszteni a hajtásokat, s megjött a lánygyerekek elsõ
21 I | ládát föltették a kocsira, s azzal, upre pupos, bevitte
22 I | hosszú meggyszárát lelógatva s kezeit zöld posztó köténye
23 I | lemozdult a boltajtóbul s elõre ereszté a vendéget,
24 I | boltba, hol senki sem volt s hol száz meg száz lakat
25 I | elõre kifizetem egy félévre.~S ezzel elõvett egy zacskót
26 I | okulárét savószín szemeire, s elkezdte megszámlálni a
27 I | kezdett más nézeten lenni, s nem egyszer lehetett hallani,
28 I | legott szabadalmat is vett rá s megküldte egy bécsi üzletnek
29 I | megszorult török zarándoktól, s az a tulajdonsága vagyon,
30 I | az órának eleget tegyen, s eközben édes álmodozások
31 I | összegyömöszölt szirmokat s olyan ismerõsen mosolygott
32 I | építtetett a klastrom mellé s néha éjjelenként oda szökött
33 I | leginkább katonatisztek közt, s álnév alatt mulatott pezsgõ
34 I | régi állapotában maradt, s még most is ott az ajtó,
35 I | ajtót egy rozsdás kulccsal s átszalad egy pohár sörre
36 I | átellenes szíjgyártó kapujában, s nem sokáig kellett várnia,
37 I | a mellékajtóhoz jutott, s kinyitván azt, iszkiri,
38 I | felhajtotta a zavaros italt s leszúrta az árát, aztán
39 I | levágta a messzelyt a földre s úgy szaladt a piac felé,
40 I | Hirtelen betaszította az ajtót, s egy iramodással, nem nézvén
41 I | Idegesen nyúlt a bicskája után, s amint már rátenné, hirtelen
42 I | hangra, ijedten néz fel, s majd sóbálvánnyá mered,
43 I | ragyogok, mint a fekete szurok.~S pajzánul meghajtotta magát
44 I | el a tõt tavasz elején, s akkor megfogadtam a fejedelemnõ
45 I | hátravetette a szép fejét negédesen s lendületes gesztussal szavalta
46 I | égbõl hoztatok magatokkal, s valami, ami már rátok ragadt
47 I | ilyen, hát akkor ilyen.~S ezzel kedvesen rámosolygott
48 I | virágnak képzelte az orrát s rá akart ülni, a kertész
49 I | micsoda meleg, micsoda pokol. S azonfelül még idegen szagot
50 I | minden lépéssel megállt s a hasát fogta, úgy nevetett.)
51 I | szüleim felõl kérdezõsködjem, s õ bejött, mert kend részegeskedni
52 I | szót se többet, Tumbus.~S ezzel csípõjére tette a
53 I | csípõjére tette a kezecskéit, s haragosra, morcosra vonván
54 I | makogta az apó alázatosan.~S mintha egyszerre kijózanodott
55 II| egy huszasért. Élelemre s egyéb szükségesekre még
56 II| kötött a fehérnemûjébõl, s ezzel elbúcsúzván Disznósy
57 II| úton milliószor átolvassa, s újra a szamárhoz közeledett,
58 II| egy tyúkos ketrec elõtt, s a szamár is békén engedett
59 II| volna rántania a talyigán, s arra mostani sziesztájában
60 II| vagy nem a vállalkozás, s talán éppen azon könnyezett,
61 II| kesztyûit húzogatta fel s hosszan odatartotta fehér
62 II| kocsis vidám öreg fickó volt, s amint gyalog ügetett a kocsi
63 II| pondró is szereti a jót), s aztán csak az egyik felét
64 II| az asszonyság elpirult s mentegetni kezdte magát.~-
65 II| igazán nem haragszik? (S ezzel odanyújtotta neki
66 II| nem haragszik. Így, ni! - S egy egész percig kezében
67 II| szamócaillat töltött be, s a tündéries Kopolyka völgy
68 II| vagy ittak. A vödör föl s alá szaladgált a csikorgó
69 II| lesz ma estére, érti-e?~S gyöngéden megnyomta a lábát
70 II| mint a hangyamászkálást, s epedve várta a nyíló ajtót,
71 II| hallatszottak künn. Az ajtó nyílt, s belépett rajta az öreg Borly,
72 II| az orra vére indult meg s ahogy szokásos ilyenkor,
73 II| asszonyka fejet csóvált s kedvtelenül mormogta: »Soha
74 II| bejött reggel a városba, s miután Disznósyéknál hûlt
75 II| hogy a nagyapa üldözi, s ez ellen kellett megcsinálni
76 II| nehány lépést be az erdõbe, s íme, kibontakozott eléje
77 II| Felbátorodva lépegetett a tûzhöz s rájok köszönt:~- Adjon az
78 II| kanalakat, meg a kenyeret s olyan traktamentumot csaptak,
79 II| nyájat odahajtva közelbe s uccu, hopp, olyan tánc kerekedett,
80 II| taplóból egy csipetnyit s kinyitván a pipája kupakját,
81 II| sercegõ tüzes dohányra, s amint szállt, szállt a tapló
82 II| Baligó használ a környéken, s mely csak fenyvesekben nõ,
83 II| Laci a gyalogösvényre tért, s minthogy nem eléggé vigyázott,
84 II| ványadtan szedte fel a cókmókját s elhatározta, hogy járkálni
85 II| lámpáig mindig eljuthatott, s ez máris cél volt, mert
86 II| verbunk, lesz felpénz holnap, s kezdõdik a gyöngypálya.
87 II| senki se fogja háborítani, s legalább a maga földjén
88 II| állott még néhány öreg hordó s egész halom szétesett donga.
89 II| egész végig az égbolton, s nem kezd a csendes nyári
90 II| nekigyürekezett és feldöntötte, s amint a taszítás folytán
91 II| mi? Elõkereste gyufáját s megvilágította a helyet.
92 II| legott ráösmert a becses kõre s megörült neki: »No, ezt
93 II| bebújt egészen a hordóba, s megörült egyszerû ötletének,
94 II| azalatt megeredt a zápor s altató monoton cuppogással
95 II| hogy fölemeli a hordót s elúszik lakójával a kert
96 II| történt, nyugodtan aludt, s kipihenve ébredt fel. Kidugta
97 II| gyémántjaikat, a vízcseppeket, s himbálták kacérkodva. Ezekrõl
98 II| tetején felgyûlt vízben s aztán megvizsgálta a helyet,
99 II| beljebb nyomta a zápor, s mert mint picinyke pocsolya
100 II| gödör van - gondolta Laci s egy éles végû dongával elkezdte
101 II| sodrából, mint maga a ládácska, s ami kíváncsiság hajtotta,
102 II| különös hangsúlyt tett, s petyhüdt ajkai vigyorogva
103 II| ennyi pénze még sohase volt, s szó nélkül bólintott a fejével,
104 II| ki a szemem, ha láttam - s ezzel megrázta magát, mint
105 II| legújabb katona-palántája s csak a szögleten állt meg,
106 II| amennyire a zöldfüggöny engedte, s csak miután látta a nyíláson,
107 II| behajtat egy vendéglõbe s mielõtt a »gyöngyéletbe«
108 II| végre rajta a vidéki embert, s õ kezdte a dolgok mibenlétét
109 II| szólt felvillanyozva, s mohón elõhúzta pénze közül
110 II| aztán kiokoskodták a helyet s nehány perc múlva megtalálták
111 II| vaskereskedésnél, ahol feszítõ vasat s egyéb szerszámokat vásárolt,
112 II| Fölpróbálja valamennyit s találgatni fogja, ki küldhette?~
113 II| dolgaihoz, megvette a faládát s feladta a postára a kincseket,
114 II| Bécsben is járt a vén gazember s fölszámította a költségeit).~
115 II| uraságnál, az bele is nézett s szokott könnyedségével megelégelte,
116 II| valami kísérteties történik, s egymás után kezdte behányni
117 II| aki vele járt mindenütt, s mikor Borly hazakerült,
118 II| gyóntatni szokta az Inokayakat s minden évben két hetet töltött
119 II| csóvált az eset hallatára s végre is csodának minõsíté
120 II| a kis csikók a pázsiton. S ha ide ér is egy-egy morzsája
121 II| faluban egy templom égett el s abból való a kis fátyolszilánk?~
122 II| viszonyok közt hadvezér s Napóleon talán a Bakonyban
123 II| lássa, nekünk is van eszünk (s mereven, megvetõen fixírozta
124 II| rakásra gyûjti a mézet, s jön õsszel a gazdasszony
125 II| virágokról gyûjti a mézet s ezt nem szükséges neki eltitkolni,
126 II| lelken is. A simaság eltûnik s még a modor is hepehupás
127 II| kicsit a gondviselésnek. S voltak percei, amikor szinte
128 II| meg az egész ármádia előtt s azon melegében kinevezte
129 II| két hónapja gyógykezelem, s még mindig fáj a lába. Fáj
130 II| szegénykém?~A báró fejet csóvált s elújságolta mindjárt a bárónõnek,
131 II| balpartján ütött tábort s egy parasztházat foglalt
132 II| levegõt szí a csillagos éjben s megnézi az elõõrsöket.~Segédtisztjétõl
133 II| fõherceg.~- Igen, fenség, s éppen azon gondolkoztam,
134 II| hadtestek nyomulnak elõre felénk s ezek verik fel a szárnyasokat.~
135 II| igaza lehet! - kiáltotta s maga is figyelni kezdett.
136 II| hallani lehetett az erdõ felõl s annak monoton zúgásától
137 II| a tábor fölébresztésére, s hogy harcra készen álljon.~
138 II| már pozdorjává verte õket, s Borly László ezért a megfigyeléseért
139 II| ellentállni nem tudtam, s melyek a katonaéletbe vittek.
140 II| pályámon, a golyó megkímélt s kitüntetések értek. Közkatonából
141 II| vízszintes helyzetben legyen, s ne járjak vele, ösztönszerûleg
142 II| olvasta nagyapa az újságokból) s így léptem megint elõre
143 II| Ausztriához intézné szózatát, s aztán felénk fordult és
144 II| a tudományok tudománya, s miután ezeket elvégezte,
145 II| húst nem akar hitelbe adni, s ennek dacára azt javasolja
146 II| eddig mellette tartott, s aki egyszersmind angol nyelvre
147 II| is vigyáz egy Inokayra, s nemsokára levelet kapott
148 II| tovább gyakorolhatja magát, s ugyanekkor valami francia
149 II| sétákat tesz vele reggelenként s az öreg Dumas nyelvén csacsog
150 II| csõszhöz, annak a kunyhójába, s engedelmet kért az apjától,
151 II| ember tette tönkre a szüleit s földönfutóvá õt. Hanem annyi
152 II| gördülékeny hexameterben, s ha egy-két strófát kifaragott
153 II| korában, odaül az öreg ölébe s úgy olvassa fel neki egy
154 II| felolvasása után nyissam ki s az abban foglalt kérelemnek
155 II| aranyok kezdtek belõle ömleni s legurulni vidám csengéssel
156 II| jelen van a szülõk közt s felvillanyozva kiált közbe:~-
157 II| tenyerébõl, a füléhez tartja, s úgy hallgatja elõre hajolva
158 II| különös pedig elõször azért (s itt fölemelte a kecskenyúzó
159 II| mert rendkívül különös, s ez okból felszólítlak, báró
160 II| egy-egy sorral szaporítottam, s õ a mellettem levõ szobában
161 II| egyszer herceg Esterházy s egy ezrest adott neki naponként,
162 II| azonban elfordult tõle, s reggelre minden pénzét elvesztette,
163 II| esik nehezökre egyet lépni s elszorul a szívük, hogy
164 II| mindig mások gondoskodtak s aki minden akarat nélkül
165 II| kezdte, egyre levertebb lett, s mikor végre egy kanyarodónál
166 II| elõbukkant a kastély bádogtornya s mellette - mint egy meglapult
167 II| tavaly fogtak az erdõben, s nem történt-e valami baja
168 II| Lázonyba a választóknak, s átmenve a Berkenyés patakon,
169 II| nézegetett, összerezzent s egyszerre arca elé emelte
170 II| egymás közt az országot s kúriáról kúriára mennek
171 II| közeli sírást jelentette, s csakhamar elõ is törtek
172 II| szívéhez szorította õt, s lehajtván a deresedõ fejét,
173 II| tüdõgyulladást állapított meg, s nosza, lett hirtelen sürgés-forgás
174 II| Heister a Rákóczi-idõkben, s az így karóba húzva is a
175 II| déltájban azonban nyugtalan lett s minden szekérzörgésre fölzavarta
176 II| tehát elindult Perkálnéval s útközben egy piros rózsát
177 II| rózsát szakított a parkban s azt a kezében himbálva lépett
178 II| amit elfelejtettem felírni, s amit a kisasszonynak most
179 II| tudom, nem lesz semmi baja.~S kifelé szaladva a szobából,
180 II| benne van felejtve a kulcs, s ott a csodálatosan hazakerült
181 II| kiáltozta gyerekesen, s sietve berohant a kasznárlakba
182 II| berohant a kasznárlakba s átadta Perkálnénak a billikomot.~-
183 II| tagadólag rázta a fejét s oda se nézett.~- Nem kell.
184 II| be finom, jaj, be jó. (S csettentett a nyelvével
185 II| szemeivel, fölemelte a fejét s izgatottan kalimpált remegõ
186 II| kalimpált remegõ karjaival, s lassankint fölismervén azt,
187 II| kasznár betegápoldájában, s mikor kibukkant virradat
188 II| Ma õ kelt fel elsõnek, s nem ok nélkül. A kasznár
189 II| krumplilevélnél mégis jobb. S íme, már ébren találja a
190 II| nemzetes úr beadta a kulcsot.~S míg így ment a hír fülbõl-fülbe,
191 II| odacsõdítette az egész falut, s okos, sõt tapasztalt emberek
192 II| látja azt a nemzetes úr. S mikor úgy déltájban azzal
193 II| versezet megkomponálásában, s fel is olvasott egy kész
194 II| olcsóbb - mondá a rektor -, s a téma csábító, mert a bárókisasszony
195 II| visszakísérte a gyászházhoz s ellátta tanácsokkal, hogy
196 II| rántotta csakhamar elkészült, s Laci a városkába hajtatott,
197 II| szava cseng-bong a fülében, s ha összeállítja, biztosan
198 II| csak a regényekben van, s azonfelül nem vezetne célhoz;
199 II| a gyöngéd érzés meghat, s lábaihoz omlik az elõbbi
200 II| báró se lesz a temetésen, s így nem nyílik alkalma a
201 II| Rotschildnál, mert õ szeret, s boldogabb vagy te a földnek
202 II| Ezt mondja a csillag, s ha a csillag nem mondaná,
203 II| mondaná, egy felhõ mondaná, s ha az se vállalkoznék rá,
204 II| az épület túlsó szárnyába s benyitott az ebédlõbe, mely
205 II| ebédlõbe, mely egy nagy s egy kisebb terembõl állt,
206 II| iddogált a levélhordóval, s hol Garibaldi vörösinges
207 II| egyiknél két fiskális ült s a »Galgavölgy« címû hírlap
208 II| Borly Laci szalutált neki s leült egy magános asztalnál.
209 II| teremburáját, de gyönyörû gyerek!~- S milyen fiatal, hisz ennek
210 II| ennek még szopnia kellene!~- S már fõhadnagy! Bizonyosan
211 II| be) cigánymuzsika szólt, s ha néha kinyílott az ajtó
212 II| ha néha kinyílott az ajtó s elállt a muzsika, nagy zsongás,
213 II| mint egy megvadult bölény, s megáll a Litmaneckék asztala
214 II| mire az szó nélkül fölkel s egy fülkébe vonulnak, beszélgetnek
215 II| álló asztala felé tart, s odáig érvén, meghajlik s
216 II| s odáig érvén, meghajlik s mogorva, zordon hangon mutatja
217 II| szemeivel szétnézett a teremben s nagyot fújt, ziháló mellébõl
218 II| petróleum-lámpák világítanak, s hogy az emberiség nyugodtan
219 II| mint egy bicska, felkelt s jött, mire Borly is felkelt
220 II| Borly.~Kezet fogtak, s így szólt Litmaneck:~- Átjöttem
221 II| halántékán kidagadtak az erek, s ajka idegesen remegett,
222 II| hátraszegi fejét kevélyen s így szól kifogástalan udvariassággal: »
223 II| oroszlán vagy, Brivinszky, s az oroszlánhoz méltóság
224 II| elõvette kardját a szögletbõl, s mialatt felkötni kezdte,
225 II| kardja kötõjét kezébõl, s a kard csörömpölve hullott
226 II| kapitány, aminek kiadja magát, s nem valami csavargó, élõsdi
227 II| legalább egy órát vesz igénybe s ezalatt a szüleinek ír.~-
228 II| fiskálisok asztalának tartott s csak úgy találomra a »Galgavölgy«
229 II| meg a hatalmasok elõtt, s rettentõ ostora a hadseregnek,
230 II| Pártfogói hangon szólította oda s olyan modorban tudatta vele
231 II| Különben csendes volt minden, s egy emberi lélek sem járt
232 II| büfé, a zene, a hangulat, s kik voltak a legszebbek,
233 II| félrevonultak tanácskozni s aztán közölték a föltételeket,
234 II| gondolatát tudná a két kard, s nem is az elsõ vér a férfitesteken
235 II| lesiklik egyik a másikról s »Halt«-ot kiált Litmaneck,
236 II| fejének. Fenntartja Borly, s abban a pillanatban alulról
237 II| megköszönte segédei fáradságát s szobájába vonulhatott lefeküdni,
238 II| Az étteremben vacsorált, s Brivinszky õt szólította
239 II| hogy önt kihívja, báró úr, s õ megtagadta.~- Hiszen oka
240 II| csak reggel ébredt fel, s miután a Nr. 8-ban fekvõ
241 II| köszönõk üdvözlését viszonozta, s ez az, amit jó lesz megtanulni;
242 II| váltig a fõhadnagyot nézte s kíváncsian kérdezte unokahúgát:~-
243 II| A szemeivel pislogott, s most már lorgnettejét is
244 II| Lazaro, quondam paupere« s csak a Perkálné görcsös,
245 II| odafurakodott a fõhadnagyhoz s megfogva annak mind a két
246 II| szokta megvenni évenként, s ekképpen szólott:~- Az Isten
247 II| csákányaikat és fülkosaraikat, s Perkálné zokogott a kereszthez
248 II| végrendelet felolvasása, s nekünk is szabad lesz bemenni.~-
249 II| Gyengõ ügyvéd várt rájok s egypár lépést tett eleibök;
250 II| felelte meleg mosollyal s jelentõségteljes pillantással -,
251 II| Mária két fényes szeme, s hozzá az az egész fehér
252 II| elfelejtette magát ringatni székén s mereven bámult maga elé,
253 II| örömtüzeknél másoknak a bánatát s kínos tapintatlanságnak
254 II| piros lett, mint a pipacs, s csak az ujját tette a szájára, -
255 II| Még egy Post Scriptum - s olvasta odább Bekeházy. - »
256 II| forint! Forgós teringette!~S ezzel fölkelt és átnyújtotta
257 II| vagyunk, és tudunk dolgozni, s nincs joga minket senkinek
258 II| fõhadnagy heves kifakadását, s ez a hevesség visszaadta
259 II| Amit mondtam, megmondtam.~S ezzel egy szót se várva,
260 II| kíváncsian.~- Ez az én dolgom. (S ezzel a belépõ Pálhoz fordult.)
261 II| szolgabíró kitekintett az ablakon s vígan dörmögte magában: »
262 II| munka folyik, közbelépjen.« S ezzel kiszaladt Balassa
263 II| kinõtt törzs teli almával s minden almán egy név, a
264 II| megint árverés van kitûzve. S én nem adhatok nektek többet.
265 II| fog tudni onnan elmozdulni s hogy Pál is észre veszi,
266 II| látománya támadt, egy villanat s eltûnik a kép, és elõtte
267 II| összegre. Borokat vett olcsón s drágán adott el. Gabonával
268 II| életének keserves verejtékét s kifosztotta az unokáit.
269 II| finnyás némely dologban s némelyekben könnyelmû, és
270 II| négyszázezer forintot az ablakon s Rozinante éhesen nyerít
271 II| saját elméjének élességében s ki akarván annak a diadalát
272 II| fog Balassa csodálkozni!…~S e pillanatban csak az a
273 II| immár kénytelen vagyok vele. S legott belátja méltóságod,
274 II| találta meg a gyémánt-tût, s ennek révén mint lett figyelmessé,
275 II| öregúrnak, hogy zálogosítsa el, s miután több pénz kellett,
276 II| Bizonyos esetben idetartozik.~- S ez az eset, méltóságos uram? -
277 II| föltéve, hogy õ is akarja.~S ezzel mintegy jelképileg
278 II| egy-két könny is hull rá, s ezzel hirtelen átnyalábolta
279 II| kalapácsol valahol messze, s fönn magasan száll egy vagy
280 II| bent állanak a patakban, s szoknyáik felgyûrve és a
281 II| csodálkozva neszeltek fel s látván a közeledõ tisztet,
282 II| fõhadnagy nagy sebbel-lobbal s messzirõl kezdte a beszélgetést
283 II| túlsó partról szomjasan s éppen velük szemben leereszkedett
284 II| azokból kell egyet elvinnem. S az mind a kettõ megvan.
285 II| leszakított egy pitypangot s a Mária ölébe tette.~- S
286 II| s a Mária ölébe tette.~- S a másik?~- A másik meg ez -
287 II| hát a baronesz se rest, s ha nem érzi meg a hernyót
288 II| mint egy megriadt õzike, s eközben haragosan hátralegyint
289 II| fõhadnagy elszontyolodva, s arca kipiroslik, nem annyira
290 II| báróé, aki keresésükre jött s akit a nagy izgatottságban
291 II| kezecskéjét a magáéba merte zárni, s Mária engedte is, de ahol
|