Rész

 1 I | kamasz-büszkeség). Pedig nem juthatott eszébe az egyik a másik nélkül.
 2 I |                hogy letépje, egyszerre eszébe jutott a mesékbõl a rózsává
 3 II|          himbálták kacérkodva. Ezekrõl eszébe jutott az esteli gyémánt-tû -
 4 II|            messzi mellékutcában jutott eszébe, hogy nini, ott hagyta a
 5 II|              még magának egy jó napot.~Eszébe jutott, hogy még nem is
 6 II|             parancsolta magát vitetni, eszébe jutott a »sógorasszony«,
 7 II|          Jutkájára, és a huszasról jut eszébe, hogy véghetetlen keserves
 8 II|          nyugovóra tért, a fõhercegnek eszébe jutott, jóval túl éjfél
 9 II|               tíz óra is elmúlt, mikor eszébe jutott, hogy vacsorálni
10 II|          fõhadnagyot és egyszerre csak eszébe nyilallt, nini, hiszen ez
11 II|               ott?) - Szép, hogy én is eszébe jutottam.~- Sohase is ment