Rész
1 I | keresztvízre a gyerekeit, Jancsit meg Gézát, per »koma« szólították
2 I | báró álmatagon.~Ebbõl aztán meg azt sem lehetett tudni,
3 I | mindössze a sulyomi birtoka volt meg, az is megterhelve apadt
4 I | csak a csontokat hagyták meg az olyanfajta embereknek,
5 I | megint ember, de csak nézzék meg jól kegyelmetek, van valami
6 I | egy szép verset komponált meg, vagy egy szép kriát. A
7 I | ketten és a kis Pál báró, meg a Mária baronesz. Kergették
8 I | Görcsösen kapaszkodott meg a felsõ ágban, olyan volt
9 I | ugorj oda, Mici, és csókold meg a leventét…~Mici fülig pirult,
10 I | mert különben nem becsülik meg a társai. Ez a nagyurak
11 I | ládákban a padlásra. Itt meg a szerszámok adtak impulzust.
12 I | mindegy is, akár a lakatos van meg elõbb és csak azután szerez
13 I | vagy a szerszámok vannak meg elõbb és csak azután neveltetik
14 I | és ott a csõsznél húzta meg magát egypár napig. Azontúl
15 I | unokájának pedig mondja meg, hogy ne mutatkozzék többé
16 I | beszédû vala a neve végett. Meg akarta mutatni a világnak,
17 I | vagy egyenesre - jegyzé meg Disznósy uram, és kivette
18 I | senki sem volt s hol száz meg száz lakat és kilincs fénylett
19 I | is lehetséges, de azért meg lehet próbálni.~- Reménylem,
20 I | múltkori szavunk - törte meg a csöndet a nagyapa.~- Nem
21 I | gõgösen.~- Úgy állapodtunk meg, hogy a fiút kitanítja a
22 I | Hát abban állapodtunk meg, ugyebár, hogy a gyerek
23 I | kilencven huszas, olvassa meg kegyelmed.~Disznósy uram
24 I | volna hinni, hogy nem szokja meg a lakatosságot, de ellenkezõleg
25 I | esztergomi érsek is maga csinálja meg a lakatokat a pénzesszekrényeire.
26 I | Akkor aztán mibõl éljünk meg?~A városka egyéb lakosai
27 I | iparkodj ezentúl is, mert hidd meg nekem, hogy minden pálya
28 I | ötszázforintos kronométer, annak meg az a baja, hogy siet. És
29 I | a napról, az árnyékról, meg a gyomrom hangulatából.
30 I | kötekedés tõle, ne ijedj meg, egy porszem esett bele
31 I | kártyaadósság parancsol. Annak meg kell lenni, ha a pokolból
32 I | pénzintézetek nem adnak.~- Meg kell a zsidókat próbálni.~-
33 I | prédikációkat, hanem szorítsa meg a zsidókat, adjon el valamit,
34 I | mindent, ha kell, de a pénznek meg kell lenni.~A vén gazember
35 I | nincs most pénze. Pukkadjon meg ott, ahol van.~- Egyebütt
36 I | hogy a zálogház nem adja meg a megkívántató összeget,
37 I | türelmébõl és potom pénzen kapták meg az ékszereket.~- Látom -
38 I | feslõ rózsabimbót pillantott meg, pünkösdkor nagy ritkaság
39 I | francia toiletteben jelent meg az odahítt férfivendégek,
40 I | Hogyne ijedtem volna meg, mikor a virágomat le akarta
41 I | Köszönöm szépen - jegyzé meg a leány gúnyosan -, itt
42 I | volt még egy skrupulusom, meg is kérdeztem Ottilia nõvértõl (
43 I | nõvérnek hívunk) »mondja meg nekem, Schwester, szabad-e
44 I | olyan valakit csókolhat meg, aki valamikor a férje lesz.~-
45 I | Borly Laci szilajan, és meg akarta ragadni a leányka
46 I | ugrott el elõle.~- Jaj, meg ne szúrjon! Csak nem akar
47 I | kést. Inkább magamat ölném meg, mintsem magát. Oh, dehogy,
48 I | lihegte lázasan -, álljon meg egy percig. Ne hagyjon így
49 I | gondolat, hogy õ mondja meg egy férfiúnak, mi legyen.
50 II| se lesz. Én nem engedem meg. Különösen ilyen idõkben.
51 II| gyenge vagy még a puskához meg a borjúhoz. Azért tehát
52 II| pengõ forint. Ezzel bátran meg lehet indulni, két huszas
53 II| Levelemet senkinek se mutassa meg, szakítsa szét.«~Laci zsebébe
54 II| asszony, az abban pihen meg útközben, ha csekélynek
55 II| koszthoz van szokva és talán meg is halna, ha egy nap meg
56 II| meg is halna, ha egy nap meg nem kapná a maga tányér
57 II| kocsin van, a kocsin hal meg. Hát a tekintetes asszony
58 II| ismerõse az ágyban halt meg?~Az asszonyság nevetett
59 II| bolond vagyok! Bocsásson meg, kérem. Elhiheti, hogy nem
60 II| pataknak a vize, amelyet meg nem zavarhat a beledobott
61 II| asszonyság elbeszélte, hogy õ meg Pozsonyba megy a beteg nõvérét
62 II| kifárasztja, tehát Vácon hál meg, kipiheni magát a fogadóban
63 II| féloldalra vonva. - Háljon meg ott. A »Csillag«-ban jó
64 II| gondolta magában Laci: egy csók meg egy pofon.)~Tra-tra-tra-tram!
65 II| tett.~- Se szó, se beszéd, meg kell lenni. Az ilyenben
66 II| mórest. Most már azért is meg kell lenni.~- De kérem.~-
67 II| hitte, az orra vére indult meg s ahogy szokásos ilyenkor,
68 II| és ha tõle tudta volna meg a nagyapa, akkor még nem
69 II| kérdezõsködések nyomán meg bírta állapítani, hogy Vác
70 II| bonyodalomtól kímélhetnék meg magukat!~Ment, mendegélt
71 II| valami füstöt pillantott meg a Naszály erdõ szélén. A
72 II| számadó-juhásza, a faragó-gazda, meg annak a Pencrõl idejött
73 II| szabad levegõn fõve jó, - meg aztán azért is jöttek ki
74 II| hallatszik, hogy a mi királynénk, meg a Rothschild zsidónak a
75 II| Asszonyokban nem marad meg a szó, folyt a trics-tracs,
76 II| a tányérokat, kanalakat, meg a kenyeret s olyan traktamentumot
77 II| Aztán, ha már bor van, meg vászonnépség, nem lehet
78 II| volt maradása.~- Bocsássák meg kegyelmetek, de elõttem
79 II| dunai malomhoz, ott keresse meg Gobóczy Mátyást, a molnárt,
80 II| ha éjfélkor, és mondja meg neki, hogy tiszteletét üzeni
81 II| csónakján. Ha megteszi, jó, ha meg nem teszi…~- Akkor mit csináljak?~-
82 II| ajkán kétkedõ mosoly jelent meg, Baligó észrevette, de nem
83 II| észrevette, de nem haragudott meg.~- No no, csak tegye azt,
84 II| forgós teremtette!~- Bocsássa meg, uram - kérlelte Laci -,
85 II| melegben. Eltikkadva pihent meg itt-ott valamely fa alatt,
86 II| Sógorasszony lelkem, nézze csak meg az ablakokat, mintha léghuzam
87 II| kis borulat. Habozva állt meg az utcán, hogy merre menjen.
88 II| Azok pedig nem kölykeznek meg maguktól. No, semmi, ott
89 II| nosza nyomban megindult és meg sem állt, csak mikor már
90 II| csöpp az orrára pottyant, meg a nyakába gurult.~Fölriadt.
91 II| gurítja, szépen belefekhet, meg nem ázik. Hiszen Diogenes
92 II| valami csillámló pont szúrta meg Laci szemét a hordó elõbbi
93 II| és a falevelek tartották meg csillogó gyémántjaikat,
94 II| uramnál. A mûvész hökkent meg; nem a találó örült meg,
95 II| meg; nem a találó örült meg, de a feltaláló sápadt el,
96 II| pénz-kölcsönök. Ékszerek esetleg meg is vétetnek.«~De így a batyuval
97 II| felelte az anyóka.~- Engedje meg néni, hogy egy darabig itt
98 II| látott egy helyütt, de itt meg a zálogház hiányzott az
99 II| s csak a szögleten állt meg, bekukucskálván az ott lévõ
100 II| másforma zsidó ül, ámbár a rács meg a batyu-gúla szakasztott
101 II| Aztán a lakat. No, a lakatot meg éppen nem hagyhatja, ha
102 II| eredmény nélkül. Ez sem az, meg ez sem.~A beszédes kocsis
103 II| kell tudni, ha az ember meg akar élni. Éles ész kell
104 II| és régiségkereskedõ vette meg a portékát. Ebbõl három
105 II| Inokay Gottfried vetette meg, maguktól térnek vissza
106 II| a záradékkal, hogy talán meg kellene még egyszer próbálni.~
107 II| sulyomi emberektõl, mondják meg Borly Lacinak vagy a nagyapjának,
108 II| unokám, vagy aranygyûrû, hogy meg lehessen találni. Majd elõkerül,
109 II| morogta magában. - Egye meg a kutya a szívedet!~De azért
110 II| lelkem egy napon, higgye meg, méltóságos uram. Majd lát
111 II| mellékszereplõ, mind ritkábban jelent meg a színen, minél jobban közelgett
112 II| látlak. Az Isten áldjon meg erõvel, egészséggel, de
113 II| egészséggel, de a két pengõrûl, meg az én epedõ szívemrõl felejtésbe
114 II| magát a Lacit szólaltatták meg, mintha õ panaszkodnék:~
115 II| volna, ha a mienket vernék meg.~Sulyomban mindez a legkisebb
116 II| izgatottság nélkül esett meg. Balassa Antal báró hajtatott
117 II| Inokay ablakát zörgette meg, ahol világosságot látott.~
118 II| már tudják ezeket, - ott meg azt figyelik, hogy miként
119 II| muskátlis előkertben lapul meg a falnál. Ez annyit jelent,
120 II| Hanem a kasznár Lacival meg mi történt? Azt írja Kazi
121 II| napiparancsban dicsérte meg az egész ármádia előtt s
122 II| nagy dolog! A fiú karrierje meg van állapítva. Ember lesz
123 II| a kasznár gúnyorosan.~- Meg van maga bolondulva?~Az
124 II| apostoli allure-öket, hogy most meg az Istent bolondítsák, miután
125 II| magyarázatot egy katonalevél adta meg, mely egypár hónap múlva
126 II| Nosza, indulj Lackó, keresd meg az órádat. Keservesen esik,
127 II| órádat. Keservesen esik, de meg kell keresni. Kerestem,
128 II| Ha már kihûlt volna, írja meg, kedves nagyapa, mert már
129 II| a magyaroké) szabadult meg a szorítástól.~Jókedvében
130 II| kérdést intézte hozzá:~- Mondd meg nekem ezek után Inokay,
131 II| óra volt, aztán így felelt meg hasonló ünnepélyes hangon:~-
132 II| Mert, hogy kit hol vertek meg - folytatá az õ professzoros
133 II| nemzetiszín zászlók jelennek meg a házakon, mintha a fakó,
134 II| költséggel jár. Nem bírjuk meg. A birtok nagyon meg van
135 II| bírjuk meg. A birtok nagyon meg van terhelve. Nincs pénzünk
136 II| csodálkozott.~- Maga nyilván meg van bolondulva, Borly. Hiszen
137 II| mert fájt a szíve, hogy meg kellett szüntetnie a mentort,
138 II| megismerkedett a kis báróval, az meg sétákat tesz vele reggelenként
139 II| a virágok.~De hát a fiú meg is érdemelte a sors kedveskedéseit.
140 II| biz azt sohase hallotta meg az öreg Inokay, mert a Palinak
141 II| elõtt egy héttel jelent meg a többi jelesnek ítélt vizsgai
142 II| kioldózott, félénken fogta meg a szélét a mutató és a nagyujjával,
143 II| kecske-nyúzástól, és azért fogta meg félénken és messze tartotta
144 II| de megzavarodva pillantá meg, hogy még egy ötödik ujj
145 II| nem fejeztem be.~- Nincs meg valahol a zsebedben a fragmentum? -
146 II| megvan.~- Az nem ér semmit. Meg tudnád-e mondani, ki küldte
147 II| szépen feleltél. Hanem mondd meg nekem, ki küldhette azt
148 II| hogy pompásan ebédeltek meg, különösen a lúdgége-leves,
149 II| különösen a lúdgége-leves, meg a csirke volt remek, melyet
150 II| zsírba és azután sütötte meg, külön a »rurá«-ban.~Ebéd
151 II| Radvánszkyhoz -, hogy tartsd meg a parádés kocsisomat is,
152 II| Inokay-ház régi jobbágyai, meg az apró bocskoros nemesek
153 II| fejét horgasztotta le, néha meg elfordítá, talán azért,
154 II| csak a szenvedélyeit hagyja meg. Van ugyan véleménye mindenrõl,
155 II| lekésik, mert másoktól kérdezi meg, hány óra, ahelyett, hogy
156 II| azután megindul az ezer meg ezer kérdezni való. Elõször
157 II| Mit félsz? Nem eszlek meg.~- A hordó, amit a választóknak
158 II| tettek.~- Nem is hal az akkor meg. Pedig nem bánnám, ha meghalna -
159 II| ha meghalna - jegyezte meg a báró mogorván -, legalább
160 II| Vagy ha van, abba se hal meg. Mert ahogy én ismerem,
161 II| fiú fülébe súgta:~- Engedd meg, mamuskám, hogy meglátogassam
162 II| tüdõgyulladást állapított meg, s nosza, lett hirtelen
163 II| akkor aztán tisztuljon meg a bûnöktõl is. Jó vadász
164 II| önérzetesen.~Malinka úr meg nem állhatta, hogy hátra
165 II| csak élõszóval mondhatok meg, mert már nem bírja kezem
166 II| kezem az írást, de figyelje meg pontosan, jól teszi, ha
167 II| szemeiben zöldes fény csillant meg, majd behunyta azokat:~-
168 II| szabaduljon. - Isten áldja meg, Borly bácsi! Ne ijesztgessen
169 II| arany billikomokat pillantja meg. No, ez éppen jó lesz, fedele
170 II| kötény alatt, senki se tudja meg. Legott utána nyúl a kisebbiknek,
171 II| parkon keresztülszaladva, meg nem állhatta, hogy kíváncsiságból
172 II| Hagyjon békét, Perkálné.~- Meg kell inni - parancsolta
173 II| tüdõ balszárnyára is.~- Meg lehet-e még menteni? - kérdé
174 II| szabadon, de híven.~- Mentse meg kedves doktor, ha lehet -
175 II| mosni?~- Csak talán nem halt meg a kasznár úr? - kérdé Gyuri,
176 II| meghalt.~- És mikor halt meg? - kérdé egykedvûen a bojtár.~-
177 II| hogy egy óra elõtt halt meg. - Furcsa ez a világ - tette
178 II| két oldalt, a piros rózsát meg (melyet a baroneszka hozott
179 II| a babonás félelem lepte meg. »Íme az oktalan ebek eljöttek
180 II| úgy déltájban azzal bízta meg a báró, hogy kergesse szét
181 II| felelt, csak a sírása indult meg, mint a befagyott patak,
182 II| halottnál.~- Nem sokat változott meg - szólt végtelen szomorúsággal,
183 II| Elutazott? - ütődött meg a főhadnagy. - És itt se
184 II| beszalad a városba, hol vegye meg a koporsót, hol a szemfedőt,
185 II| elhatározta, itt várja meg. Megszállt az »Arany bárány«
186 II| ha összeállítja, biztosan meg lehet állapítani, hogy Inokay
187 II| valamely hazafias mondat ütötte meg a füleit, nyilvánvaló, hogy
188 II| szisszent fel. - Ítéld meg, kis fõhadnagy. Két gentleman
189 II| vállalom el a dolgodat. Bocsásd meg, kapitány úr.~- De hisz
190 II| vére arcába szökött - ön meg fog ezért lakolni. Ön elégtételt
191 II| feleségemet hova tegyem? - hökkent meg Litmaneck.~- Vidd haza!~-
192 II| rettenetes ura, ki nem hajlik meg a hatalmasok elõtt, s rettentõ
193 II| rá. Írja fel!~- Bocsássa meg, ha alkalmatlanságot szereztem -
194 II| szeret házasodni - jegyezte meg a gyermek fõhadnagy.~- Különben
195 II| segédjének szólt, hogy fésülje meg, cicomázza fel a szokásos
196 II| Brivinszky hevesen rohanta meg a kis fõhadnagyot, olyan
197 II| emelgeti a mellét a düh meg a szégyen. No nézd, a nyálas
198 II| vissza a vendéglõbe és mondja meg Inokay bárónak, hogy vis
199 II| hasadékain át.~- Hogy nem lesz meg a párbaj, mondja ön? - kérdé
200 II| félkönyökére hajtva.~- És ki vágta meg? - kérdé a szomszéd szoba
201 II| önt megnevezte, hátrált meg.~- Mit mondott?~- Nem adott
202 II| az egyik Borly érkezett meg a temetésre.~- Akkor hát
203 II| csak a széleken húzódott meg, inkább nézõnek, mintsem
204 II| szokásos versikék fölé. Ma jött meg vendégül Amália tante is (
205 II| mint a gyertyaszál. Bocsásd meg, szívem, tudod, egy kicsit
206 II| hallottam, hogy ki az. Mondd meg, kérlek, még egyszer.~-
207 II| nehezen különböztették meg a tárgyakat és alakokat.~
208 II| szeretném látni, ki akadályozza meg?~- Én - felelte egy kellemes
209 II| hidegvérét.~- Ön rosszul ítéli meg szavaimat, fõhadnagy úr,
210 II| Eredj be, kérlek, és mondd meg az uraknak, várjanak egy
211 II| veendõ, föltéve mondom, de meg nem engedve. Ám ha megengednõk
212 II| nyugodtan.~- Ilyen hamar?~- Meg kell lenni.~- Hát jól van,
213 II| gyerekeké. Sequestrum neki.~- Meg kell a »máskéntet« próbálni -
214 II| észre veszi, miként leste meg a hölgyeket pongyola érzéseikben.
215 II| aki udvarlóképpen fordult meg egyszer a sulyomi kastélyban.
216 II| agaraiból.~- Cicke! - szólítá meg Borly. - Eressz be, Cicke!~
217 II| nem marad? Ugyan mondja meg, mit tartana rólam a világ?
218 II| az örökhagyó bélyegezte meg, rámutatva, hogy lopott
219 II| nevetségessé. Ettõl ijedt csak meg komolyan; ezt kerülte egész
220 II| hogy Balassával bámultassa meg magát. Ha nem lett volna
221 II| belátja méltóságod, hogy nincs meg a megoldás.~- Én pedig határozottan
222 II| hogy megvan.~- Hallgasson meg elõbb!~A báró hitetlenül
223 II| már tudunk, hogyan hált meg egy éjszaka a budai telken
224 II| üres hordóban, hogy találta meg a gyémánt-tût, s ennek révén
225 II| és a maga pénzébõl vette meg egy költött eladási lajstrom
226 II| mutatta, milyen cégek vették meg, melyik darabot mily áron.
227 II| gondoltunk, isten bocsásson meg, hogy valami inkorrekt dolgot
228 II| láng lett.~- Nem haragszik meg méltóságod, ha egészen õszinte
229 II| õszinte leszek? Nem ítél meg engem? - tagolta idegesen,
230 II| Hiszen másképp nem érthetnõk meg egymást.~A fõhadnagy lehunyta
231 II| a füvet, nem mutatják-e meg a kis cipõk nyomait. Bizony
232 II| csak kis mókusok riadtak meg lépteire és futottak fel
233 II| tájékáról parasztnóta csendült meg: »Magas a kaszárnya teteje.«
234 II| eltalálták az ijedtség okát, mire meg is szólalt a csintalan Horpácsi
235 II| Hát még ki változott meg?~- Mit tudom én? - felelte
236 II| fûtestvérei közé.~- Engedje meg baronesz, hogy én tartsam
237 II| pisztrángok a horgot.~- Engedje meg baronesz, hogy én is leüljek
238 II| Én? Hogy félnék? Hiszen meg nem esz.~- És mégse enged
239 II| S a másik?~- A másik meg ez - letörte egy fûzfavesszõnek
240 II| baronesz se rest, s ha nem érzi meg a hernyót a nyakán, megérzi
241 II| történt köztetek? - csendült meg e percben mögöttük egy ismerõs
242 II| durcáskodj, eredj oda, engeszteld meg Borlyt, nyújts neki kezet.~
|