Rész
1 I | szemérmetlenül csinálta, hogy már az idegenek is észrevették
2 I | unottan:~- Oly régen van már az uram családjánál, hogy
3 I | öregapja, sõt a szépapja is már az Inokay báróknál szolgált,
4 I | csapnod brevi manu!~- Minek már arra a rövid idõre? - felelte
5 I | idõt. Arra-e, hogy Borly már hetven éves aggastyán, tehát
6 I | hetven éves aggastyán, tehát már nem lop sokáig, vagy arra,
7 I | sokáig, vagy arra, hogy már úgyis rövid az az idõszak,
8 I | cápák ritkábbak lettek, már szinte arról tanácskoznak,
9 I | fejlõdtek fokozatosan, és mikor már azt hitte volna a társadalom,
10 I | Deák Ferenc a maga nemében már most is. De mennyire összeomlanak
11 I | töltötte a nagyapai háznál, de már nem oly vidáman, mint tavaly
12 I | lepedõkkel, létrákkal, már akkorra fenn volt a legtetején.~-
13 I | ne féljen semmit.~- No, már nem félek. Jó lesz így?~-
14 I | félek. Jó lesz így?~- Jó. - Már nevetett is hozzá; ilyen
15 I | Ohó, te paniperda! Hát már te regényeket olvasol? A
16 I | illetlen és pikáns pletykákkal már eleve közönségessé teszik.
17 I | utolsó vakációban tehát már a tájékára se ment Lackó
18 I | ellensége: a »Nem illik«; többé már nem lehetett künn kószálni
19 I | bólintott fejével a mester.~- De már azt nem szeretném, hogy
20 I | lakatos.~- A fiú tehát most már itt marad, a ládáját majd
21 I | Mit keres itt köztünk? Hát már mindenki mesterember akar
22 I | Adom, nagyapa!~- No, így már jól van. Hát minden reggel
23 I | sõt éjszakánkint álmaiban már ott is járt Mari mellett
24 I | akármivel. (Betáblázást, sajnos, már nem lehet ígérni.)~- Borly -
25 I | lenni.~A vén gazember most már nyakába vette a környék
26 I | nézett a gazdájára; tudta már, hogy a húr a végsõig feszült,
27 I | gyerek korában. Pedig most már nagy megerõltetésébe került,
28 I | hiszen nem lehet az, hogy már nekem sohase legyen pénzem
29 I | Többször ott lebegett már ajkán a szó: »Hát magának
30 I | Mária. Csillagban is volt már egy ilyen Inokay Máriája
31 I | olyan ismerõsen mosolygott már a végén Lacira, hogy szinte
32 I | lõtték volna ki.~Laci most már egyedül volt, sietve lépett
33 I | a bicskája után, s amint már rátenné, hirtelen magcsendül
34 I | fölött. »Hiszen magának már bajusza van« akarta mondani
35 I | mondani és kacagásra nyílt ki már a pici szája, nevetni kezdett
36 I | pici szája, nevetni kezdett már a pajkos szeme, de elharapta,
37 I | hogy azt higgye, mintha már júniusi éjszakák volnának,
38 I | mondja, hogy nem tudja. Hát már most azt az egyet én sem
39 I | hanyagul.~- Tudja-e, hogy már kifúrták a fülemet? - dicsekedett. -
40 I | vasárnap. Nem fáj az.~- Most már tudom és ígérem, hogy el
41 I | baronesz elpirult.~- Aha, tudom már - szólt nyugtalanul, szétnézve,
42 I | Igen, igen. Emlékszem most már, lehozott és… és…~Laci most
43 I | Inkább beösmerem, hogy már kisasszony.~- Köszönöm,
44 I | mondja a világ, hogy az most már lehetetlen.~- Mit ért a
45 I | német regényeket fölfalta már (én még csak vagy ötöt olvastam),
46 I | magatokkal, s valami, ami már rátok ragadt ahhoz a földi
47 I | Sokáig beszélgettem, már keresni fognak. Isten önnel,
48 I | Ne bolondozzék. Menjen már haza, meglátnak az ablakból.~
49 I | Megmondhatom. Mert maga elõtt most már nem szabad titkomnak lenni.
50 I | megírja a választ, akkorra már a csacsi a Sánta mészáros
51 I | látja, kivesszük onnan. Hát már most tudja. Legyen ezzel
52 I | elõtte elsõbbnek.~- Ezt most már tudom. De mit érdekel engem
53 I | kis ajtót, apóka.~- Bah, már becsuktam. Hát miért is
54 I | három, mars!~- Hiszen megyek már, megyek - szólt egyszerre
55 I | egyszerre megjuhászodva. - Ez már más, kisasszonyka. Hiszen
56 I | asszony lesz ebbõl! Mikor már mint palánta is ilyen. Ujujuj,
57 II| ott áll be. A fõvárosban már úgyis fel volt ütve a verbung
58 II| Zeheriné asszonyom némelykor már rajta érte ilyen csínyeken
59 II| levelekkel végezni. A postánál már szerszámozták a lovakat.
60 II| parasztgyerekek szokták. No, ez már nem volt úri modor. Hanem
61 II| Hanem a beszélgetés most már megindult. Ezer kérdezni
62 II| dolgom van ott.~- Volt-e már többször Pesten?~- Voltam
63 II| Pestre? De jó neki.~- Most már nem igen jár, de azelõtt
64 II| Ahhoz jártunk.~- És most már nem lakik ott?~- Meghalt.~-
65 II| szekerek egész raja állt már. Zaj, elevenség volt az
66 II| Tanuljon egy kis mórest. Most már azért is meg kell lenni.~-
67 II| a pók a szúnyogra, mely már a hálójában vergõdik.~Laci
68 II| volna elfutni, de az illetõk már észrevették. Az egyik intett
69 II| lehetne-e menni kompon?~- Ma már nem, de csónakon, ha van
70 II| olyat odaát Vácon. Aztán, ha már bor van, meg vászonnépség,
71 II| elõttem még nagy út áll, már én megyek. Köszönöm az emberséges
72 II| üzeni Baligó Demeter uram (már mint én) és kéreti, hogy
73 II| Mátyást, csakhogy aludt már akkor, de csak úgy, mint
74 II| haragosan. - Éjjel se hagyják már az embert pihenni.~Ezzel
75 II| kérlelte Laci -, látom most már, hogy egy kis pünkösdi tréfát
76 II| hamar a csónakot, János, ha már így áll a dolog. Menjünk,
77 II| Másnap késõn kelt fel, hogy már éppen delet harangoztak
78 II| gyufát vett, úgyhogy nem volt már csak két huszasa. Azzal
79 II| szeretettel nézegette õket. Holnap már õ is ilyen lesz. De sokért
80 II| egy pengõ forintot.~Lacit már maga a tegezés is bántotta,
81 II| lefeküdni valahol, de a zsebében már csak rézkrajcárok csörögtek.
82 II| meg sem állt, csak mikor már odaért, pedig egészen künn
83 II| csendes nyári esõ cseperegni. Már ennek aztán fele se tréfa.
84 II| hát bizony az aranykarika már magasan járt, volt elég
85 II| valója, de a nagyobb részt már bevégezte, csak még a füvek
86 II| csakugyan igazi tû. Most már hirtelen röppent ki szemeibõl
87 II| hogy amit õ kigondolt, azt már mások elõbb tudták. A kíváncsiság
88 II| megpillantotta az öreg anyókát. Már messzirõl hívogató mosollyal
89 II| kapitányostól! Hanem most már azt mondom (és a csípõjére
90 II| isten engem úgy segéljen!~De már erre csakugyan megfutamodott
91 II| gondolatait - nem lehet azt már megtalálni. Sõt talán nem
92 II| még ez volt mindene, de ma már a száz forint mellett haszontalanság,
93 II| másikat, jobbat. Hisz most már õ úr. Beül egy kocsiba,
94 II| vigye el a holmit is, ha már az öreg kofát elvitte, hanem
95 II| szinte fennhéjázó arccal.~- Már az igaz - hagyta rá.~- Itt
96 II| hosszú évek múlva, mikor már öregek lesznek, a kandallónál
97 II| Mesélj valamit, öregem« (már mint õ, Laci), mire aztán
98 II| reggelizni is elfelejtett. Már delet is harangoztak, mikor
99 II| nyelni? Majd elõveszi máskor. Már azért se szeretett ezzel
100 II| ilyen nevû lányunk van.~No, már erre Mariska arcán is látszott
101 II| percig sem gondoltam. Mi már fölvettük az árukat, tehát
102 II| Franciska, nincsenek ma már ilyen ismerõsök…~De bármiként
103 II| posztókötényhez, elég herõcét ehetett már. A kõszenes emberek azt
104 II| beért a kõszénben, - most már Sulyomban is látják, hogy
105 II| Minden lakatos szomorú. Már t. i. délelõtt - tette hozzá.~
106 II| Bízzuk a dolgot az idõre.~De már erre kitört Disznósy uramból
107 II| azért a kitûnõ unokáért. Ez már istentelenség, kasznár úr.~
108 II| megérkezett csakhamar) és már nem volt semmi kigondolható
109 II| csináltak rá. Nem emlékszem már szórul-szóra, csak azt tudom,
110 II| kastély elõtt megállott, de már nem volt módja bemenni:
111 II| seregét, de jön vele, és most már megint mindnyájunknak el
112 II| menni. Mozogni kezdenek már a rögök is. Nagy dolog az,
113 II| azt kezdik dalolni:~Jön már Kossuth, Klapka. Itt van
114 II| Kossuth, Klapka. Itt van már Horpácon.~Hamar a nyergemet,
115 II| részleteket várják, Bécsben már tudják ezeket, - ott meg
116 II| szakította egy kartács. Az se ír már többet levelet Juditjának.
117 II| mûvel az unokája.~- Olvastam már - felelte közömbösen.~-
118 II| kutyákon. Ezt a bundást már két hónapja gyógykezelem,
119 II| Istent bolondítsák, miután már az emberek ellen eleget
120 II| Második éjjel, midõn a tábor már nyugovóra tért, a fõhercegnek
121 II| fejét a vánkosra, mikor már az elõõrsök puskalövései
122 II| támadásra kész sereg most már pozdorjává verte õket, s
123 II| jelentést tettem (reménylem, már olvasta nagyapa az újságokból)
124 II| haragja kihûl irántam. Ha már kihûlt volna, írja meg,
125 II| meg, kedves nagyapa, mert már nagyon szeretném látni.
126 II| mögül, hogy Ausztria most már meglehetõsen mezítláb van.
127 II| öreg, fakó írások, amelyek már nem értek semmit, bástyákká
128 II| pipázás tilos.~Hanem az már itt is valami, mikor egyszerre
129 II| dugott a zsúpok közé? Ma már rájok se tudnak akadni.
130 II| nevet felírni lehet. Fölfelé már csak a történelembe visz
131 II| éljenek és a szavazatok. Már hatvanegyben is Inokayt
132 II| felszólították a kerületben, és most már Borly is azt javasolta,
133 II| nem tudom fizetni, hogy már a helybeli mészáros húst
134 II| vonogatta.~- Ami »aztán« van, az már Isten dolga.~- És mi lesz
135 II| Sõt én azt tartom, hogy már gondoskodott is.~- Hogy
136 II| fajlovakat egyenként adogatta el, már nem volt egy sem.~Az adósságok
137 II| múzsáknak is teszi a szépet. De már ez az õ legbensõbb titka.
138 II| mégpedig emilyen; mert már amolyan nem lehet, aminõ
139 II| is rendes szokás szerint már a vizsga elõtt egy héttel
140 II| hüvelykujját), mert a mecénások már ritkák, sõt nincsenek is,
141 II| különös fõképpen azért (most már a gyûrûsujj következett),
142 II| ki a szemeibõl.~- Mit ér már az nekem? - felelte egy
143 II| maga sírját is megásta. Ha már nincs haza, minek van õ
144 II| Hát a Mici otthon van-e már?~- Igen, õt már a múlt héten
145 II| otthon van-e már?~- Igen, õt már a múlt héten hazahozta mamád
146 II| kisasszony szép fiatalon.~- Talán már kérõje is van?~Megint egy
147 II| gúnyosan, mélabúsan: »Hát már most min parádézunk a kerületben?«~
148 II| minden oldalról repedezik már az exisztencia. Az árverések
149 II| Mariska baronesz a mamájával már ott állnak a lépcsõháznál
150 II| itthoni dolgokról, nagy-e már a »Vicke« (az agár), megvan-e
151 II| Mégis csak furcsa lesz, ha már az öreg Borly nem lesz.
152 II| becsületesebb embert akasztottak már fel, akiket senki se sajnált.
153 II| életet adó nektár, mert már csak hajszálon lógott benne
154 II| bort a választóknak. Pedig már akkor is beteg volt, mert
155 II| panaszkodott, zsörtölõdött, hogy már itt kellene lenniök, hacsak
156 II| Majornokon itatnak… nem lehetnek már nagyon messze.~Perkálné
157 II| úr? Mit látnak szemeim?~- Már engem visznek - mondá a
158 II| Perkálnénak:~- No hallja, ez már mégis nagy szemtelenség.~
159 II| megfogta, megszagolta, de már nehéz volt tartani, kiesett
160 II| magát illeti, Perkálné, most már menjen ki!~Perkálné engedelmeskedett.~-
161 II| amit a kisasszonynak most már csak élõszóval mondhatok
162 II| élõszóval mondhatok meg, mert már nem bírja kezem az írást,
163 II| közelebb!~- Hiszen itt vagyok már, Borly bácsi.~Az öregnek
164 II| bárókisasszony, csakhogy már szabaduljon. - Isten áldja
165 II| négylovas fogatot. »Jön már a Pali, jön már a Pali« -
166 II| fogatot. »Jön már a Pali, jön már a Pali« - kiáltozta gyerekesen,
167 II| majd eljövök én magam. Jön már a Pali!~- No, hála istennek,
168 II| király iszik ilyenbõl.~De már a kancsóra fölpislantott
169 II| délután eljött a kis Pál báró, már nem ösmerte fel.~- Pedig
170 II| megnézni, de õt se ösmerte már fel a vén gazember. Ott
171 II| egyikre sem. Ott úszott õ már a bizonytalan vizeken és
172 II| bizonytalan vizeken és inkább volt már a túlsó parton. A melle
173 II| orvos vállat vont.~- Most már az Isten kezében van - felelte
174 II| doktor gyanúsan mosolygott; õ már tudta, hogy azoknak a tejébõl
175 II| köpül, mert a vén gazembert már nem lehet megmenteni?~-
176 II| krumplilevélnél mégis jobb. S íme, már ébren találja a vén áspiskígyót.~
177 II| bezzeg a kasznár is elment már deszkát árulni Földvárra.~
178 II| is gondolta Borly Laci. Már mint gyerek sokszor hallotta,
179 II| szólt keserûen. - Mi történt már eddig?~- Semmi egyéb, csak
180 II| beszólt a rektorhoz, aki már javában izzadt a búcsúzó
181 II| számadásom,~Odaáltal lészen már az én lakásom.~- Ugye szép? -
182 II| holnap a temetésre?~- No, azt már mégse teszi. Csak úgy kirándult.
183 II| elábrándozott, hogy szinte már tíz óra is elmúlt, mikor
184 II| még szopnia kellene!~- S már fõhadnagy! Bizonyosan valami
185 II| ismerõsnek látszott elõtte. Ezt már látta valahol, de hol, nem
186 II| egyedül maradt menyecske most már egész szemtelenül incselkedik
187 II| de késõn, mert Litmaneck már visszalépegetett hölgyéhez,
188 II| lesz vele.~- Jó, jó, tudjuk már, két egyenlõ részre hasítod -
189 II| türelmetlenkedett Litmaneck -, gyerünk már.~Borly fölkelt, elõvette
190 II| kapitány úr.~- De hisz az imént már elvállaltad és most azt
191 II| magok nyerseségében, és most már egyenesen Sipeky kisasszonyra
192 II| összeütközõ acél. Szikra már kihasadt kilenc is, a két
193 II| gyorsan dolgai után látott, és már kilenc órára otthon volt
194 II| Nagy, népes temetés volt. Már délben gyülekezni kezdtek
195 II| szemeivel pislogott, s most már lorgnettejét is elõvette
196 II| halottvivõ legények most már fölkapták a Szent Mihály
197 II| gyorsan történt, és ezzel most már vége a kasznárnak. Csak
198 II| testvérem. Nem emlékszel már rá?~- Hogyne emlékezném!~-
199 II| városban volt.~- Igen, de már innen mentem be a városba,
200 II| kardjában, és elesik, pedig már nem is volt homály a szobában.
201 II| figyelmeztetve az ügyvédet, hogy már nem szólhat, mert a szolgabíró
202 II| vagyontól, ami a törvény szerint már az övéké volt, én visszaadom
203 II| bár a törvény szerint most már az én gyermekeimé lehetne;
204 II| Gyönyörû ez. Hisz ennek már a szele is elég, hogy elsöpörje
205 II| a jobbik eszét. Ösmerem már én az efféle felbuzdulásokat.~-
206 II| báró úr lemondása különben már azért se érvényes, minthogy
207 II| szolgabíró lelkesen. - Az már olyan a mi szakmánknál,
208 II| Azt hiszed, hogy a tante már öreg, nem lát semmit, hogy
209 II| elpirultál. Hát én most már semmit se kérdezek, és te
210 II| õrnagynál kezdõdik. De mondom már, hogy ne légy bolond, ne
211 II| ne sírj azért.~Hej, pedig már a fõhadnagy is csak egy
212 II| szinte jegyzõkönyvekbe vannak már véve a bíróságok fiókjaiban,
213 II| összetartottak. Csakhogy mostanában már csak a kalapjaikon szerepelnek
214 II| van véve.~- Én azt most már nem hiszem.~- De ha maga
215 II| Sõt komolyan mondom, most már én se hiszem.~- De hát akkor
216 II| kardbojtját. Elmondta, amit már tudunk, hogyan hált meg
217 II| kantinban, minélfogva most már nemcsak azért illeti az
218 II| Igen, igen, most kezdem már érteni az összefüggést.
219 II| mondja csak, fõhadnagy, tudta már ön akkor a végrendelet tartalmát?~-
220 II| szerelem?~- Bocsánat, de az már nem tartozik ide - sóhajtá
221 II| lányka keserűsége (amiben már benne van a nyelvi kérdés
222 II| Hiszen a madarak segítették már egyszer megtalálni a szerencsét,
223 II| féltse a katonát. Látott az már az asszonyból többet is.~
224 II| asszonyból többet is.~De már ekkorára oda is ért a fõhadnagy
225 II| halat azelõtt.~- Hátha azóta már megváltoztak a halak is -
226 II| A hadnagy tartotta most már a piros ernyõt, föléje hajolván,
227 II| leüljek melléje.~- Mit? már elfáradt? Nem, nem, csak
228 II| a napernyõjéért, és ha már ott hevert, felemelte a
|